Ajándékba kutya - kié a felelősség? (beszélgetős fórum)
Nálunk nem hisztis a kutya a kajájára, bárki odamehet, akár el is veheti, bele is ehet ha akar amikor ő eszik! Amelik kutya a kaja miatt morog, vagy agresszív, azzal valami baj van. Annak rossz az idegrendszere, vagy valami rossz tapasztalata volt, esetleg éhezett, és ezért csinálja.
Alapjaiban egyetértek veled, csak egy valamit felejtesz el. A nagymama nem egy kiszolgáltatott, dönteni képtelen ember, legalábbis a cikk szerint.
Azt hiszem, a végső döntést minden esetben ő mondta ki, vagyis, hogy maradhatnak a kutyik.
Az hogy szereti a kutyákat és abszolut jóindulatu az biztos, hogy sajnos ez bizonyos esetekben kevés, azt a történet bizonyítja. Amellett, hogy a legnagyobb odafigyelés és hozzáértés mellett is előfordulhatnak balesetek. Miért lenne az egyértelmű, hogy egy kölyköt nem fogadnak el? Ez butaság szerintem.
Hidd el a fórumindító magától is tudja, hogy ő IS hibás, nem szükséges ilyen hangnemben kioktatni erről. Szerintem.
A cikket olvasva te saját magaddal is el akarod hitetni,hogy nem ti vagytok a hibásak,felelősek. Egyértelmű volt,hogy a kutyák nem fogják eltűrni a kölyök kutyust,egy jó ideig szokatni kellett volna őket össze,nem csapjunk a levesbe és egyből betenni közéjük. Összezárni egy nagy kutyával???Biztos az volt a baj,hogy evett vagy ivott a nagy és odakapott neki végzetesen.Hát nem is értem az embereket,ha nem kellett a kutya,elajándékoztad volna valakinek,de ilyet tenni.Te is hibás vagy.
A másik dolog,gyerek mellett nekem ezer féle állat van,csak a gondos tartás,a megfelelő tisztán tartás a fontos,odafigyelés a lényeg,mert nektek bármilyen furcsa is,de hidd el állattartás nem csak szeretgetésből áll.
Úgy vettem ki a cikkből,hogy ki-be járnak a kutyák.A mamára hagyjátok ezek szerint a feladatot,hogy tisztán tartsa a környezetüket.Hát nem semmik vagytok,egy állatnak ismét meg kellett halni emberi gondatlanság miatt.Gratulálok.
A világban igen előfordul,hogy két kutya halálra marja egymást,ahogy bizonyítgattad is "ártatlanságodat",hogy kibújj a felelőség alól,de sok esetben ember felelős ezekért,és a ti esetetekben meg lehetett volna előzni a bajt.
A kaktusz meg elakadt valahol:)
Hát ez egy jó kérdés! Én is kezdem hiányolni...
Csak zárójelben: a cikk írója nem kommentálja a válaszokat?
Jóvanna, néha kimarad egy-egy betű! De én már elnézem ennek a laptopnak ezt a kis hibát, hiszen már túlélt egy egész bögre cukrosteát, meg a gyerek rombolásra való hajlamát is jól tűri:p
Szuka kuták::))) ez édes.
Nekem a Sefo ez első kutyám, úgyhogy én csak az általam ismert hasonló fajtájú szuka kutákról tudok nyilatkozni. Az anyjával pl soha semmi gond nem volt ilyen téren. Az más kérdés, hogy ő igazi pit bull, és más hasonló méretű kutyát nem nagyon visel el, viszont a kisebbeket nagon szívesen pátyolgatja:)
Most nyugi van, a kert hátsó részébe nem mehetnek, mert mindig ott szedig össze. Na-na, te sem mész ám sokat, figyellek. Egyébként is mindent tudok rólad, mondtam:))) Még mindig a "nyálas" kutyás naplómmal foglalatoskodom. Ja, általában tényleg a kanok dominánsabbak, csak valahogy én fogom ki mindig a domina szukákat. A vizslám anno olyan balhés volt,hogy csak na::)
Egyébként meg mostanában nem jössz a másik kutyásos fórumra! Mi újság veled? Hogy álltok a kullancskérdéssel?
Általában a kan kutyák szktak dominánskodni, a szukákra nem jellemző, úgyhogy azokat egy jó felfogású mami is tudja kezelni. Nem olyanok, mint az én nagmamáim, akik láncraverve tartják a kutyáikat, az egyik meg még hergeli is direkt. Hanem aki normális körülmények között tartja.
Szia, már olvaslak egy ideje -itt is:)-. Alapvetően igazad van, a fájdalomküszöbbel kapcs. abszolút. Viszont! Ahogyan Te is irtad, a harci kutya kivételesen jó családi kutya tud lenni, de amikor választod, tudnod kell, ahogyan Te is tudtad, hogy mit rejtenek a gének. Te jól tetted hogy bevállaltad, mert tisztában vagy avval, hogyan kezeld ha előbújik a rosszabbik énje. De nagyi biztos nem! Ebben viszont a másik hsz.-val értek egyet.
Mindegy, még beleférünk a kutyás témába:)
Természetesen mindenkinek olyan kutyát kéne választania, ami a legjobban illik a vémérsékletéhez, a körülményeihez. De sajnos sokan meglátnak egy fajtát, hogy ez olyan cuki, és már viszik is haza, aztán meg jó esetben a menhelyen landolnak a cukikutyák, akik nem olyanok voltak, mint azt az újdonsült gazdi elképzelte, rosszabb esetben meg az autópályán...
Mi megnéztük a fajtaleírást, mielőtt magunkhoz vettük volna a kutyánkat, sőt, a kutya felmenőit is személyesen ismertük, így teljes biztonsággal hoztam haza a kiskutyát úgy, hogy tudtam 4 hónap múlva jön a kislányunk. Azóta is mindig figyeljük amikor együtt játszanak, hogy mire hogy reagál a kutya, meg vigyázunk, hogy a gyerek pl ne nyomja ki a szemét játékból, meg ne egye meg a kutyakaját... Nyilván nem fájdalomküszöb alapján választ az ember, de ez egy nagyon előnyös tulajdonsága ezeknek a kutyáknak ebből a szempontból. Mert mondjuk egy pirinyó kis yorki már rég megharapta volna a gyerekemet, ha véletlenül rálép, mert neki nagyon fájt volna, már csak a méretéből adódóan is. Egyébként pontosan ezért nagyon vigyázok, amikor valami kisebb testű kutyával játszik a gyerekem, hogy nehogy arra is rá akarjon ülni, vagy feküdni, mert az nem tenne jót az ebnek, meg a kislányomnak sem egy kutyaharapás:)
A hozzászólásod első részével teljes mértékben egyet értek :)
Viszont a második felével, hogy " Egyébként azért jó...." azzal már nem. Én mamika és gyermek mellé nem a fájdalom küszöb szintje szerint választanék kutyust. Azt nem tudom, hogy melyik fajtának magasabb az átlagnál a fájdalom küszöbe, de abban biztos vagyok, hogy van egy csomó olyan fajta melyeket kimondottan gyermekek, esetleg idősek mellé ajánlanak.
Szerintem mindenki tanulmányozza át a kutyafajták tulajdonságait és azok alapján válaszon, ne pedig sajnálatból vagy divatból!
Na, azt hiszem itt már szépen bele megyünk a kutya kiválasztás témájába :) Holott a kérdés a felelősségről szólt, már ha még jól emlékszem ;)
Ez így van, nem mindenkinek való olyan kutya ami épp megtetszik neki, de ez a kiemelés, hogy mi van ha harci kutya, kicsit szven ütött, mert attól, hoy szerencsétleneket anno mire használták a gazdáik, még ugyanolyan jó kutyák, mint bármelyik másik. Nyilván erejük, és dominanciájuk miatt keményen kell fogni őket, de cserébe olyan társat kap az ember, aki ha kell a hátán hozza haza, ha valami baj van, megvédi bármitől, és annyi szeretet ad, amennyit el sem tudnánk képzelni. Egyébként azért jó az ilyen kutya öregek, meg gyerekek mellé, mert nagyon magas a fájdalomküszöbe, és fel sem veszi, ha a gyerek megtépi a fülét, vagy esetleg a mami véletlenül ráteszi a lábára a járókeretet, míg egy másik kuta erre esetleg már fájdalmában harapással, vagy morgással reagálna.
:) Pont a sztereotípiák miatt írtam harci kutyát. Írhattam volna konkrétan német juhászt is vagy egyéb fajtát ami kifejezetten olyan gazdiknak ajánlott akik tudják mit csinálnak. Nem hiszem, hogy a nagymama az alapján mérlegelte volna a választást, hogy a fajta sajátosságok megfelelőek-e.
Egyébként, ha nálatok otthon gyerekkel együtt van "harci" kutya akkor te is teljesen tisztában kell, hogy legyél az ebben rejlő veszélyekkel. Azt nem szabad elfelejteni, hogy miért vannak különbségek a kutyafajták közt! Aki oda figyel a házi kedvencre és "kézben tudja tartani" annál a harci kutya sem rejt több kockázatot, mint a történetben szereplő nagyinál a goldi :) Sőt!
És akkor mi van ha harci kutya??? Nekünk is az van a pici gyerekünk mellett! Egy harci kutya nem emberevő gyilkos! Sokkal többször támad emberre keverék, vag más fajtájú kutya, mint a harci kutyák! Lépjünk már ki a sztereotípiákból, meg a blikk, és hasonlók által terjesztett baromságok világából! A harci kutyák is ugyanolyan kutyák, mint a többi. Csak sokkal embercentrikusabbak, nekik a gazdi a isten, ők nem az emberre veszélyesek, max a többi kutyára, de azokra is csak abban az esetben, ha nincsenek jól szocializálva.
Egyébként a felvetéssel egyetértek, csak a harcikutya dologgal nem.
Sziasztok!
Szerintem nagyon egyszerű a felelősség megállapítása. Az egész család felelős a történtekért!
Akik vették a kutyákat azok azért, de akik ez felett szemet hunytak azok meg szintén a nem törödömségüket bizonyították. Nem hiszem, hogy az ilyen hozzáállás mellett bárkinek is állat adható a kezébe. Az állat nevelésének csak egy kis része a szeretet, másik kis része a szállás és étel biztosítása, de nem csak ennyiből áll!!!Lehetne részletezni még sok dolgot, de azt hiszem akiknek van valamilyen kedvencük és felelős gazdák azok tudják, miért mondják azt, hogy az állattartás felelőséggel jár! És miért nem kezdik csak el felsorolni, hogy miket kell vele "csinálni".
Én azt mondom, hogy az egész család felelős. Miért nem adták el előbb a kutyust? Miért engedték meg, hogy a nagyira hárítódjon a kutyák problémája? Miért nem tudott valaki a sarkára állni, már az első kutyánál?!? És a fő kérdés: Mi van ha az áldozat legközelebb nem a kiskutya, hanem a nagyi lesz?!? Akkor ki lesz a felelős?
Azt hiszem az utolsó dologgal sokak szerint már messze mentem, de gondoljanak bele. A nagyi meg se nézte, hogy milyen fajtájú kutyát hoz haza. Mi van ha az egy harci kutya és felnő?
És Neked ebben mennyire igazad van!!! Nekem csak két kutyám van "most". Ha van kedved olvass bele a kutyáim emlékére irogatott naplómba, én is éppen azok miatt kezdtem el irni,akik ugy gondolják, hogy kutya nem való lakásba. Természetesen ez mindenkinek a saját döntése, bár szerintem sok jóból kimaradnak.
3 gyermekem van és mellette 5 kiskutya a lakásban (bichon bolognese), nagyon jól megférnek, valamint 3 kutyus az udvaron. A nagy fiam most 13 éves és mikor hazavittem 4 naposan megmutattam az akkor már idősnek számított kutyusomnak, onnantól számítva a kutya minden figyelme a babára terelődött. A második gyermekünknél ez a figyelem két részre osztódott. Nagyon beteg volt már mikor a harmadik gyermekem megszületett, de mégis óvta. Csak 6 héttel élte túl a kicsi manóm születését, mégis utolsó lépéseiben a gyerekektől is búcsúzott. Fél évig bírtam kutyus nélkül. Akkoriban 28 négyzetméteren éltem 3 gyermekemmel és az új kiskutyával. Ma már hatalmas házam van, még nagyobb kerttel és a kutya mégis a lakásban él, a gyermekeim megtanulták, hogy az állatokért felelősséggel tartozunk, ha már az életünkbe fogadtuk.Kert ellenére sétáltatjuk, soha nem hagyjuk őket csendes lakásban, mindig szól a tv vagy rádió nekik.Igaz az a mondás, hogy a kutya a leghűségesebb társ, minden hangulatváltozásunkat megérzi, nem mozdulnak a beteg vagy szomorú gyermek mellől.Nem értek egyet azzal, hogy kis gyermek mellé nem való kutya.
Tekjesen egyetértek. Nekünk is úgy lett kutyánk, ráadásul lakásban tartjuk, hogy már 5 hónapos terhes voltam. Ő is vigyáz rá, vele tanult járni a gyerek, senkit nem enged közel hozzá, aki nem tetszik neki. Nem morog, meg semmi, csak odaáll a gyerek, meg az idegen közé! Nagyon jól elvannak együtt, soha nem volt semmi gond, mondjuk mindig fiyeltünk is rá, hogy hogyan neveljük a kutyát, meg a gyereknek is meg lehet tanítani, hogy nem szabad bántani a kutyust, mert neki is fáj. Már az egészen pici gyerekek is megértik. Az én kislányom most 20 hónapos, és tudja, hogy mit szabad csinálni a kutyával, és mit nem.
Számomra érthetetlen,h miért kellet a dolgonak eddig fajulniuk.Szerintem a felelősség a Tiéd és a Tesódé mert egy idős hölgynek nem lehet olyan kutyát a nyakába sózni aki tulajdonképpen nem is az övé!Mi együtt élünk anyukámmal(66 éves)együtt neveltük a spanimat és mégsem hajlandó rá hallgatni mikor mi is itthon vagyunk,sőt néha akkor sem ha nem vagyunk itthon, mivel nem Ő a gazdi,hanem én,és Őt csak családtagnak(falkatársnak tekinti).Lehető legtöbbet megteszem azért h minél kevesebbszer hagyjam öt magára mert a Nagyinak nincs tekintélye a Dorka előtt.Azzal sem értek egyet h nem lehet kutyát és gyereket "együtt-tartani" én 5 hónapos terhes voltam mikor megvettem az első spánielemet és a fiamnak a legjobb barátja lett a gyerek születése után és ő vigyázott rá legjobban.Ha a gyerek éjjel sír akkor vele sírt a kutya is.Bátran vihettem őket együtt babakocsival sétálni és ha bementem a boltba jobban vigyázott a babára mint némelyik szülő! Azokat az embereket sem engedte közel a kocsihoz ( pl.szomszéd néni aki naponta adta neki a finomabbnál finomabb falatokat) akiket más helyzetben körbenyalogatott.Tehát belőletek szerintem csak a kényelem beszélt mindkét tesó részéról!Egy elszánt kutyatartó és szerető ember
Szomorú történet, de tisztázzunk valamit! Csak és kizárólagosan az a két ember felelős a történtekért, aki megvette a kutyákat! A Bátyus csak akkor vegyen kutyát, pláne kettőt, ha tudja tartani, nevelni, gondozni. A Nagyinál nem lehet kutyát nevelni, hetente 2szeri láthatással. A Nagyi pedig ne vegyen ajándékba kiskutyát, főleg, ha nem kérte ki előtte a család véleményét! Remélem minden családtag tanult a történtekből és megtanul felelősségteljesen gondolkodni! 10 éven keresztül nap, mint nap mentem át az Örs vezér téri aluljárón, ahol hetente legalább egyszer árultak kiskutyát, kismacskát. A szívem megszakadt értük, de tudtam, hogy nem tudok nekik biztosítani az ideális környezetet, nincs rájuk elég időm. Inkább vettem 2-3 konzervet és odaadtam az eladónak, hogy legyen mivel etetnie őket és könnyes szemmel odébbálltam. Jelenleg két kutyánk van. Megvan mindenük, tudok velük törődni, van időm rájuk. Így be mertem vállalni őket, de ha nem így alakult volna az életem, inkább vettem volna egy akváriumot halakkal, semmint, hogy anyukámnak vagy valamelyik családtagomnak kelljen bajlódni a jószágaimmal. Tudom, hogy kemény vagyok, de csak és kizárólagosan az állatok javát akarom. Nem mellékesen egy 9 hónapos baba mellé, ha nem allergiás és nincs semmiféle ilyen jellegű betegsége nyugodtan lehet venni egy kiskutyát. A kutyánál türelmesebb és szeretőbb játszótársa nem lesz, megfelelő higiénia mellett pedig nem okozhat gondot! Tény és való, hogy bumlis és kényelmetlen, de ha már megvan, igenis vállalni kell érte a napi többszöri felmosás, séta és egyéb kényelmetlenségek feladatát is! A kutya nem plüssállat! Fogjuk már fel végre!!!
Teljesen egyetértek avval, hogy ez esetben is a felelősség az embereké. Én, ahogy olvastam, azt tudom elképzelni, hogy a goldi a yorkit védhette, mert egy -ahogy irtad - nagytesű kölyök játék közben egy yorkiban kárt is tud tenni.
Nem értem az egész történetet, szerintem kutyát csak felelősséggel magának vesz az ember. Nem a nagyinak, szomszédnak stb. A nagyinak kellett volna a sarkára állnia, még időben. Sajnos, ha valaki nem képes bármilyen oknál fogva felelősséggel kutyát tartani, annál az állatszeretet édeskevés.
Kutyát nem lehet a nagyinál igazi gazdaként tartani.Hiába látogatja,fizeti a költségeket valaki,attól még a normális kutya-gazda viszony nem működőképes, napi szinten kell kontrollálni a kutyát,nevelni,betartatni a szabályokat.Egy idős hölgy erre nem feltétlen megfelelő,főleg ha nem is az ő kutyája.Ha új állat kerül a házhoz,felügyelt bemutatás mellett tudatosítani kell,az új is a gazdához tartozik.DE erre nem elég pár röpke látogatás.Albérletet is lehet olyat találni,ahol lehet kutyát tartani,tudom nehéz,száz indok van...de valjuk be:egyszerűbb volt lepasszolni,és látogatni.
Felelőtlenség volt hazavinni a kicsit.Nem kellett volna halogatni a kutyus továbbadását,neki is rosszabb ha hozzászokik valakihez aztán elpasszolják.Ez lett volna a legjobb megoldás.
De ez mostmár sajnos mindegy...inkább arra figyeljetek,ne kerüljön több kutya a házhoz,mielőtt újabb gondok lennének.
A kutya-gyerek témát én sem értem.Egy kölyökkutya neveléssel szinte bármilyenre formálható,sőt erős és hasznos kapcsolat alakulhat ki kutya és gyerek között.Ezt tapasztalatból mondom.
És hogy ki a felelős?Sajnos a történetben kicsit mindenki...a kutyákat leszámítva.
A nagyi eredetileg a fórumindítónak vette a harmadik kutyát. Csak hát az is a nyakán maradt szegénynek...
Akit nem értek, az a nagyi. Ha nem fogadnak szót a meglévő kutyák, azt hitte, majd amit ő vesz, az igazán az övé lesz? Más magyarázatot nem tudok elképzelni. Arról nem írsz, szuka vagy kan volt-e a három kutya. Nálunk is történt némi gixer, amikor a meglévő kan német juhászunk mellé hazahoztam - csak azért, nehogy elüsse egy autó a főúton - egy kis vakarcsot, és csak később döbbentem rá, hogy két kan kutyánk lett. Szerencsére a német juhász úgy dajkálta, mintha anyja lenne, aztán amikor a "kicsi" túlnőtt rajta, meghunyászkodott: megverekedtek a helyekért és azóta tisztelik egymást. Ne legyen lelkiismeret-furdalásod, de tényleg előre meg kell beszélni, ki mit hoz a házhoz. Mert nálunk is csak a szerencsén múlt, hogy nem lett tragédia.
Azt én sem értem,hogy miért gondolod, hogy nem lehet gyerek mellett kutya. Tetejére a kutyus épp jó korban volt ahhoz, hogy hozzá lehessen szoktatni a gyerekhez, hiszen kölyök volt. Persze ha a család ellene van, akkor nem lehet mit tenni, hiszen nem tudtatok róla, hogy a nagyi kutyát fog venni. Egyébként meg akkor még meg is érteném a őt, ha a metrótól egy kivert, kóbor kutyát hozott volna el, de hogy vásárolta...Azoknak azért nem olyan rossz a sorsuk, általában el is adják őket (mert valamiért a kutyavásárlás pénzért valahogy mindig jobban megy). De egyébként hogy ne érezd magad annyira rosszul: általában kölyök kutyákkal nem szoktak agresszívak lenni a nagyok, valószínűleg tényleg az történhetett, hogy a játék hevében történt meg a baleset. Aki ebben a történetben szerintem a legfelelőtlenebb az egyértelműen a bátyád (illetve párja/felesége), mert ők azok akik eleve két kutyát tukmáltak rá nagymamádra, és persze maga nagymamád, aki szólás nélkül vett meg egy harmadik kutyát.
További ajánlott fórumok: