A szoptatásról (beszélgetős fórum)

Mindenki addig szoptat ameddig tud,szerintem hülye az aki elítéli meg sajnálkozva néz arra akinek nem ment évekig!Nekem is 3 hónapig ment,utána kaptam a hideget,hogy miért nem akarom szoptatni,meg miért kell tápszerezni,meg milyen beteges lesz stb. stb. Hát egyáltalán nem beteges!

Másodiknál meg mindenkinek megmondom,hogy a véleményét tartsa meg magának!És ne stresszeljenek a hülyeségeikkel!Amúgy meg akkor jó ha sokáig szopk a baba,ha anyuka is egészségesen él!Mert egy bagós/alkesz anya babája inkább tápszert egyen!!

Nagyon jó a cikked!

Az én fiam nem akarta elfogadni a cicit a kórházban. Igaz én is nagyon ügyetlen voltam nem tudtam mellre rakni. Kértem segítséget a kórházban ahol 3.csecsemős végre megmondta,hogy nem elég hosszú a bimbó ezért nem tudja szívni a baba. Mellbimbóvédővel sem sikerült csak pillanatokra szívnia. Aztán mielött indultunk haza a kórházból kiderült,hogy a fiam nyelve túl rövid ezért nem tud szopizni. Felvágták a nyelvét és végre minden körülmény adott volt,hogy tudjam táplálni kivéve azt,hogy nem volt elég tejem. Tápszerrel pótoltam az első perctől a hiányt és sajnos 2 hónapos kora óta 100% tápos lett.

Amikor idegenek kérdezték,hogy szoptatok e mindig azt mondtam,hogy igen. Mert aki nem szoptat arra olyan sajnálkozva néznek és aggódnak a gyerek egészségéért is. A fiam már 9 hónapos eddig 1x volt beteg és a lelki kötődés szerintem nem lehetne erősebb.:)

Köszi:))

Sajnos, vagy hál'isten, a császármetszésről nem tudok érdemben nyilatkozni. Nem volt hozzá szerencsém... bár sokáig úgy tűnt, hogy lesz, mert a 7. hónap végéig farfekvéses volt a Második, de az utolsó pillanatban mégis befordult. Persze nem jól, erről is írtam már egy cikket, mert indított szülésem volt. No az sem volt sétagalopp, de ez más téma...

A császármetszés egy isteni adománya a mai kornak. Van olyan ismerősöm, aki sosem szült volna gyereket, ha nem lenne a császármetszés...:))

Szia!

Nagyon jó cikk, nagyon tetszett, és nagyon örülök, hogy megírtad! :)

Bencém 2 hós, az első perctől tápszeres sajnos, mert egyáltalán nem indult be a tejem. 4 hétig próbálkoztunk minden kaja előtt, óránként fejtem, ittam én mindent, semmi. Egy dolgot viszont szentül állítottam: az én gyerekem sosem lesz éhes. Nem is volt!

Bántott engem is a dolog természetesen, de kárpótolt, hogy van egy kiegyensúlyozott, jól alvó, nem sírós, nyugodt babám. Szerintem ez a legfontosabb.

A szoptatási tanácsadókban én speciel nem hiszek. Nem gondolom, hogy telefonon keresztül bárki meg tudja mondani nekem a tutit... Én nem kínoztam sem magam, sem a gyereket, hogy óránként mellre tettem. Nem. Megetettem, aludt. Gyönyörűen fejlődik, erős baba! Hogy rossz anya lennék? Nem hiszem. Hogy kötődik-e a gyerekem hozzám? Maximálisan. :)

Nagyon jó a cikked!Szerintem sem világvége ha vki nem tud szoptatni.

Hisz sok szép dolog mellett siklik el az ember ,mikor csak arra koncentrál az ember,hogy fejjen és szoptasson folyamatosan és folyamatosan.

Találkoztam olyan anyával ,aki azt mondta az elején még a kórházban ,hogy ő nem szeretne szoptatni és pont.

Nem erőltettük ,tiszteletben tartottuk a döntését és semmivel sem volt rosszabb szülő mint más.

A cikked minden szava kincset ér, nagyon tisztellek azért, mert mindezt megfogalmaztad. Kötelező olvasmány lehetne minden gyermekét váró édesanyának. Bár még nincs gyermekem, de azt is vallom, hogy az anya nyugalma és tiszta lelkiismerete hasznosabb a gyerek szempontjából is, mint a minden áron erőltetett, de az anyát sírásig stresszelő anyatej. Ha megy - a legjobb dolog a világon. Ha minden széndék ellenére nem megy - nem tragédia. A kötődés nem csak ezen múlik, ez is nyilvánvaló.

Ui. Hasonló hangvételű cikket szívesen olvasnék még a császármetszés témában is. nekem pl. egy egészségügyi probléma miatt nagy valószínűséggel császármetszéssel kell majd szülnöm, ha eljön az ideje, és már előre frusztrál, ahogy a legtöbb helyen úgy beszélnek/írnak róla az igazi, a szép, a természetes szüléssel szemben. Nyilván mindenből az a legjobb, ahogy a természet megalkotta és kitalálta, de akinek másképp alakul a sorsa, az tapintatpt és lelki biztatást igényelne, nem sárbadöngölést:(

Sziasztok!

Mindenkinek nagyon köszönöm a hozzászólásokat, az elismerő szavakat, igen jól esnek:))

Csak még pár szó az itt felmerült kérdésekről:

A szoptatási tanácsadó nagyon jó, sokat tud segíteni, de ha valakinek tápanyagban szegény a teje, azzal csodát ő sem tud tenni. Ha pedig egyszer elkezdjük a tápszerezést, merthogy muszáj ugye, nincs az a baba, aki kitartóan szopizna. Mert ők sem hülyék, gyorsan megtanulják, hogy meló nélkül is van kaja:))

És hogy ki és hol mondja, hogy rossz anya, aki nem szoptat? Konkrétan senki, de mindenhol ezt sugallják. A védőnők, az orvosok általában, az ismerősök, rokonok... Szerencsére nekem megadatott egy olyan doktornő, aki idős kora ellenére felvilágosult, csak a gyerekek érdekeit tartja szem előtt, már pedig a gyermek érdeke az, hogy lakjon jól! Ezután már tényleg majdnem mellékes, hogy milyen módon. Ebben támogatott, örökké hálás leszek neki:))

Köszönöm még egyszer mindenkinek!!!

Nagyon jó a cikk! Főleg mert pár hónapja még a tv is fújta, a "szoptass" szöveget, nem említve a szoptatás nehézségeit, vagy további alternatívákat ha nincs tej.

Gratula neked a két lányodhoz!!!!!

Sziasztok!

Tényleg nagyon jó a cikk, szívemből szóltál. Pontosan úgy gondolom én is, hogy azoknak az anyáknak, akik mindent megtesznek, de mégsem tudnak szoptatni, inkább lelki támaszt kellene nyújtani, de soha, egyetlenegyszer nem olvastam még sehol, nem láttam a televízióban, hogy kitérnének arra, hogy ha mindent megtettél, de olyan alkat vagy, hogy nem megy, azért még érezheted Édesanyának magad.

Nekem két lányom van, a kisebbik 2 és fél hónapos, a nagyobbik 4 éves. Mindkettőnél mindent megtettem: szoptattam, fejtem, szoptatási tanácsadót felkerestem, SNS (szoptatást tanító) készüléket vettem, mégis, még csak el sem jött az érzés, hogy bedurrantak volna a melleim, hogy belövellt volna a tejem. Valami kevéske van, ezért mindig megkínálom őt, utána fejek, hogy minden pici ml-t eltegyek neki. A lelkiismeretem tiszta, még várandósan megfogadtam, hogy ha most, másodszorra sem megy a szoptatás, nem fogok úgy kiborulni, mint az elsőnél. Aztán megtapasztaltam, hogy ez nem ilyen egyszerű. Nagyon sokat sírtam ezúttal is, és talán még jobban kiborultam. Míg élek fájó pont lesz az életemben, hogy nem sikerült. Pont ezért dühít engem is, hogy a televízióban csak azt hallani, újságokban csak azt olvasni, hogy szoptass, szoptass, szoptass. És ha nem tudsz?

... akkor egészítsd ki tápszerrel és légy kiegyensúlyozott, boldog anyja a jóllakott, boldog gyermekednek - ez a mondat valahogy mindig elmarad...

Annyira jó, hogy megírtad ezt a cikket!!! Akár én is írhattam volna, mert minden szavaddal egyetértek.

Én sajnos nem tudtam szoptatni. 200 fölé ment a vérnyomásom szülés után, és olyan csökkentőt adtak, ami mellett nem lehetett. Én ennek ellenére fejtem minden etetéskor, mégis egy idő után nagyon apadt. Mire sikerült elhagynom a gyógyszert másfél hónap alatt, siralmasan vékony sugárban jött csak. Kb. két hétig azért tápszer előtt kapott a lányom, de szegénynek vagy 4 percig kellett szívogatnia, hogy el kezdjen jönni. :( Ettől persze kiborult, és nem is lett több a tejem sem, így maradt a tápszer.

Én a védőnőmre haragszom, aki ilyenekkel jött: Hanna állandóan beteg lesz, járhatnak majd a fülorrgégészetre, mert mindig be lesz gyulladva a füle, és még beszélni is nehezebben tanul meg, mint a szopis társai. Hogy mondhatott ilyet, miközben én öntözgettem a lefolyóba a lefejt tejet, és a szívem szakadt meg???

Jelentem, egyáltalán nem beteges a lányom, télen kb. kétszer kellett szívni az orrát, de pár nap alatt elmúlt, láza nem volt, pedig jártunk boltba, jöttek hozzánk betegek. Volt olyan, hogy az apja és én kidőltünk, neki meg semmi baja nem volt...

Ezzel az agresszióval szerintem többet ártanak, mint használnak, és nem kellene minden nem szoptató anyát 1 kalap alá venni, és megbélyegezni.

Bocsi, hogy hosszú lett, de érzékenyen érint még mindig a téma...

Tényleg túl van spilázva mostanában ez a téma...

Mondjuk, ha valaki császárral szült, az nem igazi anya? Vagy ha nem alszol együtt a babáddal, vagy nem masszírozod, vagy nem hordozod éjjel-nappal magadra kötözve, nem vagy jó anya???

Nem mindenki olyan szerencsés, hogy minden simán menjen, de attól még minden gyerek felnő, akit törődéssel és szeretettel vesznek körül. Ez sokkal fontosabb, mint az, hogy meddig, vagy hogy egyáltalán szopizott-e.

Én sem tudtam sokáig szoptatni, és utáltam is magamat érte. De most már látom, hogy nem ez az, ami igazán számít. A legfontosabb az, hogy mennyire szereted a babádat, és mindent megadsz neki!

Sziasztok!

Még sehol sem olvastam olyat, hogy rossz az az anya, aki nem tud szoptatni bármi okból kifolyólag...

Viszont majdnem minden egyes leírt kudarcnál szembetűnik, hogy a szoptatásról nem sokat vagy semmit nem olvasott az anyuka a szülés előtt.

Még a terhességem idején megvettem a Szoptatás c. könyvet, elolvastam a legelejét, hogyan kell helyesen mellre tenni az újszülöttet, mikre kell odafigyelni. Ezek mind nagyon egyszerű dolgok, de magamtól nem biztos, hogy rájöttem volna. De bevált, nem állítom, hogy ez vezetett a szoptatás sikerességéhez, de nagyban hozzásegített.

Sziasztok!

Van egy igen buta kérdésem. Igaz, még nem tervezünk babát, de észrevettem, hogy az areola a mellemen igen pici. Tudom, hogy terhességnél minden nagyobb lesz... de akkoris. Nem lesz ebből baj a szoptatásnál? Lehet ez valaminek a jele? Beszéljek orvossal?

Nem szoktam túlaggódni a dolgokat, és most se hiszem, hogy ebből hatalmas probléma lehetne, de érdekelne, ha valakinek volt hasonló, vagy tud valamit erről.

Előre is köszi.

Sziasztok!

Én is úgy vagyok, mint a cikk írója. És megtaláltam a segítséget mindkétszer, de hiába. Ők sem varázslók, érezze magát szerencsésnek, akinek sikerül.

Sziasztok!

Szerintem nincs olyan, hogy zökkenőmenetesen indulna a szoptatás, akárhányadik baba is, vagy menet közben ne lenen valamikor valamivel gond. Sokkal nagyobb baj az, hogy a mamák nem találják meg az igazán felkészült, szakszerű segítséget. ők a szoptatási szaktanácsadók. Nagyobb és kisebb városokban is vannak már szép számmal, de telefonon is elérhetők.

Nekem személy szerint rengeteget segített, még a 3. babánál is, pedig akkor már rutinos voltam. De olyan magasan képzett szakemberek, hogy olyan problémára is tudott megoldást javasolni, amire a védőnő, gyerekorvos egyszerűen semmit nem tudott mondani. Ami a legjobb az egészben, hogy működött! "x telefonban mondtam el a tüneteimet, amik akkor már elég durvák voltak, 1x pedig személyesen is eljött és megnézte a szopit.

És csak hálás szívvel tudok gondolni rá, mert nélküle bizony nekem sem sikerült volna olyan hosszú ideig kizárólag csak szoptatni a babáimat!!

Végre! Teljesen egyetértek veled! Igen, szoptassunk, de ha nem megy, miért kell még jobban földbe döngetni egy anyukát, aki már így is szenved!?

Én is megpróbáltam minden áron, mondhatom ezt nyugodtan. Sajna kis súllyal, korábban jött a kisfiam és nem ment a szopi, pedig tejem volt bőven. Fél adagok, aztán a cumisüveg. A kis okos persze hamar rájött, h mennyivel könnyebb abból enni, így fejtem a tejet minden etetésre majd 4 hónapig. Persze nem voltam tápszerellenes, de inkább a tejcsit akartam adni neki. A 4. hónapban viszont már félig ment a tejcsi, félig a tápi, amit utált a lelkem, de csak találtunk neki megfelelőt.

Ma már pont akkora, mint a többi 11. hónapos, pedig 1730 grammal született és ha nem lett volna tápi, ki tudja utolérte volna e a kortársait.

Engem is bántott, h akárhol olvastam, mindenütt csak az ment, h szopi az igen!, amúgy szar anya vagy és persze, h mindenki tud szoptatni! A tápis babák pedig mind nagyfejű, dagadt kis emberkék. Az én fiam nem kövér, nem is vékony, nincs nagy feje és nem beteges. Ennyi.

Tetszett a cikk :)

Egyetértek vele.Nekem nagyon hamar tápszeres lett a lányom,és nekem is volt lelkiismeret furdalásom miatta,mert mindenhol szinte szar anyának kell már érezned magad ha nincs tejed,sőt azt sugallják,hogy olyan nincs,biztos te csesztél el valamit,biztos nem akartad eléggé,sőt ismerősömet simán meggyanúsították,hogy a (szilikon)melleit féltette,pedig nem!Anyósom nem is értette ezt,azt mondta az ő idejében ha volt tej szoptattak,ha nem akkor tápszereztek a nők.Ő sem tudott szoptatni,de soha ne érte negatív diszkrimináció emiatt.

Én igazából azt gondolom marhára túl van már ez reagálva.Az anyatej egy szuper jó dolog,de nem csodaszer,és ahhoz hogy a gyerek beteges lesz-e a későbbiekben vagy sem,semmi köze!!!

Sziasztok!

Én is szoptatás párti vagyok. Nekem szerencsére nem volt vele problémám, a kezdeti nehézségeket leszámítva. A lányom majdnem két és fél évig, a fiam sajnos csak egy évig szopizott, ugyanis "bezavart" a terhesség; most várjuk a harmadik babát.

Mindketten fél évig csak anyatejet kaptak, tápszert soha nem láttak, ennek ellenére butaságnak tartom, hogy sokan annyira ellenzik, bántva ezzel a szoptatni nem tudó édesanyákat.

Én is azon az elven vagyok, hogy mindneféle szempontból legjobb az anyatej, de azért nem mindenáron, éheztetni meg végképp nem szabad egy babát!

Nagyon jó a cikk!

Egyet értek veled abban, hogy van olyan amikor nincs elég, vagy valamiért nem megy a szoptatás. De hidd el, van olyan anya is aki nem akar szoptatni és kitalál mindent hogy ne kelljen. Én ismerek személyesen is ilyet.

Én csak szoptattam, de van olyan ismerősöm aki mindent megtett mégis kellett a pótlás. Soha egy rossz szót nem szóltam rá. De mint írtam olyan ismerősöm is van aki mindent megtett hogy ne kelljen szoptatni, pedig tudott volna, az ilyet viszont nem tudom megérteni.

Sziasztok!

Hát én sem jártam jobban sajnos. Annyira kevés volt a tejem, hogy kínkeservesen 1 óra alatt sikerült lefejnem max 30 ml-t, a következő szopira pedig nem maradt semmi a mellemben, az a 30 ml pedig a fél fogára sem volt elég a babámnak, és keservesen sírt. Kébnytelen voltam tápszert adni a picinek. Hiába próbálkoztam a szoptatással, kb két héten belül teljesen elapadt a tejem. Pedig fejtem, mellre tettem a picit kb 2 óránként. Nagyon el voltam keseredve, és erre a gyerekorvos és a védőnő is rátett egy lapáttal. Bűntudatot éreztem, én is rossz anyának éreztem magam. Most múlt 5 hetes a babám, már nem rágódom rajta, hogy nem tudok szoptatni, mert jól fejlődik, egészséges, kiegyensúlyozott baba. Persze nyilván örültem volna, ha nincs gond a szoptatás körül, hiszen tudom, hogy az a legjobb a kicsimnek. De így alakult, felesleges lenne ostoroznom magam.

Nagyon jó érzéssel olvastam a cikket Én nem tudtam szoptatni a kislányomat a kórházban a csecsemős csak azt hajtogatta hogy rosszul csinálom majd megszokjuk egy mást akkor menni fog! STB!

Az első éjszakát hárman sírtuk végig gyerekem Én és még párom is ! Csak sít a gyermekem mert éhes volt! Reggel sírva hívtam az orvos hogy adjon tápszert szerencsére megértette és a védőnő sem erőszakolta rám a szoptatást! Sokáig "rossz anyának" éreztem magam mert nem tudom szoptatni Engem is elért a minden áron szoptatni hiszti de rájöttem nem attól vagyok szuper anya hogy szoptattam-e vagy sem!