Agresszív megnyilvánulások a bölcsődében (beszélgetős fórum)
Nem, semmiképp nem akarjuk, hogy agresszor legyen (se céltábla).
Csak első gyereknél még váratlanul éri az embert a helyzet és azért akadtam meg, hogy miért csinálhatja.
Az apjáról leszoktatjuk, bár mi, hülye felnőttek, persze röhögtünk, ahogy a manó méret csépelte a hozzá képest hatalmas embert. Leszoktatjuk magunkat róla :)
Én is ilyen voltam.
:)
...és örülök, hogy a fiam nem ilyen, mégha könnyebb lenne is sokszor.
Szerinem életkori sajátosság, a fiamnál is voltak ahsonlóak, én is aggódtam, de msotanra (3 éves múlt nyáron) megszűntek, illetve lett helyette más sajátosság.
:)
Nyugi, egy ilyen pici gyerek meg nem tudja kezelni a frusztraciojat, es igy eli ki. 1-2 is eltarthat.
Frusztralt meg lehet millio okbol kifolyolag, gyakran nem tehettek rola.
Ami meg a szulok torteneteit illeti, annak a tizedet se hidd el :D Mi 4-en vagyunk testverek, allitolag mintagyerekek mind. Na peeeeersze...
Köszönöm, hogy megnyugtattatok, akkor nem csinálok nagy hajcihőt belőle, ha jeleznek a bölcsődéből, akkor itthon is megbeszéljük - meg ott is helyben elmagyarázzák neki, hogy nem szabad.
Annyit valószínűleg mi rontottunk el, hogy az apjával hagytuk, hogy durván bánjon. Mondhatni, a férjem családon belüli erőszak áldozata, az elkövető meg egy méter alatti. Nem igazán gondoltuk végig, hogy hiába marha vicces, ahogy egy 80 kilós embert üt vagy harap, valahol engedtük is ezt a viselkedést ezzel.
Báááár, engem nem szokott bántani, mert rajtam több az érzékeny felület (mellek, szemüveg, hosszú-téphető haj...) és ösztönösen hárítottam.
Eddig nem láttam, hogy a csoportdinamika beindult volna (talán most jött el az ideje?), ezért nem is volt terítéken a téma.
Mi értelemszerűen nem bántalmazzuk, de ha később kortárs körben előfordulna, akkor valószínűleg az lesz az ukász, hogy ütni nem szabad, visszaütni igen. Nemrég gondolkodtam el ezen, aztán arra jutottam, hogy felnőtteknél is így szabályozza a Btk, úgyhogy gyereknél is jó lesz.
Egyébként még nem beszél folyékonyan, gondolom néha az is frusztrálhatja, hogy nem tudja megfelelően árnyaltan kifejezni magát. No meg a konfliktusokba bele kell menni, hogy kezelni is tudja, ezt tanulni kell. Csak a határt nem szeretném elcseszni, hogy rossz helyen húzom meg, hogy meddig mehet el.
Ez a szárnypróbálgatás ideje. Most helyezi bele magát a közösségbe. Nincs más dolgod, mint folyamatosan figyelni és MEGBESZÉLNI!!!
Persze más a helyzet, ha valami bántalmazás miatt kezdett így viselkedni a gyerek! Ezt az nevelőtől kérdezd meg!
Minden esetre vannak csendesebb és agresszívabb típusú felnőttek is. Ez alkati beállítottság, ami már születéskor sajátunk!!!!!!!
A saját és a bölcsőde nevelési elvei eléggé egybevágnak: szóbeli konfliktusnál nem avatkozunk közbe, fizikai agressziónál igen.
Csak utóbbira még nem volt példa. Eddig, ha valami sérelem érte, inkább kiabált, elpityeredett és hanyatt vágta magát a földön. Most elkezdett fizikailag visszavágni.
Néha felnőtt családtagokat is megüt, akkor is rászólunk vagy "sírunk", de ugye bennünk kevésbé tud kárt tenni.
Szüleimet kérdeztem, hogy nálam volt-e ilyen, de állítólag mintagyerek voltam, aki nem sírt, nem hisztizett és mindig jól viselkedett... Most vagy az idő szépíti meg a dolgokat, vagy tényleg ennyire más személyiség a lányom.
Amúgy extrovertált személyiség, idegeneknek hangosan köszön, kacérkodik, az ismeretlen helyzeteket kalandként fogja fel, nem ijedős.
A mostani viselkedését (eseti, nem állandó) nem tudom, hova tegyem. Túlgondolni sem akarom, se elbagatellizálni.
Lassan egy éve jár bölcsődébe a lányom, szeret menni, reggel lóg a kilincsen, hogy induljunk már.
Van dackorszak, akarat benne bőven, hiszti is a semmiért néha.
Pont pár hete mondták a gondozónők, hogy ő a "hierarchia" utolsó előtti helyén áll. Nem piszkálják, valahogy kitér a komolyabb konfliktusok elől, de ő maga sem agresszor. Röviddel ez után először azért szóltak, mert harapott. (Egy társa útban volt, nem megkerülte, hanem megharapta.)
Elbeszélgettünk vele, hogy nem szabad harapni, mert az fáj, ne csinálja. Abbahagyta.
Most lökdösi a többieket. Nem a legdurvább verzió, de megtaszítja őket. A hasonló korú szomszéd kislánnyal voltam egy ilyennek szemtanúja: a lányom elbambult és lefejelte a műanyag csúszdát. A másik kislány ezen elkezdett nevetni. A lányom gondolom nem tudta eldönteni, hogy most sírjon vagy mi legyen, de sértőnek érezhette a nevetést, így meglökte a másik lányt. Nem erősen, ő csak egyet lépett hátra a lökéstől. Majd játékosra vett a figurát, ő is finoman meglökte a lányomat, aztán hangosan röhögős lökdösés-csikizés lett belőle.
De ugyanezt a kislányt aznap, később, hasba akarta rúgni, mert ráült a motorjára. Ha nem vagyok ott és rántom el, lehet, hogy fájdalmasra sikerül a rúgás.
Egyetlen gyerek, így nem tudom, hogy korral járó szárnypróbálgatások ezek, amik sima tiltással, elbeszélgetéssel orvosolhatóak, vagy gyanakodjak valami komolyabbra a háttérben?
Mik a saját tapasztalatok?
Most 2.5 éves.