Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Adni akar, elfogadni nem tud fórum

Adni akar, elfogadni nem tud (beszélgetős fórum)


2014. márc. 27. 12:22
Érdekes....
2014. febr. 8. 17:28
Az én esetemben fordítva volt: csak elfogadni tudott, adni nem.
21. turelem (válaszként erre: 19. - Pahet a vadász)
2011. febr. 22. 09:18
Köszönöm a véleményed és a tanácsod. Nem hiszem, hogy nálunk ez lenne a helyzet, kizártnak tartom, hogy rajtam kívül lenne bárkije is. Egyszerűen nem az a típus. Nem a rószaszín köd miatt mondom, hanem biztos vagyok benne. Emellett tudja, hogy mit akar, csak olyan óvatosan halad az úton, már ami az érzelmeket és a kapcsolatunkat illeti. Az tény, hogy sok férfi utólag okos, és csak akkor jön rá, hogy mit veszített, amikor már késő. Erős voltál, hogy nem maradtál vele. Ha a barátom ilyen módon bántana meg engem, hogy rajtam kívül is randizgat, én sem bocsájtanék meg. De szerintem a mi esetünkben semmi ilyesmiről nincs szó.
20. turelem (válaszként erre: 18. - Jooeva)
2011. febr. 22. 09:13
Igen, köszi, igyekszem a saját életemet élni mellette, eljárok társaságba, találkozom a barátaimmal, amikor nem vagyok együtt. Bulizós típus nem vagyok, nekem ez elég. Amikor kettesben vagyunk, az pedig csak rólunk szól. Köszönöm a tanácsokat, én abszolút vele képzelem el a jövőt, és igyekszem őt finomítani egy kicsit. Majd jelzek ide, ha naplót kezdek a témában :-). Szép napot!
19. Pahet a vadász (válaszként erre: 1. - Turelem)
2011. febr. 21. 15:11

Az én exem volt ilyen... mindent odaadott, csak a szívét nem...az mindenki másé volt...én voltam az első számú, de mögöttem kullogtak a többiek is...

Én a mai eszemmel menekülnék ebből... 36 évesen nem tudta mit akar... utólag persze már mindent..és csak tőlem... de már késő...

18. jooeva (válaszként erre: 17. - Turelem)
2011. febr. 21. 14:43

Szívesen!

Az ilyen tipusú emberek nem szeretik a tömeget....De a Te kedvedért ez is változni fog.

Pl. én bulizós csajszi voltam anno, ő ezt elfogadta és mentünk együtt, aztán persze láttam, hogy neki ez annyira nem jó, így inkább kettesben elmentünk biliárdozni, bowlingozni, vacsizni vagy csak úgy csavarogni.

Szóval szép finoman lehet közelíteni a kettőtök igényeit.

Azért Te ne mondj le a társasági életről, ha Neked fontos, mert aztán boldogtalan lehetsz ettől.

Nagyon nagy változást azért ne várj, de ha ezeket végiggondolva úgy látod, hogy lehet közös életetek, akkor vágj bele!

17. turelem (válaszként erre: 15. - Jooeva)
2011. febr. 21. 14:28

Köszönöm, Éva. Nagyon-nagyon sokat segítettél. A barátomra szó szerint igaz az, amit írtál. Ha nagy ritkán kérdez valamit magáról vagy a kapcsolatunkról, mindig benne van az (nagyon finoman), hogy elégedett vagyok-e vele. Igyekszem bátorítani, nem majomszeretettel rácsimpaszkodni, csak amikor lehet, elmondom neki, milyen jó vele, milyen aranyos, kedves stb. Magamról beszélek, sőt, van olyan titok az életemben, amiről ő az első férfi, aki tud. Ez egy kicsit felolvasztja őt is. A bizalom jól esik neki, és valahogy közelebb kerülünk, ha mesélek neki. Ilyenkor szoktam becsempészni a rá vonatkozó kérdéseimet is ;-), de sosem faggatom. Igen, az is előfordult már, hogy segítségre szorult volna (betegen feküdt otthon), de nemhogy nem engedte, hogy segítsek, de inkább visszahúzódott, nem is válaszolt az üzeneteimre, amiben felajánlottam a bevásárlást, főzést. És volt már, hogy "eltűnt" egy hétre "gondolkodni", és utána egy szót sem mondott erről, igaz, akkor sem faggattam. Tisztáztuk, hogy nem velem van a baj, nem a kapcsolatunkkal, neki magában kellett rendet rakni. Akkor persze beparáztam, hogy miért nem jelentkezik (nőből vagyok, vagy mi a fene!), mindenféle butaságokat kreáltam a fejemben, hogy mi lehet a baj velem (értitek úgyis ;-)). Most már tudom kezelni ezeket a dolgokat, azt is, hogy szüksége van egy kis függetlenségre (egyébként nekem is), sosem szúrom le, ha fáradt vagy nincs ideje találkozni velem, és tudom, hogy ezt értékeli. Ha együtt vagyunk, tényleg mindig harmónia van. Apró pici lépések ezek, de előre visznek. Kicsit nehéz még elfogadnom, hogy számára az a tökéletes randi, ha kettesben vagyunk, akár sétálunk valahol, akár átjön hozzám (ő albérletben lakik, idős főbérlő nénivel, nem egy ideális randihelyszín). Nem vágyik tömegbe, még nem járunk el otthonról, a másik barátait sem ismerjük még. Nekem ez kicsit furcsa, de neki nagy szüksége van az intimitásra. Ha találkozunk, elég neki, hogy foghatja a kezem, megpuszilhat, beszélgethetünk egy kicsit (ilyenkor persze ő kérdezget, én meg beszélek :-)), de ha lehet, mellékutcán sétálgassunk, és a sötét házfalnál álljunk meg csókolózni, ahol egyébként sincs senki :-).

Nem könnyű, de erőt ad, hogy segítetek, hogy vannak előttem jó példák (mint a tiétek is). Nagyon köszönöm, és további sok boldogságot kívánok nektek!

16. jooeva
2011. febr. 21. 13:51

Bocsi félreírtam, helyesen:

tettek helyett tettekkel!

15. jooeva (válaszként erre: 9. - Turelem)
2011. febr. 21. 13:49

Az ilyen tipusú emberekben nagy a megfelelni vágyás, mert azért belül vágynak arra, hogy valaki elégedett legyen velük vagy épp a szerelmüket teszik boldoggá!

Sajnos ez a családi háttérrel magyarázható, nem tekintették partnernek semmiben, nem értékelték a tetteit, bármit csinált, nem kapott érte viszonzást...

Te nyugodtan beszélhetsz az érzéseidről, hogy milyen jó ez neked, mert a párodnak ez hatalmas erőt ad és egy idő után ő is meg fog nyílni.

Ők inkább tettek adják ki az érzelmeiket, nem szavakkal.

Viszont rossz is ez, mert ha valami bántani fogja, nem tudsz neki majd segíteni, hiába akarsz! Ilyenkor egyet tehetsz, békén hagyod, megteremted számára a nyugodt légkört és ő így könnyebben átjut a nehézségeken.

A mi kapcsolatunk 12 éve tart már és boldogok, szerelmesek vagyunk még mindig egymásba!

14. turelem (válaszként erre: 10. - 5f04ded80c)
2011. febr. 21. 10:55
Köszönöm, igyekszem. De néha épp a türelem a legnehezebb dolog, főleg, amikor felengedsz (feleengednél) egy kapcsolatban, és átadnád magad a szerelemnek... De majd itt kibeszélem magamból, neki meg tartogatom a türelmet :-).
13. turelem (válaszként erre: 8. - 6b006fc769)
2011. febr. 21. 10:54
Köszi, Panna, általában ezt teszem, csak néha jó kimondani azt is, amit neki nem tudok. Tényleg, csak nézek néha, hogy mivel érdemeltem ki azt a sok szeretetet, törődést, amit kapok tőle. És tény, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és lassan, nagyon-nagyon lassan elkezdhetem adagolni neki, amit adni akarok - persze kis dolgokkal kezdve. Be fogok számolni a történésekről. Arra gondoltam, hogy kezdek egy naplót :-)
12. turelem (válaszként erre: 5. - 4fbd4b2862)
2011. febr. 21. 10:50
Igen, biztosan az előző csalódás is benne van. De nem beszél róla :-). Szerintem eddig minden barátnője kihasználta azt, hogy ő ilyen és tényleg szívből ad, és aztán dobták. Ugyanakkor azt érzem, hogy nem volt sok barátnője. Nagyon félénk, a mai napig nem tudom, hogy mert engem megszólítani :-). Én beszélek neki a volt kapcsolataimról (nagyon érdeklődik az exekről), ilyenkor próbálok pár infót kiszedni belőle is a volt barátnőkről :-).
11. turelem (válaszként erre: 4. - Anyuci91)
2011. febr. 21. 10:46
kedves Ágnes! Köszönöm, amit írtál. Tudom, hogy ritka az ilyen férfi, azt szoktam mondani, hogy tudom, hogy őt az eddigi csalódásokért kaptam :-). A tervem nekem is kb. az, amit írtál, de csak óvatosan láthatok hozzá, nehogy elriasszam. Ahogy Éva is írta a 3. hozzászólásban, félő, hogy faggatásra még jobban bezárkózik. Próbálom folyamatosan a tudtára adni, hogy fontos nekem, hogy jól ézem magam vele, és nem erőltetek semmit. Ami bánt, inkább itt a hoxán kibeszélem nektek :-). Hiszem, hogy ahogy múlik az idő, egyre jobban feloldódik velem. Amikor a múltkor a kapcsolatunkról beszélgettünk, és jeleztem neki, hogy én változtatnék pár dolgon, azt sem tudta, hova legyen a nagy akarásban, hogy "megfeleljen" nekem. Pedig szó sem volt arról, hogy szakítani akarok, csak változtatni néhány dolgon (lásd adás és kapás). Volt napi több sms, érzelmes(ebb) randi, gyengéd éjszaka együtt (ahol nem a szex volt az elsődleges, hanem az intimitás). De valahol azt éreztem, hogy ez csak a válasza, mert magától nem adta volna ezt. Nem akarom meváltoztatni, nem akarok "kikényszeríteni" belőle semmit. Beszámolok majd a fejleményekről. Köszi a drukkolást!
2011. febr. 21. 10:41

Legbelül, tudat alatt már tudod is a választ, hiszen felhasználónevednek is ezt választottad: TÜRELEM.

Ez az egy dolog minden, amit tenned kell.


4 hónap rövid idő, ha igazán szereted, légy türelmes, és várd ki, amíg összecsiszolódtok.

9. turelem (válaszként erre: 3. - Jooeva)
2011. febr. 21. 10:38
Köszönöm, Éva! Biztosan közrejátszik ez is, sajnos nála sem volt szeretetteljes a család, apukája alkoholista :-(, és ő volt a "kisfiú" mindig is, a nővére jóval idősebb nála. Mivel most távol él a szüleitől, kevesebeb a "hatás", néhány havonta egy hétvégére találkoznak. De biztosan innen is jön a lelki problémája. Azt hiszem, az én barátom is mellettem tanulja majd meg, hogy lehet kapni is. Csak ehhez erőre van szükségem :-).
2011. febr. 21. 10:36

Mit tegyél?

Élvezd őt és a kényeztetését, egyre közelebb kerültök egymáshoz és el fogja fogadni amit adni akarsz:) Sok boldogságot!:)

7. bared (válaszként erre: 6. - Turelem)
2011. febr. 21. 10:36
úgy voltam vele, hátha..eléggé egy cipőben jártok, ahogyan látom:-(
6. turelem (válaszként erre: 2. - Bared)
2011. febr. 21. 10:35
Köszönöm, bared, hogy írtál, el fogom olvasni a naplót.
2011. febr. 21. 10:28
Esetleg elképzelhető,hogy az elöző párkapcsolatábol maradt valami fájó dolog?
2011. febr. 21. 10:28

Kedves első hozzászóló!

Ritka az olyan férfi, aki manapság figyelmes és kedves a hozzád, mint a cikked is bizonyítja, tisztel tégedet ő olyan lehet ő csak bizonygatja milyen jó is és mindig adni akar neked mindig valamit. Ez idáig oké, te viszonozni szeretnéd ez természetes dolog, de mindenképpen tisztázd vele mitől fél igazán és mi bántja feltárhatná őszintén óvatosan próbáld kifaggatni, mert tudtára adtad, hogy ragaszkodsz te is hozzá és ő is nyomatékosan kijelentette. Reméljük sikerül kideríteni, ha megszeretne őrizni. Sok sikert üdv.Ágnes

2011. febr. 21. 10:27

Az én férjem is hasonló beállítottságú, jólelkű, mélyérzésű,csendes, de azért az akaratát véghezvíszi, imád adni, de elfogadás nehezen megy neki is...

Nála a családi háttere miatt alakult így, nem egy szeretteljes légkörben nőtt fel, mellettem tanulta meg milyen kapni is.

Sok idő kell ehhez, türelem és nem szabad nagyon faggatni, mert mégjobban bezárkózik.

2011. febr. 21. 10:22

[link]


ajánlom őt figyelmedbe... talán tudjátok egymást segíteni:-))

2011. febr. 21. 10:14

Sziasztok!


Régóta olvasgatom a fórumot, most azért regisztráltam, hogy én is tanácsot kérhessek tőletek.


Decemberben múltam 34 éves, lassan négy hónapja együtt vagyok egy rendes, kedves, figyelmes férfival, akiről a címben szó van. Én magam vidám, nyitott nő vagyok, ő csendes és zárkózott. Ezzel semmi baj nincs, mindkettőnknek jót tesz a másik. Azért ne egy teszetosza emberre gondoljatok, ha kell, kinyilvánítja az akaratát, a kapcsolatunkat is abszolút ő kezdeményezte, és felvállalja a férfiszerepeket (kabát felsegítése, hazakísérés stb.) is. Elégedett az életével, a körülményeivel, általánosságban önmagával is, vannak haverjai, hobbija, szeret dolgozni, rendszeresen eljár sportolni, vagyis az élete rendben van. Nem kedélybeteg és nem depressziós. Ugyanakkor nagyon mély érzésű és nagy lelke van – és itt jön az én problémám. Mintha nem tudná, hogyan kell viselkedni egy kapcsolatban. Nagyon szívesen, örömmel ad, de elfogadni nem tud. Ez megdöbbentő egy harminc feletti férfi esetében! Biztosan az eddigi kapcsolatai is közrejátszanak ebben. Én nem vagyok az a faggatózós típus, pár mondatot (vagyis inkább szót) tudtam kiszedni belőle ilyen téren. Nem hangzott el konkrétan a szájából, de úgy raktam össze, hogy egy (maximum kettő) barátnője volt, az is régebben. Ugyanakkor azt mondja, túl van az eddigi csalódásokon, lezárta és elengedte a múltat.

Komoly kapcsolatot szeretne, ezt az első percben elmondta. Családot, gyerekeket. Abszolút nem az a típus, aki csak a szexre megy rá, kitartóan és aranyosan (bár nagyon finoman) hódít meg engem is, folyamatosan. Ez szuper dolog, és tudom, hogy türelmesnek kellene lennem (innen jön a nickem is :-)), de nagyon nehéz. Én adni szeretek, nekem fontos, hogy a szeretetem kinyilvánítsam felé a mindennapokban is, és nem csak az ágyban. Szeretnék vacsit főzni neki, kivasalni az ingét, elmenni a gyógyszertárba, ha beteg – de ő ezeket visszautasítja. Csak adni akar. Rengetegszer kapok tőle valami apróságot: csokit, gyümölcsöt vesz, ha átjön hozzám, gyertyát hoz és meggyújtja a romantikus hangulathoz, vagy masszírozó labdát, amivel hajnalban megmasszírozza a hátam, ilyesmire gondoljatok. Agyon vagyok kényeztetve :-), de higgyétek el, nagyon nehéz mindezt elfogadni úgy, hogy adni nem tudok neki. Egyszer, amikor szóvá tettem, hogy én túl sokat kapok tőle, azt mondta: „ez így van rendjén”.

Nekem fontos egy egyenlő kapcsolat, de nehéz, mert állandóan falakba ütközöm. Az jött le nekem, abból is, ahogy viselkedik a kapcsolatunkban, hogy fél. Nem személy szerint tőlem fél, inkább attól, hogy közelebb kerüljön hozzám (bár már vannak apró jelek, hogy elkezdett felengedni), minden, kettőnkkel és a kapcsolatunkkal kapcsolatos tettét a félelem vezérli, a félelem, hogy elveszít, és talán nem is az, hogy személy szerint engem, hanem hogy újra csalódnia kell. Például amikor megkérdeztem tőle, hogy szerinte rendben van-e kapcsolatunk, megkapja-e ezt, amit szeretne, az volt a válasza: „neked biztosan van valami problémád kettőnkkel, ha így kérdezed”. És addig nem nyilatkozott tovább, amíg el nem mondtam, hogy nekem ő fontos és nem akarom elveszíteni. Akkor megnyugodott. Ugyanakkor egy érzelmesebb, intimebb találkozás után olyan, mintha nem tudná ezt kezelni, mintha megijedne ettől. Nem várok, nem várhatok tőle forró, kezében gigászi virágcsokorral térdrehullós vallomásokra, „csak” szeretném feltörni egy kicsit a lelkét.

Nagyon keskeny a mezsgye, amin járhatok, mert azt érzem, ha túlzottan rátörök, elveszítem. Ugyanakkor azt sem akarom, hogy az én igényeim háttérbe szoruljanak az ő lelke miatt, bár erőltetni sem akarok semmit, de azért egy jó kapcsolathoz szükség van a két fél igényeinek összehangolására. Azt gondolom, hogy az egyetlen lehetőségem, ha türelemmel, szeretettel, őszinteséggel közelítek felé, bebizonyítom, hogy szükségem van rá, megbízhat bennem, elengedheti magát velem.

Ide tartozik, hogy a szex az egyetlen pont, ahol valamennyire (a lelkiekhez képest nagyon is) feloldódik. Az ágyban viccelődünk, nevetgélünk, ott nem fél kimondani, mit szeretne, de persze ott is az adás a lényeg.

Benedek István mondta: „A bizalmatlanság néha jobb tanácsadó a vak bizalomnál, a gyanakvás olykor buktatóktól ment meg s maga a félelem voltaképpen vészreakció, amely az életet menti. Olyan, mint a láz vagy a fájdalom: jelzi a veszélyt, és védekezésre késztet”. Nos, ezt érzem benne.


Volt már, van valakinek hasonló kapcsolata? Mik a tapasztalatok, a gondolatok ilyen férfiakkal? Örülnék, ha megosztanátok, mert jó lenne valami kapaszkodó, még akkor is, ha tudom, hogy ezt nekem kell megoldani. És persze a jó öreg Idő is sokat fog segíteni.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook