Aki külföldön él miért ment ki? (beszélgetős fórum)

Az elso gyerekkonyv volt, egy cicarol szolt, aki elkallodott a csaladjatol, es hogy hogyan talalt vissza..

A masodik az eletem regenye..

A harmadik, amit most fejezek be, egy orvos halalarol szol, aki veletlenul megolte a beteget. A lelkiismerete nem tudja elviselni ezt a tenyt, es ongyilkos lesz...

Ez a konyv eleg nehez "fajsulyu", mivel amolyan "lelki-klinika", es rengeteg, pszihologiaval kapcsolatos konyvet kellett hozza elolvasnom. Mar nagyon szeretnem befejezni, remelem, egy-ket honapon belul sikerul.

B.K.

Köszi a drukkot, rámfér! :)))

Ma este indulunk, mert hát elmúlt éjfél, már ma utazunk.

Nekem annyiból könnyebb, hogy nagyon jól megvagyok a Túró Rudi és a szüleim nélkül is. Viszont nagyon rossz érzés, hogy itt hagyom a gyerekeimet 1-2 hónapra. De ha majd jöhetnek ők is, akkor tuti jó lesz minden.

Jah, és az én őseim sem igazán magyarok, nekem mindig is furcsa volt emiatt sokminden, mások a szokásaink is egy sor dologban. A német vér nálunk is játszik. :)

Szóval, ez a hazám meg ilyenek, de mégsincs olyan nagy kötődésem.

Ahol születtem, ott 2 hónapig éltem, majd egy távoli városban nőttem fel, ahol sosem éreztem otthon magam, érettségi óta lakom Bp-n, 18 éve.

Mindig nagyon mehetnékem volt, de mikor tényleg utaztam volna, akkor lettem terhes a lányommal. Szóval, a lehetőség most jött el sok év óta.

Meglátjuk mi lesz. :)

Wow, milyen műfajban írod?

...

Amit az összetartás hiányáról írtál azt én is tapasztaltam, sajnos.

Kedves Linda! ( megengeded, hogy igy szolitsalak?;hiszen a honlapod publikus. )

Ha ugy vesszuk, engem sem az agyagi jolet remenye hajtott ki Kanadaba, hanem a szerelem. Ide jottem ferjhez; es igaz az a mondas, hogy a szerelem vak, mert en is az voltam,de,ennyi ido utan az embernek kinyilik a szeme, es elkezd gondolkodni. Amikor, 16 ev utan elvaltunk, itt alltam egyedul, es nem tudtam, mit kezdjek magammal, de nemsokara belefogtam az irasba, a magam szorakozasara. ( megjegyzem, eleg komoly hivatast hagytam magam mogott, de annyiban szerencsem volt, hogy amikor kijottem, mar tokeletesen tudtam angolul.) Ez nagyon sokat szamit, a nyelvtudas.Szoval az irasaimat bekuldtem az ujsagnak, es azok lekozoltek. Hat igy kezdodott, hogy belefogtam konyvekbe is.

Erdekes dolgot figyeltem meg idekint. A magyarok az egyetlen nep, akik, lenyegeben leszarjak egymast magasbol,es ha segitsegrol van szo, akkor villamgyorsan eltunnek, meg az is elofordult, (nem vicc!), hogy megvaltoztattak a telefonszamukat. Tehat csak onmagamra szamithattam, es szerencsem volt, mert nekem bejott.De sok magyarnak nem jon be! En, akin tudok, segitek, de ha nekem kellett segitseg a legsotetebb idoszakomban, akkor az "osszetarto" magyarok ugy szetugrottak, mint a doglott kutyarol a bolhak.

Kivanom, hogy ne kelljen visszafordulnod, es sikeruljon az, amibe belefogsz, s ha megis vissza kellene fordulnod, es bevallanad a tevedesedet, akkor le a kalappal elotted, mert nem sok ember lenne erre kepes...A legtobbje kifogasokat talal, es masokat hibaztat. Szegyenkezned meg plane nem kellene, hiszen emberek vagyunk es kovetunk el hibakat, Lenyegeben igy vagy ugy, de azokbol tanulunk, nem?

Megegyszer, kivanok sok sikert, es szoritok erted!!

kivanok szep napot.

Baby Kitty.

Ps.: Az utoso konyvem tartalma egy mondatban: egy orvos veletlenul rossz injekciot ad a betegenek, aki masnapra meghal,es a lelkiismerete nem birja elviselni ezt, 35 evi praktizalas utan, es ongyilkos lesz.

Igaz sztori, itt tortent Vancouverben, 1999-ben, es az orvos szemelyes ismerosom volt.

Sajnálom, hogy így alakult a helyzeted, ahogy írtam engem nem nagyon fog idekötni a magyarság. Ettől az egytől nem tartok egyáltalán. Itt is a saját erőmből kellett elérnem azt, amit elértem, ezt bárhol képes vagyok megtenni. Nem feltétlen az anyagi jólét az ami kifele hajt - bár ez is benne van a pakliban. Egy percig nem gondolom, hogy könnyebb lesz, sőt inkább nehezebb, de evvel tisztában vagyok. El akarok érni valamit ennek ára van, ezt is tudom. De itt elsorvadni sem akarok, elmúlt a príma kreativitásom, úgy 5 éve, mióta nem ismerik el a szaktudásom, váltani már minek, ha úgyis megpattanok?! Már csak rutinból gyártom a logókat, levélpapírokat, kiadványokat, minden sablonszerűen működik. Csodálom, hogy az xy cigarettagyár még nem perelte az xy cola-gyárat, az azonos stílusú, de más színű szóróanyagért... Nem csodálnám. Na mindegy, végül is mindekét marketinges elfogadta. Node elkanyarodtam kicsit a témától. Szóval kicsit belefáradtam az itteni létbe, kell a változatosság, és nem is érzem azt a nagy magyarságot, amit itt sokan tesznek. Hol az összetartás, ha nagy magyarok vagyunk? A gyomrom forog ettől. Hangoztatják, hogy így meg úgy Trianon (és itt be is fejeztem a politikázást!!! - úgyhogy erre ne is reagáljon senki!), holott mi csak elfoglaltuk ezt a helyet, nem itt élünk a kezdetektől. Aztán ezek az emberek úgy hátat fordítanak, ha bajba kerül egy másik honfitárs, hogy szégyen nézni. Szóval ennyit a magyarságról, és a hazaszeretetről.

Ha vissza kell fordulnom, majd emelt fővel teszem, hisz visszajöhetek, ha úgy döntök. Akkor bevallom majd, ha rosszul döntöttem, hisz az én hibám, nyilván én tettem, így nem kell miatta szégyenkeznem, mert nem szégyen, ha hibázik valaki.

Gratulálok a harmadik könyvedhez. Miről írsz?

De édesség vagy, köszönöm, én is szorítok Neked :)))). Aztán azonnal írni, ahogy gép közelben vagy és beszámolni :))).

Nem könnyű, de lassan két éve ismerem, lassan egy éve "halálos" a dolog és kb azóta "élünk együtt" idézőőőjeeeelben, hisz fizikai síkon nem, de online síkon teljes mértékben. Ha ezt nekem valaki mesélné, akkor kinevetném, hogy mekkora dinka, de megélni, teljesen más :).

Nagyon remélem, hogy boldog lesz :), nem lehet más :D. Végre elszakadhatok innen jó messze, mindenki azt kérdezi, hogy hiányozni fog-e ez a közeg, amiben most élek. Abszolut nem, talán a túró rudi és talán a szüleim, de Magyarország az soha nem fog, lehet fujjogni kérem, de így érzem. Nem megyek bele miért, de csak ide születtem, ettől az őseim inkább németek, mint magyarok (igaz nem a szüleim, de az ő szüleik igen), így eleve nem is ennek az országnak kellene hiányoznia. Egyenlőre hontalannak érzem magam, képtelen vagyok az eszmékkel azonosulni. Szóval a válaszom egyáltalán nem fog hiányozni :))). Olvasom itt, hogy van akinek hiányzik. Hát akkor dönteni kell, de még nem hallottam olyan magyart, aki visszasírta volna ezt az országot. Az ismerőseim közül persze. De nyilván van akinek ez a haza, akkor vissza kell jönni és itt élni, ha lehet, de persze egyre nehezebb így senki nem kívánkozik vissza, és ahogy elnézem többnyire a szakemberek rohannak fejvesztve innen, orvosok főként - nyilván máshol anyagilag megbecsülik őket, az én köreimből pl én: fotós-grafikus. Inkább máshol kamatoztatom a tudásom, ahol elismerik, ahol értékelik, és nem csak 2 dkg vállveregetés (jó esetben persze) a hála, vagy nem csak csókosan lehet bejutni egy jólfizető helyre. Vagy nem kell lekönyökölnöm mások derekát, ha el akarok érni valamit. Ezektől forog a gyomrom. Így kibírom, míg elléphetek innen... Elég lehangoló mi? Hogy egy ember, aki még itt él, hogy látja ezt az egészet. No de ez van. Szóval tessék jól érezni magad és remélem a legjobbakat, ha úgy kell lennie, hogy sokkal jobb legyen, akkor úgy is lesz, ha meg nem, legrosszabb esetben visszajössz! Drukkolok nagyon :).

Szia Kitty!

Engem senki sem akar lebeszélni, mindenki helyesli a döntésünket és különben sem a világvégére megyünk, fapadossal bármikor haza lehet jönni egy kis időre.

Ha összejön a dolog, akkor az én gondjaimon garantáltan segít, ha kimegyünk (ezt publikusan nem részletezném), nah, de nem bizonygatok tovább.

Köszi a drukkot! :)

Drukkolok neked is nagyon!

Nem lehet könnyű a várakozás, de utána biztos boldog élet vár rátok! :)

Ok, írok majd. :)

Örülök, hogy jó most nektek! :)

Jó hétvégét kívánok! ;)

Abban igazad van, hogy számomra inkább tapasztalatszerzés, kaland volt, mivel sosem indultam úgy útnak, hogy véglegesen ott is akartam maradni.

Tulajdonképpen én nem hazajöttem, hanem itthon ragadtam:) De egyáltalán nem bánom.

Éppen mentem volna a-ból b-be és hazajöttem intézni a papírjaimat, tájékozódni a letelepedés lehetőségeiről stb.

Közben rájöttem, hogy nem érzem annyira biztosnak azt a kapcsolatot, ami miatt az egészet bevállaltam volna.

Így inkább elhelyezkedtem itthon és nem bántam meg.

Időnként persze felröppen a költözés lehetősége karrierépítés kapcsán, de ha már az ember elért legalább egy középvezetői szintet itthon egy multinál, akkor anyagilag csak expatos csomagért éri meg kimenni. Ez pedig eléggé beszűkíti a lehetőségeket.

Hat, tudod, a szomszed kertje mindeg szebb...

( Regi mondas )

Kedves Brigitte!

Annak idejen en is pontosan tudtam, hogy miert jottem ki, es lealltam mindenkivel vitatkozni, akik probaltak visszatartani. Ennyi ev utan, mar latom, hogy igazuk volt, hogy le akartak beszelni rola. A Mokucirol nem tudom, hogy erzi magat, remelem, hogy neki jol sikerult, habar el tudom kepzelni, hogy neha ott is sir, ahol senki se latja...

Mielott kijottem, az en eletem is kupis volt, es ebben a lepesben lattam az egyetlen megoldast, hogy megszabaduljak a gondjaimtol. Hat persze, hogy elvezed, hiszen elotted van egy ismeretlen, uj vilag,;az ujdonsag varazsa el fog ragadni egy ideig.

Kerlek, nezd el nekem a kisse borongos soraimat, es tiszta szivembol, minden jot kivanok Neked, kivanom, hogy sikeruljon, amibe belefogtal, drukkolok Neked!

Nem akartalak lehangolni, de egy dolgot megtanultam; felig itt vagyunk es felig otthon leszunk mindeg. Mert a gondjainkat nem tudjuk megoldani azzal, hogy mashova tavozunk, a mult olyan, mint a pup a hatunkon, soha nem szabadulunk meg tole.

De, ismetlem, minden jot kivanok, es remelem, hogy el fogod erni a celodat.

Koszonom, hogy meghallgattal.

Baby Kitty.

Ó, de jó!!!

Várom ám majd az infókat!

A kedves meg tegnapelőtt jött haza, már itt is aludt szerdán, tegnap legénybúcsúztak, de ma délben jön. és remélhetőleg együtt töltjük az egész hétvégét.

Olyan jó most!

Én pontosan tudom, hogy miért megyek ki és tudnék vitatkozni veled. :)

Megértelek téged, de szerintem nem mindenki éli ezt meg úgy, mint te. Nézd meg pl. Mókit! (Mókica)

Szerintem ő tök jól érzi magát kinn.

Letty,

jövő csütörtökön indulunk! :)

Ilyen kupis sem volt még az életem, úgy érzem, pedig volt olyan év, hogy 12 helyen laktam, de még akkor sem éreztem azt, mint most. De élvezem, egyelőre. :)

És lécci drukkoljatok! :)

Kedves Tereza!

Mindenekelott engedd meg, hogy megkoszonjem a hozzaszolasodat, fele reszben igazad is van, valoban. ( a magad szemszogebol), termeszetesen 100% igazad van, mert Te igy erzel, es igy tapasztaltad a dolgokat.Ez termeszetes is, hiszen a sajat borunkon tapasztalunk mindent.Minden ember mas. Ez is igaz. De egyben mindannyian egyformak vagyunk, megpedig abban, hogy nem tudjuk megtagadni onmagunkat, tehat a helyet, ahol szulettunk.En, amikor kijottem, magaval ragadott az ujdonsag varazsa, es csak kapkodtam a fejem evekig; hat ilyen is letezik?

Es egyszercsak, beallt a megszokottsag kellemes es egyben nyugtalanito erzese. Voltakappen hova is tartozom, es mi a fenet keresek itt? Erre probaltam megtalalni a valaszt, evekig, hiaba.

A testem itt van, a lelkem pedig otthon! Orjito erzes ez, ha nem tudtam beszelni a csaladommal egy hetig, telefonon, a fejem a falba vertem kinomban. Ugyanakkor tetszett az elet itt, a penz konnyebben jon, de nagyon nagy ara van...

Azt irod, hogy evekig voltal kint, es tetszett. De vegulis hazamentel, es onnan mar mashogy latjuk a dolgokat, szinte egy jol sikerult kalandnak vesszuk. Mindent mashogy latunk otthonrol, es mashogy innen, kulfoldrol. Ha hazamegyunk, dicsekszunk,( van, aki bevallja, van, aki nem... ) hogy milyen jo az elet itt, ha pedig visszajottunk, semmi mas nem jar az eszunkben, hogy de jo is volt otthon! Hat ez az, ami az embert teljesen megbolonditja, kesobb pedig az depresszioba kergeti...

Nem elhetunk egyszerre ket helyen, kizart dolog, hogy valaki meg tudja csinalni, tehat mi marad,?;a meghasonlottsag. Nahat; abba hulyulunk bele!

De nem akarok nagyon belebonyolodni a dolgokba, mindossze ujra megjegyeznem, hogy barkit lebeszelnek arrol, hogy mashol keresse a kolbaszbol vont keritest, mert ilyen nem letezik, lett legyen az Magyarorszag, vagy eppen Amerika.

Es az, hogy kinek eri meg otthon maradni es kinek nem; hat nem kell hozza sok ido, mindossze par ev, es rajovunk magunktol is, de, sajnos, sok embernek akkor mar keso lesz visszafordulni, mert akkor azt is be kell, hogy valljuk, hogy " tevedtunk", arra pedig nem sok ember kaphato, sajnos...

Meg annyit szeretnek hozzafuzni, hogy en szerencses voltam annyiban, hogy tokeletesen tudtam angolul, amikor kijottem, es jelenleg a harmadik konyvemet irom, ami decemberben kerul kiadasra.

De mi van azokkal az emberekkel, akik kijottek egy jobb elet remenyeben, es sok minden nem jott be nekik,es ra vannak szorulva valakire, vagy valamire, a tuleles erdekeben? Nem hiszem, hogy jol erzik magukat itt, hiszen a kiszolgaltatott ember mar eleve boldogtalan...

Koszonom mindenkinek, aki aldozott ra idot, es elolvasta a, kisse hosszura nyult velemenyemet.

Kivanok szep napot mindenkinek! BK.

Egyetértek Kitty-vel abban, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés, még akkor sem, ha innen sokkal zöldebbnek tűnik a fű.

Mindenkinek magának kell eldönteni, hogy ki akarja-e próbálni máshol. Nyilván, hogy mennyire jön be, csak az tudja megtapasztalni, aki a végén elszánja magát és kimegy.

Én évekig éltem Európa különböző országaiban és nagyon élveztem. _Aztán hazajöttem és itthon is szeretek lenni. Persze vannak sz.. dolgok, de sehol sem tökéletes és sajnos a hülyékből is jutott mindenhová (nem is kevés).

Szóval nagyon egyénfüggő, hogy kinek mi éri meg, itthon lenni, külföldre költözni vagy éppen ingázni.

Én anno 22 évesen kíváncsiságból mentem, persze ezt nyelvtanulásnak álcáztam:) Végülis nem csak a nyelvek miatt érte meg, sokkal nagyobb rálátásom van a világra, könnyebben kommunikálok a kollégákkal, értem mondandójuk mögöttes tartalmát, hiszen ismerem a kultúrájukat, saját bőrömön tapasztaltam.

Az en sztorimat, hogy miert jottem ki, hosszu volna itt leirni, de teljes szivvel es meggyozodessel lebeszelnem azokat, akik kulfoldre tavoznak, abban a remenyben, hogy ott jobb lesz.

Nem lesz jobb, nem beszelve a jo par ev utan beallo " tudathasadasrol ", amikor nem tudjuk eldonteni, hova is tartozunk tulajdonkeppen. Testileg itt vagyunk, lelkileg otthon...Es ez az erzes olyan intenzivve valik, hogy utana mar csak egy lepes a depresszio...

Nem kivanom senkinek.

Koszi, hogy meghallgattatok, kivanok szep napot mindenkinek, BK.

Köszi!

Nem, dehogy, minimum 3 hónap mire jön a párom :(((((((((((((( - bühühü, aztán a vízum intézés, az passz, hogy mennyi idő, de már nem olyan sok- álítólag...

Szóval Ti előbb mentek :). Sok sikert :))))))))))

Hú, Brigitte, ez annyira jól hangzik! :-)

Én csak egy hónapig voltam kinn, tanulni, nem dolgozni és London alatt egy tengerparti kisvárosban, de nagyon élveztem. Arról nem is beszélve, hogy a csemetéidnek is hatalmas esély ha csak a nyelvet vesszük is :-)).

Köszi Móki! :))

Tényleg nagy lázban vagyunk, tennivaló sok van és különben is sok ismeretlenes a költözésünk, nagy kaland az tuti, de nem bánom! ;)

Nem veszíthetünk semmit, max. a megtakarított pénzünket, de mivel dolgozni fogunk kinn szerintem nem lesz nagy probléma.

Azért röhejes volt ma az ovódai szülői értekezleten részt vennem, jövő héttől indul az új ovi, ahová valószínűleg nem sokáig járnak.

A politikát én is utálom...

Nem tagadom, nagyrészt a könnyebb boldogulás reményében megyünk ki. Meg egy sor dolog zavar itt, de ebbe most inkább nem megyek bele, kb. olyan okok, amikről Fawkes ír. A legjobban az zavar itt, hogy 3 gyerekesként le vagyok írva, hiába mond mást a média. Kérdezzetek meg más 3 gyerekeseket hogy kapnak munkát... Angliában ez nem probléma, kaphatok munkát, babysitterre is jobban telik, ha párom többet keres.

Itt "csak" társadalmi munkát kaptam, amit szeretek, de többre vágyom.

Miért is vállaltam karrierista létemre 3 gyereket?

De imádom őket! :)

Fawkes, nagy drukk neked! :)

Nagyjából egyszerre megyünk ki? Mi kb. 3 hét múlva, ha minden jól megy.

Én eddig hagytam, manapság kezdte el mindenki feszegetni ezt a témát... Ez a matrica és kopogtató cédula felbosszantott.

Eszem ágában sincs politizálni!!! Jobb lenne, ha senki nem keverné bele ezt a dolgot, hogy tehetünk valami, meg rossz az a kormány, ami van, stb. stb. stb...

Bár ez is nagyban segített a döntésemben, azaz nem az éppen aktuális kormány, hanem, általában a politikai helyzet...

Na ez az. Én pont ezt nem szeretem. A politikát útálom az egészben és hogy ez alapján ítélik meg az embereket. Mindengyik pártot útálom, nem is mentem el szavazni. Ide egy jó és igazságos uralkodó vagy mi kellene, hogy rendbe tegye az országot. Egy olyan aki tudja, hogy minden országnak van adóssága és ez nem olyan nagy cucc. Gyűlölöm, hogy próbálnak győzködni az emberek a politikai nézetükről. Ez más országban nem ilyen szinten van.

Ami még hibázik kisiny országukban, az a mentalitás. Mikor voltak Kecskeméten a svédek és felálltak egy műsor után, összeszedték a szemetet maguk körül, még azt is mai nem is sajátjuk volt. Ilyet én még magyar embertől nem láttam.

Nyávogni tudnak, hogy milyen koszos Pest, de felszedni senki sem szedné fel a földről az eldobott üdítős üveget.

Egyetértek!!!

Nekem is el tudna szállni az agyam, de nem akarom...