A szeretet hatalma (beszélgetős fórum)
Szia!
Nekünk is ez lett a vesztünk,az apróságok:(
Besokallt elhagyott:( Szerettük egymást nagyon és sokat tűrt,tűrtünk és mindig mondta soha nem hagyna el..megtörtént..a sok vita miatt..
szeretnék hinni benne...de manapság már egyre kevésbé hiszen hogy létezik!
Sajnos, nem én voltam az, aki elő tudta csalogatni a jobbik énjét....:)
A legerősebb a szeretet, az biztos! :)
Majd azért írd meg, bevált-e, kíváncsi vagyok. Szurkolok!
Kipróbálom ezt a sokat dicsérést, kiváncsi leszek mit kapok érte. Ez a fiamnál is bejött egyébként. Mióta ténylegesen átadom a szeretetemet azóta a legváratlanabb helyeken és időben modja, hogy "szejetjet anya, szép vagy". Köszi!!!
Valahogy le kéne nyugodnotok és ezt a rengeteg energiát nem a másik felülmúlására, hanem egymásra kellene fordítanotok. Neki jó így? Őt nem zavarja a semmiségeken való veszekedés? Kérdezd meg tőle, miért szeret téged? És hogy miért mindig a rossz dolgokat veszi észre? Mi lenne ha kipróbálnátok, hogy minden pozitív dolgát a másiknak, pozitívan lereagáljátok. Erre jó rászokni, mert dicsérni és dicsérve lenni jó!...
Dehogynem, teljesen igazad van. Csak attól meg én érzem magam nullának ha beletörődöm olyanba amiről tudom, hogy nem igaz, nem jó. Így is már nagyon sok mindent inkább úgy csinálok, hogy ne lehessen általa belekötni.
Biztos, hogy mindig sértésnek szánja azt, amit mond neked? Nem lehet, hogy sokszor már rossz beidegződésből, ellenségesen állsz hozzá és tulajdonképpen nem is bántó, amit mond? Nem lehet, hogy néha jobb lenne ráhagyni dolgokat, legalábbis kipróbálni, hogy ha nem veszed fel a kesztyűt és nyugodtan kezeled a helyzetet, akkor nem lesz-e ő is nyugodtabb? Elég szélmalomharc ez az egyikőtök sem akar engedni helyzet... Ahogy írtad apróságokon veszekedtek, érdemes ilyenkor ennyire komolyan harcolni az igazadért? Nem lenne jobb azt a komolyabb nehéz helyzetre tartogatni?
Inkább a sok sértés miatt nem jutunk ötről a hatra. Valahogy megértem az ő gondolkodását is, de nem tudom meggyőzni ha igazságtalan.
Szerintem az a baj, hogy egyikünk se akar engedni. És mindig előjön, hogy miért megint én engedjek? Egyébként sem vagyok bábu, sokszor hangot adtam a véleményemnek ,akaratomnak csak mindig le vagyok hurrogva. Biztos én is sokat változtam ez alatt a 11 év alatt, de az alapelveim ugyanazok. Néha nem hagyom magam és meg tudom értetni nagy nehézségek árán, hogy nincs igaza.
Sajnos sokszor pont kis apróságokon marják egymást, ahelyett hogy jól éreznék magukat egymással.
De ez ellen mindenképpen tenni kell, mert ez felőrli az embert és aztán már tényleg nem fogják szeretni egymást.
Ugye te is tudod,hogy ilyen nincs.Ha két ember szereti egymást,akkor nem marják egymást naphosszat,minden kis apróságon.
Persze, hogy szeretem, meg ő is engem, csak nehezen viseljük el egymást. Zéró tolerancia.
Igen. Már párszor mondtam neki, hogy ha úgy gondolja akkor pakolok. (Tényleg le volt beszélve a húgommal a dolog.) Akkor meg ne haragudjak, nem úgy gondolta, de azért ne viselkedjek így.
Szerintem azt kellene tisztáznod magaddal, hogy tényleg szereted-e őt?
Ha igen, akkor egy olyan pillanatban, amikor mind a ketten nyugodtak vagytok, mondd meg neki, hogy te nagyon szereted őt, de félsz, hogy el fogod veszíteni, ha állandóan kritizál téged. Kérdezd meg tőle, hogy ő a szíve mélyén szeret-e téged? Mert ha igen, akkor tegyen is azért hogy neked jó legyen. Ezek azok a viták, amik annyira feleslegesek és annyira fájóak. Lerombolják a kapcsolatot, amikor jól is érezhetnétek magatokat egymással.
Ami számomra ijesztő, ahogy azzal dobálózik, hogy el lehet menni. Mi lenne, ha egyszer tényleg elmennél??? Lehet hogy, akkor döbbenne rá dolgokra...
Igazad van csak ne félnék ennyire tőle. Illetve én ezzel magyarázom, hogy mindig alulmaradok. Hogy nem tudok frappánsan válaszolni neki. Valamivel mindig sikerül úgy megbántania, hogy köpni-nyelni nem tudok. Csak vagdalkozom lényegtelen gondolatokkal.
Ki kell állnunk a saját érdekeinkért,ha mi nem tesszük,akkor más sem teszi meg helyettünk.
OK, aztán jövök és beszámolok. Talán hamarosan. Mostanában megint mindenen összekapunk. Ami késik nem múlik, szerintem érik egy új vita.
Ebből baj lenne azt hiszem. Bár lehet meglepődne és végre emberként bánna velem.
De az!Visszás.Azt hiszem neked is be kellene vetned az ő mondatát válaszként,hogy fogadjon el ilyennek amilyen vagy.Ha nem tud így szeretni ,akkor mehet:)!
Én egyszer kértem az uram, hogy változzon meg valamilyen konkrét ügyben. Azt a választ kaptam ,hogy fogadjam el olyannak amilyen vagy mehetek. Igaza van ,elfogadtam. Csak ez fordítva nem működik, egyfolytában piszkál, hogy én változzak meg, mert ez a viselkedés nem jó. Na ekkor felmegy a pumpa. És nem tudom megmondani neki az őszinte véleményem, mert félek a választól. Illetve párszor megpróbáltam, mindig azt a választ kaptam, hogy ha nem tetszik mehetek. Nekem kicsit visszás ez.
A feltétel nélküli szeretet nem egyenlő a kompromisszumkészséggel:))!Lehet úgy is szeretni alakit,hogy közben a falra mászunk tőle.Gond csak akkor adódik,szerintem,ha meg akarjuk változtatni őt.
amíg csak néha, addig nincs baj.
Egyetlen embert szeretek feltétel nélkül: a kisfiamat. Néha haragszok rá de nem tud olyant tenni amit ne tudnék neki megbocsátani. Már a férjem hibáit sem tudom néha tolerálni. Jó ez így?
20 éve még én is így gondoltam...
Szeretettel mindent el lehet érni.
Ha szeretetet adunk, előbb-utóbb a leggonoszabb emberből is előcsalhatjuk a jobbik énjét.
én megpróbáltam, de nem sikerült. nem tudtam itt tartani a szeretetemmel azt, akit nagyon szerettem...
A hatalom szeretete, nem a szeretet hatalma...
További ajánlott fórumok: