A párom nem akar gyereket, én igen, és ő az igazi... (beszélgetős fórum)

Szia Christa09!

Sokszor elolvastam a történetedet :)

Hasonló helyzetben vagyok, mint te voltál...

Kivéve, hogy ő küldött el, már többször, mert "szeret velem lenni, de annyira azért nem, hogy összekössük az életünket" valahogy eddig mindig vissza csűrtem-csavartam magam... ja, és már 37 éves vagyok... Vele 4 éve vagyunk együtt, kivéve egy hónapot, amikor próbálkoztam egy másik férfival, de közben féltem, hogy elveszítem Őt, sőt, őket, mert a kisfiához is kötődöm már, őt három évesen ismertem meg, most 7... ráadásul szereti a gyerekeket, szeretne még, de nem mer velem? belefogni, igaz nehézkes a lakhatásunk... No, mindegy, szóval köszi, hogy megírtad :) az utóbbi két évben negyedévente újra és újra elolvasom. ;)

Szia Angi37! Nem tudom aktuális-e még!

Szeretném elmesélni az én történetemet. 30 éves voltam, amikor összejöttem egy akkor 39 éves férfival, aki elvált és van egy lánya, aki akkor volt 15 éves. Nekem nincs gyerekem. Már egy ideje nagyon szerettem volna, de nem találtam meg a megfelelő embert. Nagyon szép időszakot éltünk meg együtt, imádtuk egymást, a lányával is jól kijöttem. Olyan volt, mint a mesében. Csak aztán felmerült a gyerek kérdés. A párom egyértelműen kijelentette, hogy neki már van gyereke és nem akar többet. Én nagyon szerettem és próbáltam beszélni vele, ész érveket, jövőképet felvázoltam, sírtam, néha lemondtam róla, hogy nekem gyerekem legyen, mert annyira szerettem. Ő nem gondolta meg magát. Szép lassan 33 évesen megérett bennem, hogy akármennyire is szeretem, nem tudok gyerek nélkül élni. Többször próbáltam elhagyni, titkon remélve hátha meggondolja magát. De nem. Végül az utolsó kétségbeesett szakítás után, megismerkedtem egy másik férfival. Ő tudta, hogy még nincs lezárva az exemmel teljesen, ezért csak ismerkedünk hónapokig. Hozzám se ért egy ujjal sem. Közben a volt párom úgy tűnt bele is nyugodott a szakításba. Elmondtam neki őszintén már az elején, hogy van valaki, akivel esetleg új életet tudnék kezdeni. Aztán, amikor először meglátott bennünket az utcán együtt, 3 hónappal a szakítás után, akkor kezdett újra közeledni és amikor nemet mondtam, azt mondta, hogy bevállalja a babát is csak menjek vissza hozzá. De akkor már késő volt, szép lassan elkezdtem vonzódni az új páromhoz. Többször is kért, menjek vissza, azonnal lehet baba is!!! Végül sok átsírt, végiggondolt éjszaka után az új páromat választottam! Most 34 évesen pedig 4 hónapos terhes vagyok a kisbabánkkal:)És BOLDOG vagyok az új párommal!

Hát nem ő az igazi, tapasztalatból beszélek hidd el.

Egy nőnek igen is "jár" a gyermek,akkor teljesedik be igazán a nőiessége.Ha a párod nem így gondolja , akkor NEM Ő AZ IGAZI. Aki azt mondja nem kell gyerek, azzal valami baj van SZERINTEM.

Nem szabad beletörődnöd, viszont nagyon sokat várnod sem.

Nagyon önző dolog azoktól a pasikól, akanek van gyermekük, ilyet kijelenteni.

Nem szabad vele maradnod...... ismét mondom, tapasztalatból beszélek.

Én a helyedben próbálkoznék... Pláne, ha az igazi!

Sokan miután babavárásra adják a fejüket döbbennek rá, hogy manapság már nem is olyan könnyű mindenkinek teherbe esni...

hát igen,nem könnyű a helyzeted és valóban nincs garancia,de esély igen. és csak nézd meg:a Jakupcsek Gabi 46évesen szült :)

ha vele maradsz lehet h megbánod és később pont amiatt romlik meg a dolog,h őt fogod hibáztatni a gyerektelenségért,holott a te hibád,hisz te vállaltad h így is maradsz.. ezt nem bántásból mondom..

és még ott van legvégső esetben a donorsperma.. tudom nem ez a cél,de ha minden kötél szakad egyedül is lehet babád..

azért még egy próbát tehetnél a pároddal mond el neki őszintén h mit érzel,lehet h átérzi és meggondolja magát. de már 50 éves és van gyereke szóval ő már átélte milyen..ha akkor sem akar, még mindig dönthetsz te..

sok sikert kívánok neked,ha bármikor van kedved,írj akár priviben is,örülnék ha segíthetnék :)

Koszonom a hozzam szolasotokat!

Nos az elsohazassagabol van 1 14 eves fia,a felesege meghalt mikor a gyerek 3 es fel eves volt,egyedul nevelte,es raadasul a gyerek keresztanyja elakarta venni tole a gyereket.szoval nehez volt neki.Nos a parom 50 eves en 39,az utolso idoket jarom a gyerekre,elhagyni nem tudom,de szemvedek mikor latok 1 edes kicsiket.Nem tudom mit tegyek.

Hát nem tudom, a te korodban már nem sokat lehet várogatni, hogy felnőjön a pasi...

De ha hajthatatlan és elhagyod, akkor sincs rá semmi garancia, hogy "időben" találsz megfelelő társat, aki akar gyereket is.

Nehéz.

Ha már felteszed ezt a kérdést (hagyjam el),akkor foglalkoztat ez a gondolat is.

Talán mégsem ő az igazi?

:((

Az én párom sem akart gyereket sokáig. Igaz, mi elég korán (én21, ő 23 éves volt) összejöttünk, így bőven volt időnk a gyermekvállalásra. Kb. 25-26 éves lehettem, amikor kerek perec közöltem vele, hogyha nem akar gyereket később sem, akkor hagyjuk inkább az egészet.

Elfogadta, hogy én így érzek, együtt vagyunk azóta is. Én 34, ő 36 a lányunk pedig 2 éves.

A pasiknak idő kell. Ha még "belefér" az idődbe, várj.., de ha már nem huszonévesek vagytok, akkor nem biztos, hogy változni fog a véleménye.

Persze kivételek mindig vannak. Remélem, nálatok is így lesz.:)

Hű ha... Ez egy nehéz kérdés. Választanod kell. Leélheted az életed gyermek nélkül a párod mellett, reménykedve, hogy meggondolja magát.

Elhagyhatod és kereshetsz mást, viszont nem biztos, hogy annyira fogod szeretni, ellenben lehet gyereked.

Vagy választhatsz egy harmadik ostoba lépést, a teherbeesést... És megkockáztatod a mindent, vagy semmit lehetőségét.

Miért nem akar gyereket?

ha nem ugyanazt akarja amit te,akkor nem ő az igazi..

az az igazi, aki hasonlóan gondolkodik, ugyanaz az értékrendetek,a vágyaitok, álmaitok, jövőképetek.

ettől függetlenül szerethetitek egymást, de az igazi sajna nem ő neked.

szia!

nálam ugyanez a szitu, de mondjuk én még kicsit fiatal vagyok, de én a te helyedben elhagynám... :S

Udvozlok minden kedves hozaszolot!

Nektek mi a velemenyetek?

Hadjam el?vagy mondjak le a gyerekvallalasrol?