Alkoholista a családban (beszélgetős fórum)

Nálunk apósommal van gond, mondjuk ő megissza a napi adagját és annyi. De mostanában étvágytalan, sokat alszik, reggelenként hányingere van, ma fájt a gyomra is, amit nem tudok, hogy milyen gyakori. Ő már legalább 20 éve folytatja életmódját, vajon mi baja lehet? Állapotát illetően nem nagyon nyilatkozik és az orvosi kivizsgálások sem érdeklik, igazából a körzeti dokit se nagyon izgatja. Volt trombózisa tavaly a lábában, azzal sem foglalkozik, bár most megint (még mindig) dagad az egyik lába és most már fáj is neki és eléggé sötét színű.

Mindig azt mondja, neki nincsen már sok hátra (két éve mondja, akkor halt meg anyósom).

Mit lehetne tenni vele? Igazából nem is ihatna, de mindegy,.

Na! uj hírek! anyu ujra iszik! UJRA KEZDTE!

és tudjátok mi a legjobb? h ÉN vagyok a HIBÁS!!! ÉN SZURTAM EL! ohh de jó! na ne már! nem veszem be ezt a maszlagot! te szurtad el anyuuuuu a saját életed! a többi csak kifogás! ideje felfogni, h a saját gyengeségeinkért csak MI MAGUNK vagyunk felelösek és NEM MÁS!!!!!!!!!!!!!!

--U.I-- szolj ha elovastad! majd szolj, hogy azért iszol mert ÉN ROSZ VAGYOK VELED! (legalább egy privibe ird meg, persze csak 1-2 honap mulva mikor végre kijozanodsz)

Ja és kösz, hogy:

KÖSZ A CSODÁLATOS GYERMEKKORT, A SOK SZERETETET, KÖSZ, H AZ ITALT VÁLASZTOTTED! KÖSZ, HOGY ELMONDHATTAM NEKED MI AZ AMI BÁNT ÉS KÖSZ, HOGY EZÉRT MOST ISZOL!! KÖSZ, HOGY MOST IS MELLETEM VAGY ANYU! CSAK AZ A BAJ, HOGY MOST IRTAM LE ÉRLETEM LEGNAGYOBB HAZUGSÁGÁT ANYU!!!!

Sziasztok,

Szeretném veletek megosztani, hogy anyukám esetében, hogy alakulak a dolgok, hátha segítneked/ nektek. Anyumról udni kell, hogy töménnyet ivott hosszú évek óta, de az utóbbi két évben durván ivott napi 1-1,5l is fogyott. Naygon erős volt a szervezete. Tavaly ekerült a kórházba, mert felpufadt, persze 1 hét után kirugták, pedig szegény menni is alig tudott, de az alkoholistákat a kórházakban semmibe veszik. Ja és a háziorvosunk is nagy ívben ... az egészre, csak azt hajtogatta, hogy amíg nincs betegségtudat nem tud mit tenni. Idén történt, hogy anyum hasa ismét felpuffadt, sárgult, tekintete homályos, agresszív volt, egész nap feküdt és ivott, menni nem tudott. Azt mondtam az orvosnak, hogy segítsen, mert ha nem akkor meg fog halni az anyukám és, hogy ő sem akarhatja, hogy ezt végig nézzem. Erre ő segített el se hittem. Kijött házhoz úgy hogy senki semmiről nem tudott, azt mondta, hogy látogatóba jött. Anyummal négyszemközt beszélgettek és mondta neki, hogy ha ez így folytatódik meghal. Anyum kijelentette, hogy kórházba nem megy. Az orvos elfogadta és egy 7 napos kúra következett otthon. Abból állt, hogy napi 3 andaxin (ettől egész nap aludt és kába volt nem udott magáról és a külvilágról)és infuziót kapott otthon (vitaminok voltak benne, mert a nem evéstől legyengült).A nővér jött minden nap hozzá és beadta a gyógyszereket és az infúziót bekötötte. Letelt a kúra és kijött az orvos hozzá, mivel teljesen kába és beszámíthatatlan volt a gyógyszerektől, ezért nem kellett a belegyezése, azonnal bevitték a kórházba (Kútv-i). Két doktornő volt (az egyik Váradi J. , akit senkinek nem ajánlok, mert utálja az alkoholistákat, de a másik a Molnár K. egy tüneményes egítőkész doktornő). A M.K. tanácsolta, hogy forduljak a korházban dolgozó szociális munkáshoz Marcsihoz, ő meg a másik szuperjó fej. SEGÍTETT. Mivel a Váradi anyumat kitessékelete a kórházból, de még iszonyúan volt, ezért Marcsi szerzett neki helyet, POMÁZON. Anyumnak azt mondtuk, hogy tuti hely. Fel kell készülni, hogy itt pszichés betegek vannak, ezért nem egy leány álom. Anyum 1 hónapot volt itt. Azután hazajött és már több mint fél éve rá se néz az alkoholra.Remélem ez így marad. És ami még nekem segített az ima. Ha még akartok kérdezni és kell telefonszám szóljatok.

Sziasztok,

Sunshiny

Sziasztok

Nekem Apukám volt alkoholista. Bár, így nem mondtuk ki soha. Ivott! Ennyi. Nem hallgatott senkire, hiába beszéltünk Neki. Mindenkit csak az ellenségének tekintett.

Sajnálom, nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk Rajta segíteni, de Ő sem akarta.

Lassan 3 éve, hogy elment. Iszonyatos volt végignézni a leépülését és Anyukám szenvedését. Mi elkerültünk otthonról fősulira elég korán, így a végét egyedül csinálta végig Anyukám. És sose panaszkodott, hihetetlenül erős. Én nem bírtam volna ezt végigcsinálni. Az volt az egy szerencse, hogy Apukám sosem volt aggresszív. Hazajött, ivott, aludt. De ha otthon voltam, sose tudtam, hogy éjszaka mire ébredünk fel, elesik, a kövön szétveri a fejét, összehányja a lakást,stb. Kegyetlen dolog!

És sajnálom, hogy nem volt ott az esküvőmön és sosem fogja látni az unokáját.

És imádtam, még így is.

És rendszeresen álmodok Vele és olyankor nem józan. Tehát általában rosszakat. De, akkor is, a legjobb Édesapa volt, akit kivánhattam magamnak.

Sziasztok!

Sajnálattal hallom makmarci az esetedet, megint egy újabb szenvedő. Én apám még nem volt kórházban, de a lelki terror nálunk is meg van. Egyszerűen nem tudok egy fedél alatt lenni vele. Elitta az eszét teljesen. Nem tud gondolkodni sorra csapják be, és az üzleteket bukja el. Tudom mit éltél át mert én is ezt éltem át 10 éven keresztül. Gonosz vagyok tudom, de ha egyszer bekerül majd a kórházba, bár ne is kerülne ki. Sosem tudod rávenni a rehabilitációra, sosem, ha nem önszántából megy.

Üdv mindenkinek.

Sziasztok!

30 éves vagyok.Az apám már 45 éve iszik(alkoholista).Segítsetek!!!!!!!Milyen úton modon lehet valahova elvitetni.????!!!

Ezt az érzést senkinek nem kívánom.Még az ellenségemnek se.Ebbe felnőni és nap mint,nap a részeg fejét nézni.........Gyülölöm ezért.Ő nem verekszik,hanem a lelki terrort alkalmazza.Szerintem ez rosszabb a veréstől.HA bekerül a kórházba jól viselkedik.Hazajön minden megy megint úgyan úgy.

Kedves fórumozók, sorstársak!

Sajnos azt veszem észre, hogy egyre több családban jelentkezik ez a probléma. Nálunk is. Jelenleg 20 éves vagyok egyetemista hallgató, de apám kb 10 éve iszik, és természetesen ez évről évre egyre rosszabb. Anya aki a lelkét is kitenné értünk csak tűri. Sajnos olyan családi vállalkozásunk van ami miatt egyszerűen képtelen elszakadni szemét alkoholista apámtól. Teljes egészében tönkretette az életünket. Testvérem már házas és elköltözött, én pedig abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy albérletben lehetek 3 kedves barátommal. Ez anya döntése volt, mert úgy vélte muszáj és én nyugodtabban vagyok. Ez részben igaz. Mostanság egyre rosszabb a helyzet. Pénteket gyűlölöm, hogy haza kell jönnöm, mert általában első szó, valamint egész hétvége fő témája, hogy "mit csinált ez a hülye". Ma sírva fogadott, mert apám annyira részeg volt, hogy már-már majdnem kezet emelet anyura, és rendőrség lett a vége. Egyszerűen nem tudom mi tévő legyek. Hétközben megöl az ideg mi történik otthon mire megyek haza. De egyben bűntudatom is van, hogy anyunak szenvednie kell és én meg itt nyugodtan vagyok. Nem tudom mit tudnék tenni, ha kezet emel anyura. Annyira szörnyű, nem telik el nap, hogy ne inna, sokszor még az éjszakát sem bírja ki és lemegy inni. Nagyon sok durva dolgot kellett átélnünk gyermekként, de egyszerűen most már tele van a pohár. Embert nem utáltam még annyira, mint apámat. És tehetetlen vagyok, tesómmal tényleg nem tudunk tenni semmit. Anya bele fog ebbe betegedni, már nem tud elmenni, úgy apám mellett, hogy ne kössön bele. Ha nem veszekszenek, akkor az egyik köt bele másikba. Vagy anya rágja magát miért mond érdekes dolgokat részegen apám. És én nem tudok tenni semmit. Mondtam, hogy váljanak el, és majd lesz valahogy, de ha ez bekövetkezik, nem tudunk megélni és a vállalkozás csődbe megy. Gondoltam, hogy felkeresek egy ügyvédet, és tanácsot kérek, hogy végre megoldódjon ez a dolog. Vagy tovább várok a sors megváltására, hogy végérvényesen eltűnjön az életünkből ez a szemét. De egyszerűen mintha 9 élete lenne. Várom a tanácsokat. Jól esett most kiírnom magomból. Istenem, ez szörnyű. Sajnálom, hogy ilyeneket kell átélnünk sorstársak.