A szerelem halála....miért fordul el tőled az aki "szeret"? (beszélgetős fórum)

Ha jó emberismerő lennék, nem ejtettek volna pofára. Bár egy idő után mindenkit ki lehet ismerni.

Sajnos kissé messze laksz ahhoz, hogy bármit a füledbe suttogjak. :)

Az egyszer lent, egyszer fent. tudod arra vonatkozik, hogy az embernek vannak jó és rossz időszakai... (remélem csak megjátszod, hogy GYPE-s vagy :) )

Ha te elmondod, mit vársz egy nőtől, elmondom én is, mit várok egy pasitól. :)

A hobbi mindig drága mulatság... gondold csak át!

:) Szóval akkor beletrafáltam az előbb, igaz? És "nemfeleség" van? :)

Egyébként még véletlenül sem óhajtok házasodni...

Egy kis idő biztosan kelleni fog mire kihevered, főleg hogy épp van más bajod is, sajnos.

De akkor ezek szerint a férjeddel sem jártál volna jobban. Mármint ha ő lenne a szerelmed tárgya. Mindig távol...

Lesz majd jobb. Egyszer fent, egyszer lent. Kár hogy sokszor nem úgy szeretnek minket ahogy mi akarjuk azt...

A hóra?

Amúgy már késő... hozzád akarok menni feleségül :P

A férjeddel elváltatok?

Évekkel ezelőtt én is hittem egyszer ilyesmit... én is nagyot koppantam. :)

Túléltem, egyetlen maradandó eredménye lett a dolognak, nekem zárva van a szívem. Valahogy úgy alakult, hogy nem veszem észre a férfiakat, azt mondják, nagyon kedves vagyok, meg tetszem is sokuknak, de olyan érzésük van, hogy megközelíthetetlen vagyok, fallal körülvéve, nem lehet megpuhítani. Pedig hiányzik a szerelem. Vigyázz, te ne járj így! :)

De bunkó vagy... :)

Tán elhagyott a feleséged?

Nem akarlak közhelyekkel traktálni, de ha azt mondod, nem volt szerelem, akkor jobb is ha vége, nem igaz? Ha rá gondolsz, gondolj arra, ami jó volt együtt. Mert végülis úgy tűnik, sokszor volt melletted amikor szükséged volt rá. Talán csak eddig, innentől majd leváltja valami vagy valaki.

Müller péter mondta és igaza van, hogy: "Az ember sohasem azért lesz szomorú, mert a bánat kívülről rátör – hanem mert belülről csinálja. Az érzéseink sohasem kívülről szakadnak ránk, hanem belülről.

És belül mindig azt érezzük, amit megengedünk magunknak!"

Én azt mondom, ne engedjük meg magunknak...

(Én is egy nehéz helyzetben elhagyott nő voltam, ismerem az érzést)

Szerintem ezt sokkal inkább ők ketten tudnák rendbe tenni :o)).

Félre értések elkerülése végett a fórumindítóra és férjére gondolok

;)

Persze, tudom, hogy vannak erre eszközök... pont ezért kéreztem, ez érdekes. Komoly volt a kérdés, nem rosszindulatból tettem fel. És igazából erre nem is gondoltam, hogy ennyire egyszerű... egy felolvasó program :)

Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél, de azt mondják, ami nem öl meg az megerősít. Talán tényleg vannak ilyen sorsszerű dolgok az életben. Majd elkezdődik valami más... mindig csak előre!