A szeretet 5 nyelve (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Nagyon jó a könyv, érdemes elolvasni. Szerintem is fel lehet állítani egy sorrendet, kinek mi a legfontosabb. Természetesen mind az öt szeretetnyelvre szüksége van mindenkinek, de van fontossági sorrend. Egyébként valóban ösztönösen is rájön az ember arra kinek mi a fontos, de ha tudotosan is oda figyelünk rá, akkor még közelebb kerülhetünk a szeretett személyhez.

Kicsi lányom 4 éves és tudom, hogy az elismerő szavak a legfontosabbak számára. A többi között még nem igazán tudnám felállítani a sorrendet, talán a minőségi idő a második legfontosabb.

Kisfiam 2 éves, nála még nem tudom megmondani...

bizalom,hüség,öszinteség,önzetlenség,szex.

itt van az 5:-))))

Irigylem az optimizmusodat! De hogy mennyire nem "magától értetődő dolgok" ezek, azt szerintem a válások számának növekedése igencsak alátámasztja.

Hidd el, hogy nem cinikus szeretnék lenni. Egy válás után bizton elmondhatom, hogy sok mindenről azt hittem, hogy "magától értetődő", nem is értettem, hogy a páromnak miért okoz ez vagy az gondot.

Mellesleg olvastam a könyvet, és a gyerkőceimnél kifjezetten bevált. Sokszor "önzően" szeretünk, ahogyan nekünk esik jól. De az önzetlen szeretet figyel a másikra, és meglátja, hogy ő milyen formában tudja könnyebben emészteni a szeretet-megnyilvánulásokat. Van, aki ösztönösen ráébred, van, akinek kell egy kis útmutatás. (Pl. a fiam folyamatos "Anya, nézd, figyelj, mit csináltam, nézd mi van a könyvben, ülj ide, nézd velem a mesét" kijelentései mögött a minőségi idő igénye nyilvánult meg. Ösztönösen is tudtam, de a "nem hiszem, hogy ilyen önállótlan" érzését lecsillapította bennem a könyv.)

Szerintem ezek "nem időfüggő" dolgok. Venni bármikor lehet valami apróságot, akár a szokásos bevásárlás során is. Vagy bármikor megdícsérhetem, ha csinál valami jót. Vagy megcirógathatom...

Van, hogy sokat tudunk találkozni, van, hogy naponta csak 10-20 percet, maximum egy órát. (a jövő hét például sajnos ilyen lesz)

De valamelyikünk mindig okoz valami meglepetést, kedves szavunk mindig van a másikhoz, egy puszi, egy érintés, ezekre mindig van idő.

Azt sem tudom elképzelni, hogyha majd lesznek gyerekeink, ne jusson naponta legalább 30 perc egymásra. És ebbe a kis időbe beleférhet minden. Ha nem is mindig pont egyszerre.

De hát majd kiderül. Én mindenesetre ilyen vagyok, szeretek mindenre figyelni. A párom is egyébként hasonló hozzám, úgyhogy szerintem ehhez nem feltétlenül kell könyv. Ezek magától értetődő dolgok. :-)

Oh, szerintem meg nem hülyeség. :o)) Nagyon is jó támpontokat ad a könyv!!!

Az lehet, hogy most Neked mindegyik egyformán fontos, és korodból ítélve sokkal több időtök juthat egymásra, mintha már 2-3 gyerkőc szaladgálna körülöttetek, de lehet, hogy idővel, ahogy változol, vagy jobban megismered önmagad, vagy kevesebb időtök jut majd egymásra, számodra is nyilvánvalóvá válik némi rangsorolás. Az emberek nem egyformák, és bizony, ha így végiggondolok a családomon, barátaimon, no, és ha magamba nézek, abszolút észrevehető, hogy kinek mivel lehet nagyobb örömet szerezni, ki mit igényel jobban.

Szóval én is csak ajánlani tudom Mindenkinek ezt a könyvet! (a többi könyve is jó!) :o))

Nagyon tetszik Chapman könyve, együtt olvastuk a nejemmel.

Mindenkinek ajánlom.

No, szia! Én a Gyerekekre hangolva című könyvet olvastam ugyaettől az írótól. A nagyobbik gyerekem már négyéves, nála már meg lehet állapítani, hogy melyiket igényli legjobban. Szerintem a minőségi idő az első nála, de fontos az ajándék is. Mindent begyűjtene, és nem is az ajándék nagysága a lényeg nála, hanem hogy NEKI vegyen valaki valamit. Akármit. Akkor már ő örül. Szerintem én is a minőségi időt értékelem a legtöbbre a magam részéről.

Még majd jövök, de most megyek az oviba a gyerkőcért.

Én ha főzök, nekem szükségem van arra, hogy ha tényleg jól sikerült, akkor meg legyen dicsérve. Nem.. nem én, hogy én milyen jót főztem, hanem hogy milyen finom volt az étel :) Engem hihetetlen boldogsággal tölt el, hogy ha olyant főzök, ami finom.

Fontos hogy a munkám el legyen ismerve :)

Ezen kívül rám még a minőségi idő is nagyon igaz. Ha a párommal vagyok, akkor tényleg 100%osan vele akarok törődni, kell szerintem a mai világban amikor az ember szinte megállás nélkül dolgozik, olyan időszak, amikor csak egymásra figyelünk.

Nekem ez a kettő a "szükségletem", én így érzem a legjobban, ha szeretnek.

A páromnak szeretek ajándékokat venni... mikor olcsóbbakat, mikor drágábbakat, s imádok hozzá bújni, simogatni, én felé ezzel fejezem ki azt, hogy szeretem.

A páromnak szüksége van az elismerő szavakra, és a testi érintésekre, ugyanakkor irányomban a szívességekkel, és a testi érintéssel próbálja kimutatni, hogy szeret.

Sziasztok!

Sokszor feltették már nekem a kérdést, hogy mivel vidíthatnának fel, mivel szerezhetnének örömet. Igazság szerint szinte mindig elgondolkodtam rajta, mire is vágyok a legjobban.

De ez a kis "probléma" nem csak velem kapcsolatban szokott fennállni, hanem azzal is, hogy az érzéseimet hogy fejezem ki mások iránt (főleg a vőlegényem irányába), s hogy az a kifejezési mód számára is azt jelenti-e, amit nekem.

Minap a kezembe került egy könyv (Garry Chapman - Egymásra hangolva), s eléggé elgondolkodtatott.

"A házassági tanácsadás gurujának tartott szerző szerint minden értetlenség abból fakad, hogy a kedvesünk nem talált rá a szeretetnyelvünkre. Ebben a helyzetben fordulhat elő, hogy gyengédségre vágyunk, de folyamatosan falakba ütközünk, és emiatt időnként a fantáziánkhoz menekülünk. Ezeknek az álomképsoroknak a főszereplője pedig egy olyan férfi, aki hegyeket mozgatna meg és világokat szelne át a szerelmünkért. A szerelemérzet múlandó, így a maradandósága iránti vágyunk is csak illúzió. Ugyanakkor, ha folyton fűtene minket, legalapvetőbb feladataink elvégzése is nehézségbe ütközne, mivel világunk teljesen beszűkülne arra a személyre, akit olyan mélyen szeretünk. Miután a szerelem lecsitul, felszínre törnek az egyéni vágyak, jönnek a viták, szaporodnak a kérdőjelek. Ilyenkor jogunkban áll dönteni, feladjuk-e a kapcsolatot, és máshol próbáljuk feltölteni a „szeretettankunkat”, vagy megdolgozunk a másik szeretetéért.

Íme 5 szeretetnyelv, melyek segíthetnek abban, hogy jobban megértsük azt az embert, akivel nap mint nap álomra hajtjuk a fejünket.

1. Elismerő szavak

Egy jól eltalált bók órákra vagy akár napokra felduzzasztja az önbizalmunkat. Különösképpen igaz ez azokra az ínséges időkre, amikor keményen küzdünk valamiért, és annyira örülnénk, ha elismernék az erőfeszítéseinket. Egy kedves mondat nem nagy fáradság, ám a dac – „ő sem mond nekem semmi kedveset” – gyakran lakatot tesz a szánkra, vagy talán úgy gondoljuk, párunk elég magabiztos, nincs szüksége dicséretre. Megesik, hogy annyira belezöldülünk a zsörtölődő szerepbe, hogy el is felejtjük, mit hozhatnánk ki a másikból néhány jó szóval. Persze ha mi kritikusan szemléljük önmagunkat, férfi legyen a talpán, aki képes megfelelően bókolni nekünk. Mert mi azt a mondatot például, hogy „Szívem, nekem is így is tetszel, miattam igazán nem kell fogyóznod”, hajlamosak vagyunk úgy lefordítani magunknak, hogy „Kövér vagyok, és nem tetszem neki.”

Ha a párunk ezt a szeretetnyelvet beszéli:

Egy férfi sosem fogja kérni, hogy ismerjük el őt. De ha tudjuk, hogy fontos számára a pozitív visszajelzés, ne bánjunk szűkmarkúan a dicséretekkel!

2. Minőségi idő

Lehet, hogy egy fedél alatt élünk valakivel, mégis úgy érezzük, alig szentelünk egymásnak időt. Szabad mozgástérre mindenkinek szüksége van, ám együttlét és együttlét között is gigászi lehet a különbség. A friss szerelmeseket például messziről fel lehet ismerni, hiszen lerí róluk az újdonság izgalma, maximálisan kizárják a külvilágot, és órákon át képesek kizárólag egymásra figyelni. Ehhez képest egy rutinra „fejlesztett” kapcsolatban nagyobbak a szünetek, több a csinos pincérnő idomain felejtett férfiúi pillantás, és több a női sóhaj is.Ha úgy érezzük, hogy a kedvesünk túl kevés figyelmet szentel nekünk (például sosem kérdezi meg, hogyan telt a napunk), miközben mi több közös élményre vágynánk, valószínűleg a szeretetet számunkra a minőségi idő közvetíti. Ha egy pár életéből kikopnak a közös tevékenységek, az könnyen ébresztheti bennük azt az érzést, hogy a másik már nem törődik velük, és már nem élvezi a társaságukat.

Ha a párunk ezt a szeretetnyelvet beszéli:

Meglehet, hogy miközben mindennap lelkiismeretesen elvégezzük a feladatainkat, elfelejtünk beszélgetni. Ez akkor is igaz, ha úgy látjuk, a kedvesünk inkább magába mélyedne (persze ha éppen a Bajnokok Ligája megy a tévében, akkor helytálló ez a feltételezésünk). Meg kell tanulnunk helyesen figyelni egymásra, és felismerni, hogy a másik mikor vágyik arra, hogy meghitten beszélgessünk vele. Chapman doktor szerint, ha nem tudjuk, hogyan merülhetnénk mély beszélgetésbe, jegyezzük fel napközben, milyen érzéseink társultak a történésekhez, és este vitassuk meg ezeket a párunkkal.

3. Ajándékozás

Ezt az alcímet olvasva nyilván mindenki eltöpreng majd, mikor is kapott utoljára valamit csak úgy spontán a kedvesétől, hiszen az ajándék - árától és nagyságától függetlenül - kézzelfogható jele annak, hogy a másik ránk gondolt. Egy valóban hatásos szuvenír beszerzéséhez azonban ismernünk kell a párunk vágyait. Sokan felesleges költekezésnek ítélik meg az ilyesmit, ám ha ezzel érzelmi szükségletek elégíthetők ki, ennél jobb befektetés nem is létezhet, hiszen a meglepetésajándékok nagyban hozzájárulnak a szeretettankok feltöltéséhez.

Ha a párunk ezt a szeretetnyelvet beszéli:

Nem kell különleges alkalomra várnunk az ajándékozással. Ám ne feledjük, hogy ha kedvesünk nehéz időszakokban van, a jelenlétünk lehet a legnagyobb ajándék számára.

4. Szívességek

A férfi-női szerepek az utóbbi évtizedekben átalakultak, ma már a legtöbb helyen megoszlanak az otthoni teendők, ezért a vitáknak táptalajt adnak a háztartási munkák. Amit a szerelem hevében még örömmel megtettünk egymásért, azt a rózsaszín köd eltüntével már tehernek érezhetjük. Ahol az egyik fél túlterheltnek érzi magát, ott mindennaposak a „Miért nem mosogattál el?”, „A múltkor is én vittem le a szemetet!”, „Egyszer te is kiteregethetnél!” típusú szemrehányások. A gond legtöbbször azzal van, hogy ilyenkor már általában nem kérünk, hanem követelünk. De minden elégedetlenségünkkel tulajdonképpen a szeretetéhségünknek adunk hangot. Sok férfi juszt sem csinálja meg, amit elvárnak tőle, mert lelke mélyén neheztel a követelődzésünk miatt.

Ha a párunk ezt a szeretetnyelvet beszéli:

Chapman doktor őszinte híve a listáknak. Ha az egyik fél azt szeretné, hogy a párja többet segítsen neki, akkor érdemes papírra vetnie a kéréseket, hiszen ezáltal konkretizálhatja, mit is szeretne a másiktól.

5. A testi érintés

A csók, az ölelés, a szexualitás mind-mind a szeretet kifejezésének eszközei. Számos kutatás támasztja alá, hogy azok a csecsemők, akiket gyakran ölbe vesznek, érzelmileg egészségesebb felnőtteké válnak. Egy olyan kapcsolatnak, ahol az egyik fél sokkal jobban igényli ezt, mint a másik, nem jósolható nagy idő. Akinek ez az elsődleges szeretetnyelve, a hűtlenség különösen fájó lehet, hiszen a párja másnak adja azt, amire neki lenne szüksége: az érintést.

Ha a párunk ezt a szeretetnyelvet beszéli:

Egy simogatás vagy egy meghitt összebújás segíthet a konfliktusok feloldásában, kedvesünk kedélyállapotának javításában, és nem kerül semmibe, ahogy egy hátmasszázs sem."

( Az idézetet egy internetes oldalról másoltam ki, a könyv ennél jóval terjedelmesebb, és részletesebb is. Akit komolyabban érdekel a téma, szerintem érdemes elolvasni )