Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Akinek volt már méhen kívüli terhessége, mikor sikerült utána ismét tehetbe esni? fórum

Akinek volt már méhen kívüli terhessége, mikor sikerült utána ismét tehetbe esni? (beszélgetős fórum)


okt. 31. 13:00

Szeretném elmesélni az én történetemet, mert rengeteget szorongtam, aggódtam és persze olvastam a témában. A célom az, hogy aki utánam hasonló cipőben jár vagy aggódik, annak adjak egy kis reményt. Persze ez nem ilyen egyszerű, de én faltam a hasonló sztorikat. Aztán meg hitetlenkedtem. Aztán megint reménykedtem. És így tovább.

A másik célom: aki éppen benne van, az tudja, nem ő az egyetlen! És elképzelhetetlen talán, de ebből fel fog állni és jól lesz!


2019 márciusában bő fél év "próbálkozás" után volt egy méhen kívüli terhességem, ami miatt el kellett távolítani az egyik petevezetőmet. Még ugyanebben az évben októberben sikerült teherbe esnem az első próbálkozásra. Nagyon pici még, de tegnap megerősítette a doki, hogy jó helyen van! Szerintem ráadásul arról az oldalról jött, ahonnan kivették a petevezetőt, mert érezni szoktam a peteéréseket. Tudjátok, a megmaradt képes átvenni a másik szerepét és átnyúlni!!! Tök jó! :)

Én nagyon csodálkozom, hogy ilyen hamar sikerült, nincs semmi baj azzal sem, ha kicsit várat magára!


A tünetek és a sztori is tanulságos, ezért leírom azt is lejjebb. De kezdjünk a pozitív résszel! :) Pontosabban onnan, hogy mi történt a műtét után.


Nekünk először azt mondta a doki, hogy a következő ciklusban már lehet megint próbálkozni. A varratszedésre ezt elfelejtette és ott már három hónapot mondott. Végül mi 6 hónapot vártunk, ami nagyon kellett a lelkemnek. Azért döntöttem így, mert nagyon féltem, hogy megint megtörténik és már nem marad bent több petevezető. Nekem a doki azt mondta, hogy kívülről nem látott a petevezetőn elzáródást, ami indokolttá tette volna az elakadást, így valószínűbb, hogy a funkció nem működött, azaz nem sodródott a petesejt a méh felé. Na köszi, akkor honnan tudjam, hogy a másik oldalon nem lesz ez?! "Az orvostudomány jelenlegi állása szerint ezzel nem tudnak mit kezdeni."

Nekem kellett valami, amitől úgy éreztem, hogy márpedig valami változás lesz és biztosan egészséges lesz minden lent.


Három dolgot csináltam:

1. mozgás: mivel ülök a melóban, ezért úgy gondoltam, hogy ez alapból is jót tesz. Az alhasi vérbőség fokozása mindenképpen hasznos. Nem vittem túlzásba, csak ha úgy volt, akkor pl egy tea helyett a barátnőmmel sétáltunk egyet, amíg beszélgettünk. Egy kis kocogás néha, ilyesmik. Meg kb heti egy-két torna, ami addig is megvolt. Az elv az volt, hogy minden nap legyen valami, ami megmozgatja a vérem.


2. intim torna: Kinéztem az Aviva és a Kriston tornát, mivel előbbinél még azt is írják, hogy KINYITJA A PETEVEZETŐT. Végül nem találtam a közelemben Avivát, csak Kristont, ezért azt választottam. Mindkettőben közös a hasi vérbőség fokozása, de ebben benne van az intim torna is, ami a műtét után is hasznos, illetve a terhességre és a szülésre, szülés utáni regenerációra is! De a teherbe esés szempontjából én a vérbőséget tartom nagyon fontosnak. Ezek a tornák pedig nagyon komolyan átmozgatják lent a dolgokat. Én hiszek benne, hogy pl egy ülő munka által pangó alhasban elindulhatnak rendellenességek. Ugyanígy a vérbőséggel ez gyógyítható. A szervezet önmaga tudja magát regenerálni azzal, hogy javítjuk vagy támogatjuk az egészséges hátteret neki. Vagyis adunk így esélyt a regenerációra, nem működik mindenkinél gondolom.

Egyébként az ultrahangon én két foltot láttam és balga módon nem mertem megkérdezni, hogy az most akkor kettő-e. Azóta persze megtudtam, hogy a dokik nem mindig mondják el az elején, hogy ikreid vannak, mert van esély az egyik felszívódására...Lehet, hogy vigyázni kell ezzel az intim tornával, mert durván működik?! :D


3. egy természetgyógyász ismerőshöz elmentem, aki adott nekem egy gyógynövény alapú kúrát, amit becsülettel végigszedtem.


Mindezekkel sikerült lelkileg is rendbe kerülnöm, mert úgy éreztem, hogy teszek az egészséges fogantatásért. Azt azért elmondanám, hogy volt olyan hónap, amikor kicsit enyhébben védekeztünk és szinte pánikoltam, hogy mi van, ha teherbe estem és baj lesz? Ez nagyon pusztító dolog így stresszelni, ezért kellett nekem ez a tudatos "helyreállítás". Ja és közben amivel még kínoztam magam: a gondolat, hogy ez van, ez a sorsom, nekem nem lehet gyerekem. Ezektől nem kell lelkifurdalást érezni, de foglalkozni kell vele. Beszélgessetek ezekről a bizalmasaitokkal vagy akár szakemberrel is.


Még egy tapasztalat: Korán elkezdtem érezni tüneteket és azért volt bennem aggódás. Ez is teljesen normális! Sajnos a baba van, hogy nem látszódik a 6-7. hétig sem (ugye kb a 3.-4. környékén esetleg már sejted). Mindenesetre én még az 5. hét betöltése előttre csak kipiszkáltam egy időpontot a dokinál, hogy ne otthon zsibbasszam a saját agyam. Szerencsére látszódott, de amúgy sem hajtanak el, ha volt már méhen kívülid, jobb utána biztosra menni. Ha nem látszott volna, akkor is tudom, hogy kaptam volna időpontot hamarra vagy valahogy kezelte volna a helyzetet, de a lényeg, hogy megnyugtató, hogy tudja mi újság!

FONTOS! Én már egészen korán éreztem enyhe fájdalmat a kivett petevezető oldalán, ami persze tök ijesztő volt, de a műtét miatt ez normális, ahogy nyúlnak ott a dolgok!!!


INNEN akkor olvasd, ha a TÜNETEK érdekelnek. Nem egy öröm ezt így átérezni.

Szeretném itt leszögezni, hogy mindenkinek más tünetei lehetnek és ugyanilyen tünetekkel sem lesz feltétlenül ez a kimenetel, sőt!!! Ha mégis méhen kívüli van, akkor az még elmehet és felszívódhat. Volt egy ilyen eset párhuzamosan velem az osztályon. Ha viszont egészséges baba lesz belőle, akkor nem jó neki az aggódás, szóval amennyire lehet (szerintem semennyire) próbálj meg tudatosan nyugodt lenni. Legalább egy kicsit.


Szóval nekem megjött a menszeszem, ami kicsit gyengébb volt. Majd mikor már majdnem vége volt, újra elkezdtem vérezni. Enyhe volt nagyon, tisztasági betét kategóriás és többnyire barnás, de nem múlt. Mellette mellfeszülés és magas hőm volt. (ezek eddig a mensivel megszűntek ugye) Egy héttel a menszesz első napja után enyhe lüktető fájdalmat észleltem a bal oldalon. Este elmentem ügyeletre, ahonnan azon kívül, hogy hülyének nézett a doki, hazaküldött c-vitamint szedni. Ez rajta volt az orvosi papíron, amit egyébként később megpróbáltak visszatartani a kórházban a távozásomkor! Hüvelyi ultrahangon semmit nem látott. A méhnyálkahártya pedig vékony volt, ez fontos, ez vastag lenne, ha benne lenne a baba.


Két nappal később már egész nap éreztem a fájdalmat enyhén, majd fél órán keresztül eléggé erősen, görcsösen. Csináltam két annyira halvány pozitív hcg tesztet, hogy csak még döntésképtelenebb lettem tőle. Azóta így gondolom: ha halvány, az is ott van! Az előző rossz élmény miatt nagyon nehezen, de mégis rászántam magam az ügyeletre megint. Nem baj, majd megmondom, hogy ez a hobbim, gondoltam. Másik doki ügyelt, sokkal kedvesebb. Csinált ő is pisi tesztet, ami negatív lett. Hüvelyin semmit nem látott. Azért a biztonság kedvéért másnap reggelre beutalt vérvételre. "Ha korán sorra kerülök, akkor jöjjek is be aznap, megnézik az eredményt a rendszerben. Ha nem, akkor majd két nap múlva elég lesz bejönnöm."


Ez is azt mutatja, hogy nem gondolták a méhen kívülit igazán. Felelőtlenek voltak? Nem tudom, nem hinném és nem is haragszom rájuk. Annyi a nagyon fontos, hogy ha hülyének néznek is, akkor is menjél, nyomuljál, mert ez megmentheti az életedet is vagy pedig megnyugtat, ami nagyon kell. Otthon ezen rágódni olvasva pl ezt itt most, az sajnos nem fog igazán segíteni. El kell menni dokihoz, hogy tudd, kézben van tartva!

Tudni kell egyébként a méhen kívüliről, hogy valószínű, hogy lassabban fejlődik. Bár amúgy sem volt még túl régi terhesség, de ezért nem mutatja ki feltétlenül a pisi teszt. De a vérvizsgálat igen! Ezért is menj dokihoz! :)


Na. Másnap korán sorra kerültem (nem véletlen, ott voltam jó korán) és délután bementem a kórházba, ahol rendes rendelési idők voltak, és a tegnap ügyeletes doki nem volt ott. Ezért megint jó hülyének néztek. Mondom én annyit tudok, hogy ide kell jönnöm, ők meg nézzék meg a gépen és kész. Sok szemforgatás után csak megnézték bent egyszer csak, mert némi várakozás után kivágódik az ajtó és keresnek engem, hogy jöjjek befele. Hát pozitív volt. Onnantól más hangnem, stb. Megint hüvelyi ultrahang, ahol semmit nem láttak. Így befektettek a kórházba. Ennek az volt a lényege, hogy minden reggel keresték hüvelyin a petezsákot, meg talán a hasűri vérzést is, illetve ha közben ugye rosszul lennék (mert ez életveszélyes!), akkor tudnak nyilván gyorsan cselekedni. Két nap múlva még mindig semmit nem láttak az ultrahangon, csak ilyen hmm hát ez talán dolgokat. A becenevem addigra az extra gyanús lett. Ekkor csináltak megint egy vértesztet, amin látták, hogy nőtt a hcg szint. Ez azt jelenti, hogy van valahol egy terhesség, ami fejlődik és nem halt el. Aznap meg is műtöttek.


Nagyon rossz volt lelkileg az egész, de így kellett lennie. A műtét során mivel nem voltak biztosan benne, mondták, hogy nyilván nem vesznek ki semmit, ha nem látják biztosnak. És valóban ott volt, már kicsit véreztem is a hasűrbe (ettől életveszélyes), pedig nagyon durva fájdalmaim nem voltak. Egyszer sem látszott az ultrahangon.


A kórházban sokat sírtam, nehéz volt lelkileg és úgy éreztem ennyi, akkor nem is lehet gyerekem, ha ez igaz. Engedni kell a fájdalmat is, de közben fent kell maradni, mert ennek is vége lesz egyszer és akkor majd nem szabad hagyni, hogy ez meghatározza a későbbieket.


A műtét ijesztő és hirtelen jön ugye, de egyáltalán nem volt vészes. Az első pár nap durván néz ki, mert nagyon óvatos és lassú az ember, de azért nem olyan rossz belülről. Azt hiszem három hét múlva teljesen gyógyultnak számítottam, már sportolhattam is. Azért én kicsit visszafogottabb voltam.


A műtét utáni lábadozás meg pont fedezte azt az időt, ami a lelkemnek nagyon kellett még.


Tanulság:

1. menj dokihoz, nyomulj, amíg biztos nem vagy a dolgokban.

2. sajnálom, de türelmesnek kell lenni. Pl nekem ez a kórházban nagyon nehéz volt, de egy rendes terhességet sem látnak feltétlenül ilyen korán, hát még egy méhen kívülit. És a dokik sem akarnak mindenáron műteni, hidd el!

3. Amíg türelmes vagy, addig gondold át, hogy jó, akkor most mi lesz, ha ez az, amitől félsz? Van még egy petevezetőd vagy ha nincs, akkor a lombik is játszik. És még ott az örökbefogadás is. Ez most nagy áldozatnak tűnik, de akkor is így van. Ja és a megmaradt petevezető képes átvenni a másik szerepét, tehát még jöhet mindkét petefészkedből a baba!

2017. nov. 8. 14:48

Méhen kívüli terhesség után mennyire regenerálódik a megoperált petevezeték?


Érdekelne, hogy akinek volt egy méhen kívüli terhessége és nem vették ki a petevezetékét, annak megtörtént-e ugyanott a baj?


Szerencsém volt, mert nekem elzáródott az a petevezetékem, ahol a beágyazódás történt. 5 évvel a történések után ismét elmentem átjárhatóságira és tökéletesen átjárható és megnyílt.


Kíváncsi lennék, hogy mennyire működőképes ilyenkor a megoperált petevezeték. Mert ugye az nem elég, hogy átjárható, nem tudjuk, hogy a csillószőrök mennyire tudnak ilyenkor helyrejönni és betölteni a szerepüket.


Sok fórumot elolvastam és ha mázlink van, akkor a jó petevezetékről ugye teherbe lehet esni. De engem most kimondottan az érdekelne, hogy mennyi az esély, hogy ugyanott történik meg.

2015. jún. 24. 14:31
Szia! Nekem is volt méhen kívüli terhességem, sajnos elég későn derült ki, így az egyik oldali petevezetékem is el lett távolítva. Nem kellett várni, az orvosom tanácsára egyből próbálkozhattunk, 2013. januárjában volt a műtét és 2013. februárban (!) meg is fogant a gyerekmekünk, már másfél éves, egészséges, édes gyermek.
2015. jún. 19. 13:27
Szia! Nekem decemberben volt méhenkívülim, az orvosom két ciklust javasolt, hogy várjunk. Viszont nekem nagyon erős vérzéseim voltak a műtét után, egymás után 4 ciklusban is, és csak most, az ötödik volt normálisnak mondható, így mi nem mertünk eddig belevágni. Az más kérdés, hogy őszig így is úgyis várunk egyéb okokból, de én azt tudom mondani, hogy amikor úgy érzed hogy helyrebillentél testileg és lelkileg is,(utóbbi a legnehezebb) akkor próbálkozzatok újra. Ha ez két hónap akkor annyit, ha fél év akkor annyit kell várni.
2015. jún. 19. 11:24

A kis menyemnél rá fél évre fogant meg a most már

másfél éves Zsomborka. :)

4. Kangaroo Island (válaszként erre: 2. - Dc077b3b46)
2015. jún. 19. 11:01

ahány orvos, annyi vélemény, hogy mikor jöhet a következő, van aki azt mondja egyből, van aki azt mondja 3 ciklus, van aki fél évet mond...műtét után rendesen megjött nekem 28 napra

mindenféle kivizsgálást érdemes megcsinálni.

2015. jún. 19. 10:58
Köszönöm a válaszokat!
2015. jún. 19. 10:57
Az orvos mit tanácsolt, mennyit időt kell várni a próbálkozásig? Műtét után mikor jön meg az első menstruáció? Vajon jó volna-e elmenni egy átjárhatóságira elötte? Nekem hétfőn volt a műtétem... :(
2015. jún. 19. 10:56
Akinek volt már méhen kívüli terhessége, mikor sikerült utána ismét tehetbe esni?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook