A nők és férfiak 'feladatai' (beszélgetős fórum)

Tudod....akkor tuti nem enne, menjen el éhesen. Mert igenis van olyan, hogy nem érsz rá, főleg egy pici baba mellett. Gondolom ha teheted elé teszed és megkened és egye.

Az eszem megáll, azt hittem csak az öregeknél van ez a fajta begyepesedett mentalitás, de, hogy fiataloknál is...szörnyű. Őszinte részvétem, szerintem még most idejekorán tegyél rendet a férjed és a család, ismerősöd fejébe.

Ja és mert mindent mindig a nászasszonyom csinált hááátööö eléggé le vannak strapálva az idegei. Mondhatni egyedül viszi a vállán a terheket. De azért aranyos, én bírom, csak én nem csinálnám a helyébe:)

De te itt most csak az étkezést-terítést-tálalást emeled ki, nem csak úgy általában a nők és férfiak feladatait.

Nálunk is úgy van, hogy előbb kelek, terítek, tálalok, csomagolok melóhelyre, stb. Szerintem is ez a nő dolga, nőiségéből fakadó gondoskodás, és nem érzem magam ettől cselédnek, nagyon is ki vagyok szolgálva amúgy más téren.

A párom mindig megköszöni, és néha szokta mondani ,hogy hálás a drága szép kezem főztjéért, tálalásáért, és finomabb úgy még a vajas kenyér is, ha én kenem és teszem elé :)

Nálunk fel van osztva, nincs olyan, hogy valami csak a nő vagy férfi feladata. Ez a 21. század, ha a nők dolgozhatnak, akkor a férfiak is nevelhetnek gyereket.

Nálunk délelőtt én vagyok gyerekkel. Apa ha megjön munkából, akkor ő uzsonnáztat, este ő fürdet. Nem mindig, de legtöbbször így van.

A főzés felváltva. Bár hétköznaponként én többször, hétvégén meg általában együtt.

Mosás az az én dolgom, mert nem szeretem a kifordított zoknikat, a beáztatás nélküli zoknikat, a mindent dobjunk csak be a mosógépbe módszert. Azt inkább én...

Takarítás közös feladat. Közös otthon, szerintem így a normális. Én nem vagyok senki cselédje, nem takarítgatok senki után. Mosogatás ugyanígy: felváltva.

Postára nem járunk, online fizetjük a csekkeket.

De a lényeg: szerintem a férfinak pont úgy ki kell venni a részét a ház körül, ahogy a nőnek. Akár gyesen van, akár dolgozik.

Szerintem ahány ház, annyiféle szokás, mindenhol más a bevált módszer, máshogy egyeznek meg, máshogy élnek, stb...

Nálunk a házimunka az enyém, nem is szeretem ha más csinálja, nyilván mikor szültem, meg 2 napot kórházban voltam a kislányommal egy oltás miatt elmosogatott-törölgetett maga után, bevetette az ágyat, kiszellőztetett, elpakolt, főzött... De ezek alapvetően szerintem "női feladatok". Mint ahogy én sem viszem gumiztatni az autót, nem én hordom a szerelőhöz (bár volt rá példa egyszer-egyszer), nem mintha nem tudnám megcsinálni meg nem értenék hozzá de akkor így a kocsi a férjem "reszortja". Ha kertesünk lenne, füvet is ő nyírna. A gyereknevelés fifti-fifti, általában én etetem-fürdetem-öltöztetem, de ha elfoglalt vagyok (pl. pont főzök vagy bevásárolni vagyok) akkor ő cseréli a pelenkát, elkészíti a kaját, stb. Bevásárlás, posta: ésszerűség keretein belül, ha pl aznap kocsival megy melózni, akkor felkapja egyúttal a csekkeket meg a bevásárlólistát is, hogy egy körben letudja. Ha én megyek a kocsival én intézem.

Szóval szerintem vannak tipikus női (pl takarítás, felmosás, vasalás) és tipikus férfi (kocsikarbantartás, fűnyírás, valami megjavítása) feladatok, mindenki végzi a saját kis ütemében de ha valami miatt nem tudjuk elvégezni a saját dolgunkat, akkor nem esik hanyatt a másik hanem fogja magát és megcsinálja, hiába nem ő szokta. Egy férfi is fel tud mosni néha ha úgy alakul és én is tudok alkatrészt rendelni a kocsihoz ha éppen úgy jött ki a lépés.

Nálunk a nászasszonyom férje (azt, hogy is nevezik, nászember?):) elvetemült annyira, hogy kb. azt az álláspontot képviseli és gyakorolja is, hogy semmit nem csinál, mert "minden az asszony dolga". Mosás, főzés, bevásárlás, mosogatás, gyereknevelés, takarítás, stb. Ő majd szerel ha elromlik valami. Hjah...csak az kb 1-2 évente a napi feladatokkal szemben. Ő az aki ha nem teszi elé a felesége a kaját nem eszik. De ezt szó szerint értsétek. Ha az asszony elmegy bárhová, délben dob mindent a kezéből és rohan haza, hogy a férje egyen.

Na így biztos nem tudnék élni egy percet sem, ez nem normális gondolkodás. De így alakították és ez már így is marad. 70 éves házaspárról beszélünk.

Kutyasetaltatas - hetkoznap a parom feladata, hetvegen az enyem, de szep idoben parban visszuk egy nagyobb setaval osszekotve, vagy elmegyunk kirandulni igy az is kozos

Bevasarlas -altalaban online rendelek mindent, de ha kimarad aprosag en intezem el, ha cipekedni kell o intezi

Mosogatas - gep csinalja, de a kipakolas is az eppen arra jaro feladata

Mosas -gep, sokszor reggel beprogramozom, hogy mire hazaerunk akkor jarjon le

Teregetes - aki eppen raer

A szemetest o viszi le minden esetben

Postara altalaban en jarok, ez igy alakult ki

Gyerek nincs

Ha komoly vitába cseppentetek, az nagyon nem szerencsés, akkor a szélsőségekben éltek mindketten, pedig hát itt is az arany középút a legjobb, amikor közös öröm és közös teherviselés van. És ahogy más is mondta: mikor az egyik nem ér rá épp, akkor a másik "melózik" minden zokszó nélkül.

Együtt egymásért a jelszó :)

Nálunk épp azé, aki ráér :D

Vannak azért megegyezésen alapuló dolgok, én viszonylag ritkán nyírok füvet vagy lapátolok havat, párom viszonylag ritkán mosogat. De ha pl. nem vagyok otthon egy hétig, akkor nem rohadnak azért az edények a mosogatóban, vagy ha párom nincs, akkor nyilván kihúzom a kukát ha jön a kukásautó aznap.

Postára az megy, aki aznap arra jár, bevásárolni vagy együtt, vagy szintén, aki aznap kocsival van/útba esik neki az a féle bolt, ahonnan épp kell vmi. kertes házban lakunk, kutyát együtt sétáltatunk, ha úgy van.

Most várom az első babánkat, nyilván ez majd hoz változást, de egyelőre úgy állunk hozzá, hogy nem segíteni fog nekem, hanem a gyerek is családtag lesz, együtt "csináltuk", együtt akartuk, és együttesen kivesszük a részünket a neveléséből. Jó, itt is azért vannak olyan dolgok, hogy nyilván szoptatni én fogom, de a többi dolgot akár simán tudja majd ő is rendezni.

Villanyt-gazt-vizet nem szerelek;

nem festek-mazolok-parkettazok;

asztalos-komuves sem vagyok.

Ezeken kivul csak munka van egy caladban, ami nincs nemhez kotve.