A nagycsaládosokat a gyerektelenek és az egygyerekesek tartják el? - egyetértesz? (beszélgetős fórum)

Ezek szerint te is így érzed jól magad....

:DDD

ugyanmár...muszáj mindig offolni?

Igaz valaki így érzi jól magát...

Volt poén?????

Persze kinek mi..

Ezt a szintet én már nem értem.

A "jó vagy"-ot még igen, a többihez már szótár kellene...

Kedves Harivera!

Megnéztem a lurkóid, csodásak, minden elismerésem érte!!!

Mikor voltál középsulis?

Előre is bocsánat mindenkitől, ha túl "szigorú" lennék, vagy nem látnátok bennem elég empátiát... :)

Először is miért kellene törölni a fórumot? Láttam ilyen véleményt... Kicsit engedett a színvonalból, de azért van, hogy bárki elmondhassa a véleményét normálisan becsomagolva...

Nem értem a pesti-vidéki és a gyermekesek-gyermektelenek közti ellentét mibenlétét, igaz, nem vagyok még túl koros, de nem találkoztam vele... Főleg nem az említett formában. Egyébként sem értem, hogy normális és átlagosan intelligens emberek hogyan érezhetnek ellenszenvet lakóhely vagy családi létszám szerint mások iránt.

A fórumtéma jó, csak éppen az a gond, hogy feszegeti az indulatokat... Én nem hiszem, hogy egymásra kell mutogatni, bár az a legkönnyebb... Azt sem hiszem, hogy a többgyerkőcösek vagy a szociális háló milyensége miatt áll ott az ország, ahol... Inkább hiszek abban, hogy nálam tanultabb és okosabb, képzettebb szakembereknek a rendszeren kellene szigorítaniuk és nem elvonni, hanem átrendezni kellene a juttatásokat.

Ami sokaknak nem fog tetszeni... Igenis meg lehet élni itt, Magyarországon is, csak éppen ha nem született valaki módosnak gazdag családba, akkor meg kell dolgoznia érte... Mi a férjemmel szülői segítség nélkül nulla forinttal(!) vettünk hitelre házat, majd amikor lejárt a hitel, újat vettünk fel felújítani. Én két állásban dolgozom, a férjem vállalkozik a főállása mellett. Sokmindent megtehetek a pénzemmel, de leginkább a gyermekeimet látom el belőle egy jobb szinten. Nem volt muszáj vállalkoznunk sem, de gondolnunk kellett a távolabbi jövőre is, arra, hogyan lesz 10-20 év múlva, mit tudunk letenni az asztalra a gyermekeinknek, hogy ne olyan üres zsebbel álljanak az élet elé, mint mi...

Sajnálok mindenkit, aki arra vár, hogy az állam segíteni fog érvényesülni, olyan idők nem lesznek már. Ésszel, megfontoltan, átgondoltan és esetenként sajnos csak hitelből lehet továbblépni... Tanulni kell, képzéseken részt venni, átképeztetni magát az embernek (közgazdászból lettem adminisztráció pszichiátriai szakgondozó, felnőtt fejjel, család mellett tanultam), ha nem talál munkát a végzettségével... Eljött az az idő, hogy magunkon kell segítenünk. Aki erre nem képes bármi miatt, az szegény marad.

Ajánlott kiegészítő olvasmány: tothandras.hu

A pénzügyi szakértő enyhén diszkrét jóslatai mindenki számára, érvekkel, átláthatóan.

Ennyire burkoltan még nem hülyézett le senki! :))

Köszi!

Egyébként nem kell aggódni a nyugdíjunk miatt, a mi korosztályunkból nem sokan fogják megérni.

Legalábbis bizonyos területen dolgozók nem!

nem vitatkozom, mert ennél közelebb vagyok a járulék témához, és tudom, hogy mi a helyzet.

sajnos a Te magánnyugdíjpénztári tagdíjaddal is.

de örülök, hogy lesz addig még pár tudatlanul boldog éved.

további szép napot mindenkinek!

béke veletek:)

Mai napság azt, amit én említettem úgy nevezik, hogy "magánnyugdíjpénztár".

Ami szomorú, hogy igenis hozzányúlnak.

Valamint úgy hívják, hogy előtakarékosság.

Ha a közösből várja valaki majdan a nyugdíját, akkor nagyon meg fog lepődni!

aha! és szerinted azt a pénzt most betszik egy bankba a Te nevedre és hozzá sem nyúlnak. majd 40 év múlva meg előveszik és azt mondják, tessék, itt van...

nem-nem. azt a pénzt most feléljük. Te is és én is más is.

ha 40 év múlva lesz elég ember, aki megfizeti a járulékokat, na akkor lesz neked is nyugdíjad.

:DD

10-ből 8 "beköszönő" ezzel a szöveggel jön...

Mint már írtam, ez szépen hangzik, csak nem igaz.

Én középiskolás koromban szembesültem először azzal, hogy milyen lehet teljesen más világban élni, a hülye pesti kölköket, azaz minket elvittek táborozni az ország egyik legszegényebb településére.

Ott mindenki gondozta a kertjét, termelt benne, amit tudott, de nem volt mit mást csinálni, akinek nem volt földje, max napszámba ment. Nem volt más pénz a háznál, csak a segély, és akkor kezdtem el megérteni, hogy milyen az, amikor nem csak kevés van, hanem nincs. És munka sincs.