Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » A szoptatásról fórum

A szoptatásról (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: A szoptatásról

1 2 3 4
2012. aug. 27. 11:20

sziasztok

maximálisan átérzem a cikk írójának helyzetét,véleményével egyetértek!!

első babámmal szinte azonnal gond nélkül beindult a folyamat magától,semmi erőlködés,semmi görcsölés...a babóca tudta mi a dolga...4hetesn napi 5ször szopizott szinte percre pontosan ugyanabban az időpontban így 6hetesn végigdurmolta az éjszakákat.mondhatnánk,hogy nekem aztán nagy szerencsém volt!de jött a védőnéni(helyes,aranyos huszonéves,gyereke még nincs) és közölte,hogy 4-6hetesen a napi 5szopi kevés,tessék többször cicire tenni,stb...de ha nem kér az a gyerek???tömtem volna belé,de nem ment...ha nem vagyok éhes én sem eszem...vagy nincs igazam?aztán szinte ugyanezzel jöttek elő a többi kismama,nagymama,szomszéd néni,stb...és aztán ettől a stresszes "tedd gyakrabban mellre azt a szegény gyereket,nem elég a napi 5szopi" korszaktól szépen el is ment a kedvem a szoptatástól...csak erőlködtünk,ő is hisztizett és is hisztiztem...a súlyával nem volt gond,gyarapodott rendesen,így hagytam a csudába a sok "jótanácsot",vissszaálltunk a napi 5szopira,újra "normális"lettem én is,és a baba is újra az a jókedvű,kiegyensúlyozott bébi lett aki volt.4hósan elkedtem a gyümiket(mert kicsit szorulásos volt a vastól),aztán a sorban a többit,most 8hós,cicit magától hagyta el egyik napról a másikra(az elős fogacska kibújása sztem közre játszott).reggel este tápi van,napközben víz és néha tea a folyadék,tízóraira gyümi,ebédre főzi,uzsira pedig mindig valami más,hogy válltozatos legyen az étrendünk.kicsit eltértem a témától,de lényeg,hogy tisztában vagyok vele,hogy fontos a babának az anyatej épp ezért szükséges a szoptatás is,de nem minden áron!erre ne menjen rá a kiegyensúlyozott baba-mama kapcsolat.tanácsot csak olyantól kérjünk,akinek a véleményében megbízunk,de ha nálunk másképp alakulnak a dolgok,akkor sem kell erőltetni csak azért,mert valaki más(védőnéni,szomszédnéni,más anyukák)azt mondják.Igen,én úgymond érzelmi sokkot kaptam a sok "szoptass így!szoptass úgy!"maszlagtól és nem mertem őszintén vállalni senki előtt a véleményem;ma már bátran beszélek róla,hogy ha nem erőltették volna annyira valószínűleg nem lett volna az a 2-3hét depis időszakom emiatt!!!

Én csak kitartás tudok kivánni mindenkinek,aki úgy dönt szoptatni fog,legyetek türelmesek,a baba úgyis tudja mit szeretne és hányszor!Ha nem fogadja el a cict még akkor is van lehetőség,hogy lefejjük a tejünket és cumisból vagy pohárból etessük a babánkat!Akkor sincs semmi baj,ha kiegészítésként vagy kizárólagosan tápit kap az a kisbaba,attól mi még UGYANAZZAL A SZERETTEL ÉS GONDOSKODÁSSAL TÁPLÁLJUK ŐKET!

még annyit,hogy a következő kisbabámat/babáimat is szoptatni fogom,de úgy ahogy ő/ők szeretné/k és annyiszor,ahányszor ő/ők szeretné/k majd,de ha nem megy,nem fogok kétségbe esni,SZERETNI KELL ŐKET a többi lényegtelen!! :)))

116. egyike
2012. aug. 17. 00:17
más is elmaradt.elveszett az a bizonyos kötődés.lehet ehez az 1hét kórhàzi bentlét is hozzá tett.
115. egyike
2012. aug. 17. 00:14
én 10,5hónapig szoptattam a lányomat majd méhenkívüli miatt kórházba kerültem.ekkor maradt el a szopi.de ezzel együtt valami
114. kory7 (válaszként erre: 113. - Banti)
2012. máj. 26. 18:41

Igen, ez lenne a cél, csak sokan meg már a tapasztaltabbaknak se mernek/tudnak/akarnak hinni, annyi a téves és kusza információ mindenhol... Nehéz olyan segítőt találni, akiben megbízik az ember. Mert bizalom nélkül ez se ér semmit.


Mondjuk annyiban azért "vitatkoznék", hogy a szoptatás csak az anyatejes táplálásról szól... ha így lenne, még akkor se lenne akkora dolog, hogy egyes babák tápszert kapnak anyatej helyett. De nemcsak ez a szempont számít, sőőt; ezért is ekkora a szopis "propaganda". Nem merül ki annyiban a kérdés, hogy mit eszik a baba.

De jó, nem vitatkozom. :)

113. Banti (válaszként erre: 97. - Kory7)
2012. máj. 26. 10:09

Sziasztok,

eddig csak olvasgattam a témáról, de az alábbiakkal teljesen egyetértek: "Én szemszer azt gondolom, hogy a szoptatás körüli "hisztériáért" nem a szopis szakemberek a felelősek, hanem sokkal inkább maguk az anyukák, akár szoptatnak, akár nem. ... lehet nagyon becsmérlőeket is olvasni." 4 hónapig próbálkoztam, de ezidő alatt is kellett kiegészíteni. Az első hónapban egy 7en át naponta többször hívogattam lll tanácsadókat, senkit nem értem el. DE! A sok leszóló vélemény miatt nekem már folyamatosan fáj a gyomrom az idegtől, hogy bajt okozok, mert 1-2 hete leálltam a próbálkozással, mivel 10-20 ml-t szopott alkalmanként egy több mint 4 hós baba. Most tápit kap és védőnői tanácsra kóstoltatok 4,5 hónapos kora óta, amit lehet, habár ebben is elég eltérőek a vélemények, javaslatok. Habár azt is tapasztaltam, hogy soha annyi okoskodó, másokat becsmérlő emberrel nem találkoztam, mint az anyukás fórumokon. Ez azért volt elgondolkodtató, hogy ezt "adják" majd a gyereküknek pl. az anyatej mellé:( Ez szomorú lenne. Jobb lenne a valós segítség, tanács azoktól, akik sokkal tapasztaltabbak.

Szép napot:)

2012. ápr. 26. 23:38
Kedves nijntje! Köszönöm a cikket! :) A kisfiam 7,5 hónapos, már megkezdtük a hozzátáplálást, de anyatejet is kap még. Az eleje nekünk sem volt zökkenőmentes, a kórházban már megetetve hozták le és nem evett, vagy mikor próbálkozott, csak csúsztatta rajta a száját és nem evett semmit. Ezt látva a kórházas védőnő és a saját védőnőnk is csak annyit mondott, MAJD KIALAKUL!!! íde szegény nem bírt enni, egy evésünk - vagy inkább próbálkozásunk - elhúzódott 1-1,5 óráig, a kis Drágánk sírt, én feszült voltam, hogy nem tudom eteni, a párom közbe próbált segíteni, hogy mit hogy csináljak - internetről olvasgatta a szoptatással kapcsolatos cikkeke-. Végül jött a tápszer és fejés hogy a következő etetésre legyen tej. Végül a szülést követő 10. napon kijött hozzánk egy Fejősaaszony, aki megnézte az evésünket, és mondta hogy "alkalmatlan" avgyok a szoptatásra, mert kicsi a melbimbóm és szegény nm tudja rendesen bekapni, ezért nem tud enni, csak csúsztatja rajta a száját. Vettünk egy bimbóvédőt, megmutatta, hogy kell használni, és azóta is szoptatom. Csak hát annyi csavar még van a dologba, hogy a Fiatalúr gyomra egy fekete lyuk, miden eltűnik benne, így nem volt elég neki a tej, amennyit kibírt szívni, ezért jött pótlásként tej üvegben, és hajnalba kapott tápszert, hogy amit akkor lefejtem, azt a nap többi részében szét tudjam osztani, hogyne maradjon éhes a kis Drágánk. Ja és le volt nőlve a nyelve, ami 3 hónapos korában fel lett vágva és az is hozzá segített bennünket, hogy jobban tudjun enni. Az éjszakákat 2 hónapos kora óta átalussza, így a tápszeres evéseink megszűntek, a hozzátáplálást 6 hónaposan elkezdtük. A szoptatás - nekem legalább is - végtelen türelmet és kitartást igényel, mert néha egyszerűbb lett volna azt mondani, hogy jól van én ezt abahagyom, nem csinálom tovább, mert igen sok energitá kivesz az emberből, ha a napja úgy áll össze evés fejés-fél óra szünet - evés-fejés...stb. Ezért minden anyukának és leendő anyukának türelmet és kitartást kívánok a szopttaáshoz, de ha nem megy nem kell erőltetni, mert az a aBabámak sem jó ha az Anyuka feszült és ideges. A lényeg hogy mindketten- mindháram, Apukát is beleértve, mert őket mindenki elfelejti - érezzétek jól magatokat és maximálisan használjátok ki ezt az időszakot. Bocsánat hogy hosszúra sikeredett. :)
111. Virágka77 (válaszként erre: 99. - C33bd8536b)
2012. ápr. 26. 15:18

Hú, ezzel nagyon egyetértek! Én még nem szoptatok, most várom az első babámat, aki talán pár napon belül megérkezik, azért is olvasgatom itt a különböző fórumokat.

Én úgy gondolom, hogy szoptatok amíg tudok, ha lesz tejem. Ha nem lesz, máshogy fogom táplálni a gyerekem, de meg sem fordul a fejemben, hogy bűntudatot kell majd éreznem, ha nem tudok szoptatni. A lényeg, hogy a kisbabám egészséges legyen és én is és jóllakjon! Nem? Véleményem szerint az egész terhesség, gyermekvállalás stb. iszonyúan túl van már bonyolítva, nem hagyják a kismamákat, hogy természetesen megéljenek dolgokat, minden olyan mű, olyan erőltetett. Én igyekszem mindenhez pozitívan hozzáállni és hiszem, hogy ez be is fog következni. :)

110. 4c1a787e8f (válaszként erre: 108. - B552d52d06)
2012. ápr. 26. 12:19

Pl. anatómiai okok, pl. lelki okok, pl. a baba valamilyen betegsége, vagy csak annyi, hogy le van tapadva a nyelve...


Senki sem születik bimbóvédővel, krémekkel, amik sokakat átsegítenek a kezdeti nehézségeken..


A kórházban volt mellettem egy csaj. Az első babáját 20 hónapig szoptatta, az új kicsinek meg kifordult a szájából, senki sem tudta, mi a baj. Csak egyszerűen nem csinálta a dolgát a baba..


Nem mindegy, hogy esetleg a tejmirigy kevés, gyulladás van, elzáródás van..


Nekem is szoptak maguktól a babáim, de azért sok prolémás esetet láttam magam körül, és a 3. babámnál már én is sokkal "profibb" vagyok. Lehet, hogy nem lett volna baj, hogyha már az elsőnél is tudok dolgokat..


Az állatoknál meg, pláne a jó régen háziasítottaknál ott van az ember, és segít. Azt meg nem látod a vadaknál, hogyha valaki valamilyen hibával születik, akkor az elpusztul. Ne hidd, hogy ott nincs hiba, vagy nehézség...

109. 4c1a787e8f (válaszként erre: 107. - Kory7)
2012. ápr. 26. 12:12

Hát tudod az a baj, hogy egy elsőbabás kismamának általában ezer más baja van, minthogy a görcsöket oldogassa..

Hülyén hangzik, de akkor úgy érzik nagyon sokan, hogy minden a fejére állt, apa, család, munka, önazonosság, stb..

Örül, ha van mit enni otthon, és minden más huszadrangúvá válik, egyre több a komoly depressziós eset..

Kövezzetek meg, de úgy gondolom, hogy ilyen esetekben bizony inkább könnyíteni kell, mint megőrülni..


Sokaknál éppen ezér többedik alkalommal jön össze a szopi, mert addigra megtanulták beosztani a gyerekezős időt, le tudják sz.ni, amit le kell, meg apa is tudja már, mia dörgés.


Ezzel nem azt akarom mondani, hogy elsőre ne kéne a lehetséges dolgokat megtenni, csak a gyakorlat az akkor is sokszor más. Azt meg, hogy valójában kinek mekkora a baja-gondja, mennyi segítsége van, milyenek az egyéni adottságai, szerintem jobb, ha mindenki maga tudja, és nem hasonlítgatjuk össze az eseteket, még több görcsöt okozva ezáltal..


Azzal nincs bajom, hogy igyekeznek minden információt megadni a kismamáknak, meg pozitívan beállítani a szoptatást, csak érezni kéne a közhangulatban, hogy mikor hol a határ.. Húzd meg, ereszd meg...

2012. ápr. 25. 20:12

Sziasztok!


Ne haragudjatok, hogy ezt a kérdést felteszem, nem is szánok hozzá ennél többet, de:

MIÉRT KELL TANÍTANI AZT, AMI A VILÁGON A LEGTERMÉSZETESEBB DOLOG? A szoptatásnak ÖSZTÖNÖSEN kellene működnie!


Megszültem két gyereket, se az elsőnél, se a másodiknál nem kértem segítséget. Nem mondom, hogy nem olvastam a témában, de amikor legelőször felemeltem az elsőszülöttemet, eszembe sem jutott a csecsemősök után kiabálni, hogy segítsenek mellre tenni.

Bocs a morbid hasonlatért, de az állatok sem kérnek segítséget senkitől, hogy a kölykeik hogyan kapják be anyjuk bimbóját...


Na mindegy, kívánom, hogy mindenki megtalálja a megfelelő segítséget, akinek kell és amikor kéri. És kívánom, hogy a bűntudat, és az önvád kerüljön el minden anyukát, mert ezek azok az érzelmek, amik a legnagyobb hátrányt és "kárt" okozzák.

Szoptatni jó dolog, de csak addig, amíg a baba is megkapja vele mindazt, amire szüksége van: elsősorban a megfelelő mennyiségű táplálékot. Ha pedig nincs elég, akkor kell a tápszer!


Minden jót!

107. kory7 (válaszként erre: 106. - 4c1a787e8f)
2012. ápr. 25. 19:51

Nem tudom, én inkább azon csodálkoznék, ha létezne manapság olyan ember (nemcsak anyuka), akire egyáltalán, semmilyen szinten nem hatnak a reklámok. Persze nem mondom, hogy valaki csakis attól fogja megvenni a tápszert, hogy látja a tv-ben a reklámját - de ha az adott anyukának éppen komoly szopis gondjai vannak, akkor megeshet, hogy ""könnyebben"" nyúl mégis a tápszerért, mert a reklám (céljából adódóan) gyors és könnyű megoldást ígér... Tudat alatt mindannyiunk életét befolyásolják ezek a dolgok, csak van, aki erre kevésbé érzékeny. Ők a szerencsésebbek.

Engem is szoptatott az anyám, 2 hónapig, ahogy akkoriban általában ez volt az átlag. De ebből a pár hétnyi időből nem derült ki számomra semmiféle hasznos információ a saját leendő gyakorlatomra nézve; hacsak az nem, hogy a 80-as években még nagyon nem voltak elérhetőek a helyes gyakorlati tanácsok. - Amit lentebb írtam, nem konkrétan neked vagy bármelyik anyukának szántam, hanem általánosságban fogalmaztam meg. Szerintem igaz az, hogy a legtöbben úgy érkezünk el az első gyerek szoptatásához, hogy alig tudunk erről a témáról valamit. És főleg helyes dolgokat nem, sajnos. (Tisztelet a kivételnek.)

De ha már személyes, én 11 hónapig próbálkoztam, mire sikerült teljesen megnyugodnom mindent illetően. Ez piszok hosszú idő, és igen, simán rá lehet mondani, hogy "hülye voltál, ha ez neked megérte". De nekem megérte, mert megmaradt a szopi, és mellé szereztem még egy rakat tanulságot és tudást is.


De abban abszolút igazad van, hogy a szoptatásnak nem szabadna a görcsölésről szólnia, mert a legtöbbször ez vágja el az egészet. - De ezt a belső görcsöt belülről is fel lehet oldani, nemcsak kívülről, pl. tápszerrel. Igen, ezt is nyilván tudja mindenki; de akkor mégis valahol hiba lehet, mert sokan mégsem találják meg a görcsoldás "kulcsát"...

Szakmailag nézve ez az egyik legnagyobb feladat, hogy átsegítsük az anyukát ezeken a holtpontokon, hogy saját maga kiismerje magát és rájöjjön, neki mire van szüksége ahhoz, hogy meg tudjon könnyebbülni - de a szoptatás megtartása mellett, ha lehetséges.

106. 4c1a787e8f (válaszként erre: 97. - Kory7)
2012. ápr. 25. 07:45

Én meg erre azt mondanám, hogy köszönjük, akkor megtudtuk, mostmár békén lehet hagyni az anyákat, és csoda fog törénni, mert a görcsölésmentességtől méginkább fognak szoptatni.


Egyébként akit meg bármilyen szinten befolyásolnak a reklámok, és azt választja, arra igen keveset fog hatni bármiféle ellenkampány.. De hálistennek én a 8 év gyerekezés alatt ilyet nem ismertem, bár biztos van.


Egyébként gazdaságilag is sántít ez a dolog egy kissé, ugyanis százezreket lehet "megspórolni" azzal, ha valaki szoptat, tehát ebben az értelemben is reklámozza a szoptatás önmagát, pláne az alacsonyabb rétegeknél, ahol ez tényleg számít.


Egyébként nem igaz, hogy semmi képem, képünk nincs a szoptatásról, mert anyám is szoptatott - ahogy titanilla is írta - amíg tudott, utána meg jött a tejbegrízes korszak, oszt kész.. De hogy ezen nem görcsölt, meg sírt hónapokat, az biztos. Hálistennek, mert én - a nagyobb gyerek - bizony nagyon érzékeltem már a nehézségeket, és a mai napig emlékszem rájuk, és ezek nekem nem voltak jók.


Nekem görcsölésmentes anya kell, kellett volna, és nem tökéletes...

105. mira85 (válaszként erre: 104. - Istibébi)
2012. ápr. 24. 14:17
Én is úgy tudtam,hogy a szoptatás nem függ a mell méretétől,de annyira szíven ütött,amit mondott,és ahogy mondta,hogy semmit nem tudtam szólni.:( Amikor a nőgyógyászommal beszéltem erről,Olcsi már 6 hónapos volt,ő kérdezte meg,hogy szopizik-e még a babám,és miután meséltem neki a hónapokon át tartó "küzdelemről",akkor válaszolta azt,hogy talán a nagyon mirigyes mell lehet a probléma.Amíg Olcsi meg nem született,nekem eszembe sem jutott,hogy nem tudok szoptatni,hisz tényleg semmi problémém nem volt,és ez irtó nagy csalódás volt saját magamban.:( Nem volt neki szájpenésze,és semmi más betegsége sem.Legközelebb,ha megint így lesz,biztos fogok segítséget kérni,mert lehet,hogy nem tudnám még egyszer végigcsinálni,amit akkor.Köszi a segítséget,és a tanácsokat!
104. istibébi (válaszként erre: 102. - Mira85)
2012. ápr. 22. 14:33
Nagyon sajnálom, hogy ilyen gyermekorvossal hozott össze a sors. Ha igazán utána járt volna a dolgoknak, tudhatná, hogy a mell méretétől nem függ a tejtermelő képesség! A mell méretét a mirigyek körül lévő zsírszövet határozza meg. És azt gondolom, hogy a nőgyógyászod összefüggése a mirigyes mellről és a szoptatás nehézségéről már eleve beléd bújtatta a kisördögöt. Nem? Én nem hallottam még ilyenről,pedig ezt tanulom. Az a fehér valami lehetett tejkő,ami elzárhatta a tejcsatornákat, és azért ürült nehezen, vagy gombás fertőzés(szájpenésze nem volt a picidnek?)Nem feltétlenül kell, hogy megismétlődjön a következő szoptatás alkalmával. Ha mégis, szerintem keress fel egy szoptatási ambulanciát, ha van a lakóhelyed közelében, vagy egy La Leche Ligás vagy egyéb szoptatást támogató baba-mama csoportot.
2012. ápr. 21. 15:58

Ina May Gaskin Útmutató szoptatáshoz c. könyve mindenkinek hasznos segítség lehet.


Azt hiszem minden várandósnak olvasnia kéne, alapmű..

102. mira85 (válaszként erre: 101. - Istibébi)
2012. ápr. 21. 15:31
Köszönöm szépen!:) És köszönöm a szavaidat is,bár akkor beszélt volna valaki így velem!Nos,nem volt sem mellműtétem,sem cystám,sőt,egész életemben nem volt semmi problémám.A nőgyógyászom annyit mondott,mikor mentem rákszűrésre,hogy nagyon mirigyes a mellem,ezért lehet baj a szoptatással.Igen,tudom,hogy technikai probléma eredménye volt a sebes mellbimbóm,de a picim még csak 3 napos volt,én meg gyakorlatlan,és senki ránk se nézett.De kiküszöböltük,utána már nem fordult elő.Nem volt lenőve a nyelve,és nem is cumizott.Amúgy rátapintottál a lényegre,bánom már,hogy nem bababarát kórházba mentünk,mert a nővérem most olyanban szült,és semmi problémája a szoptatással.Nagyon irigylem.:) Lehet,hogy a gyermekorvosok képzése nem terjed ki erre a területre,de amikor a fejemhez vágta,hogy ő neki sokkal kisebb mellei vannak,mégis másfél éves koráig szoptatta a lányát,akkor legszívesebben elsüllyedtem volna,hogy én ezt sem tudom megcsinálni.:( A védőnőmet nagyon szeretem,ő nem hányt semmit a szememre,sőt,akárhányszor szóltam neki,hogy már megint baj van a mellemmel,azonnal jött,és még ő segített fejni.:) Ő is azt mondta,hogy szerinte nagyon rágörcsöltem,és nagyon féltem,hisz ő látta,hogy szinte minden alkalommal sírva nyitottam ajtót...:( Nem tudom,hogy lesz legközelebb,nem tudom,hogy ne görcsöljek rá annyira,hisz már most azon jár a fejem,hogy mi lesz velem,ha megint ez történik?Még annyit szeretnék hozzátenni,hogy amikor fejtem,akkor volt olyan alkalom,hogy ilyen cérnaszerű darabok jöttek a tejjel,és ameddig azok ki nem préselték magukat,addig a tej sem jött annyira.Ezzel kapcsolatban tudsz segíteni?Mert ezelőtt még a védőnőm is tanácstalanul állt.Előre is köszönöm!
101. istibébi (válaszként erre: 98. - Mira85)
2012. ápr. 20. 21:58
Gratulálok a gyönyörű kislányodhoz. A problémád sok kérdést felvet bennem, néhány közülük: volt-e esetleg korábban mellműtéted, cystád? A sebes mellbimbó mindig a nem megfelelő mellre tapadásra utal,amit nagyon sok minden okozhat(pl.lenőtt nyelv, szájpadeltérés, cumizavar okozta rossz szopási technika stb)A sebes mellbimbótól, és attól hogy nem hatékonyan szopizta ki a melled egész ,területét, abból következhet a mellgyulladás. Sajnálom,hogy ennyit kellett szenvedned, mert az nagyon fájdalmas. Nagyon fontos, ha a következő babádat tervezed, válassz olyan kórházat, ami bababarátként működik, és/vagy ahol van elérhető laktációs szaktanácsadó(sok kórházban dolgozik-ingyen),és ha újra hasonló nehézséget tapasztalsz, fordulj hozzá bizalommal. Sajnos a védőnőink, és gyermekorvosaink képzése nem tartalmazza a szoptatás segítésének módját, ők inkább a saját tapasztalataikra hagyatkoznak. A legfontosabb, hogy kellő önbizalommal és kevésbé rágörcsölve készülj, és minden másképp történik majd. Örömteli babázást kívánok!
100. gota
2012. ápr. 20. 20:55

Jaj, mennyire igazad van! És nagyon örülök, hogy eszedbe jutott megírni a cikket. Mert én ugyanebben a cipőben jártam.

És így legalább azok, akik most szülnek, talán nem fognak annyira görcsölni, ha ki kell egészíteni tápszerrel... Én bőgtem, lelkiismeret furdalásom volt, ráadásul még a védőnő és az orvos is rátett egy lapáttal..

Szörnyű volt! És olyan sokáig lelkiismeretfurdalásom volt..

De szerencsére túl vagyunk rajta.

Köszönöm, hogy az én nevemben, illetva helyettem megírtad ezt a cikket!

99. c33bd8536b (válaszként erre: 81. - Jak27)
2012. ápr. 20. 14:52

Itt keresgéltem, kinek a hozzászólására kattintsak rá...aztám megláttam a bűntudat szót, ezért válaszolok neked.


Én egy régebbi évjáratú anyuka vagyok...a gyerekem felnőtt, sőt maga is szült már gyereket. De ettől a "bűntudat"-tól kinyílik a bicska a zsebemben.


Soha, de soha nem éreztem bűntudatot, mert a gyerek 3 hónapos kora után már csak ritkán szopott...6 hónap után már egyáltalán nem.


Az én időmben természetes volt, hogy szoptattunk, ameddig lehetett, vagy akartunk, és természetes volt, hogy utána pótoltuk amivel lehetett. Senki sem volt különösebben büszke, hogy szoptatott, és senki sem szórta a hamut a fejére ha nem.


Nem is igazán tartozott másra a dolog, ezért értelme sem lett volna sem büszkélkedni, sem szégyenkezni miatta. Kutya legyek, ha tudom, hogy a legjobb barátnőm szoptatott, vagy tápszerezett.


Viszont a hideg kiráz, ha nyílt színen 2-3 éves gyerkőc rángatja az anyja blúzát, mert szopni szeretne.

98. mira85
2012. ápr. 20. 13:51
Sziasztok!Le sem tudom, írni,mennyi mindenkivel egyetértek...Nem is kezdek bele,inkább részletezném a saját szoptatási problémámat,mert sokan írtátok,hogy van,de senki nem írt konkrétumot.Aki tud,kérem,segítsen!A legnagyobb gond az volt,hogy olyan szinten rákészültem a szoptatásra,és annyirra rettegtem tőle,h nem lesz lesz tejem,hogy az már pánikszerű volt.Olyan stresszben teltek a napjaim,hogy nincs rá szó.Amikor a szopiztatás ideje közelgett,rettegtem,hogy vajon mennyit eszik,és ez elég-e.De emellett nagyobb baj volt,ahogy a tej ürült a jobb mellemből!Mivel a kislányom véresre szopizta egy alkalommal,gondoltam,hogy baj van vele.Muszáj volt fejnem belőle,mert nem tudtam mellre tenni,annyira fájt,ahogy kiszívta.És akkor láttam,hogy a tej egyetlen csatornából ürül,egyetlen ívben spriccel belőle a tej.3/4 órán keresztül fejetem,csak a jobbat,mert egyszerűen nem működött több tejcsatorna.Na most,ennek eredményeként a lányom nemsokára abba is hagyta a szopizást,mert annyira be tudott gurulni,h hiába szívja,nem jön csak egy nyamvadt kis csatornából...minden alkalommal a sírás fojtogatott,amikor próbáltam mellre tenni,ő meg teli torokból üvöltött,h nem akarja elfogadni,hisz alig jön belőle valami!!!!Pedig tejem volt,rengeteg,tápláló is,mert fejlődött.Ez 2 hónapos korában volt,egészen 6 hónapos koráig fejtem neki,bár kínszenvedés volt fejni naponta 4-5ször.Ha valaki hallott már ilyenről,vagy tud hasonló problémáról,kérem,segítsen,mert a második babámnál nem szeretnék így járni!!!Ja,és mondanom sem kell,hogy amíg fejtem,szinte havi rendszerességgel gyulladt be a mellem,csomósodott egyfolytában,volt,h antibiotikum csövet raktak bele,mert folyton begyulladt.Mégis fejtem neki 6 hónapig.Aztán csak el apadt,a stressz,meg a védőnőm szerint a fejés nem ugyanaz az inger,mint a szopizás...szóval mi nagyon megszenvedtük!Ha ez nem szoptatási nehézség,akkor,mi?Most már 18 hónapos a kis hercegnőm,de a mai napig könnyezve beszélek róla,hogy nem sikerült szoptatnom.Kérem a véleményeket!Előre is köszönöm!
97. kory7
2012. ápr. 19. 19:45

Ha megengeditek, beidézném ide egy saját hsz-emet egy másik fórumról hasonló témában:

"Ez a téma nagyon messzire visz, de egyet mindenképp tudjatok: NEM a szoptatáspártiak kezdték el túllihegni a témát - pontosabban, nem AZÉRT kezdték el többet hangoztatni, hogy azokat az anyukákat a földbe döngöljék, akiknek valamiért mégse megy!!! (Ez sose volt se szándék, se cél, bár néha valóban szomorú "mellékhatása" a dolgoknak.)

A történet onnan indul, hogy x évtizede bejött és szédítő gyorsasággal elterjedt az időhöz kötött szoptatás gyakorlata, a tápszerek, a bébiételek, az elválasztó nevelés felfogása... a szoptatás, az anyatej és a kötődés témaköre pedig ehhez képest erősen háttérbe szorult. Pedig valójában az utóbbiak képezik a biológiai norma alapját, tehát ezeknek "kellene" prioritást élvezni.

Vagyis, az, amit ti sokan erőteljes és már-már túlzó reklámnak, hadjáratnak véltek, a valóságban nem más, mint egyfajta "ellen-kampány" a multicégekkel és egyéb támogatóikkal szemben. (Mert azon talán senki nem vitatkozik már, hogy melyik a jobb, az anyatej vagy a tápszer - ergo, melyiket kellene inkább támogatni, ha már egyszer.)


És, de, ettől függetlenül is az a helyzet, hogy egyébként is "muszáj" reklámozni a szoptatást, mert a mai (kezdő) anyukák már nem tudják, hogyan is működik. Nem úgy növünk fel, hogy ez a természetes számunkra, hogy tudnánk, mikor és mit kell csinálni stb. Hiába ez a természetes, egyszerűen kinevelődött belőlünk ez a tudás az idők során - és a szoptatással foglalkozó anyagok pont ezt a hiányt kívánják pótolni.


Szóval, akárhonnan is nézzük, nem rossz szándékról, hanem egyszerűen egy válasz-reakcióról van szó, amikor ennyiszer találkoztok a szoptatás témakörével.

És ez mondjuk egyéni, de én szemszer örülök annak, hogy itthon ennyit foglalkoznak a témával, mert bár lehet, hogy ez az egyik oldalon kevésbé tűnik toleráns világnak (de szerintem ez megint nem a szakemberek felől jön inkább), a másikon viszont pont azt mutatja, hogy talán a magyar szakemberek jobban tudatában vannak annak, hogy mi lenne a legjobb, amit támogatni kell. - A tolerancia és döntési jog meghagyása szép és fontos dolgok, egyetértek; de nagy távlatokban AZ SEM mindegy, hogy az emberek többsége mi mellett dönt és mi mindent tolerál...."


Mindehhez még annyit tennék hozzá, hogy szerencsére azért a legtöbb szoptatási szakember pontosan tudja, hogy mit és meddig érdemes forszírozni egy anyukánál - a szakmájuk alapvető elvárása ugyanis, hogy tartsák tiszteletben az anyuka egyéni döntési jogát. (Bár az más kérdés, hogy ettől függetlenül az objektív tényeket nem lehet eltitkolni vagy eltussolni, ezekről mindannyiotoknak tudnia kell.)


Én szemszer azt gondolom, hogy a szoptatás körüli "hisztériáért" nem a szopis szakemberek a felelősek, hanem sokkal inkább maguk az anyukák, akár szoptatnak, akár nem. Elvégre nem mindenki képzett tanácsadó, így sokszor ahogy esik, úgy puffan alapon adja elő a véleményét; és ezek között tényleg szép számmal lehet nagyon becsmérlőeket is olvasni.

96. Darcy73 (válaszként erre: 95. - Kriszti1212)
2012. ápr. 19. 17:38

Teljesen egyetértek!Hasonló cipőben jártam,járok...mintha én írtam volna a hozzászólást.

Most 3 hetes a 3.babám és eddig tartott az örökös önvád a pótlás miatt.Most kezdem elfogadni:én mindent megtettem,mégsem elég a tejem.Sokat sírtam és még most is bánt,de nem tudok már ennél többet kipréselni magamból.

2012. ápr. 19. 17:03

Sziasztok!

Nem volt egyszerű végigolvasni ezt a sok hozzászólást, de nagyjából sikerült. Én csak a magam tapasztalatát írnám le pár mondatban.


Első gyermekemet 3hónapig tudtam szoptatni, az utolsó egy hónapban pótlással. Az első 3hétben szinte mindennaposak voltak az egybefüggő nappal-éjszaka kombinációk, mert a gyerekem éhesen üvöltött. Tejem ugyan volt, de láthatólag neki nem elég. Kínlódtunk. Heteket. Majd rájöttem, hogy a gyereknek nem ezzel teszek jót. Pedig AKARTAM SZOPTATNI!

Második gyermekem, aki most 13hetes, élete 16. napjától kapta a pótlást, mivel stabilan 2óránként evett. Én pedig hiába ettem-ittam mindent, nem termelődött az újabb tej, pedig állítólag kellett volna, mert állandóan ingerelve volt a mellem. Nem jött össze. Küzdöttem magammal, a lelkiismeretemmel, harcoltam a belsőmmel, hogy igenis tudok szoptatni. Csak mikor már az a kisgyerek óránként kérte magát mellre és nem lakott jól, akkor lett elegem és mondtam azt, hogy ha a fejemre szakad az ég és rám nyomják a "szar anya vagy" bélyeget, akkor is ennyi volt. Tápszer, azzal legalább jól lakik. Tökéletesen fejlődik azóta is, minden a legnagyobb rendben van.


Akarat itt is volt bőven. Olvastam is eleget a témában még a várandósság alatt. Sőt, gondoltam, majd ha az első gyermeket csak addig tudtam szoptatni, majd most másképpen csinálom és a második gyereket tovább. Hát bebuktam. PEDIG AKARTAM SZOPTATNI!


Sajnálom, hogy ekkora nyomás alatt áll sok anyuka, pedig nem kellene, hogy így legyen!

És akkor lehet gyenge kifogásnak tartani, hogy: ott a nagyobb (2,5éves) gyermekem, a 11éves húgom, a vállalkozás terhei, a napi házimunka és a temérdek megoldandó stresszes feladat nap, mint nap. Én ezekkel sosem takaróztam, mert nem rajtuk múlt, hogy tudok-e szoptatni akármeddig is, vagy sem! Nagyobb volt az igénye mindkét fiamnak, mint amit én adni tudtam nekik.


Kár, hogy sokan a lelkiismeret furdalásban szenvedő anyákat önsajnálónak tartják!!! Kicsit sem önsajnálat, sokkal inkább ÖNVÁD a KÜLSŐ NYOMÁS MIATT!!!


Köszönöm, hogy leírhattam a véleményem, további szép napot!

2012. ápr. 19. 15:02
kultúrája
93. 4c1a787e8f (válaszként erre: 88. - Mige)
2012. ápr. 19. 15:01

Semmi szükség rá, kiforgatás nélkül is ugyanazt jelentik.


Bizony jó lenne már arról is beszélni, hogyan mennek szépen lassan a kapcsolatok (sok helyen) tönkre a gyerek érkezésével, azért mert nem tudjuk a helyzetet jól kezelni, mert "a gyerek az első" szlogent helytelenül értelmezzük.. Bizony nagyon nagy szerepet játszik ebben a szexuális tanulatlanság is, meg az is, hogy vágyainkat nem tudjuk kifejezni, sőt már az is ciki, ha egyáltalán kifejeznénk..


Ugyanúgy, mint a szoptatási gondokat.. Mert itt minden ciki... miért is?


Jó lenne a saját, és a férfiak szexuális, és egyéb vágyairól beszélgetni, hogy ők pl. hogyan élik meg azt, hogy mi szoptatunk, vagy azt, hogy pl. miniszoknyás menedzserből, vagy hetyke eladólányból egy stresszes, terhelt nőszemély lettünk..


Miért is vannak azok lenézve, akik ez ellen küzdenek valahogy, akár még azon áron is, hogy ha nagyon nem megy az összhang, még a szent szoptatást is hanyagolják..


De azon persze nem ciki keseregni, amikor a "nagybetűs" anyákat esetleg elhagyja az a szemét férjük. Sok esetben tényleg az, de azért ha ránézek egy pár nőre, hát nem tudom... És itt nem az alakjára gondolok elsősorban, hanem a tekintetére, meg úgy az egészre..


Mert élni kell, apa kell, és nem csak az első hat hónapban, nem csak az első három évben, hanem a következő 33-ban, sőt 66-ban..


Nagyon-nagyon sok még a tabu, és Lux Elvira szavaival élve nagyon semmilyen még itt ezen dolgok kultrája kishazánkban..


És nagyon nagy a összefüggése ennek a témának a szoptatással.


(Szívvel lélekkel magyar vagyok, de nem gondolom, hogy bizonyos idegen szavak használata a kultúra kárára menne, nem a shoppingolásról volt szó... Akkor ilyen erővel csak tőmondatokat lehetne használni, mert hátha van, aki nem érti meg.)

92. jak27
2012. ápr. 19. 14:59

Engem még ami kiakasztott az elején, hogy szinte vadidegeneknek az volt az első kérdése, hogy van tejed, szopizik? Közben szerintem még a nevemet sem tudták, de a tejmennyiségemről bezzeg érdeklődtek... Én minden olyan anyukának, aki nem tud szoptatni, azt javasolnám, hazudják azt, hogy persze, hogy szopizik. A vége fele már én is ezt tettem, mert minden egyes alkalommal, mikor mondtam, hogy tápos, tépődött fel a seb. Nekem nehéz volt feldolgozni, sőt, már 1 éves a lányom, de még mindig álmodom azzal sokszor, hogy mindenáron újra akarom indítani a tejtermelést.


És tényleg igaz: aranyközépút!!! /4 évig tanultam latint. :) / Én biztos vagyok benne, ha nem ilyen erőszakosan csinálnák, több baba lenne anyatejes.

91. Bekacomb (válaszként erre: 90. - Pen80)
2012. ápr. 19. 13:30
Én is éreztem némi élt pár hozzászólásban, való igaz. Még ha nem is tettünk volna meg mindent a sikeres szoptatásért (ami nem igaz), akkor sincs senkinek semmi joga hozzá, hogy ezt a szemünkre vesse, maximum a saját lelkiismeretünkkel kellene megküzdenünk.
90. Pen80 (válaszként erre: 89. - Bekacomb)
2012. ápr. 19. 13:20
Teljesen egyetértek, csak sajnos minden ilyen esetben, amikor a sikertelenek próbálnak lelket önteni egymásba, előkerül valaki, aki azt hiszi, hogy tudja miről van szó, és ő aztán nagyon tudja mit kellett volna tenni a sikerért és nyilván a másik nem tett meg mindent, de az tuti, hogy feleannyit sem, mint ő. Azt hittem, ide nem jön ezzel már senki, de valahonnan mindig előkerül valaki. :)
2012. ápr. 19. 13:14
Ne ugorjatok már össze. Szerintem sok félreértés volt itt az elmúlt pár hozzászólásban. Felesleges egymást támadni. Azért mert valaki tud szoptatni, még nem biztos, hogy tud segíteni annak, aki nem. A bűntudat pedig nem azért van bennünk, mert tudjuk, hogy nem tettünk meg mindent a szoptatás érdekében, hanem tényleg ezt keltik az emberben. Miért baj az, hogy kicsit beszélgetünk róla, és próbálunk abban segíteni egymásnak, hogy ez az érzés elmúljon vagy legalább enyhüljön? Én pl. azért váltottam gyerekorvost 5 hét után, mert folyamatosan megalázott, hogy ugyan én mit csináltam, hogy nincs tejem, stb. Állandóan beszólogatott, pedig nem keveset próbálkoztam, nem keveset "szoptattam" zokogva. Szóval szép volna, ha még etűrném, hogy beszólogassanak... A lesajnáló tekinteteket én is ismerem, mintha joga lenne bárkinek is ítélkezni, csak sajnos sokakban rögtön az merül fel, hogy nem tettél meg mindent, mintha bűnös lennék valamiben, vagy szégyenkeznem kéne. Tök jó annak, aki tud szoptatni, én meg örülök annak a pár alkalomnak, ami nekem és a babámnak megadatott, örökre szép emlékként fog megmaradni bennem. Szép napot mindenkinek!
88. mige (válaszként erre: 84. - 4c1a787e8f)
2012. ápr. 19. 12:43

Akkor most én is forgassam ki a szavaidat, és kérdezzem meg, hogy ezek szerint a szoptató nők többsége bugris, tanulatlan dilettáns, akik a szexuális vágyaikat a szoptatáson keresztül élik meg? :))) Azért neked is vannak értelmezési problémáid, látom, de latinul jól megtanultál,azt el kell ismerni. :D

Amúgy nem vagyok egyedül, volt előttem egy hozzászóló szintén, aki próbálkozott, csak ő is kapott hideget-meleget, pedig segítő szándékkal írt ide, olvass csak vissza.

Szerintem pont azoknak a nőknek kéne ebben "okosnak" lenni, akik sikeresek voltak ezen a téren és ha síró-rívó-önsajnáló "jaj, nekem nem sikerült"-csapat összeverbuválása helyett megkérdeznének a sikertelenek olyanokat, akik sikeresek, neadjisten értenekis a témához, akkor több szoptatott baba lenne,vagy legalább a következő tesóknál sikerülne, mintpl. a Te esetedben.

Én a részemről befejeztem a témát, mivel nem ítélkeztem, csak nem értettem egyet, ezzel szemben felettem mindenféle ítéletek születtek,azt hiszem, pont ezt a tendenciát írtam le az elején. :)

Jó szoptatást mindenkinek, akinek sikerül és kevesebb bűntudatot azoknak, akiknek nem!

1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook