Adjatok tanácsot! (beszélgetős fórum)

Nekem is volt hasonló helyzetem.. Sokáig kínylódtam én is.. Aztán beszéltem vele és kiderult hogy bár o mondta ki eloszor, hogy szeret, de nem kellett volna, mert nem ugy szeret, ahogy én ot.. Mindegy, megtudtam, fájt... nagyon.. de tudtam, hogy ennyi volt..

"A biztos megol, de túléled. A bizonytalan éltet, de belehalsz." Mindig erre gondoltam :)

*ha hozzam ennyi ido utan vissza akarna jonni,bizony kinevetnem... legalabbis elutasitanam*

ha kellettel volna neki megis, megkeres*de nem...*kell az elmult idotol tobb bizonyossag, mint az, hogy tavol maradt??*meh egy pofon tole??*

Akkor ne hallgass.

Te nm tudod lezárni, nem?

Ne hallgass a barátodra!

Nyisd ki a szemed, nézz körbe és ugyanúgy fognak szeretni mint az a férfi

Aztán vagy ugyanúgy lelépnek, vagy lelépsz te, vagy kikötsz valaki mellett

Ez az élet!

Az a kérdés mi fog jobban fájni. Továbbra is "álmodozni" az exedről, vagy ha feketén fehéren elutasít, vagy van egy harmadik eset, ha éppen nincs senkije, és unaloműzőnek éppen jó lennél.

Próbáld meg az energiáidat nem erre pocsékolni..

Annyi más érdekes dolog van a világon...vagy ha szenvedni akarsz....akkor rajta...:D

Légyszíves adjatok nekem tanácsot.

Volt egy szakításom 1 év 9 hónapja -azaz nagyon rég-. Valójában sértődés, megbánás volt az egész és azt hittem pár hét, hónap múlva rendeződik az egész.

Sajnos hiába telt el ennyi idő bennem ez a szakítás egy csorba és azóta nem kerestük egymást a férfival, ami nagyon fáj. Neki vannak ügyei más nőkkel viszonyai, nekem is voltak lehetőségek, de nem tudtam törölni ezt a dolgot, mindenkiben őt kerestem és senki nem kellett.

Mikor együtt voltunk mindent megtett, jött vitt keresett szeretett... és ezért nem értem ezt a hirtelen váltást, eltűnést, nagyon fáj, elmondhatatlanul. (tegnap este is sírtam pedig már 2 éve, hogy hogy képes erre.) Egy nagyon jó barátom azt mondta magam miatt keressem meg, írjak legalább, ha úgy könnyebb lezárni, ha kimondja, hogy soha az életben már semmit nem akar. De nagyon félek ettől, mert nagyon megalázó lenne, ha esetleg kinevetne, hogy "még itt tartasz" pedig itt tartok. :( Még ennyire nem szerettem soha senkit, szóval nekem nagyon fáj. Mit tegyek? Hogy lehet az, hogy valaki még egyik nap, jön, hiányol, vágyik.... és utána elvágták az egészet?