Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » A pánikbetegség gyógyítható? fórum

A pánikbetegség gyógyítható? (beszélgetős fórum)


1 2
56. vorosmanoka (válaszként erre: 55. - Grizus)
2015. jún. 24. 08:46
segitocseppek.hu, ott van az ezerjófüves verzio vagy a tanulást segítő, a pasi aki keveri ezeket nagyon ért hozzá.
55. grizus (válaszként erre: 53. - Vorosmanoka)
2015. jún. 24. 08:08
Az elsősegély cseppet használtam, de nem győzött meg. Most arra gondoltam, rendelek olyan keveréket, amit én állítok össze, hisz meg lehet találni a növények leírását.
54. grizus (válaszként erre: 52. - Vorosmanoka)
2015. jún. 24. 08:06
Hát, végül is igaz. Igazából nekem mindegy, minek nevezzük. Az biztos, hogy oka a mélyben, tudattalanban van és ezért jön elő irracionális formában, pedig valójában nem az. Úgy tapasztalom, bármekkora utat is jártam be eddig az önismeretben, a legalapvetőbb dolgokra, amik ott voltak a szemem előtt, sokáig nem jöttem rá. Ezek olyasmik, amik apróságoknak tűnnek, de igazából a legegyértelműbben jelzik, hogy hol követek el hibát. Na mindegy, ez hosszú.
53. vorosmanoka (válaszként erre: 50. - Grizus)
2015. jún. 24. 08:04
Én a segitocseppeket ajánlom neked, nem tudom, a bach terápia mennyire járható út nálad, nekem anno sokat segített mikor elhagytam a gyógyszereket.
52. vorosmanoka (válaszként erre: 49. - Grizus)
2015. jún. 24. 08:02
Mindig van kiváltó oka, de akkor sem tartom betegségnek. Nálam a betegség az amit gyógyszerrel kell gyógyítani. Én végigvezettem magamban mi az ami kiválthatta, pl az hogy pl óvodában sem igazán voltam ember központú sosem barátkoztam, mindig az elvárásoknak akartam megfelelni, és persze sosem jött össze és célponttál váltam. MAximalista voltam sokszor magammal szemben, holott senki nem várta ezt el tőlem. Tehát ok lehetett, főleg az, hogy gyerekkoromban nem kaptam meg azt az odafigyelést amire szükségem lett volna. De továbbra is tartom magam ehhez, hogy ha pl stressz, krízis, bármi negatív ér, azt tudom kontrollálni, le tudom reagálni és nem jön elő olyan rosszullét amin nem tudok urrá lenni.
51. grizus (válaszként erre: 48. - Grizus)
2015. jún. 24. 08:02
Betegség alatt nem csak az értendő, amire gyógyszert adnak. Amúgy egyetértek Veled a pszichiátriát illetően. Én a kerületi gondozóba járok, ahol is megkérdeztem, hogy van-e lehetőség pszichoterápiára járni pszichológushoz. A doktornőm erre leszerelt, hogy "én már elég pszichoterápiára jártam", ami nem igaz... inkább nem ragoznám, lényeg, hogy szedjem a bogyót, viszlát. Kösz a nincsmit. Az ember nem teheti az egészségügy kezébe az életét, az egészségét, a saját kezébe kell vennie és megfelelő segítőket találni, ezen vagyok most, még ha lehetőségeim végesek is. Nem fogok beletörődni olyasmibe, amit hitem szerint meg is változtathatok.
50. grizus
2015. jún. 24. 07:57
Régen voltam nagyon rossz állapotban, nem mentem vele sehová. Jellemző, hogy még anyám se tudta, mondjuk amúgy is hülyének nézett volna miatta. (Úgy látszik, pár családi vonalon feldolgozatlan dolog kulminál nálam, de nem baj, biztos bevállaltam őket. Amit én feldolgozok, legalább nem viszem tovább és visszamenőleg is gyógyít.) Volt sok minden, szívpánik, iszonyú gyors szívverés, hasmenés, látászavarok, szörnyű félelem, rettegés de a legrosszabb a légzészavar volt. Egyfajta légzéskényszer és hiperventillálás, közben légszomj. Aztán ezekből kijöttem, de pár éve megint elő-előjön az utóbbi, csak halványabban. Itthon már nem, de közlekedésben, utcán, idegen helyen sajnos igen. Egy rettegés fut át rajtam, a biztonság elvesztésétől. Nem szeretek nagy tereken, nagyobb zebrákon átmenni, mert rámjön ez a bizonytalanság és meg kell kapaszkodnom. A metróba se megyek le, ha egy mód van rá. Már elkerülő magatartást is folytatok ezek miatt. Arra jutottam, hogy ez már a sokadik helyzet, amikor a torokrésszel, a torokcsakrával van gondom. Ráadásul pajzsmirigy alulműködésem is van, valószínűleg hormonzavar is, elhíztam és egyéb dolgok, amik inkább esztétikailag zavarók, de valójában elváltozást, problémát jeleznek. A depresszióm már elmúlt, de sok feldolgozatlan lelki gond maradt, ami gátol a haladásban. Ezért gondoltam rá, hogy elmegyek kineziológushoz, érdekelne, kinek segített, mik a tapasztalatok. Aki tud ebben segíteni, kérem írjon. Köszönöm.
49. grizus
2015. jún. 24. 07:48

Nem hiszek abban, hogy azt kell mondogatni, hogy ez irracionális, meg nincs oka, meg hülyeség. Ez bemagyarázás. Nem, valami oka van és nem irracionális. Hisz különben nem létezne.


Kineziológus segített valakinek? Most ezen gondolkodom, csak nincs rá túl sok zseton.

48. grizus (válaszként erre: 40. - Vorosmanoka)
2015. jún. 24. 07:46

De igen, betegség.

Valóban hálát adhat, aki nem ismeri első kézből.

Kíváncsi vagyok, vajon az a mentős, aki a kezdődő első rosszullétemnél azt mondta, "ilyen nincs", ma hogy gondolja.

Bár igazából nem is vagyok kíváncsi. Tojok rá.

47. vorosmanoka (válaszként erre: 45. - 16b5d6ae34)
2015. jún. 24. 07:42

Pánikbetegség, miután minden testi betegséget kizártak, nekem az alábbi tünetetim voltak:


első körben hetekig nem tudtam elaludni, az elalvási fázisba kerülés pontjában felriadtam, nem kaptam levegőt,

következő felvonás, szédülés, magas vérnyomás, csillagok a szem előtt, idegesség, remegés


harmadszor, zavartak a fények, a hangok, nem tudtam utcára kimenni, egy kávézóba beülni, egy boltba elmenni, moziba menni, emberek közé menni....


Akkor ezek nagyon valószerűek és rémisztőek voltak, enyhe depresszióval, halálvággyal.

2015. jún. 24. 07:35

Szerintem, ezek nem betegségek! Ki lehet TELJESEN gyógyulni. Nem, nem a levegőbe beszélek. Pánikbeteg voltam, általános iskolában jött ki előszőr, olyan szinten, hogy hetekig nem tudtam elaludni. Voltam pszihológusnál, tanultam pár technikát, de nem ez miatt múlt el, elmúlt, mintha elvágták volna, a szorongás persze nem, és az sem hogy mindent túl reagáltam, izgultam mindenen amin csak lehetett. Aztán középiskola végén, érettségi előtt jött ki, olyan szinten, hogy durva fizikai tüneteim voltak (magas vérnyomás). Ekkor pszihiáterhez kerültem, gyógyszeres kezelésre, és isten mentsen tőlük (tisztelet a kivérelnek) de sajnos az a tapasztalat, hogy nem azon vannak, hogy gyógyzser neélkül teljes életet élj, ők ragaszkodnak a kis pénzükhöz, a kontrollhoz és hogy akár egyre nagyobb dózist írjanak fel, soksuor felelőtlenül. Nem csak magam bőrén tapasztaltam, volt párom ugyan ezt a felelőtlenséget, és pénzéhességet tapasztalta. A mája egészségére is ráment a felelőtlenül használt gyógyszer!

Én úgy ahogy volt otthagytam a dokikat, a második phszihomókus szörnyű volt, azt éreztem neki nagyobb gondjai vannak mint nekem. Gyógyszereket szépen lassan elhagytam. Mi segített? Állatokkal való foglalkozás, kutyaiskola, ezoteria ezen belül önismeret, meditácó, bach cseppek ... Türelem önmagamhoz, félelmekkel szembenézés, tömegbe, emberek közé mentem, fesztiválra, hogy edződjek. ÉS végül a szakmám által is emberekkel kell foglalkoznom és sokszor hallgatom az ő gondjaikat.

Ezért gondolom így ez nem betegség, ezt nem szabad gyógyszerrel kezelni! Ezt saját magunknak kell megoldani és gyógyítani.

45. 16b5d6ae34 (válaszként erre: 40. - Vorosmanoka)
2015. jún. 23. 15:33

Nem is voltál pánikbeteg, ezt hidd el és adj hálát az érte!

Okosabb vagy az orvosoknál:)))))

2015. ápr. 22. 02:40

Ha legalább van egy dolog, amibe kapaszkodhatunk, akkor nincs pánik. Ha az ember legalább önmagába kapaszkodhat, akkor már nehezen ver gyökeret az ilyenfajta kétségbeesettség, mert ez tulajdonképpen az. A pánik jelzi hogy elveszett a stabilitás, a gyökér, amivel kapaszkodhatunk, amibe kapaszkodhatunk. Ez a gyökér "mi" vagyunk.


"semmi ágán ül szivem" - mondja a költő...


Itt nincs stabilitás. Teljes magány, bolyongás, kilátástalanság. Ez elég jó táptalaj sajnos neki. Arra gyúr, hogy kétségbeessünk és elveszítsük ÖNMAGUNKAT!


Az első feladat talán az lenne, hogy hű legyek magamhoz mindenáron, és tegyem magamat, saját magam szövetségesévé. Ez lenne a gyökér, és egyben a talaj is. Mert a megoldás is nálam van.

2015. ápr. 22. 02:32
Az egyik könyvben azt írja, hogy a pánikbetegség egy óriási szeretethiány, amikor kialszik a belső tűz. Mondjuk egy magányos állapot erdeménye, amikor az ember teljesen csalódik a külvilágban, egy óriási trauma éri, amit nem tud feldolgozni, akkor jelenhet meg ez a "nembírom" állapot. Ugyanakkor azt is jelzi, hogy elvesztettük az önbizalmunkat, az önmagunkba vetett hitünket, és ezt próbálja visszaállítani, mondjuk így, a pánik...
2015. ápr. 21. 02:39
Hálistennek nem vagyok pánikbeteg. Volt már párszor pánikrohamom, nem kellemes. Tűszúrásra ájulok, meg ezzel kapcsolatban újabban már sorbanálláskor is bepánikolok (vérvételkor, oltáskor általában sorban kell állni). Van erre valami megoldásotok? Én hiába próbálok holt nyugodt maradni, egyszerűen kimegy a fejemből a vér, azt összeesek. Vérvételnél már eljutottam addig, hogyha nekiállok dumálni azzal, aki a vért vette, meg nem figyelem, ahogy megszúr, akkor nem történik semmi. Még gyerekkoromban összevarrták pár öltéssel az ajkamat érzéstelenítés nélkül, aztán azóta van ez. Sorbanállásnál pl tecsóban a pénztárnál is néha elkezd dobogni a szívem, meg indokolatlanul ideges vagyok, de ezt nagyjából tudom kontrollálni. Bármi ötlet, technika, ami ilyen esetekben segíthet?
41. stokimagdi (válaszként erre: 32. - D7ba7bf7ff)
2015. ápr. 18. 19:20
kell azért oda egyéb más is :(
2015. ápr. 18. 08:27
A pánikbetegég nem betegség. Én is voltam, 2 évig, gyógyszeres, saját magam gyógyítottam. Segítőcseppek, ezerjófű, ezt ajánlom!
39. 9adf6b5184 (válaszként erre: 38. - D7ba7bf7ff)
2015. ápr. 16. 16:57
Igaz :)
2015. ápr. 15. 20:39
A pánik úgy működik, hogy minél jobban elutasítod, annál jobban erősíted. Minél inkább menekülsz tőle, annál inkább a nyomodba ered. Az árnyékod elől sem tudsz elfutni, csak ha a Nap felé futsz. A fény felé kell közelíteni, mert a fény az elfogadás. A sötétség mindig az elutasítás. Sötétségre nem sötétség a válasz, mert azzal csak megerősödik. A fény tudja csak eltüntetni.
37. 9adf6b5184 (válaszként erre: 36. - D7ba7bf7ff)
2015. ápr. 14. 11:25

Köszönjük! :)

Majd kipróbálom.

2015. ápr. 10. 01:37

Egy megoldás:


[link]

2015. ápr. 10. 01:36
Minél mélyebbre nyomod, annál jobban a felszínre akar törni. Mint a gumicsónak a vízben.
34. Napsugár.. (válaszként erre: 33. - Goldeneye11)
2015. ápr. 9. 07:41
Én elfogadom....ha szabad.
2015. ápr. 6. 09:29
Sziasztok!szivesen segítek pánikbetegség,félelem dolgokban,elég sokat tudok ezekről a dolgokról,az egész életemet irányították évekig,utálok irogatni,de ha valaki skypeon szeretne tanácsot kérni,szivesen segítek
2015. ápr. 5. 23:52
Tudatalatti kipucolásával, rendbetételével tudsz megszabadulni tőle.
2015. ápr. 5. 15:25

Sziasztok!


Én is pánikbetegnek tartom magam, de még nem voltam orvosnál. Nem szedek gyógyszert, elég enyhék a tüneteim szerencsére, és már ezt-azt megtanultam kezelni. Na meg vannak helyek, helyzetek,amiket elkerülök, megakadályozva a félelmet. Nem metrózok például, csak a megszokott útvonalon, akkor is óriási levegővétellel, és akkor, ha nincs tömegnyomor.

Nem mindig tör rám, ha igen, rövid ideig tart, ha kizárom a félelmet okozó tényezőt. Borzasztóan zavarnak a magas épületek, a magasság, közvetlen mellettem, a nagy szabad terek, a tömeg.

Most kerestem fel egy pszichológust, ismerős ajánlotta. Drága, de helyre kell tenni ezt-azt az életemben. Fiatal vagyok, de sok katyvasz van bennem, és nagyon negatív irányba változtam. életvidám, sokat nevető, csacsogó lány voltam, ma már ezek feledésbe merültek. Bízom az orvosban.

Biztos hogy van kiút, biztos, hogy meg lehet gyógyulni. Akarat kérdése is az egész. Ki így, ki úgy gyógyul meg. De aki ebbe egyszer belekerül, tűri, tűri, de előbb-utóbb megunja, belefárad, és keres megoldást.

30. katus3
2015. ápr. 4. 17:54
Én nagyon drukkolok nektek hogy sikerüljön.
29. b00d33e65c (válaszként erre: 28. - Napsugár..)
2015. ápr. 4. 13:54

:) Én is sokszor mondogatom,hogy semmi bajom,nyugi van,stb...De azért a napi 3x0,25 frontin az megy.

Ma lefoglalom magam,kint vagyok a kertben,így jobb.

Csak ettől a hajolgatástól meg a fejem fájdult meg.

DE!!Kitartás nekünk,ezt is legyőzzük!

28. Napsugár.. (válaszként erre: 27. - Bowie)
2015. ápr. 4. 12:47
Igen, el kell kezdenünk beprogramozni hogy JÓL VAGYUNK!!!!!!!!!!!!!! :) Mondja ezt az aki ma is froninnal kezdett, mert nyom a torkom, a pajzsmirigyemnél,és olyan hányingerem is van..persze toltam a frontint, egy 0-25 ot, és persze nem múlt el.Rohadt pajzsmirigy betegség, de gyűlölöm!!!!!!!!!! Tuti ez szarakodik...
27. bowie
2015. ápr. 3. 21:11

14 éve voltam pánikbeteg. A helyzetem annyiban más, hogy a harmadik gyógyszerrel töltött nap után szóltam a dokinak, hogy lehetne e, hogy ne legyen gyógyszer, mert borzasztó rossz vele nekem.

És megpróbáltuk. Sikerült.

A lényege az volt a terápiának, hogy ha éreztem, hogy jön a pánik, szívdobogás, remegés, fuldoklás, mindjárt hányok, mindjárt elájulok érzése, akkor arra kellett koncentrálni, hogy mindez nem fog megtörténni, ezt csak az agyam érezteti velem. Tehát, hogy ájulás környékez, de nem fogok elájulni. Remegek, de nincs mitől félnem, hánynom kell, de nem fogok hányni, stb.

És egy idő után, ahogy elhitettem magammal, tudtam uralni a pánikot. És egyszer csak megszűnt.

Később pár év alatt rengeteg dolog ért, de amikor azt éreztem, már automatikusan állítottam be az agyam arra, hogy minden rendben van.

Tavaly év elején került a kisebbik fiam kórházba, utána egyszer volt pánikrohamom, akkor össze is csuklottam, de szerintem csak azért, mert hirtelen nem tudtam mi ez az egész érzés. Aztán ahogy tudatosult, úgy kezdtem újra mantrázni magamnak a dolgokat. Azóta nem volt semmi.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook