Aki szívesen emlékszik vissza a hetvenes -nyolcvanas évekre, mi volt jobb, és mi rosszabb, mint manapság? (beszélgetős fórum)
Örülök, hogy érted...
Eddig azt hiszem még nem mondtad.
Köszönöm.
Így akkor már értem...Aranyos vagy,mondtam már?
És ezt akkor jó,avagy rossz értelemben kell érteni? Nehogy azt mond már, hogy nem úsztál volna te is a boldogságban,ha az ÉN barátnőmként libeghettél volna be a diszkó ajtaján,érzékien kiöltözve, alig valamit takaró feszes miniszoknyában,harisnyában,meg magassarkuban...Én meg büszkén hoztam volna melletted a jól megszokott öntelt,nagyképü,fölényeskedő,meg lekezelő stílusomat a többiek felé...Akár valami basa az alatvalói felé...Nehogy azt mond már,hogy nem élvezted volna a helyzetet,mert úgysem hinném el...MINDEN csajom "királynőnek" érezte melletem magát a diszkóban...Ha hiszed,ha nem...
Pontosabban azért lettem volna a barátnőd mert nem vagyok átlagos.
De Tituszom, mindig a NŐ választ...
Igazad van...Mivel TT2 basa figurája az én képzeletbeli regényhősöm,hát akkor nekem kell gondját viselni a mindenkori helyzetek során is...Szóval akkor maradjunk annyiban hogy TT2 basa elégedetten és boldogan elvan a kedvenc háremhölgye társaságában azóta is...És hogy hány háremhölgye volt ennek a derék férfiúnak? Hát...Volt jónéhány,a pontos számot szerintem már ő maga sem tudja...De jelenleg csak egy ilyen hölgye van,a "legfőbb kedvenc"...És hogy miért pont ő a legfőbb kedvenc a számára? Hát gondolom azért, mert az illető hölgynek varázslatos,és elragadó személyisége van, amit a derék basa nagyon tud értékelni benne...És a hölgy, iránta való tántoríthatatlan hűsége is rendkívüli módon tetszik a basának...Úgyhogy úgy van a dologgal,hogy kell a fenének több háremhölgy,elég neki az az egy is jelenleg...
Talán mert én sem egy átlag lány voltam/vagyok.
Hát...Ha este kilencre otthon kellett lenned mindig, akkor valszeg tényleg nem tudtam volna veled sohasem megkedveltetni a diszkóbajárást...Mivel egy valamirevaló diszkó az én időmben akkor KEZDETT,amikorra neked otthon kellett lenned...Azaz kb.este 9-kor...De most akkor képzeljünk el egy olyan helyzetet, hogy elengedtek volna téged minden szombat este mondjuk hajnali 2 óráig...EZ ESETBEN valszeg jól érezted volna magad velem, mivel azért külső tekintetében finoman szólva sohasem az "átlaglúzerek" népes táborát gyarapítottam, úgyhogy azok a lányok, akiket MÉLTÓNAK TALÁLTAM ARRA,hogy a barátnőim legyenek, azok igencsak büszkék és elégedettek voltak azért mindig a társaságomban...És igencsak növelte az önbizalmukat is az a tény,hogy az ÉN barátnőim lehettek, és ezt még ráadásul úgy,hogy a diszkóban lévő többi lány is jól látta/láthatta...(Tudod,a nők alaptermészete az örök mindig...És mindnél ugyanúgy működik...Akkor te ugyan minek lettél volna kivétel?)
Hogyne...Tudtam azt jól mindig,hogy melyik lány beszélt éppen...És igen...Négyen valóban elis kérték a címemet, olyanok, akik más településre valóak voltak...Igaz, utána nem írt egyik sem nekem,én meg elvböl nem írtam egyiknek se...Mivel az érettségi után néhány hónappal már eszembe sem voltak az osztálytárs csajok...Voltak helyettük uugyanis új nőcik az életemben...Amúgy valszeg azért nem kérték el előbb a címemet, mert gondolom szégyenlősek voltak,és igyekeztek az ilyen kényes dolgot az UTOLSÓ PILLANATIG elhúzni...Merthát azért nem kis bátorság kellett szerintem egy ilyen lépéshez,mivel hirhedten nagyképü,és öntelt alak voltam, aki nemnagyon állt szóba csakúgy a lányokkal...Vagy legalábbis fogalmazzunk úgy,hogy nagyon megválogattam azokat a lányokat,akiket szóra méltattam...Nehogy azt hidd, hogy olyan kedves,és jópofizó figura voltam bármikoris a lányok irányába...Inkább öntelt,lekezelő,magárol sokat képzelő,és fölényeskedő voltam mindig is...
Te kérdezted, hogy mit szeretnék, hogy mi legyen vele? Ezért mondtam, hogy azt neked kell tudnod a Te hősöd.
Hány háremhölgye volt TT2-nek? És a kedvenc miben különbözött a többitől? MIÉRT Ő volt a kedvenc?
Mintha ilyenen már régebben is törted volna a fejedet...Amikor elmeséltem, hogy milyen szoknyákba, meg milyen harisnyákba jártam suliba... :-)
De tudod,nekem este kilencre otthon kellett lennem...A disco meg akkor kezdődött. Akkor ezt hogy oldottad volna meg?
És hogy kedveltetted volna meg velem? (Azt tudod,hogy miért nem tetszett, leírtam az előbb.)
Felismerted legalább a hangja alapján, hogy ki volt az? És elkérte valamelyik a címedet az érettségi banketten?
(Ha annyira odavolt érted miért nem előbb?)
Dehát mondom hogy TT2 basa mostanában a kedvenc háremhölgyével szokta tölteni az idejét...Mi ebben olyan hihetetlen? Minden basának volt egykoron kedvenc háremhölgye...TT2 basának akkor meg miért ne lehetne?
De azért ugye nem lettél volna rossz véleménnyel rólam? Amúgy azon törtem a fejemet, hogy milyen kár, hogy nem ismertelek régebben élőben...Csak képzeld el,milyen remek lett volna ha együtt mentünk volna hajdanán a diszkókba...Szerintem hamar megkedveltettem volna veled ezeket a helyeket...Csak képzeld el a szitut...TE lettél volna a "Titusz" barátnője, akivel bevonultam volna a törzsasztalomhoz...(Ne félj,velem/melletem aztán nemigen érezted volna olyan frusztrálónak a diszkók világát...Sőt...Inkább imádtad volna...)
Inkább azon diskuráltak folyton, hogy "Vajon ki lesz majd a felesége? Meg ha kijárjuk a sulit,kár hogy szét fog szóródni az osztály, de én "Titusztol" el fogom kérni majd az érettségi banketten a címét"...(Mire több másik lány is kifejezte ezirányu óhaját a többinek...)De amire a leginkább "büszke vagyok",az az a "kihallgatott mondat" volt az egyik lánytol hogy:"Lányok...Amikor a "Titusz" rám néz, olyankor alig bírom megállni hogy magamhoz ne nyúljak"...Ez tényleg így volt...Nem magamat fényezem...
Ha én ott lettem volna az osztályodban, biztos lett volna nekem is valami véleményem Rólad...
Oh ez nekünk eszünkbe sem jutott!
Csak 2 fiú volt az osztályban. Igaz, mindkettőnek megvolt a maga "háreme"...idézőjelben.
Nem volt rossz soruk.
Nem akarok "csipkelődni", de ha megkérdezem,hogy: Mégis mit diskuráltak rólad annyit? Tán azt,hogy: "Óh ez a Titusz egy olyan helyes, aranyos jóképű srác..."
Hát...Akkor még az is lehet, hogy a mi "zseniális osztálytársunk" is valami filmböl vehette az ihletet a pohárral való hallgatózáshra...De akár így-akár úgy,a lényeg az az, hogy az osztálykirándulásokon gyakran hallgatóztunk ily módon a lányok szobájának a falán...Feltéve persze hogy egymás mellett volt a mi szobánk a lányok szobájával...Különösen a lámpaoltás utáni trécselgetéseikre-locsogásaikra voltunk kíváncsiak, és sokszor vagy egy órán át is tapasztottuk a fülünket a pohár fenekére feszülten hallgatózva, hogy vajon melyik fiúrol beszélnek a legtöbbször egymás között? Szerencsére nekem külön megnyugtatásul is szolgált aztán az az idővel megtudott információ, hogy bizony az én nevem meglehetősen sűrűn előkerült azért a lámpaoltás utáni trécselgetéseik során...(Nem merem azt írni, hogy a LEGGYAKRABBAN rólam diskuráltak,mert mindjárt jönnek megint a lúzerek kötekedni...)
