Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Abortusz után az élet és a lélek fórum

Abortusz után az élet és a lélek (beszélgetős fórum)


1 2 3
66. Nerari (válaszként erre: 65. - Andi.Bobi)
2018. jan. 5. 20:36
Az a furi h az első két gyereknél nem volt semmi extra érzés. Most viszont amióta tudom vagyis 18napja... Szóval azóta egész napos a rosszullétem a hányingerem és a szédülésem... Nagyon kimerítő és nagyon nehéz így ellátni a másik 2 gyereket... A sírás most tér vissza... Hétfőn lesz a műtét... Tényleg nehéz. Az agyam tudja hogy mindenkinek ez a jó döntés. De az elővizsgálatok során az uh-on meglátni... Borzalmas volt. Egész nap bőgtem... Valahogy túlélem a hétfőt és utána 1000el a két gyerekre koncentrálok és soha nem felejtem el mit áldoztam fel értük.... Köszönöm Neked és mindenkinek aki itt támogat meghallgat... Nagyon nehéz hogy senkivel n lehet őszíntén beszélni erről... :(
65. Andi.Bobi (válaszként erre: 64. - Nerari)
2018. jan. 5. 18:33

Ma is gondoltam rád mi lehet veled...

Gondolom egész nap ezen jár az eszed. Kitartást kívánok neked!

64. Nerari (válaszként erre: 62. - Tumbo)
2018. jan. 5. 18:29
Érdekes amit írsz... Én arra gondolok folyamatosan hogy fogok még Vele találkozni de nem most... :( Nagyon nehéz... Napról napra nehezebb. A rendszer itthon szörnyen lassú :(
63. tumbo (válaszként erre: 54. - Andi.Bobi)
2018. jan. 3. 10:28
ne bántson téged,sajnos vannak olyan döntések,amit véghez kell vinni.
62. tumbo (válaszként erre: 61. - Chrystal71)
2018. jan. 3. 10:23
teljesen egyetértek veled.odaadni nem tudtam volna,mert az eszem csak rajta járt volna.alányomnak volt igaza,nem az volt a sorsa,hogy megszülessen,talán majd máshová,ha tényleg van lélekvándorlás.
61. Chrystal71 (válaszként erre: 42. - Nerari)
2018. jan. 3. 09:23
Nagyon igazad van.. ez bennem is felmerült, hogy ez sokkal de sokkal fájdalmasabb opció annak aki nevelt már fel gyermeket! Ha megszülöm, nem adom oda, senkinek, nincs az az isten! Én a kötődés kialakulása előtt szerettem volna megszakítani, de nem lehetett.. de hál istennek, egy idő után már nem tudtam a meg nem született magzatra lehetséges gyerekemként tekinteni. Ennek így kellett lennie.
60. Piroska52 (válaszként erre: 59. - Nerari)
2017. dec. 28. 08:30

senkinek nincs joga pálcáttörni senki fölött

mindenkinek megvan a maga baja

59. Nerari
2017. dec. 28. 08:13
De cuki vagy! Köszönöm szépen a szavaidat ❤️ sajnos ezzel a hoxás segítségkérésemben is van egy hozzászólás aki közölte milyen "gyökér vagyok h a nyomorommal mások sebeit tépem fel pont karácsonykor"... Arra nem gondolt nekem milyen volt 2 gyermeknek szuper vidám karácsonyi hangulatot teremteni ilyen sokkos állapotban... De alapvetően nagyon kedves volt mindenki ezt az egyet kivéve úgyhogy tényleg örülök hogy vagytok Csajok ❤️❤️❤️
58. Nerari (válaszként erre: 56. - Michelle.r)
2017. dec. 27. 22:41
Nagyon szépen köszönöm a szavaidat! Jó tudni hogy a mai világban vannak még ilyen emberek akik a bajban nem belerúgnak a másikba hanem támogatnak ❤️
57. michelle.r (válaszként erre: 51. - Rinike)
2017. dec. 27. 22:34
Igen, azt hiszem, hálát adhat az, akinek soha nem kell ilyen döntést hoznia.
56. michelle.r (válaszként erre: 55. - Nerari)
2017. dec. 27. 22:32

Gratulálok, nehéz, de bátor döntést hoztál ;)

Ne haljon meg a szíved a harmadik babával, itt van szükség rád. A férjednek, a gyerekeidnek, és saját magadnak is. Nem tudom, fog-e sikerülne, de próbáld meg nem hibáztatni magad/magatokat.

55. Nerari (válaszként erre: 54. - Andi.Bobi)
2017. dec. 27. 22:21

Kedves Andi.Bobi!

Köszönöm hogy megosztottad velem a Te történeted de ne sajnáld az enyémet... Más helyzetben vagyunk. Nekem van már 2 gyönyörű gyermekem akiknek biztosítanom kell a jövőt. A mádodiknak az idegi állapotom és fizikai állapotom miatt már most nem tudtam annyit adni mint amennyit megérdemelne. Éppen jövök ki abból a gödörből. Megvfogok gyógyulni és teljes életet fogok biztosítani Nekik. A szívem egy része meghal a 3.babával együtt. Hidd el megvisel. 2 rossz közül a kevésbé rosszat választottam. Nehéz kimondanom de nem vagyok alkalmas 3 gyermek nevelésére :( de kettőt így becsülettel fel fogok nevelni...

54. Andi.Bobi (válaszként erre: 53. - Nerari)
2017. dec. 27. 21:29
Sajnálom,hogy így döntöttél...valahol drukkoltam,hogy hátha megtartjátok. Sajnos én is át estem egy abortuszon,18-19 évesen,a fiú lelépett,akkor kezdtem dolgozni,nem tudtam vállalni. A műtét alatt sírtam emlékszem,sírva altattak el. Nagyon sokszor eszembe jutott hány éves lenne. Volt,hogy mikor később sírtam,hogy nem jön a baba,bocsánatot kértem az elvetetett babámtól. 8 évig próbálkoztunk,hogy legyen gyerekünk a férjemmel. Orvoshoz nem mentem,csak telt az idő dolgoztam..neveltem a párom két gyermekét az előző házasságából. Aztán 2015 nyarán csoda történt! 42 évesen pozitív lett a tesztem. Nem hittük el....Most 19 hónapos a kisfiam és hálás vagyok,hogy lett nekem. Igen,nehéz ennyi évesen,az én testem is "tropa" lett. Szülés óta húsz kiló jött fel,hormonbajok minden..de örülök,hogy életet adtam a kisfiamnak! Utólag én nem vetetném el,nem lenne erőm hozzá..
53. Nerari (válaszként erre: 52. - Chrystal71)
2017. dec. 27. 19:24
Köszi hogy megosztottad a tapasztalatod. Szívből sajnàlom hogy àt kellett menned ezen a nehéz időszakon. Egyedül. Remélem minden rendben lesz nálunk is. A férjem is elfogadta és én is döntöttem. Nem kockáztatom meg hogy a meglévő két gyermekem ne egy stabil családban nőhessen fel. A férjem pedig teljes vállszélességgel mellettem áll. Remélem a gyászidőszak nem lesz nagyon nehéz. De át kell azon is esni :(
52. Chrystal71 (válaszként erre: 1. - Nerari)
2017. dec. 27. 10:35

Szia, igen, idővel..

Nekem is negyven évesen, spirál mellett fogant, harmadik lett volna.. Nem álltunk már készen semmilyen formában rá. Mi kettőt szerettünk volna, erre rendezkedtünk be, nagyok voltak már, nem akartuk előlről kezdeni, meg is beszéltük már az elején, ennek ellenére sokkhatásként ért. A férjem elég nyilvánvalóvá tette, hogy semmiképp sem szeretne harmadik gyereket, imádja a kettőt, de nem ... az elején nem is volt gond.. amíg meg nem láttam UH-n, majd nem hallottam a szívhangokat.. és mivel azonnal tudtam, hogy terhes vagyok, már 10-14 naposan, így várni kellett, mert nem lehet túl korán sem megszakítani. Véreztem végig, a spriál fenn maradt, azt hittem, magától elmegy a baba.. kövezzetek meg érte, könnyebb lett volna... de maradt, és én egyre inkább az anyai ösztöneimre kezdtem hallgatni. Mondogattam a férjemnek, hogy kezd kialakulni a kötődés.. céloztam rá, hogy mi lenne ha.. ő nagyon hallani sem akart róla. Nem tudtam, mit tegyek.. eszemmel döntöttem végül, semmiképp sem a szívemmel. Még a napján is majdnem elmenekültem... nagyon fájt. Még sokáig. Főleg, hogy az én férjem nem volt annyira megértő, illetve rosszul fogalmazok, ő nem érezte át az én fájdalmamat, és én sokáig titkoltam is, éjszaka sírtam amikor nem látta, mert azt éreztem, hogy bosszantja, hogy nem tudok túl lépni. Nem is tett jót a házasságunknak. Sokkal később beszéltük meg ezt az időszakot, hogy mennyire szükségem lett volna a támogatásra, együttérzésre, sírnom kellett volna, gyászolnom, kiabálnom, haragudnom, de fel kellett volna valahogy dolgoznom, akkor és nem sok évvel később. A szexuális életünkre is kihatott.. sokszor elutasítottam a közeledését, mert annyira féltem a teherbeeséstől. Ha együtt voltunk, is folyton bennem volt a rettegés.. figyeltem, számoltam, nem tudtam elengedni magam..

