A ti családotokat mi tartja össze? (beszélgetős fórum)

Igen,Ő is sokat van a kertben.Nekem csak veteményeznem kell,de a kapát vagy 10 éve nem kellett megfognom,még sincs egy szál gaz sem benne!Ha nem a kertben van akkor is ügyködik valamit.Pl. télen mondtam,hogy nagyon szeretnék egy szép madárházat.Tavaszra megépítette nekem.A kicsikkel együtt 25 papagáj van bent. :) Minden hülye kívánságomat lesi!

Igaz,Őt nem igen látom.

Lehet,ez a titok!Még összeveszni se nagyon lehet,mert ritkán találom meg! :D

Lehet,hogy a többség ilyen,de az én példámat el tudom mondani.

Fiatal férfiként ilyen lusta disznót még nem láttatok,mint az én férjem volt.

Aztán mikor jött a gyerek teljesen megváltozott.Azóta már rá kell szólni,hogy pihenjen egy kicsit.Mindent meg tesz értünk,pedig anno semmire sem lehetett rávenni!Ha dolog volt eltűnt,most mire észbekapok megcsinálja,kérnem sem kell.

De az az elejen latszik, hogy " milyen lovat veszel",

Aki egyedulallokent nem talal el a szennyesig a zoknijaval, az akkor se fogja felismerni a mosogepet, ha lesz 2 gyereke.

Fel kell merni a kapcsolat elejen, meg a csaladalapitas elott a helyzetet. Mert 20+ evesen arra szamitani, h majd megvaltoztatom.....

Nagyon nem értek egyet veletek!

Azért szeretek valakit, én pl. a férjemet, mert nem csak jóképű szerintem, hanem megfelel mindenben, azaz az én esetemben pl. főz, port törölget, szereli amit kell, stb.

Én sosem szeretnék egy olyat, aki fekszik a tv előtt necctrikóban, sörrel a hasán és néha kiszól a konyhába, hogy hozzam már a vacsit....

Tehát, a szeretet kell ahhoz, hogy a család együtt maradjon. Az meg, hogy ki milyet szeret, az az ő problémája. Van aki oda van az általam említett necctrikósért:D

Én is egyetértek. Attól, hogy "dehát én szeretlek", csak közben nem tesz semmit a másikért, még nem marad fenn egy házasság. A gyermekünket sem csak szeretjük és kész, hanem mivel szeretjük, etetjük, fürdetjük, öltöztetjük, mosunk rá, stb. Persze az egy áldásos állapot, ha valakiben fel sem merül, hogy ezek bizony "feladatok".

Sőt, vannak olyanok, akik egyszerűen csak nem úgy mutatják ki a szeretetüket, ahogy a másiknak szüksége van rá. Főleg, ha eltér a szeretetnyelvük. Mondjuk a férj mindig kedveskedik a feleségnek egy kis aprósággal, virággal, ajándékkal, de a feleség akkor érezné úgy, hogy igazán szeretik, ha a férj inkább megtenne olyanokat, hogy végre megjavítja a csöpögő csapot, vagy kipucolja az ereszcsatornát. Vagy pont fordítva.

Egyetértek!

Ha a családban nem segítenék egymást a felek,abból csak veszekedés lenne,egy család szétbomlása!

Hisz,valóban ezen áll vagy bukik az egész!

Szerintem fontos.

Sokan emlegetitek itt a szeretetet. Mi is az?

Mert attól, hogy szeretik egymást a családtagok még nem fog működni a család.

A szeretetnek meg kell nyilvánulnia. Miként?

Úgy, hogy kiállnak egymásért, önzetlenül segítik egymást.

Önmagában az, hogy szeretet csak egy szó.

Értelek, bár szerintem ez mellékes a család összetartásában, illetve alapból tudnia kell mindenkinek, hogy egy kapcsolat nem arról szól, hogy végre van aki takarítson helyettem...Bár van ahol valóban attól lesz mindenki boldog, ha pl. anyuka körbeugrál mindenkit, sőt! van olyan, ahol anyuka ettől még boldog is....

De ettől függetlenül szerintem ez mellékes.

Úgy gondolom, hogy egy kiegyensúlyozott családban mindenkinek vannak feladatai.

(Persze, van, ahol ezért tartják az anyukát.)

Nem hiszem, hogy problémamentes az a család, ahol a működés/működtetés egy ember vállaira nehezedik.

Pl. ha nekem az volt a feladatom gyermekkoromban, hogy megpucoljam a cipőket, akkor a testvéremét is épp oly gondosan takarítottam, mint a sajátomat.

Azt hiszem akinek boldog, rendezett családja van az el sem gondolkodik ezeken a kérdéseken.

Egyszerűen működik, mert mindenki odateszi magát, bevállalja a feladatokat, amit el kell végeznie ahhoz, hogy működjön, és ha már nem is azzal a heves szerelemmel, mint az elején, de tisztelve a másikat, a közös céljaikat megvalósítandó vannak együtt.

És az évek során szinte egymás részévé válnak, el sem tudják egymás nélkül képzeni az életüket.

.

Időnként az imádság. DD

De komolyra véve; mióta vagytok együtt, hogy már itt tartasz?:)))

Szeretjük egymást és egymás társaságát is.

Sosem mentem volna hozzá egy olyan pasihoz, akivel nem tudok sokat nevetni. Szerencsére jól ítéltem meg a férjemet, mert így 30 év után sokszor megnevettet és én is őt:D

Ha emiatt nem lépsz ki, akkor félő, hogy 30 év múlva sem fogsz lépni és 60-70 évesen visszatekintve, majd csak a rosszat látod magad mögött.

Én nem tenném a helyedben, hogy nem mozdítom meg a popómat.

Férjjel nem vagytok már jóba? Nem tudjátok normálisan lezárni a kapcsolatot, gyerekmegosztást is közösen intézni, lakást is megoldani. Akár egy hosszabb beszélgetés után megállapodhatnátok, hogy maradtok egy lakásban, de külön életet élnétek.

Így mindketten fellélegezhetnétek.

sajnálom... miért vagy gyáva, ha nem jó?

minket a szeretet, a kisfiunk szeretete, a közös céljaink és álmaink tartanak össze. Szerencsére egyikünk sem függ a másiktól anyagilag, a kapcsolatunk előtt is megéltünk / jól éltünk egyedül is mindketten.

+ mindkettőnknek volt pár nem annyira jó kapcsolata, így tudjuk értékelni, ami most van :)

A mi házasságunkat a szeretet,tisztelet,gyerek tartja össze!Mi a legelején megegyeztünk,hogy nincs közös tulajdon,ne ez tartson minket össze!

Nekem is van házam a férjemnek is!