TT2 nem az én regényen főhőse, ezt neked kell tudnod! :-)))
Szóval az volt a baj, hogy ketten voltunk?
Igen, valójában tényleg "elveszettnek" éreztük magunkat.
Örülök. :-)
Nézd én ezt a pohárral hallgatódzást Apumtól tanultam gyerekként...Nem tudom, mennyire régi...Meg filmekben is szokott "szerepelni" ilyen jelenet.
Mit szeretnél,mi legyen?(Amúgy szerintem mostanában a kedvenc háremhölgyével tölti az ideje jó részét...)
Hát igen...A hajdani békebeli "diszkókorszak"...Az volt ám az igazi szórakozás nekem hétvégenként egykoron,az a fránya "diszkó"...(Persze csak addig, amíg "be nem kötötte a fejemet" az asszony...)Jó dolog visszaemlékezni azért ezekre az időkre is,főleg a 80-as évek végének időszakábol...Ugye tudod,hogy igazábol a diszkó az NEM egy ismerkedésre alkalmas hely?(Bár ettöl függetlenül persze összejöhet ismerettség bárkivel,de azért nem túl egyszerűen megy ilyen helyeken az ilyesmi...) Hiába keverik össze sokan a hajdani BÁLOKKAL,a diszkó az sohasem a "modern idők báljaként" volt hivatott működni,hanem egy sajátságos szórakozási helyszín volt mindig is...És igazándibol olyan 5-8 fős csoportok számára volt ideális helyszín, ahol vagy csupa fiu alkotta a társaságot, vagy csupa lány, vagy esetleg vegyes nemüek társasága is szóba jöhet, de az mindig lényeges, hogy NAGYOBB CSOPORTBAN volt érdemes diszkóba menni mindig...(Szerintem még ma is ez lehet a szabály, de hajdanában egészen biztosan ez volt...)Mert ha magában megy valaki, vagy kettesben a barátnőjével ilyen helyekre, valóban hamar "el tud veszni az illető a tömegben"...És ez tényleg frusztráló élmény lehet majd a későbbiekben...Úgyhogy amikor én hajdanában diszkóba mentem szombat esténként pl. akkor mindig ügyeltem arra, hogy minnél nagyobb társasággal menjek,vagy ilyen társaságok részeként/tagjaként, mert ez esetben hamar el tudta fogni a későbbiekben az embert egy egyfajta "biztonságérzet"...Miszerint bármerre is néz az ember az üvöltő zene hangorkánjában,a villogó fények kavalkádjában, MINDENFELÉ ismerősöket láthat maga körül az ember...Ha nemis azonnal,de előbb-utóbb...És akkor a kipróbált ismerősökhöz-barátokhoz bármikor oda tud menni az ember ha "elveszettnek érzi magát" a kavargó tömegben, vagy bármikor oda tud hozzá jönni valami ismerős, ha pont társaságra vágyik az ember...És ha megvan ez a "biztonságérzet" mindig, akkor az ember jóval felszabadultabban tudja élvezni az ilyen estéket...Nektek is úgy kellett volna ilyen helyre menni, hogy odacsapódtok már jóelőre valami népes társasághoz...És akkor szerintem nem éreztétek volna magatokat olyan kényelmetlenül a dizsiben...
Na...Te aztán jól megnevettettél,hallod-e...Még most is jókat kacagok itt a gép előtt, ahogy elképzelem magamnak az álltalad felvázolt szitut...Ahogy elnézem, volt akkor nektek is ám mulatságos osztálykirándulásokban részetek egykoron...Látod milyen jó, hogy itt van ez a topik?Nosztalgiázhatunk,meg kacaghatunk kedvünkre a felevelenített hajdani eseményeken időnként...(Ameddig persze a kötekedő lúzerek hagyják...)Viszont ahogy elnézem, a "pohárral való hallgatózás" módszerét ti is ismertétek akkor...Pedig mi annak idején hogy milyen büszkék voltunk erre a módszerre! Emlékszem, valóságos "zseniként" néztünk arra az osztálytársunkra, aki egyszer bemutatta nekünk ezt a trükköt a hallgatózásra...És meg voltunk győződve arrol,hogy ez a módszer igazándibol az Ő "zseniális agyábol" pattant ki...Közben meg ahogy elnézem, valszeg az egész ország összes gyereke ismerhette a módszert...Tiszta kabaré ebbe még belegondolni is...
És mi van mostanában TT2 pasával?
:-)))))
Írod valahol a DISCO-t.
Hát, mi barátnőmmel egyszer voltunk, az is akkora macera volt, hogy soha többé.
Bár az a 90'-es évek elején volt. Elhatároztuk, hogy "menjünk el Disco-ba". Mivel mindkettőnknek elég szigorú szüleink voltak,tudtuk, nem lesz könnyű dolgunk. De megbeszéltük, hogy "holnapra megkérdezzük otthon". Mikor mondtam másnap barátnőmnek, hogy elengednek, de "Este kilencre legyek otthon" barátnőm el kezdett röhögni, hogy "akkor kezdődik...", de ő sem volt sokkal jobb helyzetben, bár őt elengedték tízig is:-)! Hetekig tartó alkudozás után sikerült úgy megbeszélni, hogy elmehetünk, ha barátnőm bátyja elkísér minket, és utána apukája értünk jön kocsival és én ott alszom náluk. Anyum úgy tudta, este 11-re értünk jön, de végül barátnőm szüleinél kikönyörögtük az éjfélt.
Szóval, képzelheted, barátnőm bátyja (4 évvel volt idősebb nálunk) mennyire akart minket kísérgetni, de mi eskü alatt is vallottuk volna, hogy így volt, és csak akkor ment el onnan amikor minket biztonságban tudott.
Szóval leültünk kólázni. Nemsokára el kezdtek legyeskedni körülöttünk a fiúk. De mi a saját hangunkat sem hallottuk nemhogy az övékét. Felkértek minket táncolni tötyögtünk, lötyögtünk, de nem jött be. Mi csendesebb ismerkedési helyekhez voltunk szokva,ahol meg is tudtuk beszélni mi a helyzet, és beszélgetni szerettünk, de itt csak pillantással tudtunk jelezni egymásnak, hogy "ezt le kéne már koptatni", vagy az a srác "egész jól néz ki"
Aztán már alig vártuk, hogy éjfél legyen és jöjjenek értünk. Többet nem mentünk DISCO-BA. :-)
Vicces! Szegény Zoli bácsi!Sajnos - vagy nem sajnos - vízuális típus vagyok, úgyhogy el tudom képzelni.
Tituszom, úgysem fogod elhinni, hogy a mi egyik középiskolai osztálykirándulásunk jutott róla az eszembe.
Mi szinte lányosztály voltunk, csak 2 fiú volt az osztályban. Nos az egyik lány - sajnos nagyon butácska - megkérdezte az osztályfőnökünket,(aki legyen most Ági néni, hogy ne a saját nevét használjuk)hogy a barátját elhozhatja-e az osztálykirándulásra. Merthogy szeretné, hogy velünk jöjjön. Erre persze röhögött az egész osztály, rajta kívül mindenki tudta hogy ez nem lehetséges. Persze Ági néni nemet mondott. Éva (az osztálytársnőnk) persze "becsempészte" a barátját az osztálykirándulásra. Nem emlékszem, már hol volt talán Sopronban. Lényeg, hogy a fiú ott "várt minket" Sopronban, és Ági néni legnagyobb megdöbbenésére csatlakozott az osztályhoz. Ági néni el nem küldhette, (nem értem miért nem zavarhatta el...)és én meg barátnőm lettünk a segítségére. Meg kellett tudnunk Évától mit tervez. Merthogy valamit tervez, az biztos volt. Éva azt tervezte, hogy a barátja - egy nagy darab srác volt, mi csak "háromajtós szekrény"-nek hívtuk - éjszaka bemászik hozzá az ablakon. Mivel Éva el kezdett szervezkedni, hogy úgy tudja intézni, hogy egyedül legyen egy szobában. De persze mindenki morcos volt rá, mert ilyen alapon (bárki, akinek volt ) bárki becsempészhette volna a barátját. Szóval sok szövetségesünk volt,a vége az lett, hogy Éva tudatta a "3 ajtós szekrénnyel", hogy melyik lesz az ő szobája. Ezek után mi "megbízottak" kezdünk el Ági nénivel szervezkedni, és úgy variáltuk, hogy ő kerüljön abba a szobába, ami Éváé volt, hogy majd ő várja ott a srácot,Évát meg berakta a mi szobánkba, (ami az övé mellett volt)hogy "őrizzük". Persze Éva ekkor már dúlt-fúlt, de akkor még nem volt mobiltelefon. Abban a szobában Évával együtt mi öten voltunk. Ági néni egyedül várt a szobájában. Mi mellette rájöttünk ekkorra már, hogy nem lesz jó buli egy morcogó Éva mellett éjszakázni. Időnként valamelyikünk átkopogott Ági nénihez, meg poharakkal hallgatóztunk a falon :-)))
Aztán egyszercsak a mi ajtónkon kopogtattak.Erre nem számítottunk. Éva szeme felcsillant, "Hátha a barátja. Mi frászt kaptunk... "Mi van, ha a barátja?"
Óvatosan mentem ajtót nyitni. Ági néni volt, hogy valamelyikünk menjen már át hozzá, mert neki most jutott eszébe, hogy ő ott ül egyedül a sötétben és most megijedt, hogy mit fog csinálni, ha a "3 ajtós szekrény" TÉNYLEG bemászna az ablakon... Ez eddig nem jutott eszébe/eszünkbe.
Úgy el kezdtünk nevetni, hogy visszhangzott a ház.Ketten átmentünk, a fél éjszakát átnevettük Ági nénivel, mert minden zajra azt hittük, hogy MOST JÖN Éva 3 ajtós szekrénye. A srácot nem láttuk, bár másnap napközben megint csatlakozott hozzánk, de ofő örömére, és a mi legnagyobb bánatunkra:-) csak 2 napos kirándulás volt. Életem egyik legjobb osztálykirándulása volt emiatt!!!
Szia...Nem járok erre persze hogy nem járok, végülis olvastad lentebb nem, az egyik fórumtársnő rosszindulatu megjegyzését, hogy "önfényező nosztalgiázást" művelek itt, amire úgymond "nem kíváncsi senki"...Ezért vettem érzékeny búcsút a topiktol,és úgy voltam a dologgal, hogy ez esetben meg akkor írjon majd ide Ő olyan dolgokat a továbbiakban, ami "mindenkit érdekel"...Hát...Azóta is csend van itt...Viszont annyira "nem érdekelt senkit se az" amiket ide írtam,annyira nem érdekelt, hogy amíg itt voltam, a fél hoxa tagság ITT lebzselt naprol-napra, de amióta itt hagytam a topikot, a kutya sem nézett be ide hosszú időn keresztül...De örülök neki, hogy te azért mégiscsak visszatértél ide...Éshát a kettőnk cseverészését TT2 basa képzeletbeli kalandjainál hagytuk abba ha jól emlékszem, amikor törölted magadat a sok kötekedő,szemétkedő felhasználói hozzászólások okán...De ha már újra itt vagy, akkor nekem is megjött újra a kedvem a topikhoz...Mivel ugye a 70-es,80 évek egykori világa kimeríthetetlen tárháza az érdekesebbnél érdekesebb történeteknek,életviszonyoknak,éshát ami tény,az tény, a "nosztalgiának" is...A hajdani "egri kalandunkhoz" a trógerrel, mit szóltál? Tiszta kabaré lehetett az az eset is,nem?
Szia Titusz!
Úgy látom, nem jársz erre manapság
Leült ez a topic mostanában...
Pedig úgy láttam,Te élesztetted fel újra...
Itt vagyok, ha kell segítség. Ha VALÓBAN annyira örülösz, hogy összefutottunk itt.
De már nem is emlékszem hol hagytuk abba...
"Önfényező nosztalgiázás"? Okés...Akkor a továbbiakban léptem erröl a topikrol,de mostmár tényleg...Mert már a gyomrom is forog tőled, meg néhány társadtol,ezen a szép vasárnapi napon...Pá...
Pedig Hoxa már egyszer moderálta ezt a topikot a napokban...
További ajánlott fórumok: