A szoptatásról (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: A szoptatásról
Most olvastam csak Olgi.
Nagyon jó a cikk!
Egyébként szakmailag és privátban is örülök, hogy a cikkíró említette a Ligát és az SZME-t is, mégha csak elrejtve a sorok között is. :)
És persze gratulálok neki az eddigi sikerekhez!
Remélem, nem haragszotok, ha én a "másik oldalról" írom le a saját, de idevágó történetemet:
Nos, én azok közé tartozom, akik 11(!) hónapot küszködtek végig, mire minden tökéletesen alakult a szopival. Tulajdonképpen ennél már jóval korábban megoldódtak a kezdeti gyakorlati nehézségeink, de lelkiekben tartott nagyon sokáig megnyugodni. Merthogy pont épp a kezdeti rossz tanácsok és gyakorlat miatt nem tanultam meg odafigyelni a saját gyerekemre, nem alakulhatott ki közöttünk az a bizonyos összehangolódás. Emiatt tartott ennyire sokáig az önbizalmam visszaszerzése, a hit, hogy én is jól csinálom.
Amikor egy másik fórumon erről írtam, rögtön meg is kaptam, mennyire hülye vagyok, hogy ennyit kínlódtam ezzel, hiszen ott van ugye a tápszer, ami "nem méreg". Minek kínoztam magam és a gyerekem is, biztosan jobb lett volna, ha már korábban megnyugszom általa. Az már eszükbe sem jutott a válaszolóknak, hogy pont miatta tettem, amit: Mivel közben ekcémás lett, alapból megnőtt mindenfajta allergia esélye, ezért tudtam, minél tovább szopik, annál jobb. Ráadásul hipotóniásan született, ami miatt nehezen ugyan, de sikerült megtanulnunk rendesen szopizni, egy idő után már védő nélkül is. Nem akartam feladni az addigi eredményeket. Tudtam, hogy ez a problémánk vélhetően nincs közvetlen kapcsolatban a immunrendszerrel (egészségi állapottal), de én úgy vélem, valahol minden mindennel összefügg. Ha a lányom alapból minusszal indított az életben az oxigényhiány miatt, naná, hogy én nem akartam ezt tovább fokozni, más területen sem.
Ugyanakkor, lehet, hogy néha tényleg túlzottan ragaszkodtam a szoptatáshoz, ezt párszor én is így éreztem - de végülis nekem lett igazam. A lányom sosem jelezte felém, hogy elege van belőlem (legalábbis nem véglegesen:), én pedig olyan tapasztalatokat szerezhettem rögtön az első gyerekemmel, ami csak kevesünknek adatik meg és inkább nagysokára. Sőt, ezek az események vezettek oda, hogy ma már tudatosan készülök arra, hogy egyszer tanácsadó lehessek. És a mai napig szoptatok, most múlt 3 éves a lányom.
Mindezt nem azért írom le, hogy bármilyen szinten is bántsam azt, akinek mégsem (így) sikerült. Hanem azért, hogy utaljak rá, hogy igenis megérheti kitartani. Nagyon különbözőek vagyunk, egyikünknek már 2 hét kínlódás is túl sok, mások hónapokig bírják. Nem is lehet ezt így összemérni, időben, és nem is kell. Senki sem jobb vagy rosszabb a másiknál. (Én egyébként még sosem találkoztam olyan véleménnyel, miszerint rossz anya az, aki nem szoptat, pedig 3 éve foglalkozom a témával fórumokon is.) De én magam is azt vallom, hogy sokat nyerhet az, aki próbálkozik, és nem adja fel, esetleg még akkor sem, ha úgy érzi, nem jut előrébb. Ha az ember jókor jó helyen kér segítséget (és kap is, persze), az mindent megváltoztathat. És a jó helyet sajnos nem a tanácsadóban és az orvosi rendelőben értem...
olyan jó volt olvasni ezt a cikket.Köszönöm, hogy leírtad a tapasztalataidat.
bevallom őszintén nekem sem sikerült szoptatás és emiatt sokan megköveztek engem, még olyan megjegyzést is kaptam anyós pajtitól hogy azért nem sikerült mert nem akartam igazán.Pedig ha látta volna mennyit szenvedtem vele.Végül fejtem a tejet és így 11 hónapig tudtam kisfiamat anyatejjel etetni.Közben többször próbálkoztam a szoptatással, tanácsadót hívtam leveleztem szakértőkkel, de végül maradtunk a fejésnél.Akkoriban sokszor gondoltam arra, bárcsak valaki a szoptatás árnyoldalairól nehézségeiről is beszélne.Úgy éreztem az a rózsaszín köd, ami körüllengi a szoptatás fogalmát hazugság.Több ismerősömmel, barátnőmmel beszéltem azóta és sokan bevallották, hogy bár ők szoptattak nem sok szép emlékük van a dologról.mégegyszer köszönöm hogy te őszintén beszéltél erről, mert sok erőt és vígasztalást adott nekem még gy utólag is..
Sokan írták,hogy a tápszerezés könnyebb,mint a szoptatás!Hát szerintem egyáltalán nem,cumisüveget sterilizálni,vizet forralni,megvárni míg kihül annyira,hogy odaadható legyen,vagy esetleg meg melegíteni,de nehogy túl forró legyen,mert akkor megint hűteni kell,ki méricskélni a tápszert,összerázogatni.....sajna én is csináltam,és amíg 3 hónapig szoptatni tudtam,nem volt olyan sok dolgom,mint mikor tápszert "kutyultam" neki.
Nem azért írtam,hogy bárki felkapja rajta a vízet.......
Köszi Csajok!
Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e? Érdekel-e valakit egyáltalán. De mivel sok pozitív visszajelzést kaptam, úgy gondolom megérte közzé tenni.
Gratulálok a cikk írójának! Végre nem egy habzó szájú, elvetemült anyuka, akik azt szajkózza 10 bekezdésen keresztül, hogy csak az nem szoptatja a gyerekét 3 éves koráig, aki nem akarja! És hogy egyszerűbb tápszerezni, mint kicsit odafigyelni és szoptatni a gyereket!
Én is megszenvedtem vele nagyon! Sokszor voltam mélyponton és ilyenkor persze azonnal apadt a tejem! Nekem a gond ott volt, hogy hétről-hétre kiválasztott a gyermekem egy napot, amikor nem volt neki az az Isten, hogy szopizzon! Szó szerint kergetni tudtam volna a melleimmel! Úgy ordított, mikor meg akartam szoptatni, mint akit nyúznak! Aztán másnap, mint akinek az ég világon semmi baja! De persze nekem nem telt el nyomtalanul az előző nap!
Aztán sűrűsödtek az ilyen napok, majd oda jutottunk, hogy már csak éjszaka tudtam mellből szoptatni. Napközben fejtem és fejtem és fejtem + homeo bogyók, more milk, laktoherb, 5x ettem, ha éhes voltam, ha nem, alkoholmentes sör,...stb.
A végén 4 hónap szopizás mellből, +1 hónap fejés és üvegből, aztán elapadt. Tótágast is álhattam volna, akkor sem lett volna már, mert nem volt hajlandó szopizni, a fejéssel meg nem tudtam fenntartani.
Sógornőm is csak legyintett rám, mikor mondtam neki, hogy szívesen kölcsön adom a szoptatásról szóló könyvemet, mert arra is fel kell készülni. Aztán szegény neki még annyi sincs, mint nekem volt! És a pótlással szoptatni macerásabb, mint csak szoptatni!
Hát ugye én tegnap délután óta tápozok, nincs tapasztalatom. Tényleg nagy nyugi volt hajnali 3-ig, amikor olyan ordibálást levágott Lili, azt hittem vmi nagy baj van. A tejciért csak nyögdécselt és lassan kezdett sírni. De tegnap óta úgy ordít, amikor éhes, hogy megijedek. Azt a következtetést kell levonnom, hogy a táp erősíti a hangszálakat... :DDD
Mondjuk a 3 órás tápolás után fél 9-ig aludt. Furán is érzem magam...karikák eltűntek a szemem alól. :DD
Az IQ dolog biztos nem igaz, a párom születésétől tápos volt (anyuja vmi gyógyszert szedett), és egy kis zseni.
Mondjuk a dokinéninek sem volt vmi boldog a hangja, amikor megkérdeztem, hogy jó-e a táp, amit vettünk. Egyből kérdezte, hogy milyen gyógyszert szedek...
Csábító a dolog amúgy, olyan jól alszik a baba és végre nem fáj a hasa...
De ha lesz tejem, akkor adok neki azt, mégha nehezebb is úgy az életem. Imádom, ahogy rajtam cuppog... :D
Háhá, felhívtam a párom, megvolt neki a dokinéni mobilszáma...
Azt mondta, hogy jó ez a tápszer. Ételallergia nincs a családban, széklete van a babának, jókedvű, aludni is tud. Azért uzsira előszedtem egy kis zacskó anyatejet a fagyasztóból. De az csak 50 ml. Még négy zacsi van, 4 napra desszertnek jó lesz.
Azért nagyon vacak dolog ez, mert közben spriccel a tejem :(( Tegnap óta több, mint fél liter gyűlt össze és most is megyek fejni. Kár érte...
Nem értettelek félre.
Igazad van,ha valami nem megy nem kell erőltetni.
Stresszelni meg nagy butaság miatta!
Vmi DHA/ARA van ráírva.
0+-os, bifidusos.
0-6 hónapos korig.