Segítség, ha a férjed igazán melletted áll, és CSAK a Te dontésed, akkor is ha igen, akkor is ha nem vállalod!

51. rinike (válaszként erre: 48. - Michelle.r)
2017. dec. 26. 11:11

Végül is minden szavával egyet tudok érteni annak, amit írtál, de ha kiegészítem a saját gondolataimmal, akkor teljesen átváltozik az értelme attól az alapvető kérdésre adott válaszomtól, hogy mi az élet kezdete, a születés, vagy a fogantatás. Mivel - szerintem, és véleményem szerint ez nemcsak vélemény, hanem tény :) - az élet a fogantatással kezdődik, így bár a "te életed sem értéktelenebb, mint a magzaté", de a magzaté sem értéktelenebb, mint a tiéd. Igaz, hogy "nem gyerek, nem baba, most még csak magzat", de már él. És igen: "Az élet nem arról szól, hogy tropa kell, hogy legyél, mert másokról kell gondoskodnod."

Azért tud ez lenni komoly etikai kérdés is, például mikor dönteni kell az orvosoknak, hogy a baba életét mentsék, vagy az anyáét. Ilyenkor sok mindent mérlegelnek, például a már megszületett élet védelmének van valamennyi elvi előnye, ugyanakkor azt is vizsgálják, hogy kinek mekkora az esélye a túlélésre, és figyelembe veszik az anya, vagy ha ő nincs döntésképes állapotban, akkor a döntésre jogosult más személy nyilatkozatát is stb., nem tudom pontosan, hogy még miket. Szóval ez egy létező probléma. Ha a helyzete a kérdezőnek olyan súlyos akár pszichésen (például a gyermek vállalása öngyilkosságba kergetné), akár egészségi állapotában (az életét veszélyezteti a magzat kihordása), akkor bármennyire is nehéz, meg kell hozni a döntést az életeket közötti választásról. Örülök, hogy nem olyan a szakmám, és nem történt olyan az életemben, hogy nekem kellett volna meghoznom ezt a döntést. Nyilván - ha muszáj lenne - meghoznám, és viselném a következményeit. Mikor hasonló helyzetbe kerültem, imádkoztam érte, hogy ne kelljen döntenem, pedig 17 hetes terhes voltam már, mikor kiderült, hogy élettel összeegyeztethetetlen kromoszóma-rendellenessége van a magzatomnak (nem Down-kór, azt a férjemmel egyeztetve vállaltuk volna, hanem egy nagyobb kromoszóma hasonló hibája, a valaha feljegyzett ugyanabban a betegségben szenvedő legidősebb kort megélt ember egy évet élt). Nem kellett végül döntenem, pár nappal később méhen belül meghalt a magzat.

Kedves kérdező, csak te tudod, hogy az életek közötti választás elkerülhetetlen esete áll-e fenn, vagy "csak" sok nehézséget okozna a most még csak magzat megszületése. A döntésed terheit cipelni sem nekünk kell, hanem neked és a családodnak, bármi legyen is a döntésed.

Ugyanazt kívánom, mint michelle: "kívánom, hogy legyen erőd..."

2017. dec. 26. 05:39
Az az igazság, hogy nem tudjuk a választ. Ahhoz a te bőrödben kellene legyunk a te lelkeddel. Van aki könnyen feldolgozza, van aki élete végéig hordozza magában. Ezt neked kell eldöntened!
49. Nerari (válaszként erre: 48. - Michelle.r)
2017. dec. 25. 21:41
Köszönöm szépen! Igazad van!!!
48. michelle.r (válaszként erre: 37. - Nerari)
2017. dec. 25. 20:43

A te életed sem értéktelenebb, mint a magzaté. Nem gyerek, nem baba, most még csak magzat. Az élet nem arról szól, hogy tropa kell, hogy legyél, mert másokról kell gondoskodnod.


Olvasd el, hogy miket írtál, szerintem ott a válasz benne. Kívánom, hogy legyen erőd...

2017. dec. 25. 20:34
Vajon melyik az a nap, amikor egy ilyen téma senkiben nem tép fel semmilyen sebet?
2017. dec. 25. 20:28
Ha tapasztalatból beszélsz, ne használj általános alanyt! Azt, hogy te megbánod/megbántad, elhiszem. De az, hogy az ember megbánja, az valóban baromság.
45. Nerari (válaszként erre: 44. - VincaMinor)
2017. dec. 25. 20:10
Köszönöm hogy leírtad. Ebben kicsit hiszek h a lelki állapot a terhesség alatt befolyásolja a babát később... Ez is egy megfontolandó szempont :(
2017. dec. 25. 19:48
Bárhogy döntesz:a te döntésed,a te tested.Ha ilyen szintű dilemmával, bizonytalan érzésekkel indul a terhesség, lehet, hogy jobb, ha nem vállalod. Volt nemrég a környezetemben egy eset, amikor valaki hosszan vivódott, hogy megtartsa-e a babát.Miután döntött, nagyon készült a fogadására,testileg-lelkileg maximálisan mindent megtett hogy rendben legyen minden.A baba valamiért extrém koraszülött lett, nem tudom, mennyire lesz belőle önálló ember. Lehet, hogy teljesen véletlen, a koraterhesség lelkiállapotától független, ami történt, de...ott van az a de...
43. Nerari (válaszként erre: 40. - Kisj)
2017. dec. 25. 19:35
Lehet igazad van...
42. Nerari (válaszként erre: 41. - Meer)
2017. dec. 25. 19:34
Kedves meer! Tisztában vagyok sajnos ezzel az oldallal. A második babám lombik baba. De számomra az örökbeadás nem opció. Ha kihordok egy gyermeket nincs az az Isten hogy átadjam felnevelni másnak. Pomt ez abvacila bennem. Hogy ilyen kimerülten idegileg megfáradtan lehet e felelősséggel felnevelni egy gyermeket?! Vagy jobb nyugalomban 2őt becsülettel felnevelni.
41. meer
2017. dec. 25. 19:23
Kedves Kismama! Bocsi, hogy így szólítlak, de mégis az vagy. El fogod tudni dönteni, mi jó Neked, és mi nem. Én inkább attól tartok, mi lesz, ha ez megismétlődik.Kívánom, hogy jó döntést hozzál, de bizonyára te is tudod, hogy nagyon sok meddő pár van, akik nagyon sokat harcolnak, hogy szülők lehessenek - s sokaknak már csak egy lehetőség marad, az örökbefogadás. Olyan babákat, akiknek életet adtak, de nem tudták felnevelni, de kaptak lehetőséget, hogy éljenek. üdv meer
40. kisj (válaszként erre: 37. - Nerari)
2017. dec. 25. 18:52
Ha úgy érzed, hogy nem menne, akkor nem értem, hogy miért kellene megszakasztanod magad?
39. Piroska52 (válaszként erre: 37. - Nerari)
2017. dec. 25. 18:35
ha szeretnél beszélgetni,irjál nyugodtan,talán tudok olyat mondani ami segit
38. epervirág (válaszként erre: 37. - Nerari)
2017. dec. 25. 18:28
Nekem is nagyon rossz volt a kicsinél a down kor teszt 1:3_hoz jött ki.Akkor voltam már a 21.hétben a 22.hétben csinálták meg a biopsziát.Ami tökéletes eredményt mutatott szerencsére tényleg teljesen egészséges.Lehetsz önző persze csak kérdés mit szeretnél?Bár szerintem pontosan tudod,hogy nem akarod megtartani és igy szerintem skkor trauma sem maradna benned.
37. Nerari (válaszként erre: 36. - Piroska52)
2017. dec. 25. 18:08
Nagyon nagyon köszönöm a hozzászólásod! Én is félek attól hogy beteg lenne. A 2. Babámnál nagyon rossz volt a Down kór teszt értéke. Szörnyű heteket éltem meg... Igazából az a kérdés vetődik fel bennem hogy a kényelmem mennyire helyezhető előrrébb mint a baba... Lehetek e ebben az estben ennyire önző?! Nem érzem magamban az erőt hogy tudnék 3 gyereket felnevelni de természetesen mi nők mindenre képesek vagyunk. Ha nagyon muszáj lenne meg tudnám csinálni. Csak akkor az összes tervem sutba dőlne...
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook