Akadály lehet a meglevő gyerek egy új kapcsolatban? (beszélgetős fórum)

Mintha nekem írodott volna ez a cikk.

Az én férjemnek 2 fia van, az egyik velünk él, és a másik is hamarosan...

Közben lett egy kislányunk is.

Valaki azt írta semmi esetre nem jönne essze egy olyan férfival, akinek gyereke van. Hm...és ezt hogyan csinálja? Beleszeretek, megtudom, hogy gyereke van és gyorsan kiszeretek belőle?

A mi házasságunk nagyszerűen működik, anyáknapjára én is kapok virágot attól a gyerektől, aki velünk él. A 40. születésnapomra a kicsi írt egy levele, ami így kezdődik: "nem vagy az anyukám, de én akkor is szeretlek..."

És hogy hogyan tud ez működni? Amikor összeköltöztünk, leültem a nagyfiúval és elmondtam neki, hogy én nem szeretnék az anyukája lenni, nem fogom utasítgatni, csak kérni, de biztos lesznek olyan helyzetek, amikor felnőttként fogok vele viselkedni...nem az anyjaként, de felnőtt, felelős emberként. És ezt azóta is betarom. Mára összecsiszolódtunk, és ami a legfontosabb, hogy nagyon szereti a kistesóját. Olyan, mintha az édes testvére lenne.

Ma már 19 éves, megbízik bennem, ha randira megy, bevonul megmutatni, hogy jól néz-e ki...s még számtalan módon fejezi ki a szeretetét.

Nem tudom, mi a titok, de mi képesek voltunk új családdá válni.

szia!

a kérdésedre a válasz, hogy igen, mindenféleképpen akadály!

A cikket nem volt időm elolvasni, de a címre reagálnék:

Egy gyerek sosem lehet útban, sem akadély!!!!!

A volt páromnak már négy gyermeke volt, amikor megismerkedtünk, és ez nekem egyáltalán nem jelentett problémát. Fel sem merült bennem, hogy a gyermekei miatt ne legyek vele és keressek inkább mást.

Született egy kislányunk is, de aztán sajnos a dolgok nem úgy alakultak, mint a mesében... Szétváltak útjaink a nagy szerelem ellenére, és egyéves volt a lányom, amikor megismerkedtem a jelenlegi férjemmel. Most várjuk a második közös babánkat, és a korábbi kapcsolatomból származó kislányomat is imádja, sajátjaként szereti és neveli.

Mindezzel azt szeretném csak mondani, hogy én mindkét oldalról megtapasztaltam azt, amiről a cikk szól, és csak pozitív tapasztalataim vannak.

Nagyon jó a cikk.

Nekemi s olyan Párom van akinek van mástól és nem úgy néz ki hogy együtt is maradunk vagy ha igen akkor feltehetőleg én alkuszok..de azért mert 29 elmúltam és újrakezdeni mással nem igazán szeretném már..persze nálunk ő akar gyereket és mindent..nlunk más az ami most gond sajnos.

Bárkivel is van az ember szerintem a boldogságra kell törekedni ha vannak gyerkeek azért ha meg nem akkor meg azért..hogy majd lehessenek.

én nem tudom mit tennék ha ilyen helyzetbe csöppennék..,nem tudom hogyan tudnék alkalmazkodni már meglévő gyerekekhez.

de semmiesetre se szeretnék olyan férfit,akinek már van gyereke.

való igaz és nagyon sok olyan emberrel találkoztam,hogy majd meghal egy saját gyerekért és nem lehet,mert a párjának már van.ez valami borzasztó lehet,mert az ember mikor megismerszik egymással nem tudja mi vár rá..lehet menet közben lesz gyerek,mert ilyen is van,de a legtöbb az,hogy lemond valaki a gyerekről a párja ,a szerelme kedvéért.

én ezt nem tudnám megtenni!

de esetleg nevelni a más gyerekét a sajátom mellett..úgy talán..de nem merném letenni a nagyesküt.

viszont pont találkoztam egy nővel,aki azt mondja bár van két gyereke,ő letudta volna élni saját gyerek nélkül az életét..hát ilyen is van,nem vagyunk egyformák.

Én két gyerekkel váltam, és akivel összehozott a sors, az elején nyilvánvalóvá tette, hogy szeretne saját gyerekeket is. Én pedig azt, hogy a kapcsolat feltételeként el kell fogadnia és nevelnie a meglévőket. Sokat hezitáltunk, sok nehézségünk volt és van is, de mindketten elfogadtuk végül a másik vágyát, hiszen teljesen érthető. Most várom a negyedik babámat, aki a páromnak a második saját gyerek. :)

Én azt javaslom, hogy aki szeretne gyereket ne menjen bele egy olyan kapcsolatba, ahol a másik kizártnak tartja ezt, mert nem lesz boldog a kapcsolat.

Ellenben ha egyikük sem akar, akkor miért ne?:)

Nálunk is van a férjem első házasságából 2 gyerek, meg lett 2 közös. Az elején kicsit féltem, de nagyon jó lett a kapcsolat. A "kicsi" fia, aki ma már 21 éves, még minden hétvégén nálunk van. Az anyámat, akihez neki rokonilag semmi köze, mamának szólítja.

Nem mondom, hogy soha nem volt probléma, de mindent megbeszéltünk. Velük is. Azt is, ha én valamit nem tartottam helyesnek a férjem gyereknevelésében (hétvégi apuka, ahogy az előttem szólók is leírták). Egy dologra próbáltam nagyon odafigyelni, hogy soha ne kritizáljam az anyjukat.

Tök poén volt, az egyik gyerek ballagásán odajött hozzám az ex anyós, és azt mondta: mi úgy szeretünk téged :) azé' jól esett.

én elváltam egy gyerekkel..az új páromnak volt egy,aki után fizetnie kell,mert ugye a gyereknek az anyja mellett a helye(tisztelet a kivételnek)...nem terveztünk közös gyereket,mégis lett..megtartottuk...ekkor már 3 volt..az Ő lánya,az Én lányom és a Mi lányunk:)))+ a párom volt feleségének a 2. lánya,aki sajnos elárvult..meghalt az apukája és mi lettünk a családja minden második héten...jött a tesóval hozzánk,mi meg szívesen fogadtuk....

de én ebből a kapcsolatból is tovább álltam,mert már annyira nem működ,hogy már csak cselédek éreztem magam..összekerültem a mostani párommal,akinek nincs gyereke és már az elején megbeszéltük,hogy ha engem választ,akkor nem is lesz..Ő már az elején kijelentette,hogy nem is akar..Ő erre nem érez késztetést,hogy saját ygereke legyen,de az enyémet kettőt elfogadta és szereti is Őket...

tehát van olyan pasi,aki nem akar saját csemetét,de a meglévőket elfogadja...

Nehéz dolog,,, az biztos! :)

Nekem a páromnak van egy fia, nem is olyan kicsi, hiszen már 13 éves.. az ember ugye próbálja terelgetni sajátjaként, arra számítani kell, hogy egy párszor az ember megkapja: " ne szólj bele, nem vagy az anyám/apám! " Ezeket eleinte nehéz feldolgozni... de megéri! :)))

Mi 3 évig vártunk a babára, mostanra már a pocakban van, sokszor nehéz volt és fájt, hogy nekem miért nincs saját gyerekem, a férjem picit ezt könnyebben vette! Mert neki ugye már volt egy.