Adni akar, elfogadni nem tud (beszélgetős fórum)
Az én exem volt ilyen... mindent odaadott, csak a szívét nem...az mindenki másé volt...én voltam az első számú, de mögöttem kullogtak a többiek is...
Én a mai eszemmel menekülnék ebből... 36 évesen nem tudta mit akar... utólag persze már mindent..és csak tőlem... de már késő...
Szívesen!
Az ilyen tipusú emberek nem szeretik a tömeget....De a Te kedvedért ez is változni fog.
Pl. én bulizós csajszi voltam anno, ő ezt elfogadta és mentünk együtt, aztán persze láttam, hogy neki ez annyira nem jó, így inkább kettesben elmentünk biliárdozni, bowlingozni, vacsizni vagy csak úgy csavarogni.
Szóval szép finoman lehet közelíteni a kettőtök igényeit.
Azért Te ne mondj le a társasági életről, ha Neked fontos, mert aztán boldogtalan lehetsz ettől.
Nagyon nagy változást azért ne várj, de ha ezeket végiggondolva úgy látod, hogy lehet közös életetek, akkor vágj bele!
Köszönöm, Éva. Nagyon-nagyon sokat segítettél. A barátomra szó szerint igaz az, amit írtál. Ha nagy ritkán kérdez valamit magáról vagy a kapcsolatunkról, mindig benne van az (nagyon finoman), hogy elégedett vagyok-e vele. Igyekszem bátorítani, nem majomszeretettel rácsimpaszkodni, csak amikor lehet, elmondom neki, milyen jó vele, milyen aranyos, kedves stb. Magamról beszélek, sőt, van olyan titok az életemben, amiről ő az első férfi, aki tud. Ez egy kicsit felolvasztja őt is. A bizalom jól esik neki, és valahogy közelebb kerülünk, ha mesélek neki. Ilyenkor szoktam becsempészni a rá vonatkozó kérdéseimet is ;-), de sosem faggatom. Igen, az is előfordult már, hogy segítségre szorult volna (betegen feküdt otthon), de nemhogy nem engedte, hogy segítsek, de inkább visszahúzódott, nem is válaszolt az üzeneteimre, amiben felajánlottam a bevásárlást, főzést. És volt már, hogy "eltűnt" egy hétre "gondolkodni", és utána egy szót sem mondott erről, igaz, akkor sem faggattam. Tisztáztuk, hogy nem velem van a baj, nem a kapcsolatunkkal, neki magában kellett rendet rakni. Akkor persze beparáztam, hogy miért nem jelentkezik (nőből vagyok, vagy mi a fene!), mindenféle butaságokat kreáltam a fejemben, hogy mi lehet a baj velem (értitek úgyis ;-)). Most már tudom kezelni ezeket a dolgokat, azt is, hogy szüksége van egy kis függetlenségre (egyébként nekem is), sosem szúrom le, ha fáradt vagy nincs ideje találkozni velem, és tudom, hogy ezt értékeli. Ha együtt vagyunk, tényleg mindig harmónia van. Apró pici lépések ezek, de előre visznek. Kicsit nehéz még elfogadnom, hogy számára az a tökéletes randi, ha kettesben vagyunk, akár sétálunk valahol, akár átjön hozzám (ő albérletben lakik, idős főbérlő nénivel, nem egy ideális randihelyszín). Nem vágyik tömegbe, még nem járunk el otthonról, a másik barátait sem ismerjük még. Nekem ez kicsit furcsa, de neki nagy szüksége van az intimitásra. Ha találkozunk, elég neki, hogy foghatja a kezem, megpuszilhat, beszélgethetünk egy kicsit (ilyenkor persze ő kérdezget, én meg beszélek :-)), de ha lehet, mellékutcán sétálgassunk, és a sötét házfalnál álljunk meg csókolózni, ahol egyébként sincs senki :-).
Nem könnyű, de erőt ad, hogy segítetek, hogy vannak előttem jó példák (mint a tiétek is). Nagyon köszönöm, és további sok boldogságot kívánok nektek!
Bocsi félreírtam, helyesen:
tettek helyett tettekkel!
Az ilyen tipusú emberekben nagy a megfelelni vágyás, mert azért belül vágynak arra, hogy valaki elégedett legyen velük vagy épp a szerelmüket teszik boldoggá!
Sajnos ez a családi háttérrel magyarázható, nem tekintették partnernek semmiben, nem értékelték a tetteit, bármit csinált, nem kapott érte viszonzást...
Te nyugodtan beszélhetsz az érzéseidről, hogy milyen jó ez neked, mert a párodnak ez hatalmas erőt ad és egy idő után ő is meg fog nyílni.
Ők inkább tettek adják ki az érzelmeiket, nem szavakkal.
Viszont rossz is ez, mert ha valami bántani fogja, nem tudsz neki majd segíteni, hiába akarsz! Ilyenkor egyet tehetsz, békén hagyod, megteremted számára a nyugodt légkört és ő így könnyebben átjut a nehézségeken.
A mi kapcsolatunk 12 éve tart már és boldogok, szerelmesek vagyunk még mindig egymásba!
Legbelül, tudat alatt már tudod is a választ, hiszen felhasználónevednek is ezt választottad: TÜRELEM.
Ez az egy dolog minden, amit tenned kell.
4 hónap rövid idő, ha igazán szereted, légy türelmes, és várd ki, amíg összecsiszolódtok.
Mit tegyél?
Élvezd őt és a kényeztetését, egyre közelebb kerültök egymáshoz és el fogja fogadni amit adni akarsz:) Sok boldogságot!:)
Kedves első hozzászóló!
Ritka az olyan férfi, aki manapság figyelmes és kedves a hozzád, mint a cikked is bizonyítja, tisztel tégedet ő olyan lehet ő csak bizonygatja milyen jó is és mindig adni akar neked mindig valamit. Ez idáig oké, te viszonozni szeretnéd ez természetes dolog, de mindenképpen tisztázd vele mitől fél igazán és mi bántja feltárhatná őszintén óvatosan próbáld kifaggatni, mert tudtára adtad, hogy ragaszkodsz te is hozzá és ő is nyomatékosan kijelentette. Reméljük sikerül kideríteni, ha megszeretne őrizni. Sok sikert üdv.Ágnes
Az én férjem is hasonló beállítottságú, jólelkű, mélyérzésű,csendes, de azért az akaratát véghezvíszi, imád adni, de elfogadás nehezen megy neki is...
Nála a családi háttere miatt alakult így, nem egy szeretteljes légkörben nőtt fel, mellettem tanulta meg milyen kapni is.
Sok idő kell ehhez, türelem és nem szabad nagyon faggatni, mert mégjobban bezárkózik.
Sziasztok!
Régóta olvasgatom a fórumot, most azért regisztráltam, hogy én is tanácsot kérhessek tőletek.
Decemberben múltam 34 éves, lassan négy hónapja együtt vagyok egy rendes, kedves, figyelmes férfival, akiről a címben szó van. Én magam vidám, nyitott nő vagyok, ő csendes és zárkózott. Ezzel semmi baj nincs, mindkettőnknek jót tesz a másik. Azért ne egy teszetosza emberre gondoljatok, ha kell, kinyilvánítja az akaratát, a kapcsolatunkat is abszolút ő kezdeményezte, és felvállalja a férfiszerepeket (kabát felsegítése, hazakísérés stb.) is. Elégedett az életével, a körülményeivel, általánosságban önmagával is, vannak haverjai, hobbija, szeret dolgozni, rendszeresen eljár sportolni, vagyis az élete rendben van. Nem kedélybeteg és nem depressziós. Ugyanakkor nagyon mély érzésű és nagy lelke van – és itt jön az én problémám. Mintha nem tudná, hogyan kell viselkedni egy kapcsolatban. Nagyon szívesen, örömmel ad, de elfogadni nem tud. Ez megdöbbentő egy harminc feletti férfi esetében! Biztosan az eddigi kapcsolatai is közrejátszanak ebben. Én nem vagyok az a faggatózós típus, pár mondatot (vagyis inkább szót) tudtam kiszedni belőle ilyen téren. Nem hangzott el konkrétan a szájából, de úgy raktam össze, hogy egy (maximum kettő) barátnője volt, az is régebben. Ugyanakkor azt mondja, túl van az eddigi csalódásokon, lezárta és elengedte a múltat.
Komoly kapcsolatot szeretne, ezt az első percben elmondta. Családot, gyerekeket. Abszolút nem az a típus, aki csak a szexre megy rá, kitartóan és aranyosan (bár nagyon finoman) hódít meg engem is, folyamatosan. Ez szuper dolog, és tudom, hogy türelmesnek kellene lennem (innen jön a nickem is :-)), de nagyon nehéz. Én adni szeretek, nekem fontos, hogy a szeretetem kinyilvánítsam felé a mindennapokban is, és nem csak az ágyban. Szeretnék vacsit főzni neki, kivasalni az ingét, elmenni a gyógyszertárba, ha beteg – de ő ezeket visszautasítja. Csak adni akar. Rengetegszer kapok tőle valami apróságot: csokit, gyümölcsöt vesz, ha átjön hozzám, gyertyát hoz és meggyújtja a romantikus hangulathoz, vagy masszírozó labdát, amivel hajnalban megmasszírozza a hátam, ilyesmire gondoljatok. Agyon vagyok kényeztetve :-), de higgyétek el, nagyon nehéz mindezt elfogadni úgy, hogy adni nem tudok neki. Egyszer, amikor szóvá tettem, hogy én túl sokat kapok tőle, azt mondta: „ez így van rendjén”.
Nekem fontos egy egyenlő kapcsolat, de nehéz, mert állandóan falakba ütközöm. Az jött le nekem, abból is, ahogy viselkedik a kapcsolatunkban, hogy fél. Nem személy szerint tőlem fél, inkább attól, hogy közelebb kerüljön hozzám (bár már vannak apró jelek, hogy elkezdett felengedni), minden, kettőnkkel és a kapcsolatunkkal kapcsolatos tettét a félelem vezérli, a félelem, hogy elveszít, és talán nem is az, hogy személy szerint engem, hanem hogy újra csalódnia kell. Például amikor megkérdeztem tőle, hogy szerinte rendben van-e kapcsolatunk, megkapja-e ezt, amit szeretne, az volt a válasza: „neked biztosan van valami problémád kettőnkkel, ha így kérdezed”. És addig nem nyilatkozott tovább, amíg el nem mondtam, hogy nekem ő fontos és nem akarom elveszíteni. Akkor megnyugodott. Ugyanakkor egy érzelmesebb, intimebb találkozás után olyan, mintha nem tudná ezt kezelni, mintha megijedne ettől. Nem várok, nem várhatok tőle forró, kezében gigászi virágcsokorral térdrehullós vallomásokra, „csak” szeretném feltörni egy kicsit a lelkét.
Nagyon keskeny a mezsgye, amin járhatok, mert azt érzem, ha túlzottan rátörök, elveszítem. Ugyanakkor azt sem akarom, hogy az én igényeim háttérbe szoruljanak az ő lelke miatt, bár erőltetni sem akarok semmit, de azért egy jó kapcsolathoz szükség van a két fél igényeinek összehangolására. Azt gondolom, hogy az egyetlen lehetőségem, ha türelemmel, szeretettel, őszinteséggel közelítek felé, bebizonyítom, hogy szükségem van rá, megbízhat bennem, elengedheti magát velem.
Ide tartozik, hogy a szex az egyetlen pont, ahol valamennyire (a lelkiekhez képest nagyon is) feloldódik. Az ágyban viccelődünk, nevetgélünk, ott nem fél kimondani, mit szeretne, de persze ott is az adás a lényeg.
Benedek István mondta: „A bizalmatlanság néha jobb tanácsadó a vak bizalomnál, a gyanakvás olykor buktatóktól ment meg s maga a félelem voltaképpen vészreakció, amely az életet menti. Olyan, mint a láz vagy a fájdalom: jelzi a veszélyt, és védekezésre késztet”. Nos, ezt érzem benne.
Volt már, van valakinek hasonló kapcsolata? Mik a tapasztalatok, a gondolatok ilyen férfiakkal? Örülnék, ha megosztanátok, mert jó lenne valami kapaszkodó, még akkor is, ha tudom, hogy ezt nekem kell megoldani. És persze a jó öreg Idő is sokat fog segíteni.
További ajánlott fórumok:
- Szerintetek meddig lehet elviselni, ha egy férj nem tud elfogadni olyannak amilyen vagy és mindig meg akar változtatni?
- Munkáltatóm üdülési csekket akar adni, azt mondta a hideg étel mellé, kötelező üdülési csekket is adni. Kötelező elfogadni?
- Már alig van tejcsim, de a 8hónapos kisfiam nem akarja elfogadni a tápszert! Mit csináljak?
- Ha a 10, 5 hónapos gyerekem nem akarja elfogadni a tápszert (tejpépet sem) akkor mit adjak helyette??Tejet?
- Új 4 hónapos kiscica érkezett hozzánk, de a 7 éves cicánkat nem akarja elfogadni pedig ő nagy türelemmel van felé...mit lehet tenni?
- 16 hós baba nem akarja elfogadni az új ételeket