Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Abortusz - Besokalva a bűtudattól fórum

Abortusz - Besokalva a bűtudattól (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8
219. khelgacska (válaszként erre: 217. - D3bb59819c)
2010. nov. 12. 11:08
szerintem ezen az sem tudja egyik napról a másikra túltenni magát, aki nem akar gyereket... képtelenség...
218. khelgacska (válaszként erre: 214. - Ht keksz)
2010. nov. 12. 11:07
azért arra kíváncsi volnék, hogy hogy nézel azóta a férjedre... hogy bír ki egy ilyen helyzetet egy házasság? az én abortuszom után a volt párom vissza akart jönni a "kezdjünk mindent előről, megbántam, szeretlek" szöveggel de fel sem merült bennem egy pillanatig sem ez a lehetőség. el sem tudom képzelni azóta sem, hogy képzelte egyáltalán, hogy előáll ezzel...
217. d3bb59819c (válaszként erre: 215. - Petiandi)
2010. nov. 3. 14:25
Nem azt írtam, hogy te nem vagy ember, hanem azt, hogy aki gyorsan túlteszi magát rajta, az nem ember!! Ez egy iszonyat fájdalmas érzés lehet, az egyik ismerősömnek is el kellett venni a babáját, mert betegnek látta a doki! Hibáztat mindenkit, mindent, kutyát, macskát, kaját, melóhelyet.... Nehéz túllépni ezen!!!
2010. nov. 2. 12:48

MARIA SIMMA AZ ABORTUSZRÓL ÉS A BŰNBOCSÁNATRÓL


Maria Simma (1915- ) 25 éves korában egy igen különös karizmában részesült, mely nagyon ritka az egyházban: a szenvedő lelkek látogatásának karizmájában.


Maria Simma elmesélte egy férfi és egy nő történetét, akik egyidőben haltak meg. Maria megtudta, hogy a nő a Mennyországba került, a férfi viszont a Purgatóriumba, ami nagyon meglepte azokat, akik ismerték őket. Ugyanis a nőnek abortusza volt, a férfi viszont az egyházi közösség megbecsült tagja volt, jámbor és méltóságteljes ember, aki gyakran elment a szabadidejében is a templomba.


Erre Maria újból érdeklődött utánuk, hogy nem ő értett-e félre valamit, de nem, helyesen értette.


Magyarázatul pedig a következőket kapta: a nő nagyon alázatos volt, és szívettépő bűntudata volt az abortusza miatt; a férfi viszont épp ellenkezőleg, kritikusan szemlélte a többi embert, és beszélgetéseinek alapját mások kritizálása és a panaszkodás tette ki. Maria ezzel a tanulsággal fejezte be a történetüket: "Nem szabad senkit sem a látszat után megítélni".



„ Jézus: . .Nagyobb öröm van a mennyben egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre." Evangélium Luk. 15,7


Jézus az Isten Fia, önmagáról mondja: "az Emberfiának van hatalma a földön megbocsátani a bűnöket" (Mk 2,10)


„… és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében” Jel. 7,14


Jézus az Utolsó vacsorán: „Majd kezébe fogta (Krisztus) a borral teli kelyhet és így szólt: ‘Vegyétek és igyatok belőle mindnyájan: mert ez az én véremnek kelyhe, az új és örök szövetségé, mely érettetek és mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára” (lásd: Mk 14,24; Lk 22,20; 1 Kor 11,25).


A szentostya, amelyben jelen van Jézus Szent Testében és Szent Vérében, megtisztít minden bűntől és tisztára mossa a lélek ruháját. Akarjatok megtisztulni a bűnbánat és szent ostya által. Menjetek el szentmisére és vegyétek magatokhoz Jézus Szent Testét és Vérét a szentostyában, hogy tiszták és szentek legyetek.



Térjetek meg és találjatok békét az Úrban.

Bill Wiese 48 éves ingatlanügynök – 23 percet töltött a pokolban, hogy figyelmeztessen, lélekmentő videó: [link]

215. petiandi (válaszként erre: 213. - D3bb59819c)
2010. nov. 1. 14:21
én embernek tartom magam. De én nem akartam megkockáztatni hogy a gyógyszerek miatt ne legyen egészséges a gyerekem. túltettem magam, nem mondom hogy nem jut eszembe, de már inkább csak az jut eszembe hogy majdnem belehaltam. Egy ideig úgy gondoltam ez a büntetésem. rájöttem, hogy ez nem így van. igaz hogy ehhez kellett egy év.
2010. okt. 31. 21:25

Belőlem is kikívánkozik a történet:

Spirál mellett maradtam terhes,már több mint 10 éve történt.

