Összeszedem magam és várok még találkozni szeretnék vele azt szeretném ha a szemembe mondaná...de nem tudom hogy jot teszek ezzel magamnak vagy csak ártok vele..
Szerintem a szülők pedig csak egy nagyszerű indok volt a fiúnak. Kapóra jött, mert ki akart szállni. Ne mondja már senki, hogy egy ilyen megjegyzés a szülőktől bárkit eltántoríthat akinek komoly érzései vannak.
Egyértelműen elmondta, hogy nem szeretné folytatni, és eddig is csak Téged kímélt. Hány éves vagy, hogy még a szüleiddel laksz. Én egy normális párkapcsolatot nem tudok úgy elképzelni, hogy néha hétvégente találkozunk.
Hany eves vagy? 21? Es azt hiszed,nem lesz nala jobb? De lesz. De akkor sajnalgasd magad meg egy ideig. Ennek nem iszem,hogy lenne jovoje,most tuti nem.
Másfél évet voltunk együtt az első évben mindig megoldotuk minden hétvegén jött hozzám. Aztán kb.5 hónapja a szüleim olyan kijelentést tettek hogy nem hozzám való ez őt szíven ütötte és innentől kezdve romlott meg a kapcsolatunk elmondása szerint. Szombaton szakítottunk, az elmult időben keveset találkoztunk mindig közbe jött valami hol a munkája hol ez hol az és kiborított. Pár hete furcsán éreztem magam...úgy éreztem valamit tenni kell mert tönkre fog menni a kapcsolatunk. Felhoztam a témát pedig nagyon féltem mert ő az életem szerelme. Elmondtam neki hogy valami már nem olyan, mint amilyen volt és kiderült hogy ő már ezt a szüleimmel való vitánk óta érzi de félt beszélni rola mert gyenge vagyok és összetörtem volna...én meg akartam probálnj újra hiszen szeretjük egymást de ő csak azpn a véleményen van hogy eh nem fog menni neki túl sok volt ez az idő. Eleinte azt érezte ez elfog múlni de nem múlt el egyre erősebb letg benne ez az érzés és teljesen eltávolodtunk...a legfurcsább semmig nem vettem észre hogy nem.olyan lenne amikor vele vagyok mindem rendbe volt....nem tudom felfogni hogy vége...szeretném visszakapni de moat időre van nekem is szükségem