Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Agresszív megnyilvánulások a bölcsődében fórum

Agresszív megnyilvánulások a bölcsődében (beszélgetős fórum)


19. yoppa (válaszként erre: 17. - Jozsi.38)
2016. szept. 29. 20:45

Nem, semmiképp nem akarjuk, hogy agresszor legyen (se céltábla).

Csak első gyereknél még váratlanul éri az embert a helyzet és azért akadtam meg, hogy miért csinálhatja.

Az apjáról leszoktatjuk, bár mi, hülye felnőttek, persze röhögtünk, ahogy a manó méret csépelte a hozzá képest hatalmas embert. Leszoktatjuk magunkat róla :)

2016. szept. 29. 19:53
nekem amikor a fiam pici volt elkezdett a homokozóban homokot szórni magára és a többiekre. hát nem tudtam mit kezdeni a problémával, kérdeztük hogy miért csinálja azt mondta, hogy azért mert jó. hát itt megrekedtünk. 1 év alatt kinőtte. most 22 éves és egyszer dumáltunk erről, hogy miért csinálta és azt mondta, hogy "anya nem mondod, hogy ilyen hülye voltam?"
17. jozsi.38 (válaszként erre: 11. - Yoppa)
2016. szept. 29. 19:40
akkor valószínűleg magától nem múlik el. Nagyon határozottan szoktassátok le, mert akár tovább viheti ezt a szokást az óvodába is. Gyakran látok olyan kicsit, aki később terrorizálja a többit és az óvónők sem bírnak vele, mert csak az az egy ellenszere volt, hogy fogták a kezét, és nem mehetett el az óvónő közeléből
16. spinneli (válaszként erre: 7. - Yoppa)
2016. szept. 29. 19:22

Én is ilyen voltam.

:)


...és örülök, hogy a fiam nem ilyen, mégha könnyebb lenne is sokszor.

Szerinem életkori sajátosság, a fiamnál is voltak ahsonlóak, én is aggódtam, de msotanra (3 éves múlt nyáron) megszűntek, illetve lett helyette más sajátosság.

:)

15. csikil4ny (válaszként erre: 11. - Yoppa)
2016. szept. 29. 18:37
Ez viszont tényleg hiba, ebből egyenesen következik, hogy mégis szabad harapni és verekedni. Erről minél hamarabb szoktassátok le. Apát sem szabad ütni, birkózni vele igen, de dühből nem. Nem lesz könnyű leszoktatni, de a kicsi érdeke.
14. M0ncsa (válaszként erre: 13. - M0ncsa)
2016. szept. 29. 17:57
1-2 EVIG, ez kimaradt
13. M0ncsa (válaszként erre: 11. - Yoppa)
2016. szept. 29. 17:57

Nyugi, egy ilyen pici gyerek meg nem tudja kezelni a frusztraciojat, es igy eli ki. 1-2 is eltarthat.

Frusztralt meg lehet millio okbol kifolyolag, gyakran nem tehettek rola.


Ami meg a szulok torteneteit illeti, annak a tizedet se hidd el :D Mi 4-en vagyunk testverek, allitolag mintagyerekek mind. Na peeeeersze...

2016. szept. 29. 17:27
Szerintem is életkori sajátosság. A lányom pici korában harapott, menekült előle mindenki, aztán abbahagyta. Normális, értelmes felnőtté vált. Nyugi:)
11. yoppa
2016. szept. 29. 17:22

Köszönöm, hogy megnyugtattatok, akkor nem csinálok nagy hajcihőt belőle, ha jeleznek a bölcsődéből, akkor itthon is megbeszéljük - meg ott is helyben elmagyarázzák neki, hogy nem szabad.


Annyit valószínűleg mi rontottunk el, hogy az apjával hagytuk, hogy durván bánjon. Mondhatni, a férjem családon belüli erőszak áldozata, az elkövető meg egy méter alatti. Nem igazán gondoltuk végig, hogy hiába marha vicces, ahogy egy 80 kilós embert üt vagy harap, valahol engedtük is ezt a viselkedést ezzel.

Báááár, engem nem szokott bántani, mert rajtam több az érzékeny felület (mellek, szemüveg, hosszú-téphető haj...) és ösztönösen hárítottam.

10. yoppa (válaszként erre: 8. - Anyagi)
2016. szept. 29. 17:19

Eddig nem láttam, hogy a csoportdinamika beindult volna (talán most jött el az ideje?), ezért nem is volt terítéken a téma.


Mi értelemszerűen nem bántalmazzuk, de ha később kortárs körben előfordulna, akkor valószínűleg az lesz az ukász, hogy ütni nem szabad, visszaütni igen. Nemrég gondolkodtam el ezen, aztán arra jutottam, hogy felnőtteknél is így szabályozza a Btk, úgyhogy gyereknél is jó lesz.


Egyébként még nem beszél folyékonyan, gondolom néha az is frusztrálhatja, hogy nem tudja megfelelően árnyaltan kifejezni magát. No meg a konfliktusokba bele kell menni, hogy kezelni is tudja, ezt tanulni kell. Csak a határt nem szeretném elcseszni, hogy rossz helyen húzom meg, hogy meddig mehet el.

9. csikil4ny (válaszként erre: 1. - Yoppa)
2016. szept. 29. 16:48
Teljesen a korával járó dolog, vannak gyermekek akik így védik meg a területüket, saját magukat. Úgy ahogy írod: tiltással, elbeszélgetéssel lehet rá hatni. Semmi pánik, idővel kinövi.
2016. szept. 29. 16:29

Ez a szárnypróbálgatás ideje. Most helyezi bele magát a közösségbe. Nincs más dolgod, mint folyamatosan figyelni és MEGBESZÉLNI!!!


Persze más a helyzet, ha valami bántalmazás miatt kezdett így viselkedni a gyerek! Ezt az nevelőtől kérdezd meg!

Minden esetre vannak csendesebb és agresszívabb típusú felnőttek is. Ez alkati beállítottság, ami már születéskor sajátunk!!!!!!!

7. yoppa (válaszként erre: 5. - Spinneli)
2016. szept. 29. 16:18
Amúgy igen, én is ilyen sarokban nyáladzó típus lehettem a szüleim elmondása alapján :)
6. yoppa (válaszként erre: 5. - Spinneli)
2016. szept. 29. 16:17

A saját és a bölcsőde nevelési elvei eléggé egybevágnak: szóbeli konfliktusnál nem avatkozunk közbe, fizikai agressziónál igen.


Csak utóbbira még nem volt példa. Eddig, ha valami sérelem érte, inkább kiabált, elpityeredett és hanyatt vágta magát a földön. Most elkezdett fizikailag visszavágni.

Néha felnőtt családtagokat is megüt, akkor is rászólunk vagy "sírunk", de ugye bennünk kevésbé tud kárt tenni.

5. spinneli (válaszként erre: 3. - Yoppa)
2016. szept. 29. 16:13
Régebben nem kaptak ennyi teret a gyereke, a jó azt jelentette, hogy csendesen nyáladzik a sarokbn és enm zavarja a felnőttet-szerintem jobb, hogy a mai gyerekeket más szemlélettel nevelik.
4. spinneli (válaszként erre: 1. - Yoppa)
2016. szept. 29. 16:12
Szerintme semmi komoly, életkori sajátosság, jó ha ebszélgettek vele, de ha biztonságos, szerető környezetben nevelkedik ezeket el fogja hagyni idővel.
2016. szept. 29. 16:11

Szüleimet kérdeztem, hogy nálam volt-e ilyen, de állítólag mintagyerek voltam, aki nem sírt, nem hisztizett és mindig jól viselkedett... Most vagy az idő szépíti meg a dolgokat, vagy tényleg ennyire más személyiség a lányom.

Amúgy extrovertált személyiség, idegeneknek hangosan köszön, kacérkodik, az ismeretlen helyzeteket kalandként fogja fel, nem ijedős.


A mostani viselkedését (eseti, nem állandó) nem tudom, hova tegyem. Túlgondolni sem akarom, se elbagatellizálni.

2016. szept. 29. 16:10
Bolcsode nelkul is megtortenik gyakran.
2016. szept. 29. 16:07

Lassan egy éve jár bölcsődébe a lányom, szeret menni, reggel lóg a kilincsen, hogy induljunk már.

Van dackorszak, akarat benne bőven, hiszti is a semmiért néha.


Pont pár hete mondták a gondozónők, hogy ő a "hierarchia" utolsó előtti helyén áll. Nem piszkálják, valahogy kitér a komolyabb konfliktusok elől, de ő maga sem agresszor. Röviddel ez után először azért szóltak, mert harapott. (Egy társa útban volt, nem megkerülte, hanem megharapta.)

Elbeszélgettünk vele, hogy nem szabad harapni, mert az fáj, ne csinálja. Abbahagyta.


Most lökdösi a többieket. Nem a legdurvább verzió, de megtaszítja őket. A hasonló korú szomszéd kislánnyal voltam egy ilyennek szemtanúja: a lányom elbambult és lefejelte a műanyag csúszdát. A másik kislány ezen elkezdett nevetni. A lányom gondolom nem tudta eldönteni, hogy most sírjon vagy mi legyen, de sértőnek érezhette a nevetést, így meglökte a másik lányt. Nem erősen, ő csak egyet lépett hátra a lökéstől. Majd játékosra vett a figurát, ő is finoman meglökte a lányomat, aztán hangosan röhögős lökdösés-csikizés lett belőle.

De ugyanezt a kislányt aznap, később, hasba akarta rúgni, mert ráült a motorjára. Ha nem vagyok ott és rántom el, lehet, hogy fájdalmasra sikerül a rúgás.


Egyetlen gyerek, így nem tudom, hogy korral járó szárnypróbálgatások ezek, amik sima tiltással, elbeszélgetéssel orvosolhatóak, vagy gyanakodjak valami komolyabbra a háttérben?

Mik a saját tapasztalatok?

Most 2.5 éves.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook