"Aki mást gyűlöl, az mindenekelőtt magát utálja. Másokban utálja, amit magában megismerni fél". (beszélgetős fórum)
Sziasztok!Olvastam valamit és szeretném megosztani Veletek íme:Ha boldogan szeretnénk élni,meg kell őriznünk optimizmusunkat.Ha sikereket akarunk elérni,hinnünk kell képességeinkben.Ha szeretetre vágyunk,nem vezérelhet bennünket a gyűlölet.Ami sugárzik belőlünk,amit hangoztatunk,hasonló formában visszajut hozzánk.
Nem tudod, mi?! Hehe :DDDDDDDDDDDDDDDDD
Pedig könnyű, csak nézz magadba :O))))
Megint okosabb lettem egy szóval!
Na, sziasztok :)
Ez jaja :O)))
Hedonista élet azt jelenti, hogy csak az élvezeteknek él.
Nem tudom mit jelenzt a hedoizéd :DDDDD
Arra , akik a normális, teljes életre törekednek. Figyelnek , tanulnak és legfőképpen tanulnak....aztán adnak és még mindig tanulnak :O))))))))))
Nya, ezt fejtsd meg! :O))))
Én is úgy gondolom mert mi november óta egy új tevékenységgel bővültünk a cégen belül de eddig csak tanultuk a hibákat. folyamatosan jöttek a gondok de mostanra kezd összeállni a kép így amin keresztül mentünk abból csak tanultunk.Ha minden helyre áll leírom min mentünk keresztül a párommal.Más már biztos feladta volna.Igaz volt hogy én is de mivel jóban rosszban kitartok a párom mellett így elkezdtem a pozitív oldalról nézni ami nekem se volt könnyű.
Akkor kizárásos alapon marad a fejlődés :O)
Ne provokálj!!
Úgysem próbálnám ki:)
Utána az emlékeimből élnék:)))
Egy ideig minden működik. :O)))
Én a hedonizmusra voksolnék:DDD
Az melyik verzió?
Hedonizmus?
Vagy csak bele a vakvilágba?
Vagy melyikre gondolsz?
És sokan élnek, de nagyon! :O))
Hát én abszolút így gondolom. De sokan nem sajna, ahogy észrevettem :O)))
Sokan azt valják, hogy csak megélni kell, ami történik velünk.
Mwgint sokan pedig csak túlélnek :O)
Teljesen egyetértek veled, szerintem is külön kéne választani a munkahelyet és a családi dolgokat. Ismerek olyat aki napi munka után este le tud ülni a főnökével( rokonával) vacsizni.
Ti is úgy gondoljátok, hogy mindent tanulási szándékból kapunk, hogy továbbfejlődjünk?
Néha ki kell próbálnunk dolgokat, hogy kiderüljön, hogy jól gondoltuk-e, amit éreztünk.
Én már vettem fel a cégünkhöz barátot és teljesen jól sült el.
Ajánlottam már másnak barátomat és nem sült el jól.
Úgyhogy benne van a pakliban minden.
Szerintem az a lényeg, hogy a munkahelyen úgy kell kezelni mindenkit, mint munkatársat. Még a rokont is.
Ha kirugjuk, vagy munkán kívül találkozunk, akkor megint rokonok vagyunk.
Ezt lehet tisztán csinálni.
Munkahelyen pusztán szakmai szempontok szerint kell ítélni és a cég érdekeit figyelembe véve.
Férjem testvére, tehát sogoróm, lehet ha az én tesóm lenne az fájna ha nem találkoznánk munkán kivül.Jól estek amit irtatok, mert én magamat nem látom ilyen bátornak, habár az utobbi évek elég jól megeddződtettek.de még sokat kell fejlődnöm, ezen dolgozom, hogy lelkiekben megerősődjek, mert szerintem ez a legfontosabbak között van, az egészség után.
Nekünk 8 éve van vállalkozásunk az elején nálunk is a testvérem dolgozott de keveselte a fizetést és felmondott fél évig nem is jött.Látod nekünk 8 évet kellett várni hogy meglegyen a jó csapat.Bátor vagy így is hogy a család miatt elfogadod a csak munka kapcsolatot.
Nagyon tetszik, hogy vállalod a felelősségét az eredménynek. Ez ritka. Az emberek többsége erre nem képes, pedig ez az alapja a pozitív fejlődésnek :O)))
hát nálunk nem tudom mikor lesz rend, mert testvért alkalmazunk, ha elküldöd ott a családi botrány, de soha többet rokonnal nem kezdünk, az biztos.És ennek a testvérnek segítettünk évekig, most is segítettünk, hogy munkát adtunk neki és ott tartunk, hogy csak munkakapcsolat van.De csak magunkat okolhatjuk, hogy így alakult, mert nem kellett volna alkalmazni akkor nem menne a család rovására.
igen igaz most nagyon átalakult a szüleivel való viszonya ami jó irányba ment sokáig nem nagyon kereste velük a közös hétvégeket.szerintem a gyerekkora miatt.de hála a rosszban jöttek és nagyon sokat segítenek
Nem tudok napi rendre térni az ilyen rokonok felett.Nekünk két vállalkozásunk van több alkalmazottal.Sajnos nálunk az alkalmazott is lopott igaz azt eltudtuk küldeni de ott is mi voltunk a rosszak.most lecserélődtek mind korrekt teszik a dolgukat megbízhatóak.mindig azt mondják ki kell várni a legjobbat hát mi nagy árat fizettünk érte ire össze állt a mostani csapat de megérte mégha nagy is volt az ára.
ugyanígy jártunk mi is kb.3. éve. Felvettük alkalmazásba az unkatesómat meg a férjét, mert szegények nem találnak állást.kb. 2 év után vettük észre hogy meglopnak minket, túlságosan megbíztunk bennük. A család szerint mi vagyunk a szemetek, hogy merünk ilyet állítani róluk.Először gyülölet, utána düh, sajnálat, most már közömbösek. Talán az idő megoldja.
de szerintem nem tanultunk belőle, mert most másik rokont alkalmazunk, és ez se jobb.
tanulság: ne sajnáld meg a rokont, idegent könnyebben elbocsátasz, mint egy testvért,v. unkatesót.és nincs családi veszekedés.
Akinek a hátán is fát lehetne vágni?
:O)))))
Gondolom a pároddal gyerekkorában igazságtalanok lehettek. Ez akkor szokott egy picit az ellentétére fordulni felnőtt korában az embernek, hogy túlságosan jóhiszemű lesz.
Így van sajnos én éreztem hogy nem kellene annyira bízni bennük mint amennyire a párom bízott bennük.Így utólag a férjemnek rá kellett jönnie hogy igazam volt de a lényeg tanult belőle.
Akkor ha jól értem, nálatok az volt a tanulság, hogy jobban bíztatok emberekben, mint kellett volna?
Ez úgy szokott lenni, hogy az ember érzi, hogy talán nem kellene, de mégis bízik.
Mert az élet azt gondolom nem arra akar minket tanítani, hogy ne bízzunk másokban, hanem arra, hogy ne jobban, mint ahogy érezzük, hogy kellene.
Pedig nálunk is jellemző mert megszabadultunk a negatív emberektől és most kezd -ha lassan is-megoldódni egy két fontos dolog a vállalkozásunkba.Rá kellet jönnünk hogy ha csak magunkra hallgatunk és mi magunk intézzük a dolgokat müködik.
További ajánlott fórumok: