Akik meddőből anyává váltak-megtaláltad a lelki okát, értlemét a várakozásnak? (beszélgetős fórum)

Azért nem kell általánosítani.

Ismerősi körben sok év után jött össze a lombikbaba. Aztán az abortusz mellett döntöttek. Ilyen is van sajnos.

Igen, tényleg nem kell mindenki szüljön. De mindenki döntse el maga, hogy akar-e gyereket vagy nem. Ne valami természetes szelekció legyen, hogy kinek jut, kinek nem gyerek. És sajnos, sok olyan ember van, aki nagyon jó szülő lenne, csak nem jön könnyen, más meg minden csak nem szülőnek való, és halomra szüli a nemkívánt gyerekeket.

Arra nem gondoltál, hogy sokak házassága meg pont azért megy tönkre mert nem jön össze a várva várt gyerek, és valakinek ez az életcélja, ettől érzi teljesnek az életét? Ez nem olyan mint egy jó kocsi, hogy ha van pénzed megveszed, ha nincs nem, anélkül is lehet teljes az életed. A gyerektéma más, és ezt igazán csak az tudja megérteni, akinek nem, vagy nehezen jön.

Most komolyan kutyult gyereknek véled a lombikbabát? Szerintem meg sokkal boldogabbak, sok más gyereknél, mert őket tényleg szerető szülők várták, ellentétben sok eldobott, nyomorba szült gyereknél.

Hááát....tudod....ha most csendben maradtál volna, bölcsebb maradtál volna.

A nők két dologért tesznek meg mindent:

1.) hogy legyen

2.) hogy NE legyen gyerekük.

Mindenkinek szíve joga mindkettő. Kicsit ezt a kutyult, meg vérszívó dolgot túltoltad.

Kicsit több empátiát mert a fagyi visszanyal(hat) az élet bármely területén.

Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok érintve a témába, de ez most kicsit - mint kívülállónak nekem is sok volt.

Kikutyultak teged bammeg rendesen!

Mindig kuluraltan szolok hozza a temakhoz, amiben erintett is vagyok, de ez mar nalam is kiveri a biztositekot.

Buta vagy, nem kicsit! Arrogans, lekezelo es cinikus a tetejebe!

Minek akarjuk a rakbeteget gyogyitani, hisz ramegy az egesz csalad lelkileg mire feldobja a pacskert. Na ilyen szinten beszelsz, te nagyon egyszeru leny.

Te egy oltari budos bunko vagy!

Ha nem lenne gyereked nem igy beszelnel. Konnyu a palank tuloldalarol osztani az eszt!

Most remelem rohadtul jol erzed magad, hogy ide jottel belerugni megegyet a foldon fekvobe!

Hasonlo jokat neked is!

Az agyam eldobom,komolyan....kis verszivo....

Nem látom értelmét, hogy mindenki szüljön. Akinek nem megy, mire jó ez a sok macera?? Nem lehet elfogadni az életet a párunkkal kettesben? Miért oly fontos, hogy egy jövevény teljes mértékig felborítsa az életünket? Soha nem kutyulnék gyereket. Totál természetellenesnek vélem.

Nagyon szép az élet úgy is, ha azt meg tudjuk élni, kis vérszívók nélkül. ;)

Nem lehet könnyű! Mennyi mindenen átmentél.....

Fontos lenne egymás támasza most..a ffiek ilyenkor a tehetetlenségtől látszódnak dühösnek...meg hogy nem tudnak segíteni a szenvedő párjukon....Kívánom, h túllegyetek rajta és megfoganjon a pici egyszer!!Küldök privit

Szia. Érdekes ez a kérdés. Én màr anyukaként vàgtam bele a lombik rögös útjàba. A férjemnek nincs gyermeke de úgy gondoltam hogy megérdemelné hogy legyen. Időközben derűlt fény az én eü.problémàimra ezért lombik. Az elmúlt 4-év alatt volt 3-sikertelen beültink és egy ikres missed ab.!! Ott akkor ő teljesen sokkot kapott nem szólt hozzàm egész nap! Én úgy éreztem cserben hagyott engem! Biztosan tudom hogy mi nem tudtuk feldolgozni az akkor történteket!!!! Azóta volt két sikertelenség. Legutóbb àprilisban. Akkor eldöntöttük hogy nem folytatjuk tovàbb. Most épp krízis helyzetben van

a hàzassàgunk. Nem tudom még meg tudjuk e oldani. Viszont azt tudom hogy a lelki ok igen is meggàtól abban hogy sikerrel jàrjunk. Titkon még remélem hogy egyszer talàn nekünk is lessz közös gyermekünk.De csak akkor ha màr lelkileg rendben leszünk!

Rettentően sajnálom :( Nem is tudok mit mondani....érthetetlen.

De te megtartottad a babát végül is?

A probléma alapból a férjemnél volt, elég nagy. De azt hittem, hogy nálam is van valami a háttérben. 7 évig kutattam, hogy mi az, amikorra bevállaltunk egy spermadonoros lombikot, ami elsőre sikerült sok-sok sikertelenség után.

Ha lett volna valami "kézzel fogható" baj nálam, akkor el tudtam volna fogadni, mert abba őrültem majdnem bele, hogy hiába minden vizsgálat, minden csak negatív, negatív.

A férjem elhagyott abban a pillanatban, amikor kiderült a terhesség, nem kell neki a gyerek mégsem.

Nem tudom, hogy mi lelki oka, értelme ennek az egésznek. Szerintem semmi. Elveszett az az idő végleg ahogy a házasságunk is.

2 év sikertelenség után ( bár nálunk alap a pco + ir) de mikor elengedtem és nem görcsöltem rá a baba témára, mással voltam elfoglalva, új munkahelyen kezdtem, többet kikapcsolódtunk és csak egymásra figyeltünk apával, nem " legyártani" akartuk a babát ( értsd mikor a sex menetszerűen csak a baba miatt és nem kedv és hévből történik) akkor sikerült. Tényleg nem szabad rágörcsölni és éjjel nappal ez körül forogni.

Most 10 hónap spirál levétel után ( elsősorban mert nem bírtam ) izgatottan várjuk a kistesót, aki elég nagy meglepetés.Nem mondom, hogy nem terveztük, de azt sem, hogy igen, szerettünk volna mindenképp kistesót, mindenesetre nagy meglepetés, hogy ilyen " hamar " összejött.

Ebbe lelkileg bele lehet betegedni, ha az ember csak a különféle okokat keresi "felsőbb szinteken".

Általában akkor jön a csoda, ha tényleg elengedte a témát az ember, és csak éli az életét.

Két dolgot tudok javasolni, vagy engedd el teljesen ezt a témát, vagy keress fel meddőségi intézetet, vagy meddőséggel foglalkozó dokit, illetve meddőségi kezelést és további vizsgálatokat végeztess el. (Rengeteg vizsgálat van, nem csak az alap dolgok. Ha érdekel szívesen segítek. Nekem is így lett meg az ok)