Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Adjatok tanácsot! fórum

Adjatok tanácsot! (beszélgetős fórum)


1 2 3
74. ABalu (válaszként erre: 73. - Cand Ida)
2009. szept. 14. 08:50
Köszi az ötleteket! Sajna telefonszámom nincs és úgy érzem így a neten keresztül is könnyen mond bármit, nem tud a szemembe nézni és én sem az övébe... Az összefutás az nehéz ügy, nem szeretném ha félne kimenni az utcára mert találkozhat velem. Viszont a héten lesz a névnapja és írtam neki egy kis verset. Talán írhatnék mellé valamit és bedobhatnám a postaládájukba. Bár akkor könnyen lehet, hogy a szülei találnák meg, mondjuk ettől nem félek igazán, nincs ebben semmi szégyellni való szerintem! :)
73. Cand Ida (válaszként erre: 72. - ABalu)
2009. szept. 5. 20:18

A fiatalok között teljesen bevett szokás az sms és a chat.Ilyen elérhetőséget nem tudsz? :)

Vagy ha megvárnád valahol (?) és megkérdeznéd, hogy emlékszik-e még rád és szívesen meghívnád egy kávéra, hogy beszélgessetek....van-e most kedve hozzá? Ha nemet mond, kérdezz rá és máskor, mikor? Ha ez se jönne be, akkor sajnos el kell felejtened őt! Viszont ezek egyértelmű nyílt lapok, mindkettőtök számára félreérthetetlen a válasz is. Csak meg kell találnod a helyet, ahol összefutsz vele.

Az én időmben még levelet dobtak a postaládába a fiúk :))) Sok sikert neked!

72. ABalu (válaszként erre: 70. - Reménytelen?)
2009. aug. 30. 20:54

Köszönöm a hozzászólást mindenkinek!


Valójában én sem vagyok túl szerencsés a párkapcsolatok terén. Ez a lány pedig felülmúlt minden eddigi szerelemmel kapcsolatos elképzelésemet. És mivel nem volt igazán meggyőző számomra a visszautasítása látok még némi esélyt, bár talán ezt csak szeretném látni. Inkább úgy érzem egyszerűen kicsit fiatal még a dologhoz, mindemellett nagyon félénk(nek látszik) és talán lerohantam a tetteimmel. Biztos vagyok benne, hogy vannak és lesznek is még szép lányok, de ilyen kisugárzást senkinél nem éreztem. Elmagyarázhatatlan, persze lehet, hogy félreismerem.


Semmiképp nem szeretném ha szánalomból járna velem, de úgy érzem ha legalább arra lenne mód, hogy megismerjen, minden másképp festene. Ez az amihez sehogy nem jutok közelebb. Írni már nem írhatok neki semmit, nem járunk egy gimibe sem. Sajnos nem igazán tudom hogyan közeledhetnék még felé. :(

71. fd8e423e9e (válaszként erre: 66. - ABalu)
2009. aug. 30. 09:56
Tudod mi az érdekes, egy fiú a kollégiumban három éven keresztül "udvarolt" elég hülye módon, inkább szívatásnak tűnt számomra, mert folyamatosan kísérgetett, az asztalunkhoz ült le enni, állandóan cuppogtatott, puszikat küldött, jött velem a belvárosba, ha sétálni indultam, stb. Pluszban még ahol laktam, a szomszéd városban lakott, így képes volt még a falumba is biciklivel eljönni. Teljesen kiakasztó volt. Mivel husi voltam világ életemben így teljesen szívatásnak vettem. Aztán amikor már egyetemista lettem, és egy rendezvényen összefutottunk, egy lánnyal volt, aki szintén a husi kategóriába tartozott! Mit mondja a srác baromi jól nézett ki akkorra (azelőtt sem volt csúnya éppen!) :) azt hittem levakarom magam! Sok mindentől függ, ha nem jönnek össze a dolgok. Lehet, hogy a fiú közelít idétlenül, a lány nem bízik önmagában, vagy egyszerűen nincs meg a kölcsönös szimpátia. Szerintem a BME-n, vagy a közgázon lesznek jobbnál-jobb lányok, akik csak Rád várnak! Szorítok!
70. reménytelen? (válaszként erre: 66. - ABalu)
2009. aug. 29. 21:31
Ha olvastad a fórumot, akkor tudod, hogy nem vagyok túl jó párkapcsolatokban. De én azt tanácsolom Neked, hogy keress egy másik lányt. Vagy ha nem félsz, hogy még nagyobbat csalódsz, akkor folytasd. Lehet, hogy idővel meghatna, ha egy fiú sokat udvarolna nekem. De az is lehet, hogy ha nagyon hosszú ez az idő, akkor csak sajnálatból próbálnám meg vele. És ha csak azért járna Veled, hogy végre békén hagyd, akkor az sokkal jobban fájna később. Mérlegelj, hogy melyik a "jobbik rossz"! De azért én is ismeretlenül szorítok Nektek. :) Sok sikert!
69. reménytelen? (válaszként erre: 67. - Fd8e423e9e)
2009. aug. 29. 21:27
Köszönöm! Igaz én most pihentetem picit a dolgot, aztán majd jövő héten meglátjuk. Nem fogok futni utánna. Ha suliban leszek megérdeklődöm, hogy összefutunk-e. Ha nincs válasz, vagy a válasz nem, akkor ez ennyi volt. Köszönöm a tanácsokat, aranyosak vagytok. Lehet, hogy még picit fel kell nőnöm, hogy harcoljak a szüleimmel. Sőt párkapcsolati dolgokban is sokat kell tapasztalnom. De nagyon sokat segítettetek. Köszönöm mégegyszer mindenkinek. :)
68. Cand Ida (válaszként erre: 66. - ABalu)
2009. aug. 29. 20:16

Én megértem az érzéseidet a lány iránt, de ha ő nem akar tőled semmit, akkor lehozhatod neki a csillagokat is. Bár az egyik barátom arra esküszik, hogy a kitartása mindig meghozza a gyümölcsét! Ha ezt vesszük alapul, akkor óvatosan ostromold :)

Viszont, ha elutasító és kategórikus, akkor vigyázz mert csak elkezd menekülni és abból már nem lesz szerelem. Sok sikert neked :)

67. fd8e423e9e (válaszként erre: 65. - Reménytelen?)
2009. aug. 29. 19:18
Egy esélyt megér, amíg nem jársz iskolába próbáljátok meg a kapcsolatot sms-ben, e-mailben tartani, vagy ő is eljöhetne oda, ahol laksz. De ha nem nagyon akarózik neki bármit is lépni, ne nagyon pedálozz, nem éri meg, majd jön a következő, mégha nagyon is tetszene a fiú...
66. ABalu (válaszként erre: 64. - Reménytelen?)
2009. aug. 28. 17:26

Rendben, köszi előre is! Az elején kérnélek Titeket, hogy ne próbáljatok lebeszélni, tudom, hogy jobb lenne elfeledni a lányt, de azért ez nem egyszerű...


Szóval történt egy szép napon, hogy megjelent valaki új arc a gimnáziumunkban - amely sulit sajnos (vagy szerencsére) idén elhagytam és folytatom az önkínzást a BME-n. :) Tehát a gond innen már sejthető én voltam 12.-es ő pedig több osztállyal alattam. Majdnem másfél évig semmit nem tettem, amikor is rá nem jöttem, hogy Ő az ideálom és történjék bármi meg szeretném ismerni. És innentől 2 alkalommal buktam el a dolgot (talán saját hülyeségemből kifolyólag)...


A lányt egyáltalán nem ismertem, nem tudtam róla semmit (először még a nevét sem), közös ismerős is nulla. Próbáltam személyes módon, nem msn, meg iwiw stb. megismerni, leszólítottam egy magányos pillanatában, csak sajnos beszélgetni végül nem tudtunk és Ő is érezhette hogy nem csak mondjuk tollat akarok tőle kérni. Sajnálom, nekem ez nem megy lazán, laza vagyok egész nap de ha valakibe tényleg szerelmes, akkor nem tudom "lesz ami lesz" alapon felfogni! Aztán jött az elmegyek a folyosón és hallom, hogy mögöttem összesúgnak c. történet. Nem tűnik hülye "pi..."-nak de biztos elmesélte a barátnőknek. Ezzel nincs is semmi baj. Később kérdeztem a lányt, mert felvettem msn-re hogy tényleg szívesen beszélgetnék vele, ha nem bánja, de valljuk meg nem volt valami nyitott rám. Közben megismertem egy másik lányt, aki nagyon aranyos volt, de az előbbi miatt csak nem ment összejönni vele. Közben meg érettségi, tanulás minden borzalom!


És ekkor jött az az ötletem, hogy szoktam verset írni és a Lánynak is írtam már jópárat. Több másik csajnak is mutattam akik jó barátaim és tetszett nekik, állítólag tényleg nem rosszak, ezt nem tudom. Gondoltam odaadom neki, hátha így megismeri kicsit az érzéseimet, hogy nem játszom vele és nem ágynak akarom csak lökni. Hazáig követtem és odaadtam neki mert csak ott találtam egyedül, suli után. Nem haragudott rám, elfogadta egy szál rózsával együtt, majd este közölte msn-en, hogy ő nem akar tőlem semmit, stb...


A probléma a következő:


Ennek a történetnek már vagy 3 hónapja, verset ma is írok neki (persze nem jut el hozzá) most van 20 belőle, nem keveset gondolok Rá. Ha arra járok elmegyek a házhoz, ahol lakik hátha véletlenül - készakarva összefutunk és történik valami. Nem fog, tudom...


Ami sejthető, a lány amennyire tudom nem járt még senkivel, egy érintetlen, tiszta lelkű szépség aki engem egy életre megbolondított. Jó valljuk meg lehet, hogy kicsit éretlenke, vagy megijedt, hogy így lerohantam de úgy láttam nincs más mód így év végén. Mondanám, hogy halálosan szerelmes vagyok bele, de igazából nem ismerem. Csak szeretném. Ha tudnám, hogy egy buta kis piti wumen akkor talán elmúlna a dolog, de így olyan mint a szálka ami begyullad a bőr alatt. Ha van sors szerűség akkor annak is van oka, hogy fogtam pár hete egy helyi újságot és a lapot megfordítva Őt láttam egy csoportképen. (tényleg Ő az nem halucinálok... (még).


Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszú lett a sztori. Ennél még hosszabb a valóságban és nagyon fontos nekem, hiába kerül és nem szeret, azthiszem ha valaki ilyen kitartó, bevet bármit és próbál nem nyomulni. Akkor egy esélyt megérdemelne, hiába nem egy jó pasi...


Semmi ötletem nincs már, várok csak a csodára ami úgysem jön el. Szerintetek mit lehet tenni egy ilyen lánnyal? Az egyik versemet itt megtaláljátok, bár ez már a szomorúbb hangvételűek közül való: [link]

2009. aug. 28. 16:45
Csajok! Azt már megbeszéltük, hogy a szüleimmel nekem kell megvívnom a harcomat. Remélem sikerülni fog. Próbálkozok. De mi legyen szerintetek a sráccal? Hagyjam a francba? Vagy próbáljam jóvá tenni? Hogyan? Segítsetek még légyszi! :)
64. reménytelen? (válaszként erre: 63. - ABalu)
2009. aug. 28. 16:43
Írd le Balázs. Hátha segíthetünk.
63. ABalu
2009. aug. 28. 13:27

Sziasztok! Én egy 19 éves srác vagyok és látom, hogy ez egy csajos oldal, de hátha Nektek van ötletetek a problémámra. :) Tudna nekem valaki tanácsot adni reménytelen szerelem ügyében? Leírom a történetet röviden ha gondoljátok.


Köszi előre is:

Balázs

62. reménytelen? (válaszként erre: 61. - 769918d4ef)
2009. aug. 27. 22:44
Köszönöm! Remélem így lesz.
61. 769918d4ef (válaszként erre: 60. - Reménytelen?)
2009. aug. 27. 22:31

Szia!

Ne aggodj,kialakul minden a maga idejeben:).De jo lenne ha megprobalnad megertetni a szuleiddel hogy nemvagy 15 eves,muszaj labra allj es menj a sajat utadon,ez az elet rendje.Nekem is idos szuleim vannak,engem is probaltak iranyitani,de megertettek aztan hogy el kell engedjenek...

60. reménytelen? (válaszként erre: 59. - 49ca420470)
2009. aug. 27. 22:24
Ettől én is félek, hogy nem fogok tudni különbséget tenni. Meg attól is, hogy adott pillanatban elrontok valamit, vagy mindent. Akár az első randin, akár a másodikon, már ha eljutunk odáig. Nem akarok görcsösen párkapcsolatot. Ránézésre senki nem mondaná meg rólam, hogy boldogtalan vagyok. Csak most nagyon előjött, hogy a jelölt lelépett. Persze még mindig azt mondom, hogy igaza volt. Lehet, hogy a helyében én ugyanígy teszek.
59. 49ca420470 (válaszként erre: 56. - Reménytelen?)
2009. aug. 27. 22:10

Az a baj hogy ha nem szerzel kellő tapasztalatot a férfiak terén,akkor nem fogsz tudni különbséget sem tenni.De ne akarj görcsösen boldog lenni mert ez úgy nem fog menni.Sőt pasit se akarj görcsösen mert attól meg a pasik menekülnek ha kapaszkodik beléjük egy nő.


Egyszer a Mónika showban volt egy csaj valami űber ronda volt.Hatalmas kövér,arcra is nagyon gáz volt.És egy jóképű gyerek pedálozott a kegyiért a csajnak,le voltam döbbenve a műsoron.És a csaj meg félválról flegmán kezelte a srácot és megmondta neki ott nyilvánosan hogy neki nem kell a srác ezért meg azért.SSS

58. reménytelen? (válaszként erre: 57. - 49ca420470)
2009. aug. 27. 22:09
Manipulálásnak? Ha megkérlek, akár privátban is írsz nekem erről. Foglalkozok sokat pszichológiával, de most nem tudom, hogy mire gondolsz. De kiváncsi lennék a véleményedre. Gondolom most a srácról beszélgetünk, és nem a szüleimről. Írd le légyszíves, hogy mire gondoltál. Köszi előre is!
57. 49ca420470 (válaszként erre: 55. - Reménytelen?)
2009. aug. 27. 22:06

Ez hívják manipulálásnak.

Olvasgass egy kis pszcihológiát ha van időd.A fiúk nagyon okosak ilyen téren,másrészt ezek km-ről is megérzik ha egy nőnek szexuális vágya van.


Nekem anyu mindig egy dolgot szílykózott de azt állandóan,folymatosan.

-Ne hogy felcsináljanak lányom,vigyázz,nehogy felcsináljanak!!!DD Az volt a rémálma hogy lányanya leszek.Na ez oylan sikeres volt a későbbiekben hogy 30 éves koromig egyáltalán nem is akartam gyereket!))

56. reménytelen? (válaszként erre: 52. - Crystall)
2009. aug. 27. 22:05
Én sem értek semmit. Azért nyitottam a fórumot is. Ez az első, ha megnézitek az adatlapomat irogatni sem nagyon szoktam. Csak most teljesen el vagyok keseredve. Megértem őket persze, mert féltenek. De akkor is felnőtt vagyok. Sokszor mondom anyukámnak, hogy cserélnék vele, mert neki van párja, vannak gyerekei, és valószínűleg soha nem lesz teljesen egyedül. És nem érti meg, hogy semmi másra nem vágyok, csak, hogy végre valaki engem is szeressen. Hogy legyen kit felhívnom lefekvés előtt, vagy egy hosszú nap után. Vagy hogy egyszerűen boldoggá akarok tenni valakit azzal, hogy vagyok, és hogy szeretem. Ez olyan nagy kérés? Nem ez az élet rendje? Csak tudnám, hogy miért nem értenek meg...
55. reménytelen? (válaszként erre: 54. - 49ca420470)
2009. aug. 27. 22:02
Én is ettől tartok, hogy azért ragaszkodnék, mert ő azt mondta, hogy egyelőre hagyjuk. :)
54. 49ca420470 (válaszként erre: 53. - Fd8e423e9e)
2009. aug. 27. 21:57
Van már némi tapsztalatom a férfiak terén és nekem az a meggyőződésem,hogy egy nő minél szemetebb a pasival,az annál jobban ragaszkodik hozzá.Ez fordítva is igaz egyébként.
53. fd8e423e9e (válaszként erre: 48. - 49ca420470)
2009. aug. 27. 21:54
Én nem hiszek a női praktikákban :), ismerem őket, de soha nem alkalmaztam.... Véleményem szerint, hogy az megismerje a számára legideálisabbat, az a szerencsén, a véletlenen, a Jóisten segítő kezén múlik elsősorban, és a józan észen, felfogáson, mindkét fél részéről a kapcsolat iránti elkötelezettségen, és a tisztánlátáson.
52. Crystall (válaszként erre: 1. - Reménytelen?)
2009. aug. 27. 21:53
Szia! A te esetedröl valahol eszembe jutott egy volt kapcsolatom. Megismerkedtem a neten egy sráccal (késöbb derült ki még csak egy kisfiú volt)egyébként 24 éves én voltam akkor 28. Nem igazán kezdtem fiatalabb pasikkal de neten nagyon is egyenesnek tünt, tele önbizalommal. Majd késöbb a szülei elött nem vallotta be h gyerekem van, össze vissza hazudozott. Az anyukája aki egyébként 44 éves mikor megtudta, h van egy fiam elkezdte tiltani neki a kapcsolatot. Ez számomra annyira hihetetlen, elötte elfogadott, igen tetszett neki h önálló vagyok, van lakás stb esetleg ott is tudnék venni egy házat. De ugye a gyerek, hisz rá költeni kell, ö anno direkt csak egy gyereket vállalt akinek a mai napig beleszól a kapcsolataiba és anyagilag sem támogatja, annyi van, hogy lakhat náluk a Ö lakásukban ezt mindig kihangsúlyozza. Szóval otthagytam a pasit mert nem állt ki mellettünk, szüleinek folyamatosan hazudott mikor hozzám jött, nekem pedig egy ilyen kapcsolatra nincs szükségem. Ö talán még ma is szenved, tudom, hogy én voltam neki az igazi szerencsére én ilyen tipusu pasit nem tudok sokáig szeretni. Szóval nekem annyira hihetetlen, hogy a szülök beleszólnak ilyen-olyan dolgok miatt a felnött gyerekeik életébe. Nekem biztos, hogy az fog számitani, hogy a fiam majd boldog legyen, ha egy elvált növel akkor vele, ha más nemzetiségüvel akkor azzal, tanácsot fogok neki adni, ha kér és a véleményem is elmondom majd de a döntés mindig az övé lesz. Én igy szeretem a gyerekem, talán lehet máshogy is az a kérdés, hogy az önzöség az szeretet? Ha nem engedjük el a kezét, nem bizunk meg benne honnan fogjuk tudni, hogy miképpen boldogul majd egyedül az életben? Biztos fog majd rossz döntést is hozni de az ö döntése lesz, ha ügyes majd tanul belöle. Én ennyit tudtam hozzáfüzni az egészhez:-)
51. 49ca420470 (válaszként erre: 49. - 707655fba1)
2009. aug. 27. 21:53

DDDDDDDDDDDD

B+ ez jó volt.DDD a mamádnak oltári jó humora lehet:::SSSS

2009. aug. 27. 21:52
Aztán erről a nagy szigorú tiltásokról meg mindig a régi Magyar filmek jutnak az eszembe,mikor a szalmakazalban,meg az istállóban szentségtelenkedtek....
49. 707655fba1 (válaszként erre: 39. - Reménytelen?)
2009. aug. 27. 21:52

Idézet a 62 éves anyukántól:


"Ő is szerette a f.szt, akkor miért sajnálja a saját lányától?"


Bocsi...!

48. 49ca420470 (válaszként erre: 29. - Reménytelen?)
2009. aug. 27. 21:50

Valamit tudnod kell a netes ismerkedésekről.

A fiúk sem hülyék,sokan tudják hogy pl a chateken a nők nagyrésze magányos,depis.Ezt az állapotot könnyen ki lehet használni.Sokan mennek a chatre válások után pl.Sok lelkibeteg van fent.Amit tudni kell a chatekrők az az,hogy x idő múlva mindenki mindenkivel kavart már.A társkeresők megint csak avétosak,veszélyesek.űEgyáltalán nem biztos hogy olyan mint a képen vagy az mas-nen.Lehet hogy rajtad kívül még másik 20 nak is csapja a szelet.Anyudék meg akarnak óvni a lelki fájdalomtól amit a szerelem okoz,de ezt úgy sem fog menni.Muszáj lesz kiismerned a másik nemet ahhoz,hogy majd jól tudj dönteni amikor komoly kapcsolatot akarsz már.

Itt a Hoxán is sok okosság van,elég elolvasni néhány topikot,sokat meg lehet tudni belőle a férfiakról.

Nekem is az a véleményem hogy nem kell mindent anyudék orrára kötni bármennyire is kíváncsiak.Így megkíméled őket az idegeskedéstől és magadat a fárasztó unalmas intésektől.

Másrészt a magánéleted egyáltalán nem tartozik senkire csak rád.

Másrészt a büszke nőkre buknak a férfiak,a konzervatívság nem hátrány.De ha nagyon tetszik valaki akkor megvannak a női praktikák arra hogy hálózd be az illetőt.Ehhez jó segítséget nyújt megint csak a Hoxafórum.

47. Cand Ida (válaszként erre: 43. - Reménytelen?)
2009. aug. 27. 21:50
De lehet, hogy csak azért találkoztál vele, mert tanulni valód van vele kapcsolatban. Pl. épp ez egy tanulság, ami most történt veled, hogy többet ne kövesd el ugyanezt a hibát.
46. reménytelen? (válaszként erre: 44. - Fd8e423e9e)
2009. aug. 27. 21:50
Én tudom. De ha nem mozdulhatok ki itthonról. Nem találkozhatok azzal akivel akarok. Akkor nemhogy férjem nem lesz, de lassan bevonulhatok apácának.
45. reménytelen? (válaszként erre: 42. - Zsuzsi56)
2009. aug. 27. 21:49
Nincsen senki. Esetleg az unokanővérem. Mindig az ő példáját hozom fel, de az sem ér semmit. Őt elszakították a szerelmétől. A nagymamánk. Most férjnél van, de úgy érzem, hogy nem boldog, és talán soha nem is lesz az.
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook