A szüleim elhanyagolják a testvéremet? (beszélgetős fórum)

Értem, akkor biztosan te is hatással voltál rá, míg otthon laktál. :)

Tényleg azon csodálkozom, hogy tanárjelöltként biztosan tanulsz pszichológiát (vagy nem?), és sztem adja magát, hogy túlféltik és nem a korának megfelelően kezelik.

Sztem te így a távolból, különállóként már semmit nem fogsz tudni tenni. A kisfiúnak is ez a normális, valószínűleg lesznek majd gondjai a későbbiekben. Akkor fog tudni ebből a nem normális szokásrendszerből kitörni, ha esetleg kamaszként jön majd egy szerelem, addig nem.

De leote hol voltal? En pelenkaztam meg a sehagy eves gyereket, feloltoztettem, es vittem magammal gimis beiratkozasra, mert a szuleim dolgpztak, es eleg idos voltam (14, akkoriban megengedet)

Ez vádaskodás volt..

Te teljesen nem vagy normális ne haragudj. Ki mondta, hogy nem voltam vele?

Komolyan nem ide illő dolgokkal jössz…

Hogy tanítsam én, ha nekem is van saját családom és 300km-re lakom? Látom, vagy nagyon idealista vagy, vagy 16 éves…

Én értem a helyzeted, nem is értem miért támadtak be téged itt ennyire.

Messze laksz, a szüleid (apud és párja) pedig nem hallgatnak rád.

Szerintem azt teheted, hogy öcséddel jó kapcsolatot építész ki, ha csak virtuális térben is - úgyis ott lóg sokat.

Érezze, hogy ha fél, és egyedül van otthon, téged hívhat.

Ha meg hazamész látogatóba, mutasd meg apunak, hogy tud tartalmakat letiltani.

Ne mindig csak mondd, hogy mi lenne a megoldás, hanem konkrét megoldást mutass, olyan lazán, hogy ne piszkálódásnak hasson.

Ilyesmik miatt gyámügyet hívni valóban nem kéne...

Nem elhanyagolják, hanem túlféltik és nem a korának megfelelően kezelik. Az unokatesómat még 12.-ben is kísérték a szülei, igaz amikor megpróbálták nem kísérni, be sem ért a suliba.

Pont 9 éves a lányom, tehát a korosztályát közvetlen közelről ismerem. Az együttalvás amennyiben egyik félt sem zavarja, rendben van. Hamarosan megoldódik, mert többet lát, mint kellene, ezt meg fogják oldani. A lányom is velem alszik, mert fél a sötétben, az osztályából 7 gyereket tudok mondani, akik szintén. A lányom nem néz nem neki való videókat, egyszerűen élénk a fantáziája s az árnyékoktól fél. Pszichológiai szempontból is rendben van ebben a korban félni a sötétben.

A digitális eszközök korlátlan használata gond, de általános probléma. Nagyon nehéz szülőként megtalálni a mértéket, a felügyeletet, lehet, hogy más miatt itt kompenzálnak a szülők.

Vannak gyengén evő gyerekek, amennyiben nem látszik betegnek (gyenge, karikás a szeme), ezzel sincs gond.

Te ebben a helyzetben azt tudod tenni, hogy meghallgatod az öcsédet. Panaszkodik valami miatt? Általában vidám? Lehet, hogy az egész csak neked probléma, nekik ez így természetes. Ha továbbra is aggódsz, meg lehet kérdezni a tanítónőt, hogy lát-e valami problémát az öcséd fejlődésében.

A szülők saját személyiségük és értékrendjük alapján nevelik a gyerekeiket, ami legtöbb esetben különbözik a könyvekből tanultaktól és a mi értékrendünktől.

En baromi problemas tini volnam.

Az anyam akkoriban megszunt beszelni velem, a nagyangyan azt mondta, amit nem vernek szet a fejeden eny konyvet, nincs mire panaszkodni.

Az anyam neha megkerdezte miert nem volt otos, mert as negyes mar szegyen. "Mit nem tudtaal?"

Es lett meg ket tesom.

Az ocsem jo, ha harmas,e kiveve a sportokat.

Felnottkent mat ertem, masd gyewrek, mashogyan. De baroomi banto volt akkoeriban. Es en nem lehettem mas, mint a noverem.

Ami valtozott (ha jo tufdom), 18-nak kell lenned legalabb ha megorzol. De ezt neked kellene tudnod, mint pedagogus JELOLT, nem pedagogus.

Es NE@KED kellene felellioseget valalni azert, hogy az ocsed evoeszkozzzel egyen.

Nem te csinaltad a testvered, de akkor is a testvered. Sokkal fiatlabb nalad, es szerintem felelsz ertte, ha jol, es szeretetben neveltek.

Ha csak kidobtak az utcara, megertem, hogy onzo vagy/

Nem kotozkodok. Biztos em maradtam le, hogy 6 eves a kepzes.

De leote hol voltal? En pelenkaztam meg a sehagy eves gyereket, feloltoztettem, es vittem magammal gimis beiratkozasra, mert a szuleim dolgpztak, es eleg idos voltam (14, akkoriban megengedet)

mert nem az :)

de biztos fiatal vagy meg, nagyon sok furcsasaggal fogsz talalkozni meg szakmadbol adodoan is

anyuka egyszem kicsi fia

meglesz ennek a bojtje, esetleg egy gyerekpszichologusnal kerdezz ra, biztos van akit ismersz

ezek gyereknevelesi problemak, tavol all a sulyos helyzetektol.

de gondolom tanultal ilyesmit... ill vmennyire biztos fogalkoznak vele ha te is tanar lettel...

Gondolom nem csinaljak felette, mellette.

Nem gyakori, hogy igy alszanak, de nem ordogtol valo.

En sokszor aludtam tesokkal vagy az unkokatesommal egyutt ennyi idosen is a nagyszuleim agyaban, neha veluk egyutt a nyari szunetben , mert ott volt TV, es elelaludtunk a film kozben. Senki nem lett szexualisan aberralt, mindenkiben el, hogy rokonnal tavolsagtarto.

Mi kamu? Meg hol olvastad?

Komolyan ennyi rosszindulatú embert! Tisztelet a kivételnek

Kötözködni mindenki tud, tanácsot adni szinte senki

Azt hiszem most kérdeztem itt először és utoljára

300km-re lakunk és van egy 10 hónapos kisfiam, nem tudok túl gyakran menni.

Kérdeztem tőlük, de mindig van kifogás. Ezekkel nem jutok előre.

A kiszoktatásra: majd ha veszünk új ágyat, majd ha elkészül a szobája, majd iskolai szünetben stb…

Az evőeszközre: de hát én próbáltam, más gyerek ennyit se tud…

A fürdésre: leforrázza magát, megbízhatatlan, nem lehet rábízni

Az iskolába menésről: egyszer megpróbáltuk, majdnem elütötték (egy kereszteződés sincs az iskoláig, 6 háznyira van!!!)

Szóval csak találgatni tudok, hogy mi áll a háttérben. Apám bevallotta, hogy sok minden nem normális, de tenni nem tesz ellene.

Úgy tűnik, szerintem...stb.

Miért nem kérdezed meg tőlük? Napestig tanakodhatink, de

1. A választ csak ők tudják

2. Tenni érdemben valamit csak Te tudsz.

Persze kaphatsz megerősítést, hogy nem oké a dolog (mert nem az), de ettől 1 mm-t sem fog az ügy előrehaladni.

Egyszer azt írod, nem olyan rossz a helyzet, hogy külső beavatkozást igényeljen az ügy, máskor pedig úgy fested le, hogy teljes mértékben akadályoztatják a testi és lelki fejlődését.

Ha nem akarsz kúlső segístséget, akkor pedog fel kell vállalno, hogy sokkal gyakrabban lemész hozzá.

De kicsit úgy érzem, amikor tenni kellene az ügyben elfogy a lelkesedés.

Leírtam, hogy mi a helyzet. Csak úgy tűnik, hogy féltik, valójában nem akarják önállóságra nevelni, mert az időigényes. Persze biztos az is benne van, hogy nem akarjak, hogy felnőjön, még mindig pici gyerekként akarnak rá tekinteni. Ugyanakkor nem egyszer hallottam, hogy “most nincs rá időm” meg “holnap munka, most biztos nem fogok szenvedni a kiszoktatással”. Ugyanez a helyzet az evőeszközökkel is. Apukám tanítgatja, de ő keveset van otthon, 2 műszakban dolgozik. A feleségét nem érdekli. Amikor felhoztam azzal jött, hogy kutyát sem érdekli, majd megtanulja, meg mi van abban, ha örökké marokkal fogja majd a villát?

Elengedni meg azért nem engedik el szerintem, mert ők sem járnak sehova, és ezt szokja meg a gyerek, ne nyaggassa őket. Ez most így is van. Nem egy túl aktív család.