A rebarbara

A története sokkal kalandosabb, mint gondolnánk. Évezredeken át nem ételként, hanem kifejezetten értékes gyógynövényként tartották számon Ázsiában. A selyemúton keresztül érkezett Európába, ahol olyan drága volt a gyógyhatásai miatt, hogy egy időben drágábbnak számított, mint a legfinomabb fűszerek vagy az arany.

Az európai kertészek sokáig csak próbálgatták termeszteni, mire rájöttek, hogy a húsos szára nemcsak ehető, hanem a hosszas főzés során csodásan megpuhul és egy nagyon egyedi, frissítően fanyar ízt ad a fogásoknak.

Ami a konyhai felhasználását illeti, a rebarbara igazi kaméleon! Lekvárok, szörpök, piték és mártások is készíthetők belőle. Mivel önmagában rendkívül savanyú, szinte kötelező párosítani valamilyen édes ízzel.

Van egy nagyon fontos szabály, amit mindenképpen érdemes tudni, mielőtt rebarbarát vinnénk a konyhába, mégpedig az, hogy csak a szárát szabad megenni. A növény levelei ugyanis jelentős mennyiségű oxálsavat tartalmaznak, ami mérgező a szervezet számára! A rózsaszín szárak teljesen biztonságosak és egészségesek.

Ha eddig még nem kóstoltad, mindenképpen érdemes adni neki egy esélyt, mert egy egyszerű kevert süteménybe sütve vagy egy pohár hűsítő szörpként is tökéletes. Nem igényel bonyolult konyhai tudományt a elkészítése, elég csak felkarikázni, egy kis cukorral összefőzni.

Szerintem nagyon jó dolog megismerni ezeket a kicsit elfeledett, izgalmas alapanyagokat, mert színesebbé és változatosabbá teszik az ételeinket.