A nagy Ő (beszélgetős fórum)

Ejjj NŐŐŐŐ

Már elment, mindegy. :)))

:)))))

kivételesen nem mondom: kérek még...

:DDD

Még ilyet?

Nem szemét az élet? Meg a pasik? Én utálom őket most már...

Nah küldök egy mélt, figyeld a postád :D

:))))

Kisgé :))))

Pontosan Te tudod, hogy kész vicc az...az ami volt.

vicc :)))

Olyan jót röhögök magamon, így utólag..esküszöm :))))

"mikor jön már haza?"

:))))

kérdeztem én...amikor itthagyott 2 hétre...és elment egy másik nővel :D

muhhhaha

Ezt csináljátok utánam :))))

Kisgé.

Én simán látom magam kívülről...olyankor.

Rohadt módon gyerekes vagyok, naív és igazán hülye...és minden olyan miatt bőgök ami jó.

Persze a férfiak el sem tudják képzelni, hogy egy esetlegesen hullt könny az mástól is lehet, mint bánattól.

:))))

wáhhháhá

Na ez nem lesz. Én ellenkezek mostantól. Soha többé szerelem :D

Olyankor nem szeretem magam. Mert tagadni sem tudok, és kimondatlanul rám van írva. Szóval hagyjuk is :)))))

Hát igen, voltam már szerelmes és most is mennyi mindent megteszek ezért az emberért, de megéri, mert amit cserébe kapok, az is fantasztikus.

Én félek is, mikor szerelmes vagyok, magamtól, nagyon idétlen tudok lenni!:))))

Majd az idő eldönti, és persze ti ketten :)

Csak figyelj a jelekre. :)

Nehéz...

Főleg akkor, ha az ember szerelmes. A szeretet kategória már más...akkor már elfogadtam az embert ugye...

De addig míg szerelmes az ember, na az a vicc.:))))

Ugye nem kell túlságosan alátámasztanom...példákkal? :D

Mociscsaj!

Nagyon sajnálom, nekem is halt meg betegségben családtagom, iszonyatos végigcsinálni és rettegni és tagadni, hogy nem fog meghalni, hisz még fiatal.....

Hogyan maradt veled lélekben?

Hiszem, hogy van második lehetőség, nagyon remélem, hogy sikerül neked.

Igen, úgy gondolom, ha képes volt itt hagyni, akkor nem Ő volt az. Igaz, teljesen megváltoztatta az életemet és gondolkodásomat, lehet, hogy csak ennyi volt. Akkor viszont még nem találkoztam az Ő-vel azt hiszem....Ez szomorú. Voltam szerelmes már, meg engem is szerettek, de nem volt meg az az igazi nagy hűha.

Miért gondoltam én azt, hogy x ember a nagy Ő?

Én azért gondoltam ezt, mert szerelmes voltam, és volt egy olyan kapcsolatom, ahol nem volt sosem vita.

El is hagytak :D

Olvasom közben ezeket a hozzászólásokat.

Kisgé, figyelj mert nem feltétlenül jó az, ha nem ugyanazt akarjátok.

Nem akarok hülyeséget írni, de ez a legelső.

Én sokszor éreztem azt, hogy "ez az ember" nem u.azt akarja mint én...és be is igazolódott.

Bár nem állítok semmit, ez valamilyen megérzésféle is lehet akár, de szerintem a legeslegelső az érzelmek után, hogy két ember egyirányba nézzen és tartson.

Szerintem.

Szia kisge,

egyaltalan nem vagy indiszkret, a parom rakban halt meg 5 evre az elso diagnozis utan. Annyira akart elni, hogy minden rekordot megdontott abban a fajta betegsegben ami neki volt.

A te tortenetedre pedig annyit, hogy szerintem aki az "igazi" azt nem veszitjuk el "veletlenul". Akit a sors nekunk szant az a mienk lesz. Az en szerelmemnek is el volt intezve egy "kulfoldi ut" egy par hettel azutanra, hogy elkezdtunk egyutt jarni, de o hazajott ertem.

Azutan hogy a kedvesem elveszitettem, sokat gondolkoztam, hogy erdemes-e egyaltalan szeretni, ha ugyis elveszitjuk, de arra a kovetkeztetesre jutottam, hogy 15-16 evi boldogsag es szerelem megis megerte, hiaba a fajdalom majdnem kibirhatatlan volt amikor elment.

Nagyon szerencsesnek tartom magam, hogy ilyen erzes megadatott nekem, es ugy tunik, hogy kaptam egy uj eselyt is a boldogsagra.

Remelem te is, es mindannyian akik olvassatok ezt, megtalaljatok az "igazit" ; teljes szivembol kivanom nektek!

Szia Mociscsaj!

Nagyon szép a történeted, nagyon indiszkrét vagyok, ha megkérdem, mi történt?

Néha az az érzésem, ha megtalálom Ö-t, akkor tuti, hogy történik valamelyikünkkel valami és nem lehetünk boldogok többé. Nem könnyű megtalálni azt, akik csak egymásra néznek és kész, ott a szerelem, házasság, gyerek.....Azt hiszem, én még így nem jártam. Volt egy nagy szerelmem, akiért bármit megtettem volna, de ő elment amerikába és itt hagyott, majd elvett egy másik nőt. Azt hiszem, mégsem szeretett úgy, ahogy én gondoltam.....

Szia!

Mondjuk, egy hullámhosszon vagyunk, az tuti. Csak lehet hogy mást akarunk...

Sziasztok!

Mar egy ideje olvasgatlak itt titeket...ez a tema nagyon kozel all a szivemhez, igy nem tudtam megallni, hogy ne kotyogjak bele!

Az en elet tapasztalatom szerint, igenis van egy nagy "O" es ez a kifejezes mindent magaba foglal. Az idealisat es a valosagosat ha igazabol az az igazi "NAGY O". Az en NAGY O-m sajnos mar csak lelekben van velem, de abban biztos vagyok, hogy meg most sem hagy el, mert 8 ev utan, meg mindig erzem a kozelseget...

Igy tortent, ha valakit erdekel:

En 18 eves voltam, O 26. A szerelem elso latasra kezdodott, bar az illem ugy sugallta, hogy eltelt egy par honap mire a Margit Sziget romantikaja lenyugozott mind a kettonket.

Egy ev mulva hazassag, egy masik ev mulva egy pici fiu... Csaldunk orjongott mind a ket oldalon, de mi csak egyet tudtunk; mi tuzon-vizen keresztul egymase vagyunk...halalunkig!

A nagy O csak egy atlagos ember volt, es en sem vagyok senki kulonleges, de egymas szemeben mi voltunk a legcsodalatosabb emberek.

Sok nehezsegen mentunk at egyutt, de valahogy mindig csak kozelebb hozott ez minket.

Ne higgyetek, hogy annyira elfogult vagyok, hogy csak a jora emlekszem, mi is osszekaptunk sokszor... ki nem?? De a nezetelteresek ellenere is tudtuk, hogy egymase vagyunk es senki mase.

Amikor 15 evi hazassag utan szerelmem elment, azt hittem, hogy a szivem meg all es soha nem ut tobbet. A fajdalmat nem lehet elmondani, de meg igy is talalt arra modot, hogy "tudassa", "ereztesse" velem, hogy szeret es mellettem van. Ez most mar 8 es fel eve tortent. A seb kicsit beheggedt de semmibe se tart hogy ujra feltepodjon, barhol es barmikor...

Csodalatos modon viszont (magamat meglepve legjobban), ra kellett jonnom, hogy a fajdalom mellett is lehet ujra szeretni. Ugy egy evvel ezelott a sors osszehozott egy ujabb "o"-vel, aki nem csak hogy nagyon szeret, de elfogadja, hogy "O" meg mindig mellettem van, tiszteli az emlekeimet, sot ertekeli azt, hogy kepes vagyok ilyen mely szerelemre.

Szoval most itt tartunk...

Szerintem mindenkinek vagy egy "NAGY O", aki nem csak megtalalja, de fel is ismeri, annal szerencsesebb ember nincs a vilagon.

Szia Kisgé!

Olyan azért nincs ám, hogy ne legyenek gondok, (csak a mesében) ,ha megtudjátok közösen oldani, és azon kivűl egy "hullámhosszon" vagytok, akkor ez már jó és működhet is hosszú távon.

Igazán szépeket írtatok. :-) Jó volt olvasni. Én ebben a témában most nem szeretnék nyilatkozni, de van egy aranyos idézetem: "A szerelem az, amikor a szél meglebbenti a függönyt. DE nem a szél, nem is a függöny. A lebbenés."

És van egy másik. Ezt Fodor Ákos írta a házasságról:

Van, amikor tisztább eltörni egy tányért, mint elmosogatni.

" és nagyon álszent volt! Szó szerint! Azt mondta, mélyen vallásos, mégis amikor szakítottunk, egy irtó ocsmány levelet írt. Azt a káromkodást „egy kocsis is megirigyelhetné”! Hívő ember szerintem ilyet nem tesz! "

Mariann, ha te amikor megismerkedtetek es te nem voltal hivo, o meg annak vallotta magat, akkor ez maris santitott onalla az un."hite", koztudott, hogy nagyon fontos a jo kapcsolatnal a kozos vilagnezet, vagy ha ugytetszik hit (erre talalsz is utalast egyertelmuen a Bibliaban!!)

Es hat ezek utan nem is meglepo az a level.Sok olyan ember jar templomba,gyulekezetekbe, kozossegekbe, akik azoknak valljak magukat, ahova jarnak, de igazandibol nem sok kozuk van hozza, csak persze jol erzik magukat,sot itt Au-ban ismertem nem is egy embert/csaladot, akik csak anyagi haszonert(segitese nekik) vagy az ingyen ebedert(itt a gyuli utan ,MINDENHOL,ingyen kave ebed van mindenkinek kivetel nelkul)jarnak csak oda.

Szia Brenda,

bige mar megadta a valaszt, en se tudnak mast irni, mint amit o, csak azt,hogy egyetertek vele:-)

Nekem 10 évvel ezelőtt 3 jelöltem is volt.

Az elsőbe nagyon-nagyon szerelmes voltam. Legalábbis azt hittem, hogy ő a nagy Ő. De ma már tudom, hogy csak a szerelembe voltam szerelmes. Egy kitalált ábránd-lénybe. Helyes volt, nagyon tetszett. Bármit megtettem volna érte. Őt viszont csak a szex érdekelte. Semmi érzelgősség, semmi kötöttség… Én mégis futottam utána, nem bántam semmit, csak az érdekelt, hogy vele lehessek. Az se érdekelt, hogy mással is volt… Az se érdekelt, hogy fáj. Állandóan sírtam...

Éppen ezért, hogy elfeledjem, próbáltam ismerkedni. Levelezés útján ismertem meg a második jelöltet, később persze találkoztunk is. Ő egyből gyereket akart, házasságot, hogy üljek szépen otthon. Az anyukájának az volt az első hozzám intézett mondata, hogy „Jééé, te ilyen kicsi vagy???” A srác egyébként rettentő féltékeny volt, még miniszoknyát se vehettem fel, mert illetlennek tartotta, hogy a térdem kilátszódik. Ráadásul fényképen jobban nézett ki, mint élőben, szóval nem is tetszett igazán. Végül nem lett köztünk semmi, mert teljesen más volt a gondolkodásunk. …ja, és nagyon álszent volt! Szó szerint! Azt mondta, mélyen vallásos, mégis amikor szakítottunk, egy irtó ocsmány levelet írt. Azt a káromkodást „egy kocsis is megirigyelhetné”! Hívő ember szerintem ilyet nem tesz!

Azt majdnem elfelejtettem, hogy azért szakítottam vele, mert az első jelölt azt tanácsolta, ha nem szeretem, hagyjam, ne foglakozzak vele. Én szakítottam, és reménykedtem, hogy a képzelt nagy ”ő” mégiscsak szeret egy kicsit, és talán mégiscsak lesz valami… De csak reménykedtem!!! Mert nem lett semmi…

A harmadik jelöltem ekkor ismertem meg. A csúnya szakítás, és a teljesen reménytelen szerelem után. Ekkor kezdtem el dolgozni egy autószervízben. Egyből megtetszett, volt benne valami… Valami megmagyarázhatatlan. Még most is emlékszem arra a zenére, ami akkor szólt a rádióban, amikor először megláttam. Csupa olaj volt, a sötét haja az arcába lógott. …és csak bámultuk egymást! Mint akit villámcsapás ért!

A szervízben a főnököm egy sunyi alak volt. Keményen rámhajtott, állandóan zaklatott. Szó szerint értendő! Ölelgetett, ebédelni hurcolt magával, és féltékeny volt a Tibire! Mivel nem hagytam magam, 3 hét után repültem. De ez a 3 hét elég volt. Tibi először csak hazavitt. Óvatosan kipuhatoltam, van-e barátnője: nem volt. Utána moziba mentünk, hajnalig csókolóztunk a kocsiban…

Azóta is együtt vagyunk. Összeházasodtunk, és van egy gyönyörű 3 és fél éves kislányunk. …és még most is érzem azt a megmagyarázhatatlan valamit, amikor oda bújok hozzá, vagy ha a szemébe nézek. Most is ugyanolyan szerelmes vagyok belé, a nagy „Ő”-be.

…és ha azt a zenét meghallom, most is beleborzongok!

Ja, az első jelöltem néha még eszembe jut. Soha nem gondolok rá haraggal. Ő csak egy ábránd volt! Csak kitaláltam magamnak, és abba az álomba voltam szerelmes.

Nem tudom mi van vele, talán megnősült, és van két-három gyereke…

…és az az ábrándos szerelem teljesen más volt, mint ez az igazi!!! Teljesen más egy hús-vér nagy Ő-t szeretni Szerintem létezik a nagy Ő! Csak nem mindenki talál rá… Vagy nem ismeri fel a jeleket…

szia Brenda!

Én maximálisan egyet értek saját tapasztalatból Brizzyvel. Persze attól függ, hogy hogy tudja a másik kezelni a helyzetet. Ha az illető nem úgy megy a párjához, hogy el akarja hagyni, hanem mert szeretné a segítégével leküzdeni a kísértést, akkor akár még sokkal közelebb is kerülhetnek egymáshoz. Őrületes bizalom, szeretet kell a másik iránt, ha egy ilyen érzést el mer mondani, meg meri osztani a másikkal. Ha ezt nem tenné - csak hazugságban élnének, hiszen lepleznie kellene az érzéseit, gondolatait. beinduklna egy ördögi kör, amiből sokkal nehezebb kilépni, mintha nyílt kártyákkal játszik. Ha Te pedig szeretettel, megértéssel fogadod az őszinteségét - hidd el még sokkal nagyobb szeretet kapsz cserében.

Szia Brizzy!

Egy dologra szeretnék rákérdezni. Azt mondod, ha jött a kísértés, akkor megbeszéltétek a dolgot, mielőtt még "baj" lett volna. Ez nekem azért nem tetszik, mert szerintem az elég rosszul esik a másiknak, ha azt mondja valaki a hitvesének: "Figyelj nekem tetszik ez vagy az a pasi/nő." Ez szerintem nagy bizalomvesztést eredményez. Nem? Én legalábbis megőrülnék, ha a férjem ilyesmit mondana. Akkor már jobb, ha az ember magában legyőzi a kísértést és akkor már nincs is miről beszélni, nem jól gondolom?

Brenda

Kisgé, ez nagyon valószínű, hogy azért van, mert megtaláltad a nagy Ő-t!

Ez nálam/nálunk is így volt,remélem még lesz is sokáig!

Röviden a történet: 19 éves voltam amikor megismerkedtünk, és mire 20 lettem a felesége voltam és a fiam meg is született. Nem nehéz kiszámolni, hogy mennyit gondolkodtunk a dolgokon, de nem is volt min, mert teljesen természetesen, maguktól történtek az események.

Egyformán képzeltük el az életünket! Ennek 27 éve.

Azt hiszem nekünk bejött! Felneveltünk 2 gyereket, és a mai napig tudjuk egymásnak mondani, hogy "szeretlek", az utcán még mindig kézenfogva sétálunk...stb. Úgy érzem, hogy ezért semmi különöset nem tettünk,/csak annyit, amennyit egy házasság egyébként is megkiván/ ha kellett veszekedtünk, kibékültünk...szeretünk!