A nagycsaládosokat a gyerektelenek és az egygyerekesek tartják el? - egyetértesz? (beszélgetős fórum)

De milyen képzésre mehetsz? Telamarketing. Demagóg amerikai szlógenek, stb. Ha sokat dolgozol, akkor sokat fogsz kereseni, ha lusta vagy vess magadra, stb.

A szakácsok keveset dolgoznak, gondolom azért nem keresnek jól, nem? Napi 12-14 óra? Az semmi! Lenne még 10 óra, amit kitölthetnének. És akkor nem 8-10 eFt-ot keresnének, hanem akár 12-t is:(((

Ez a mai magyar gazdaság. Sok munka kevés pénz! Ha tapasztalt vagy azért nem kellesz, ha kezdő, akkor azért, ha gyereked van, akkor azért, ha kevés a sulid akkor azért, ha sok a sulid, akkor azért, ha szakmád van akkor azért, ha érettségid van akkor.....

Na ez az!

Nekem is lenne ötletem. Szeretnék fajátékokat készíteni, de meg kellene tanulnom fával dolgozni (asztalos szakma?), majd kellene vennem szerszámokat, majd anyagot, majd el kellene adnom....De ha nincs rá pénzem????

Egyik kedvenc könyvem a 22-es csapdája:)

Én menék Becshelyre, vagy hova, de mit tudnék ott dolgozni?

Igen, ezért írtam. Kitörölhetjük vele....

Igen, én is ezt szoktam mondani.

2 évvel ezelőttig minden rendben volt:)

A képzettségemet már nincs hova fokozni, de a piac telített. Pesten egy 1 szobás lakást is elég dúrva áron lehet megvenni. Vállalkozás? Milyen? Próbáltam, de sok kontár a szakmát lejáratta, az ügyfeleket átvágja, így elég nehéz jól csinálni.

Fővárosban lakunk, kertesházban. A férjem egy igen kritikus korban van, és természetesen ennek megfelelő a képzettsége. Ő is vállalkozott már, de az sem jött be:) Pont annyit keresett vele, hogy kifizesse a járulékokat a vállalkozással kapcsolatban, ezért abbahagyta.

Nem, nem törödök bele, csak nem látom, hogy lehetne biztos anyagi hátteret teremteni. A legjobban az szomorít el, hogy fiamnak sikerült több hónap alatt találnia munkát, és bizony az sem az övé, mert hiába keresek jól nem elég csak az én fizum.

Azt mondják sokan, hogy át kell képezni magunkat. És ugyan minek? Én varrónő is vagyok, meg informatikus is, meg közgazdász is, meg van nyelvvizsgám is. Ennek ellenére még pénzügyi asszisztensnek sem vettek fel amikor nem volt állásom. Pedig jól tartom magam a 40 évemhez képest, nincs kisgyerekem, nem vagyok túl beteges sem, és van munkatapasztalatom. Természetesen a szakmámba.

Tehát nem tudom elképzelni, hogy mit tehetnék még. Tanuljak kosarat fonni? Vállaljak telefonos munkát, ami lényege mások zaklatása?

Na lényegtelen. Azért írtam, hogy mindenkinek nem adatik meg, mert különböző típusú emberek vannak. Nem mindenki alkalmas bizonyos munkák elvégzésre, hiányzik a készsége hozzá, nem megfelelő a fizikuma, stb.

Örülök, hogy Nektek ez bejött, és kívánom, hogy így is maradjon!

Nem tudom, mennyi idős a férjed és persze az is számít, hol laktok... Én az ország olyan megyéjében, ami hírhedt a lemaradásáról... :(

Azt mondod, hogy nem mindenkinek adatik meg a több állás, a munka, a nulláról indulás? Mi a vállalkozásunkat is nulla forintból indítottuk 5-6 éve...

Azt hiszem, nem szabad, hogy beletörődj abba, ahogy élsz. És nem szabad, hogy elfogadd és elhidd, hogy ez így van... Gondolkodni kell, átképezni magad, tervezni, vállalkozni... Én nem tudok mást mondani. Nekünk sikerült és nem értem, hogy miért mondod, hogy ez nem mindenkinek adatik meg...

Kertes házban laktok, falun vagy városon?

Nagyon szép, amiket leírsz, de ugye tudod, hogy ez nem mindenkinek adatik meg. És nem azért mert nem vállaná be. Én pl. dolgozom főállásban, de mellék állást nem találok. Olyan munkák vannak, amiket részmunkaidőben lehet végezni, de nem délután, hanem reggel, így nem tudom bevállalni. A férjem főállást sem talál a kora miatt gondolom, nemhogy mellékállást. És olyan embert sem ismerek, aki uzsora kölcsönt ad, így én ettől a "lehetőségtől" is elesek.

Tehát dolgozom, nélkülözünk mi is, de előre lépni nem tudunk. Nem tudunk félretenni pl. Pedig én is üres kiflit eszek a munkahelyemen. Otthon vajat is teszek rá:)

Az első hitelünket 13 éve vettük fel, én 18 éves voltam, a férjem 19. Kezdő dolgozóként (ráadásul nekem határozott idejű szerződésem volt csak) nem kaptunk banki hitelt. Ezért magánszemélytől uzsorakamatra vettük fel a ház árát. Egy saját fillér nélkül lett házunk. A férjemnek volt egy kivénhedt kocsija, azt adtuk el, hogy az ügyvédi költség ránk eső részét ki tudjuk fizetni.

Szóval, 13 éve fizettünk havonta 40 e Ft-ot törlesztőrészletnek, kb. 5 évig, de nem tudom pontosan már, ki voltak számolva a rózsaszín csekkek. Csakúgy viszonyításként elmondom, hogy a kezdő fizetésem akkortájt 19 eFt volt...

A házat ki sem tudtuk festetni, szegény jó apám jött el kimeszelni... :) Nem vettünk új bútorokat, szerintem még az őskorban gyártották azokat, amiket használtunk. A konyhában sparhelt volt fűtésnek, a gáz és a víz már bevezetésre került előtte, arra nem volt gond. Fürdőszobát kellett csinálni, az sem volt benne...

Így visszagondolva nagyon nehéz és rettenetes volt, nem tudom, végigcsinálnám e újra, de nem valószínű, hogy nekirugaszkodnék... Nagyon nagy erő kellett hozzá...

A második hitelünket akkor vettük fel, amikor ez az uzsorahitel lejárt, az már hosszú lejáratú volt, de később lecseréltük egy kedvezőbb kamatozásúra. De nekünk is 20 év a lejárati idő, van még belőle bőven. Viszont a ház és a környéke már gyönyörű és megvan mindenünk.

Persze még avval kiegészíteném,hogy nekem is két állásom van és most alakul egy harmadik.Mivel mi elváltunk nyilván a volt páromnak az új helyen is le kell tenni anyagilag.És mivel kezdő ügyvédként anno 7éve semmije nem volt,muszáj volt az irodát hitelre, a kocsit..stb titkárnő..nah ezek megkeresése nem kis mutatvány,pedig ő sem lazsál.

Nah lényegtelen ettől senkinek nem lesz több pénze,meg nem is minden a pénz...

Nekünk nincs jó kocsink, le sem írom, milyen van... igaz, full felújított, de már nagykorú. Olcsó a fenntartása, javíttatása és elvisz mindenhova.

Nekem a mellékállásom a főállásomhoz tartozik, a főnököm is egy a két helyen. A mellékállásom kötetlen munkaidejű, sokszor mentem éjszaka után vagy délutános műszak előtt... A hozzá tartozó adminisztrációt itthon csinálom meg általában éjszaka és emailben számolok el...

A férjem egy fakitermelő brigádot vezet, munkaidő után traktoros munkákat vállal és kecskéket tenyészt a vállalkozásában...Szóval, munka, munka, munka... Télen nagyobb a "csend", de akkor a főállásában nagyobb a fizu, az erdészeti nagytermelés miatt.

Én 3 műszakban dolgozom, így a férjemmel megoszlik a nevelésben a szerepünk és az időnk. Az az átkozott szerencsém, hogy elmondhatom, egyenlő részben vállalunk a gyermeknevelésből, nem mondhatom, hogy én többet teszek, mint ő. Amikor még a nagyfiam volt csak nekünk, ő oviba járt. Ha éjszakás voltam, nem ment, így együtt voltunk... délelőtt csendes pihi, délután szórakozás :))) Akkoriban a férjem jobban "megtartotta" a hétvégéket, általában vasárnap mindig strand, kirándulás, erdőjárás volt... Két éve beteg lett a gyerkőc, reumás... néhány szórakozás kilőve, nem erőltetheti meg magát. Én most gyeden vagyok, úgyhogy a gyerkőcökkel van időm lenni... azért rohanok mindig, hogy jusson rájuk idő, mert sok a dolog itthon. A férjem más kérdés... tudod, jött egy válság, Bogyóka betegsége és ez rengeteg plusz pénzkiadás... mindez a nyárra elvette őt tőlünk valóban. Ezért várom a rossz időt, ami majd a 4 fal közé szorítja őt is. De még így is ő hordja a gyerkőcöt vizsgálatokra, kontrollokra, ő jár a suliba szülőikre...

Az az igazság, hogy áldozunk arra, hogy jól éljünk. Mindenki maga dönti el, hogyan akar élni és az én férjem ahhoz tartja magát, hogy egy megfelelő életszínvonalból (ami nem luxus!) nem enged... mostmár leginkább a gyerkőcök miatt.

Szia!

Az a kérdés merült fel bennem, hogyha a férjeddel mindketten két állásban dolgoztok, akkor mikor van időtök a gyermekeitekkel lenni és foglalkozni??

Egyébként én is hitelt törlesztek már 6 éve, és 20 évre tudtam csak felvenni. Mivel nem keveset törlesztek, így nem tudok újabb hitelt felvenni. A szüleim nem tudnak anyagilag segíteni, mert szegények, önerőből fizetem a lakásomat, ami egy pici lyuk, de az enyém - lesz.