Én nagyon szerettem volna , de a férjem nem engedte.

Azt kiabálta,neki ne szüljek gyereket. Akkor már volt egy lányunk,és utána még lett egy kisfiú,tudta,másképp nem tud maga mellett tartani,mert én nagyon akartam még egy gyereket.

Soha senkinek nem kívánom azt,amin lelkileg keresztül mentem. Emlékszem, sírva ébredtem az altatásból,hogy én akartam a babát...

Az orvosom azt mondta egy rossz helyzetben hoztam egy jó döntést( a spirál,és a családi helyzetem miatt), de nehezen tudtam feldolgozni, én is jártam pszichológushoz, később folyamatosan fájt e fejem,nem tudtam dolgozni,kibuktam.

213. d3bb59819c (válaszként erre: 210. - Egy hölgy)
2010. okt. 31. 16:42
Szerintem aki nagyon hamar túlteszi magát ezen, az nem ember.. Nekem nem volt (kop-kop-kop) , de biztos, nagyon nehéz! :(
212. Egy hölgy (válaszként erre: 211. - Khelgacska)
2010. okt. 31. 11:12

A "tuti" tippet már én is hallottam. Nem kell vele foglalkozni, mert annyian átesnek rajta.


Talán teszek egy próbát, talán tényleg csak nem kellene foglalkozni vele.

211. khelgacska (válaszként erre: 210. - Egy hölgy)
2010. okt. 2. 14:40

én voltam pszichológusnál. nagyot csalódtam, mert nekem annyit mondott ezzel kapcsolatban, hogy nem olyan nagy dolog egy abortusz, annyi nő átesett rajta. nem hagyta, hogy beszéljek róla, pedig emiatt kerestem meg. de próbáld meg te is, én nyilván kifoghattam volna egy jobb szakembert is.... veszíteni nem fogsz semmit.... max pár ezer forintot.

én bármit megtennék, hogy elviselhetőbb legyen az érzés, de nem találom a megoldást...

2010. szept. 28. 14:38

Több, mint egy éve estem át abortuszon. Már nem tölti ki a mindennapjaimat, de néha, a szóba jön, elsírom magam. Ilyenkor gyakran másnap is sírással indul a napom. A férjem szerint el kellene mennem pszichiáterhez vagy pszichológushoz, mert az átlagnál sokkal mélyebben megérintett, ami történt.


Köztetek van, aki járt hasonló esetben szakembernél? Segített neki? Vagy hogy tudta túl tenni magát aki ennyi idő elteltével sem békült meg egészen?

209. szontyi
2010. aug. 2. 21:04

Sziasztok.


Szeretném megkérdezni, hogy abortusz után nektek mikor jött meg az első rendes menstruációtok? Én már nagyon aggódom, mert már a 6. héten vagyok és görcsölésen kívül semmi :-(

A 4. héten voltam dokinál ellenőrzésen, azt mondta,minden rendben. Mit tegyek?

208. khelgacska (válaszként erre: 207. - Szontyi)
2010. júl. 4. 13:00

szerintem ezt elfelejteni sosem fogjuk.... nekem március 12- én volt egy éve és nem telik el óra, hogy ne gondolnék rá. az első egy év iszonyat volt, csak sírtam, sírtam.... engem is kiborított ( és kiborít) minden, ami kisbabákkal, kismamákkal kapcsolatos... azóta is... ha meglátok egy kismamát ( és mondom eltelt 16 hónap!!!!) menekülni akarok és alig bírom megállni, hogy sírjak. mi is együtt lettünk kismamák egy barátnőmmel. a műtétem után nem beszéltünk. nem miatta. én nem voltam rá képes. és mindig, mikor kaptam a híreket, hogy megmozdult a babája, hogy megvan az első 3D- s felvétel, hogy kiderült kislány, mindig majd belehaltam. és amikor megszületett... októberi baba volt és én májusban voltam képes megnézni úgy, hogy az utcán tolták és mikor odaértem, anyukám tartott meg úgy zokogtam. azóta párszor beszéltem a barátnőmmel, de sose lesz ugyanolyan....

én csodállak téged, h egyedül végig tudod ezt csinálni. én még mindig sírok és ha nem lettek volna mellettem a szüleim, a család és a barátaim, nem éltem volna túl. így is meghaltam valamennyire. azóta van az abortusz előtti és az azutáni életem. új időszámítás kezdődött...

csodállak, de butának is tartalak ( ne haragudj)

ez nem olyan dolog, amin könnyű túllépni.. nem is túllépni, feldolgozni. és ha nincs akinek sírhatsz, ha nincs akivel beszélj róla, félek, hogy még rosszabb lesz. nem hinném (persze nem tudok rólad semmit) hogy senkid nincs, anikek elmondhatnád....


tanácsolni meg ki tudna bármi okosat? senki... majd az idő? fenét... esetleg ha évtizedekben számolunk már. ez a mi terhünk, senki nm fogja cipelni helyettünk. mg kell találni az életünkben azt a polcot, ahova eltehetjük. én még nem találtam meg, de keresem.....

207. szontyi
2010. júl. 3. 20:39
25.-én volt a műtétem,az volt életem legrosszabb napja. Azóta ma találkoztam először a családommal, ami nagyon felkavart. A nővéremnek 2 gyönyörű gyermeke van, a kisfiú 3 éves, a kislány 1. Ők nem tudják,mit tettem, min mentem keresztül, senkinek nem mertem elmondani. Olyan nehezen tudtam visszafogni magam, amikor a kisfiú messziről kiáltja a nevem, rohan felém,örül, hogy lát és a nyakamba ugrik, vagy amikor a kislány hozzám mászik és azt szeretné, vegyem fel, játsszam vele. Alig vártam,hogy hazaérjek és kiadhassam magamból a fájdalmat, azóta is csak sírok. Ráadásul hívott a barátnőm, akivel az ovi óta elválaszthatatlanok vagyunk, már ott megbeszéltük,hogy együtt fogunk szülni, együtt tologatjuk a babákat a kocsiba...Felhívott és lelkesen újságolta, hogy kismama, a 8. hétben tart. Boldogan osztotta meg velem ezt a nagyszerű hírt és nekem a szívem szakadt meg miközben hallgattam,elmesélte a tapasztalatait,észrevételeit, érzéseit,mesélt a bébi fejlődéséről és én nem mondhattam el neki, nyugi, tudom,mit érzel, én is éreztem, sőt 1 héttel előtted jártam. Találkozni szeretne, de nem merek. Nagyon fáj, amit tettem, fáj a lelkem, lelkiismeret furdalásom van, és iszonyatosan szégyellem magam. Hogyan lehet megbocsátani magamnak? Hogyan lehet enyhíteni ezt a mérhetetlen fájdalmat,keserűséget? Hogyan lehet az emberek szemébe nézni ezután? Már soha nem fogom tudni fájdalom nélkül megölelni az unokaöcsémet,unokahúgomat? Félek a gyerekektől, a kismamáktól és mindentől ami a gyerekkel kapcsolatos. Hogyan lehet talpra állni, felkelni a padlóról, felejteni,megbocsátani és tovább lépni?
206. khelgacska (válaszként erre: 205. - C064fd71b1)
2010. júl. 3. 17:22

én csak annyit mondok, soha ne mondd, hogy soha...

de azt kívánom, hogy soha ne kerülj hasonló helyzetbe, mint amiket mi átéltünk már....

nem hinném, hogy vannak olyan nők, akik alapból abortusz- pártiak. ez ellenkezik a természetünkkel... de annyi minden történhet az életünkben. én sem tudtam volna elképzelni, hogy vala elkövetem ezt a szörnyűséget....

2010. júl. 3. 01:34

Szerintem mindenkinek magának kell eldönteni, hogy megtartja vagy nem! Én nagyon az abortusz ellen vagyok, de valahol megértem azokat akik elvetetik.

Sanos valakik nagyon fiatalon 13-14 évesen lesznek terhesek, és előfordul, hogy erőszak áldozatai. Vagy annyira rossz anyagi helyzetben van valaki, hogy ennivalót alig bír venni magának, abban az esetben megértem, hogy csak a gyereke szenvedné meg.

De az életre szerintem mindenkinek joga van, és nem vagyunk istenek, hogy egy életről döntsünk. Elég ezoterikus gondolkodású vagyok. Van egy olyan felfogás, hogy amelyik gyereknek nem kell megszületni az elmegy abortusz nélkül is. Ebben van valami szerintem.


A legjobb megelőzési módszer az lenne, hogy amint a fiúk és lányok elérik a pubertás kort, az iskolákban kötelezővé tennék, hogy egy ilyen filmet levetítsenek:


[link]

[link]


Biztosan őket is sokkolná. Ha még nem is értenék meg teljesen, akkor is hatna rájuk.

Nem elég csak annyit mondani a srácoknak, hogy ejnye - bejnye használjatok óvszert.


Azok, akiket nem visel meg egy ilyen műtét, azok szerintem nem értik igazán mi történt...

Olvastam egy könyvet. Én hiszek a reinkarnációban, bizonyítékok vannak rá, csak nem verik nagy dobra...abból a könyvből kiderül, hogy reinkarnációs hipnózisban visszavezethetnek minket még embrió mivoltunkra, ahol az egyén teljesen tudatában volt létezésének, tehát már egy embriónak is van lelke. Érző lény. Vajon miért menekül amikor ki akarják szippantani a néma sikoly című videón?

Ez a személyes véleményem az abortuszról. Én soha nem lennék rá képes.

204. Jázmin-Kornél-mum (válaszként erre: 200. - Szontyi)
2010. júl. 2. 23:48
örülök ha segithettem.
203. khelgacska (válaszként erre: 202. - Petiandi)
2010. júl. 2. 07:36

nincs miért elítélni téged... van két gyereked, akik lefoglalják a napjaidat, a gondolataidat. gondolom, időd sem lenne mellettük arra, hogy azzal foglalkozz, ami a múltban történt.

van egy barátnőm, neki is van két fia és nem vállalhatta a harmadikat. megmondta neki a doki, hogy két császár után nem bírna ki a méhe mégegy terhességet. neki nem is volt min gondolkodni.... annyi öröme van a fiúkban, hogy csak nagyon keveset rágódik azon, hogy mi lett volna ha....

202. petiandi (válaszként erre: 201. - Khelgacska)
2010. júl. 2. 06:15
Nekem valószínűleg azért könyebb, mert van két csodálatos gyerekem. De ha nagyon őszinte akarok lenni, eszembe sem jut a műtétem, és nem is gondolok arra hogy milyen lett volna ha megszületik. Lehet hogy elítélnek ezért sokan, mármint az abortuszért és azért mert még a lelki ismeretem is rendben van, de én igy érzek
201. khelgacska (válaszként erre: 198. - Szontyi)
2010. jún. 28. 19:06

tudom mit érzel.... hasonlóan voltam én is. benne voltam egy kapcsolatban, nem volt jó. de mi elvileg terveztük a babát. szóval, elsőre össze is jött, én voltam a legboldogabb a világon. természetesen elkezdődtek a viták és amikor kb 8-9 hetes voltam, egy reggel összepakolt és elment. az én hülyeségem is, mert látnom kellett volna, hogy milyen ember.lehet, h láttam is, de nem érdekelt, mert annyira szerettem volna már anya lenni. de mikor egyedül maradtam, nem mertem vállalni. azt a kínt, amit azóta átélek, nem kívánom senkinek. eltelt majdnem másfél év és még mindig sírok. sokat álmodom róla. voltam pszichológusnál is, de abbahagytam, mert azt mondta, hogy ez nem akkora dolog, sok mindenkivel megesett már...

rengeteget gondolkodom azon amit tettem. az eszemmel néha már elhiszem, hogy így kellett döntenem, mert borzasztó életünk lett volna egy ilyen apával. másrészt egy olyan paradoxon, amit valószínűleg soha nem fogok feldolgozni, mert minden vágyam ez volt....

szóval azt kívánom, hogy tarts ki! muszáj... meg kell gyászolni, időt kell adni magamnak...rengeteg időt....

200. szontyi (válaszként erre: 199. - Jázmin-Kornél-mum)
2010. jún. 27. 09:27
Köszönöm, hogy írtál. Nagyon jó érzés, már nem is érzem magam olyan egyedül. Annyira szégyelltem a dolgot, hogy sem a családomnak, sem a barátaimnak nem mondtam el, így magamba kellett zárni. Viszont most, hogy leírtam, elkezdtem kiadni magamból + a válaszod nagyon sokat segít. Még egyszer köszönöm.
199. Jázmin-Kornél-mum (válaszként erre: 198. - Szontyi)
2010. jún. 27. 01:33

Szia!


Az idő majd mindent megold.Most biztos nagyon nehéz,de majd rájösz hogy jobb igy mint egy boldogtalan kapcsolatba gyereket szülni.Ha megtartottad volna a babát akkor sem változott volna meg a kapcsolatod csak ideig óráig.A pasik akkor is pasik maradnak ha jön a baba,ők nem sokat változnak.A nő viszont teljesen.

Hidd el amikor boldog vagy és minden jó,akkor kell hogy jöjjön a baba.mert oda érdemes szülni,de ahol boldogtalanság van,oda semmiképp.

198. szontyi
2010. jún. 27. 00:59
Sziasztok! Sajnálatos módon pénteken átestem egy abortuszon. Nem volt más lehetőségem, nagyon rossz párkapcsolat,rengeteg vita, veszekedés, volt,hogy megütött, szóval...Végre szétmentünk amikor kiderült,hogy babát várok. Hittem a csodában és elmondtam neki, bíztam benne, hátha most az egyszer összeszedi magát, minden rendbe jön és megtarthatom a babát, sajnos nem így történt. 29 éves vagyok, 9 hetes volt a magzatom, nagyon fáj, hogy elvesztettem. Alapjáraton nagyon család centrikus vagyok, és imádom a gyerekeket, éppen ezért nem is tudok megbocsátani magamnak, hogy a sajátomat eldobtam. Nem tudom feldolgozni a történteket. Kérlek, segítsetek, ti hogyan dolgoztátok fel? Túl lehet tenni magunkat ezen valahogy? Hogyan lehet talpra állni és újra normálisan élni? Előre is köszönöm a segítséget!
197. Marleine (válaszként erre: 191. - Bec1f7f165)
2010. ápr. 9. 19:50

Aki nekünk tartott a suliban drogprevenciós előadást előtte drogozott, kokó, fű, ilyenek, de le tudott szokni és emiatt is lett előadó.

Nagyon hiteles és jófej volt, szerettük is az előadásait:)

196. bec1f7f165 (válaszként erre: 195. - 3f09b36c49)
2009. dec. 18. 13:09

Ismerem az oldalt. Ráijeszteni az abortusz előtt álló nőkre... Csodás taktika.


Abortusz utáni Biblia elemezgetés... Aki komoly bűntüdattól szenved, könnyű préda a "megtérítésre". Ez a viselkedés számomra undorító akár történelmi egyház, akár új keletű szekta műveli.


A belinkelt site abortusz ellenes (linkelés az oldalszabályzat szerint tilos). Mégis minek linkelted be?!

2009. dec. 17. 20:31
www.valsagterhesseg.hu ha valakinek bűntudata van, vagy depressziós segíthetnek.
2009. nov. 6. 20:47
én is ahhoz járok aki másodszorra megműtött. megmentett, bízom benne. nagyon rendes ember.
2009. nov. 6. 20:46
Előre kértem a családvédelmist, hogy ne próbáljon rábeszélni, mert úgysem lesz lelkiismeret furdalásom. Határozott voltam és vagyok is. Nem szeretem ha befolyásolni próbálnak.
192. petiandi (válaszként erre: 190. - Bec1f7f165)
2009. nov. 6. 20:45
A naplómban leírtam mit éreztem amikor visszamentem lázasan. Úgy éreztem magam mint ha 16 lennék és évente háromszor jelentkeznék ilyen műtétre. Nem magyarázkodom senkinek ha szóba kerül. És ez nem hit kérdése. Én is hiszek. És épp ezért hiszem, hogy semmi sem történik véletlenül, tehát nem véletlen hogy így döntöttem. Az angyalok mindig megmutatják a helyes utat, ha kész vagy "befogadni". Talán azért is vészeltem át lelkileg a helyzetet, mert tudom hogy valamiért ez volt a helyes. Remélem hamarosan Te is megbékélsz. A pozitív gondolkodás meggyógyít testet, lelket. Te vonzzod magadba a jót és a rosszat is.
2009. nov. 6. 18:21
Ezek a nagyokosok mindig meggyőzőek. A családvédelmis - állítása szerint - nem esett át abortuszon, és ítélkezik; a drogprevenciós régen az iskolában mindig olyan személy volt, aki nem próbált ki hosa semmit.
190. bec1f7f165 (válaszként erre: 185. - Petiandi)
2009. nov. 6. 18:11

Kockázatos lett volna a Te helyzetedben.


Én józanésszel, de nehéz szívvel döntöttem. Az erkölcs, és a tapasztalatok mélyen gyökereznek az emberben. Erre rájött a fizikai változás, ami egy addig ismeretlen érzést borított rám. Zavart voltam, mikor a műtétre sorkerült. Az eszem hiába nyomta a padlóra az érzéseimet, az még mindig kiszolgáltatottan kepesztett. Ha ez nem így lett volna, gyorsabban dolgozom fel az egészet.


A családvédelmisek, meg a többi :P Az első ember, aki emberként szólt hozzám, az szerencsére a műtőorvosom volt. Előtte nem találkoztam vele, de azóta hozzá járok.

1 2 3 4 5 6 7 8

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook