Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Alakul a karriered, de megjelenik egy új, aki ki akar túrni. fórum

Alakul a karriered, de megjelenik egy új, aki ki akar túrni. (beszélgetős fórum)

9. Mágika75 (válaszként erre: 1. - Mandulaszem)
2010. ápr. 12. 09:09

Szia!

Nem tudom, hogy aktuális-e még...

Én voltam mind a két szituban.


Először abban, amiben most Te vagy/voltál.

Már 5 éve dolgoztam egy cégnél. Sokat, rengeteget. Mindent tudtam. Ha a főnökömet raportra hívták, akkor nem is kérdezett ki, hogy mi a helyzet, egyszerűen vitt magával, mert én tudtam a válaszokat a kérdésekre. Nőtt a cég, azt hittem, hogy előrébb lépek. De inkább felvettek vkit. Betanítottam, támogattam. És kiderült, hogy hátbatámadott, függetlenül attól, hogy nélkülem ő sem tudott egy lépést sem tenni. Akkor volt lehetőségem - aránylag rövid idő után - átmenni egy másik osztályra. Így már nem volt a főnököm, "csak" kollégák voltunk.


Két éve pedig én kerültem új céghez, ahol a beosztottam arra számított, hogy ő kerül pozícióba. Vele sok harcom volt, hiszen mint főnöke nem nézhettem el a kisded játékait. El akart lehetetleníteni azzal, hogy nem végezte el a munkáját. Kb 3 hónap után kénytelen voltam kirúgni. Félreértés ne essék. Nem azért rúgtam ki, mert nem kedvelt engem. Hanem azért, mert nem végezte el a munkáját.


Mit is tanácsolhatnék...

Végezd el becsülettel a munkád, ne foglalkozz az új kollegínával.

Beszélj a kollégáddal és a főnökötökkel az új helyzetről, hogy nem érzed jól magad, és hogy mire számíthatsz, ők számítanak-e a munkádra.


Sok sikert!

8. 5e48d37001 (válaszként erre: 4. - Mandulaszem)
2010. márc. 12. 18:23
Sajnos nem mindig a szakértelem győz,ha nagyon tenyerel akkor lehet veszélyben van a pozicíód,ne hagyd magad.Én csak ezt tudom tanácsolni,ez már nem az a világ ami volt régen,nem mindig a szakértelmet értékelik.
2010. márc. 12. 17:03
Talán valahogy finoman éreztetni kellene vele, hogy nem kell a munkáját félteni tőled. Élni és élni hagyni... De legyünk őszinték: nők vagyunk... Nemrég olvastam egy mondást: az a diplomatikus, aki úgy küld el a ...ba, hogy alig várjuk, hogy indulhassunk. Azt a luxust pedig nem szabad megengedni, hogy megérezze a dolgokat. Nekünk nőknek erre sajnos van adottságunk. Vagy úgy teszel, mintha minden rendben lenne.
6. 274c9996b8 (válaszként erre: 1. - Mandulaszem)
2010. márc. 12. 16:50

Harcolnod kell , maskeppen elvesztel !

Az eletunk egy harc :)

5. mandulaszem (válaszként erre: 3. - A14deb9047)
2010. márc. 12. 16:49
Nagyon aranyos vagy és milyen igazad van. Próbáltam már túlkerekedni ezeken az érzéseken, amik vannak, de egyszerűen nem megy. Most jött el bennem az, hogy tanácsot kell kérnem tőletek.
2010. márc. 12. 16:47

Próbáltam elfogadni, betanítottam kollégámmal, de áá. Én vagyok egy úgynevezett "kisfőnök", semmivel sem több, mint más, csak enyém a csapat adminisztrációja. Ezt nem tudja elfogadni, hogy én 10 évvel fiatalabb vagyok tőle és kérek tőle egy-két dolgot.

Lenéz, hazudozik és nagyon tud nyalni. Teljesen az én ellentétem. Féltékeny nem vagyok rá, mint nőre.

Én alapvetően csendes vagyok, elfogadtak így kollégáim és így szeretnek. Most megjelent ő, meg akarja váltani a világot, mindent jobban tud, de segghülye.

Inkább a jellemével van problémám. Persze, tudom hogy vannak túlbuzgó emberek, de ennyire?

A nyalásai és a játékai miatt úgy érzem, hogy könnyen ki tudna túrni, de bízom benne, hogy a főnököm is észleli a helyzetet. Sokan panaszkodnak rá, sok kollégámmal beszélgettem már és igazat adtak nekem.

2010. márc. 12. 16:41
Nincs más hátra, mint előre! Győzzön a jobbik! De a negatív érzelmeket nem engedheted meg magadnak, mert megmérgezi a lelkedet! Légy szorgalmas, becsületes, megbízható. Szerintem erről szól az élet: valahol valakivel, valamivel mindig meg kell küzdeni, bizonyítani. Ez egy "egészséges" féltékenység, akár akarjuk, akár nem. Ezért vagyunk emberek, és felül kell kerekednünk önmagunk érzései felett. Ezt nevezik nagylelkűségnek. Igazságosság, mértékletesség, lelkierősség, okosság. Ezeket úgy is mondják, hogy a 4 "sarkallatos" fő erény.
2010. márc. 12. 16:37

Szia! Én pont az ellenkezőjét élem át! Nemrég kerültem új munkahelyre, kisvárosban élek és dolgozom, ahol mindenki ismer mindenkit és féltik a vélt/valós pozíciót...

A beosztottaim nem akarják követni az utasításokat, kolléganők pedig félnek, hogy én leszek a főnökök új kedvence és mellőzöttek lesznek! Ennek persze nem látom reális esélyét, mert ha lehetne, plasztikai sebészt fogadnának, hogy odaoperáltassák a nyelvüket a főnök s...-hez! Én csendben próbálom megoldani a nekem adott feladatokat, ők meg majd belátják, nem vagyok trónbitorló!

Veled mit csinál a kedves kollegina?

2010. márc. 12. 16:31

Sziasztok,


Szerintem ez egy általános dolog. Sajnos most velem is ez történik. Lelkileg nagyon gyenge vagyok és nehezen viselem. Túl akarok lépni az agyaláson és 100%-ban a munkámra figyelni. De egyszerűen nem megy. Az új hölgyemény kicsinál teljesen.

Tanulságokra, tapasztalatokra, véleményekre vagyok kíváncsi.

Mit kéne most tennem? Tudom, le****ni,. De ha nem megy?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook