Alacsony vérnyomással élő csajok (nyílt klub)
Szeretnék csatlakozni ehhez a klubhoz!
Nektek a frontok hatással vannak a vérnyomásotokra?
Fejfájással hogy álltok?
Sziasztok!
Köszönöm az üdvözlést! :)
Igazából nem a hely hiányzott nekem, inkább a levegő. Nagyon tele volt a busz, mégcsak az ülések közelében sem voltam, nem is láthatták szerintem az ülők, hogy ott állok, hanem ablakot szerettem volna nyittatni. Egyébként azért másik esetben átadták a helyet, csak ez volt ilyen nagyon kellemetlen helyzet.
Szia Manó, üdvözöllek én is itt!
Szomorúan olvasom hogy te is hasonló gondokkal küzdesz.
36 hetes kismamaként nem adták át a helyet :(?
Valóban ahogy írjátok mindketten a kiszolgáltatottság a legrosszabb dolog ebben az egészben.
Nekem nyáron sok évvel ezelőtt amikor hazafelé utaztam volt távolsági buszon egy élményem ami pozitív volt. ácsorogtam és éreztem hogy kezdek rosszul lenne, és szóltam egy srácnak hogy nem vagyok jól, és szeretnék leülni. Minden további nélkül átadta a helyet, nem győztem neki megköszönni.
Persze, menj csak, intézd a dolgaidat!
Örülök, hogy beléptél! :)
Gyerekeim felébredtek, most mennem kell, de majd felnézek többször is, amikor tudok.
Jó volt egy sorstárssal beszélgetni. :)
Nem a menyasszony, de így is rém kellemetlen volt mindenkinek. Az egyik koszorúslány. :-(
Rekkenő hőség volt és szerintem elromlott a légkondi a házasságkötő teremben, vagy nem tudom. Szegény csaj egyszer megszédült, egy pillanatra le is ült. Aztán mintha rendbejött volna, rögtön utána fel is állt. Pár perccel később meg összecsuklott. Az már komolyabb volt, szerintem egy fél percig nem is volt magánál. Barátja fényképezett, rohant oda segíteni, akkor már a ceremónia is megszakadt. Szegény lányt úgy kellett összeszedni a földről, nem nagyon tudott magáról. A barátja a karjaiban vitte ki a teremből. Én annyira meg voltam rémülve!!!! :-((((
Nekem is nagyon kellemetlen emlék szinte mindegyik, más-más okok miatt. Annak idején a középiskolában az érintett érzékenyen, hogy én vagyok a sebezhető, gyenge" lány a társaságban. Felnőtt fejjel egyszer az volt nagyon ciki, mikor egy baráti összejövetelen húztam le a hangulatot. A munkahelyemen az volt rossz, hogy ennyire ki voltam szolgáltatva kollégáknak - de ezt már írtam.
Mind rossz emlék, de az a vicc, hogy ha van "leg" az ijesztő rosszulétek között, akkor az egy olyan eset, ahol nem is szenvedő fél voltam, csak szemtanú. :-(((
Jaj, ezeket még olvasni is rossz. :-(
Tényleg szerencsém volt eddig a bajban, hogy mindig volt valaki, akire számíthattam.
Volt olyan ájulásod, amire azt mondod utólag, hogy valami miatt különösen rossz vagy emlékezetes volt?
Én egyszer az utcán sétálva éreztem, jó meleg is volt. Szerintem utolsó pillanatban ültem le, mentek az autók mellettem, aztán amikor piros lámpát kaptak, akkor kiszóltak, hogy segítsenek-e. Nagyon ciki volt.
Aztán kismamaként a buszon, nem volt levegő és álltam 36 hetesen. Zsúfolt volt a busz, persze dugó volt, alig haladt.Kértem, h nyissanak ablakot erre beszól egy nő, hogy ha nem bírom szálljak le. Aztán mások segítettek, kaptam egy levegőtlen helyen szabad helyet, pedig csak levegőre lett volna szükségem.:( Nem ájultam el, de nem kellett sok hozzá.
Először az első néhány esetben nagyon rossz volt. Cikinek is éreztem, hogy kidőltem a sorból. Nem is nagyon gondoltam bele, hogy mitől van, csak úgy éreztem, hogy gyengébb vagyok másnál. (Elég fiatalon kezdődött ugye, nem olyan tudatos az ember.)
Az a kiszolgáltatottság a legrosszabb benne.
Amikor elestem, akkor a következő kép az, hogy állnak felettem és a lábamat emelik, vizes zsepi a fejemre. Aztán felültetnek és nyomják a fejemet, hogy nyomjam vissza. Ettől több vér kerül az agyba.
Régebben többet ájultam el mint most.
Mostanában kevesebbet.Lehet ez a korral javul vagy jobban odafigyelek és megtanultam vele élni. De ha nem ülnék le és hajtanám le a fejem rosszullétkor, akkor most is ájulás lenne a vége.