A szoptatásról (beszélgetős fórum)

Neked szerintem a magyar nyelvvel vannak gondjaid. Itt mindenki elismeri a szoptatás jelentősségét, sőt..

Azért vagy itt egyedül, mert azon nők, akiknek ezzel nincs gondjuk, örülnek neki, hogy nincs, és nem azokkal szemben óhajtanak okosak lenni, akiknek meg van.

Egyébként meg ez egy olyan téma, ahol kontraindikáció nincs, tehát azért nehéz azt definiálni, hogy ugyan mennyivel lett volna egészségesebb, vagy jobb, ha mondjuk még 2 hónapig szoptat valaki, vagy még fél évig.. Azért ez egy kicsit megfoghatatlan, és mint ilyen, remek jól lehet vele manipulálni.

Nekem volt 4 hónapig szoptatásom, aztán egy beteg babó, ahol az első két hetet leszámítva végig táp volt, most meg 20. hónapja szoptatok, és az a legnagyobb gondom, hogy hogy fogjuk abbahagyni..

Az első pár hónapban a fertőző betegségeknél valóban számított a szoptatás, de utána meg az a babám lett sokkal közösségállóbb, aki nem szopott, és babakorában volt többet beteg.. Sőt, a jellemzésükben is nála emelték ki a legszorosabb anya-gyerek kapcsolatot..

Valószínűleg nem azért szoptatom most a 3. gyerekemet 20 hónapja, irodában, játszótéren, akárhol, mert nem tartom fontosnak, vagy jónak, csak azért hálistennek nekem nem ez az egyetlen sikerforrás az életemben, amivel mások fölé tudok kerülni.. És pont azért nem, mert tettem érte, hogy ne ez legyen, és nem csak a szoptatással törődtem, hanem a tanulással, meg a pasizással is..

Aurea mediocritas!!

a kommenteket nem olvastam vegig, csak az utolso parat, meg a cikket.

lassan 4 honaposak az ikerbabaim. nem volt egyszeru szules, keson kerultek cicire (velem volt gond). en is ugyanigy beleestem ebbe a szoptatas hisztibe. ra kellett jonnom, hogy a legnagyobb gorcsot la leche-s szoptatasi tanacsadotol kaptam.... ertem en, hogy az anyatej a legjobb es hogy o is biztos jot akar, csak valahogy pont az ellenkezojet valtotta ki belolem.... amiota nem olvasom (mas forumon) az iromanyait, azota nem parazok az ugyon. elfogadom, hogy annyi es olyan van, amennyi. mert ne mondja nekem senki, hogy nincs kulonbseg anyatej es anyatej kozott. az enyem sajnos nem a legjobb, sokszor ehesek maradnak a gyerekek, es szopi mellett is kieszik tapszerbol az adagjukat. de van szopi, es van anyatej. amig van kapjak. mivel nem eleg, jon a tapszer. a gyerekek nonek, szepen fejlodnek. es ez igy jo. en is nyugodt vagyok, es ok is.

Szerintem most Magyarországon a közhangulat abszolút szoptatáspárti. Talán túlságosan is. Istenem, mennyi lesajnáló tekintetet kaptam én is a szuper anyukáktól, akik 3 éves korig szoptattak.

Csak azt nem értem, hogy amikor váruk a babát, miért csak ilyen édes kis papírkákat kapunk, amin Anya és gyermeke meghitten bújnak össze? Soha meg nem fordult a fejemben a várandósság alatt, hogy ne szoptassak. Miért nem beszélnek olyankor a nehézségekről, hogy azért a szoptatás nem olyan egyszerű, mint ahogy gondoljuk?

Még annyit szeretnék, hogy nemrég láttam a tv-ben, hogy vannak olyan istennők, akik az örökbefogadott babájukat is képesek szoptatni. Csak dörzsölte a bimbóját, és mellszívózta, és már jött is a tejcsike. Azt nyomatékosítja a média is, hogy milyen könnyű, egyszerű dolog ez. És ilyenkor az olyan nyomorultak, mint én, hiába gondolom, hogy megtettem a tőlem telhetőt, a szívem szakad meg, hogy én már az elején kiérdemeltem a lesajnáló tekinteteket, a szaranya címet, stb.

Mige:"bűntudat csökkentésének módszereként elkezdjük bagatellizálni a szoptatás jelentőségét." Ha elbagatellizálnánk, nem lenne bűntudatunk...

Az a része bejött, hogy akkor sikerült szoptatnod. :)

Szerintem pont azért kevés a segítségkérő fórum, beszélgetés, akármi, mert az, akinek nem megy, meg van bélyegezve, le van nézve, ezért sokan inkább elküldik aput a patikába, hogy hozzon tápot... Sokan be sem vallják, hogy nem, vagy csak minimális ideig szoptattak. Na meg a kedvencem: "aki akar, az tud szoptatni". Ilyen "közhangulat" mellett legyen az ember bűntudatmentes. :( Nekem még mindig van, pedig gyógyszer miatt nem tudtam szoptatni.

Nem, egyáltalán nem nehéz elhinni... Aki azt mondja, hogy zökkenőmentes volt a szoptatás az legelejétől a végéig, az hazudik. Mindig vannak problémásabb időszakok, a különbség csak annyi, hogy ki milyen gyorsan dobja be a törülközőt. Egyáltalán nem gond az, ha valaki a többi gondja mellett háttérbe szorítja a szoptatás fontosságát, ahogyan az sem, ha előtérbe helyezi azt, akármilyen nehézségek is vannak egyébként. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak egyszerűen más az értékrendje.

Persze az azért elég gáz, ha mindenféle mondvacsinált indokkal próbálja meg kendőzni valaki azt a tényt, hogy nem tett meg mindent a sikeres szoptatás érdekében.

Én pedig kíváncsi lennék arra az óriás jóstehetségre, ami alapján véleménytmondasz az én nehézségeimről.

Olyan marha nehéz elhinni, hogy bizony sok nehézség és lemondás árán szoptattam három gyereket és tervezem a negyediket is?

Én felfogtam. Mint írtam, mindenki saját ügye, hogy szoptat vagy nem.

Úgy tűnik, itt én nem gondolhatom másképp, mint ti.:)

Elnézést, a cikk írója nyugodtan írhattavolna, hogy csak az írjon, aki vígasztalásképp bagatellizálni fogja a szoptatás jelentőségét, és akkor még az írás előtt észrevettem volna magam. :)

Végigolvastam..

A társadalmi nyomás kifejezés azt jelenti, hogy eleve az az elvárás..

Márpedig itt pont az jön le, hogy baromira nem az az elvárás, hogy tápszerezzenek, hanem a szoptatás az elvárás.. Már-már annyira, hogy a görcsösséggel az egyébként jó és fontos ügy azt éri el, hogy önmagát semmisíti meg, teszi lehetetlenné.. Ugyanis sokaknak azért nem megy, mert annyira akarnak, egy kis sikertelenségtől meg bepánikolnak.. Az meg a legrosszabb a tejnek..

Meg amint már írtam, sokakat annyira megvisel a babázással járó minden változás, hogy örülnek, hogy élnek, és nincs erejük egyáltalán ezzel olyan mértékben foglalkozni, mint kéne.

Azt kéne felfogni, hogy különbözőek vagyunk.

Meg azt, hogy mindenki foglalkozzon a maga bajával, és másnak ne legyen már az fontos, hogy én, vagy xy szoptat-e, vagy sem...

Persze tanácsot lehet adni, de csak ha kérnek..

Jaja, persze,hogy nem....:))) Elvégre csak nem értettem egyet, így nem is tudhatom, miről van szó. :DDD

Nem akarok én senkit sem megbántani, sem ítélkezni, csak a ló túlsó oldalán vagyunk, lassan nem lehet beszélni a szoptatás előnyeiről, szépségeiről, mert valakit, akinek épp nem sikerült jól felháborítunk. Bocs. :)

Lehet, hogy nyomják, de olvass el egy babaás fórumot, vagy készíts statisztikát a környezetedben és kíváncsi leszek milyen arányszám jön ki.

Vagy olvasd el ezt a fórumot végig.:)

Kinek a részéről ez a norma?

A szoptatást nyomják a kórházban, a védőnő, a média, az UNICEF, az orvos... Még a nagyszülők is egyre inkább, és az anyák meg úgy általában egyre inkább többet tesznek saját, és gyermekük egészségéért.. Később is egyre több az egészséges rágcsálnivaló, műzli, bio-bogyó chips helyett, meg ilyenek.. És egyre inkább ez a norma, és ciki a tápszer.

20 éve, a mi gyerekkorunkban tényleg az volt, de ma már 180 fokos a fordulat.

Ez nem jött be, mert a negyediket várom. :)

Igaz, ha nagy kínlódások árán is az elsőnél, de mindegyiküket hosszan szoptattam.

Nem látom feketén fehéren, amúgy pedig semmi közöm ahhoz, hogy más szoptat e vagy nem, ez mindenki magánügye.

Viszont manapság több az olyan cikk, ami arról szól, hogy "nem tudtam szoptatni,aztán jönnek a vígasztalások, hogy nemis olyan fontos dolog ám ez", mint a komoly ismeretterjesztő cikkek erről a témáról, pláne sokkal kevesebb konkrét segítséget kérő fórum van, már csak azt írja meg mindenki, hogy hát nem ment...

Tisztelet a kivételnek, mert itt is született konkrét kérdés.

Elég komplex a kérdéskör, mert sokszorteljesen tudattalanul akadályozzuk meg a szoptatást, szerintem a nők nagy részénél komoly testtudati problémák is vannak a háttérben, melyek nem is tudatosak.

Lehet félreérthető volt, de csak azt próbáltam írni, hogy lehet,hogy ezekkel a kérdésekkel kéne többet foglalkozni, ahelyett hogy bűntudat csökkentésének módszereként elkezdjük bagatellizálni a szoptatás jelentőségét.

Látom, jobbára azok írtak, akik egyet értenek, én a másik tábort gyarapítanám.

Nem értek egyet a cikkel, ellenben istibébivel igen, miszerint a társadalmi norma a tápszerezés.

A lányom születésekor 7 éve a csúcspontját élte a szoptatás téma, akkoriban tényleg nagyon sokan szoptattak is a könyezetemben. Teljesen megdöbbenve észleltem a pár hónapja született kisbabámnál, hogy azok a kismamák, akik a környeztemben voltak (rokonok, ismerősök, fórumok kismamái) csodabogárnak tekintenek, amiért evidens, hogy szoptatok, és nagy részben max. pár hetet szoptattak, persze mindenkinek volt valami problémája.

Gondnak érzem, hogy itt is volt, aki "szoptatás-mizériának" titulálta a kérdést, és hogy volt, ki azt írta, hogy nem kínozta magát és a babát az óránkénti mellre tétellel. Pedig egy kisbaba bizony sír, leginkább azért, mert az anyukája közelében szeretne lenni és neki a közelséget a szopi jelenti, ez 3 hónapos kor körül csökken, majd 6 hó körül a mozgás próbálgatásával csak sietve szopik a baba.

Igenis sok ismeretterjesztő cikkre van szükség a szopizásról.

Természetesen kivétel, ha valakinek anatómiai oka van a szopi sikertelenségének, azonban ez ritka, ellenben egyre több olyan cikkel és véleménnyel találkozom, ahol a bűntudattal nem tud mit kezdeni az anyuka, így lesz belőle "szoptatás-mizéria"...

Azt hiszem, aki tényleg mindent megtesz a szoptatás sikeréért, annak nem kell legyen és nincs is bűntudata és mentegetőzésre sincs oka, mert úgy van rendjén.

Akinek pedig van, ne próbálja ezt a külvilágra fogni, hanem magában keresse az okokat, hogy legközelebb tudjon ezenváltoztatni, vagy ha nem tud, akkor végső soron úgyis neki magának kell elfogadnia belül a kudarchoz vezető okokat.

Köszönöm!

Nyugodtan írhatunk privit egymásnak.

A gyenge szopás csak az elmúlt napokban jött elő,amúgy ügyesen és erősen szopizott,de a rohadt cumi megzavarta szegényt.

Szoptanít készülekem van.Már a fiamnál használtam és bevált,de Zorka nem szereti.Nagyon nehezen sikerül bekapatni vele a kis csövecskét.Sokat próbálkozunk,aztán szegény bedühödik és nem akarja. :(

Mostanra javult a helyzetünk,jobban szívja megint a mellem és a tejem is több.Remélem így is marad.Én megteszek mindent,mert szoptatni nagyon-nagyon jó dolog!

Szerintem meg mondjuk ki nyugodtan..

Egyszerűen ez a téma nem mindenkinek annyira fontos, hogy egyéb testi-lelki nyűgjei mellé még tanácsadót is fogadjon, meg heteket, hónapokat ezzel töltsön... Egyszerűen fontosabb más, meg az összhang, saját magával, férjével, stb...

Nem önmagában a gyerek egészsége nem fontos, hanem a tökéletesség..

Mert legyél jó szoptató, jó szerető, jó nő, okos is maradj(vár vissza a cég), de maradj otthon 3 évig, ne legyen fontos az anyagi, de azért adj ki havi 150 ezret minden "fontos" dologra.. Meg még esetleg van még 2-3 gyerek otthon, haldoklik az anyád, beteg a férjed, kicsi a lakás, nem tudod fizetni a törlesztőt..

Ehhezképest sokaknak huszadrangú, hogy meddig szoptat.. Ez van, mégha ez meg másoknak elsődleges is..

Egyébként 20. hónapja szoptatok...

Duma, hogy nem kapnak segítésget az anyák... Tele van szakértőkkel a net, meg minden. Aki akar, talál.. Aki meg nem, hagyják békén..

Gratulálok a három gyerkőchöz.

Nagyon ügyes vagy, hogy így kitartasz az elhatározásod mellett. Ahhoz, hogy megpróbáljam kideríteni a problémád okát, ami ha jól olvastam mindhárom babánál fellépett, fel kellene tennem jó néhány kérdést. Ha te is szeretnéd, privátban megtehetjük.

Ami felmerül bennem,a gyenge szopási technikát okozhatja a kisbabádnál egy lenőtt nyelt,szájizom körüli izomgyengeség, egy kisebb állkapocs,stb. Esetleg a kórházban nem tettek erre utalást? Próbáld meg a mutató ujjadat a szájába tenni, és figyeld meg, hogy azt milyen erősen szívja, körülöleli-e a nyelvével az ujjadat, esetleg befelé fordítja-e az ajkait. Szoptatásbarát etetési módszer a kanálon kívül, az itatós pohár,de van egy "Szoptanít" nevű eszköz, ahol is egy vékony szondát lehet a mellbimbó mellé ragasztani, a szonda másik végén egy üvegben van a pótlás, és amikor a mellet szívja, megy neki a pótlás is. De van költségbarát módszer is egy vékony etetőszonda segítségével lehet megoldani. Ha szeretnéd, szívesen segítek

Kedves Istibébi!

Én már a 3 gyerkőccel "harcolok" hogy legyen tejem.Most ott tartunk-2 hetes a picur-hogy cumizavaros lett,nem szívja erősen a cicit,csak gyengén.Ez pedig sajnos nem elég.Pedig csak napi 1-2x kapott pótlást,amikor már tényleg nem volt semmi tejem.Naponta akár 15x,vagy többet mellre tettem.Próbáltam kanállal a pótlást adni.Nem ment.Aki ezt a kanál dolgot kitatálta,valószínűleg nem próbált még egy üvöltő csecsemő szájába ily módon 30-40ml tápszert beadagolni.Lehetetlen küldetés...

Én úgy érzem mindent megpróbáltam,de mégis kudarcot vallottam.Igenis akartam,akarok szoptatni és megszakad a szivem,hogy nem megy.

Szóval ilyen esetben Te mit tennél?

Azt gondolom, nehéz így, messziről értékelned a problémáimat. Nem voltam bőtejű, a "zsírdús" tej is hamar kiürült. Vannak ilyen problémák, sovány a tejem és kész. Nincs rá csodaszer, ennyi. Nem vagyunk egyformák, van akinek sikerül, ami a másiknak nem, ezért nem kell ostorozni senkit. El kell fogadni, hogy ez a probléma adott, még ha számodra ismeretlen is.

Hogy a tápszer gyártók dollár milliárdokat keresnek, biztosan igaz, nem azért vettem meg a tápszert, hogy a zsebüket tömjem, hanem hogy a babucim pocakja tele legyen. Itt már nem annyira a bizonytalankodásról van szó, mint inkább az anyai ösztönről, amivel felismertem, hogy éhes a gyerekem. Aztán a szomorú belátásról, hogy ez van, nekem ez nem megy. Hidd el, sokkal egyszerűbb dolog csak szoptatni, mint állandóan sterilizálni a cumisüvegeket, méricskélni és kotyvasztani a tápszert, majd kínosan figyelni, hogy ne hűljön ki, mire a szopizással végzett. Nem egyszerű fél év volt az, de amit lehetett, megtettem, tiszta a lelkiismeretem. Látod, Te is a bűntudat hangjaként keresed az okokat, hogy vajon miért nem AKARTAM én csak szoptatni, eszedbe sem jut, hogy akartam, csak nem ment...