Alkoholista szülő - lehetséges-e a változás? (beszélgetős fórum)
Azért írok ide, mert remélem, valaki még hozzá tud szólni, és kicsit úgy érezhetem, meghallgat valaki. Anyukám szintén alkoholproblémákkal küzd, amióta az eszemet tudom. Mikor kicsi voltam még nem fogtam fel, hogy mitől olyan agresszív néha. Tudtam, hogy szeret, de ha valami nem tetszett neki, eljárt a keze. Később többször lebukott. Rejtegette a piát itthon. Mindig próbáltunk segíteni, de hiába. Amikor józan volt, elmondta, hogy miért csinálja. Munkahely, rokon. Lett másik munkahely, a rokon meghalt. De ok még mindig van. És mindig is lesz, mert nagyon könnyű a mai világban találni.
Sajnos mára az ivászat mindennapossá vált, rohamosan fogy, nem eszik, mert kijön belőle. Tagad, hazudik, minket okol. Most éppen engem és apámat. Sokan azt tanácsolják, hogy el kell engedni a kezüket. Mi fogtuk az övét. Elvittük orvoshoz, felszedtük az utcán, ha mentő vitte el, bementünk hozzá, hazahoztuk. Volt, amikor belátta, hogy segítségre szorul, bevonult helyekre, a gyógyszerek hatására és a mi segítségünkkel kibírt több hónapot józanon. De egy idő után megint újrakezdte. Amikor elfáradtunk mi is ebbe, ezt az elvet követtük. Ráhagytuk, hiszen ő bizonygatta, hogy neki nem kell gyógyszer, nem kell orvos, neki semmi baja, hagyjuk békén. Ennek ez lett az eredménye. Mikor odafigyeltünk rá, kísérgettük mindenhova, nem engedtük ki, akkor voltak hónapok, hogy kibírta alkohol nélkül. Olyankor is minket okolt, elhordott mindennek, annyira megalázott minket, hogy az önbizalmunk a nullával egyenlő. Csak azért álltam fel mindig és maradtam mellette, mert tudom, hogy ezt azért csinálta, hogy össze vesszen velünk, békén hagyjuk, ezáltal ő nyugodtan tud inni. De ha nem iszik egy jókedvű, mosolygós valaki, aki szeret kötözködni, de elviselhető vele az élet. Tudom, hogy amúgy megtenne mindent értem, de már nem látja, hogy mennyire tönkretesz minket.
Levelem előzménye: folyamatos ivászat, fizikai, szellemi leépülés, öntudatlan állapot, munkahelyelvesztés, 2 öngyilkossági kísérlet.
Bármit megtennék, hogy visszakapjam őt, mert lassan már én sem bírom tovább. Nem tudom magára hagyni, mert emlékszem a régi SZÉP időkre.
Hála istennek nincs a környezetemben ember, akivel ezt meg tudnám osztani, ezért is írtam ide le. Ha valaki hasonló cipőben jár, jól esne pár szó, hogy érezzem, meghallgat valaki.
Sokunk végignézte, sajnos:-(
Nem Rajtad múlik:-(
Én eltűntem az életéből, sőt először ő tűnt el az enyémből.Utána kalapot emeltem felszívódtam,nem érdekel mi van vele,kezdetben gyűlöltem,de rájöttem érezze ő magát rosszul.Azóta inkább szánom.
Elég nehéz így mindig kibukik,hogy mi van a szüleimmel stb,de rájöttem jobb ha azt mondom meghaltak, apám sem volt különb elváltak 1 éves koromba.
Így átgondoltam hol lehetett a baj,nem tudom.Azt tudom,hogy soha nem tudott a "valagán se megmaradni",jobb volt hazudni,mint igazat mondani.
Engem 18 évesen szült,előttem sőt utánam is volt gyerek,de meghaltak,sok pasija volt.Állítólag elvolt nyomva a családba stb.Igazából már azon is gondolkoztam,hogy én mennyire lehetek hazugság :)
Sajnálom a helyzetedet, de te nem sokat tudsz ez ügyben tenni, ha vki magától nem akar változni nem is fog.
Én is átéltem ezt anyukámmal jól tudom milyen, én is próbáltam jó szóval, csúnyán nem ment.Tagadás, tagadás először, aztán ha igazad van jön a mocskolódás feléd (te ilyen olyan vagy), utána kifogások a szar életre stb.
tudjátok mi a legrosszabb...
most ugyanezt nézem végig anyámon...
és ő még rosszabb, mert azt mondja
ő nem alkoholista,
apám legalább beismerte...
de csendesen elfogadom...
a lányom meg nem akar menni hozzá, pedig szereti, mert azt mondja kiállhatatlan mikor iszik és olyankor semmi sem jó neki...
mindehhez 9 éves a gyerekem és időnként jól jönne egy szerető nagyszülő, amiből neki már csak anyukám van...
Én ezért meg sem ismerhettem a nagyanyám, de anyám szopott eleget emiatt. 54 éves, és most mesélt először. lehidaltem...sajnálok én mindenkit ebben a sztoriban, mert tönkreteszi önmagát, a családját...de valahol mégis az alkesz szenved a legjobban...
szar ez, na, segíteni úgysem tudsz...
mi nem laktunk együtt, ha együtt laktunk volna lehet én is jobban tudtam volna rá vigyázni!
Amikor nála voltam eszméletlen milyen helyeken találtam dugi piákat! kint az ólba a tyukoknál... bent a szobámba anyám gyerekkori képe mögött a vitrinbe, lent a pincébe, a kertbe a málnás bokorba, a garázsba egy kis ládába...és még sorolhatnám a padlás és a kert többi részét is....
Sajnos nekem már csak az emlékek maradtak
Igazad van teljesen!Neki "kellett" ez a betegség,hogy rájöjjön,nem alkoholból áll az élet!Tudom,már nem fog róla leszokni,de legalább nyugton hagy,és be tudja magának osztani!
Mi ki szoktunk ülni beszélgetni,röhögni,vagy szimplán a szobájában eszmecserélünk a mai világról!:))
Nem kérne segítséget hidd el!Az alkoholista sosem vallja magát annak!Mindig tagad,hazudozik,és bármit megtenne a napi adagjáért!
Nekem könnyebb volt,hisz vele élek sok sok éve,így azért lehet szabályozni dolgokat!
Sajnálom,hogy már nem tudsz neki segíteni :(
hihetetlen erő kell végignézni, azt hogy szeretsz valakit, és az alkohol teljesen tönkre teszi..
Sajnos nem tudtam segíteni én sem...
csak elfogadással el tudtam engedni..
azzal ahogy a gyerekeit szereti azzal nem hiszem hogy gond lenne...
apukám az önmarcangolás áldozatává vált...rengeteget hibáztatta magát azért mert nem tudott nekünk jobb életet biztosítani, pedig örök életében becsülettel dolgozott...
már amíg le nem százalékolták rák miatt...
24 évesen külön élsz és élheted az életed...
szereteted nem fog elmúlni, de attól neked még élned kell!
a jövőd a tét...
el kell fogadnod...
és ne várd, mert azt úgysem lehet kiszámolni meddig tart...
én végignéztem 16 évet...
csak az utolsó napján fogtam fel hogy vége, nem lesz többet velem testben...
de tudtam neki már nem fáj semmi...
de nekem mindig azt mondta élnem kell...
És legyek büszke magamra...
Teljesen megértelek,
de te nem teheted tönkre magad egyik miatt sem,
ha ő nem fogadja el a segítséged, nem tudsz mit tenni...
el kell tudnod fogadnod, hogy ez nem a te életed hanem az övé...
ha neki jó tönkretenni az életét...
Neked akkor is élned kell boldogan, még ha néha iszonyatos nehéz is...
amiben tudsz neki segíteni, hogy szereted és elfogadod....olyannak amilyen, mert akkor egy teherrel kevesebb nyomja a vállát ami szintén ivásra készteti
szeresd ennyit tudsz érte tenni
szia!
nekem a Nagymamám volt ugyanebben a helyzetben mint a Te Édesanyád!
Mamám tavaly meghalt...
annyi féle képen megpróbáltunk segíteni neki, de képtelenek lemondani az alkoholról, sőtt eleinte tagadják is, a Mamám 40év ivás után mondta CSAK nekem ki hogy Ő alkoholista, azt hittem elindulhatunk ezen az úton, de gyenge volt hozzá, az egészségi állapota egyre csak romlott, a szemem láttára lett egyre rosszabbul, és torzította el az alkohol, nem csak a külsejét de az ép tudatát is...
Végül tragikus hirtelenséggel otthonában össze esett 67évesen meghalt...
Sajnos aki nem akar változni azon nem tudsz segíteni, az alkoholizmus egy kegyetlen és csúnya betegség! a családtagok nem tudják felvenni a harcot ellene csak ha maga az érintett is akarja
Szia!
Szörnyű még olvasni is..nagyon sajnálom!:(
Ha mamád józan,azt írod kenyérre lehet kenni..ilyenkor mikről beszélgettek?Vajon miért iszik?Szeret titeket,te szereted őt?
..nem lehet segíteni AZON, aki...
bocsi az elírásért