Akik élvezik az életet úgy, ahogy vannak! (beszélgetős fórum)

Hát nem mindig sikerül, néha meg túl jól is. :D

Attól függ milyen szemüveg van rajtam.

Kérem szépen, mi csodákat kapunk, szeretünk és szeretve vagyunk. :)

Mi boldogok vagyunk.

Én nagyon éélvezem is, meg nagyon nem is.))))

Senkivel nem cserélném el az életem, mert egyszerűen imádom, viszont rengeteg a tervem, amit szeretnék megvalósítani és sok még a munkám. Én ezt így ahogy van, nem tudom elfogadni. vagy nem is tudom pontosan, hogy mire gondolsz?

Mert mondjuk ha a súlyomról van szó, akor azt nem tudom elfogadni és nem is akarom, mert sokminden múlik azon, hogy le tudok e fogyni. Első sorban az, hogyha nem fogyok és nem foglalkozom többet az egészségemmel, akkor cukorbeteg leszek. Sok a probléma, sokat harcolok, de azért nagyon szeretem az életemet és tényleg nem cserélnék senkivel sem.

Sziasztok!

Elértem én is odáig, hogy elfogadom magam olyannak amilyen vagyok :)

Elégedett vagyok mindennel, ami körülöttem van, hiszen van szerető párom, vannak szerető szüleim, nagyszülő, van egy tündéri kis keresztfiam, és van egy testvérem is.

Érnek örömök, és érnek csalódások, de azt vallom, hogy mindennek oka van, én minden okkal történik, még ha akkor rögtön nem is értem miért.

Minden rossz ellenére nem cserélném el életem senkivel, és nem is változtatnék rajta semmit :)

Minden úgy jó, ahogyan van :)

Aki azt reméli, hogy minden szép és jó, meg csupa móka, kacagás, semmi fájdalom, semmi küzdelem, minden az ölünkbe esik, az nagyot csalódik az életben. Mert az élet maga a küzdelem attól a perctől kezdve, hogy megszülettünk, és a legtöbb embernek még a halálért is meg kell küzdenie; szóval nem pottyan semmi az ölünkbe.

És ha elmegy a netem, az csak azért van, mert van minek elmennie: van számítógép, villany, és még tudok gépelni is az eldeformálódott ujjaimmal.

Mert még vannak... még ha fájnak is.

Tetszik.

Én is azt vallom,hogy mindenből a legjobbat kell kihozni.

Nekem soha nem okozott gondot elfogadni magam..:)) Van akik szeretnek, csak pozitív visszajelzést kapok, szóval nincs okom panaszra.

Azoknak viszont, akik nem tudják elfogadni magukat és hasonló problémákkal küszködnek, nem lehet egyszerű...:((

Örülök minden reggelnek és minden estének;

a számláknak, amit ki tudok fizetni, mert van otthonom és nincs hideg benne, ablaka, amit meg kell tisztítani, a tányérnak, amit elmosok, mert ehettem belőle; a sok utazásnak, mert van munkahelyem; nem baj, ha elázom az esőben, mert van két lábam; a ruhának, amit kimoshatok és vasalhatok; a fiamnak, akit felnevelhettem;

stb. Ami van, köszönöm, ami nincs, azután nem sóvárgok; nem szidok se pártot, se kormányt, se múltat, se jelent.

" Mindenik embernek a lelkében dal van

És a saját lelkét hallja minden dalban

És akinek szép lelkében az ének

Az hallja a mások énekét is szépnek."

(Babits Mihály)

Imádom az életet minden szépségével, és rögjeivel együtt!

Néha kifutnék belőle, de erő veszek magamon, és megyek tovább.

És igen még azt akarom mondani, hogy: Szeretem az embereket, az élet minden megnyilvánulását! :)))

Szeretek embereket ölelgetni, és szeretem, ha ezt visszakapom! ;)