Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » A monogámia hormonja fórum

A monogámia hormonja (beszélgetős fórum)


1 2
42. mirtuszvirág (válaszként erre: 41. - Mirtuszvirág)
2012. aug. 6. 22:15
Természetesen közös elhatározás volt, hogy így is szeretnének gyereket, nem balesetek történtek...
41. mirtuszvirág (válaszként erre: 40. - Va.Gina)
2012. aug. 6. 22:14
Érthető az is, ha valaki nem képes monogám kapcsolatra. Hiszen alapban nem így vagyunk programozva. Csak ne tegyen erre ígéretet soha, vállalja fel, hogy ő képtelen erre és csak így alakítson ki kapcsolatot…Ismerek ilyen férfit. Két gyereke van két különböző nőtől (engem is szeretett volna harmadiknak). Korrekt volt velük, elmondta, hogy ő nem fog velük élni, de gondoskodni fog a gyermekről és szeretni fogja, amíg él (sőt még azután is, ahogy ismerem az illetőt). Így is van. A gyerekek imádják és egymást is nagyon szeretik. Ilyen is van.
2012. aug. 6. 22:04
kubu, már maga a fórum témája miatt is azt kell leszűrnöm rólad, hogy te bizony nem vagy monogám tipus! igaz?
39. mirtuszvirág (válaszként erre: 38. - Mirtuszvirág)
2012. aug. 6. 22:03
(bocs) fogadni és vele vállaltam csak gyermeket...de megvártam :)
38. mirtuszvirág (válaszként erre: 36. - 74f8c12b8e)
2012. aug. 6. 22:02

Ez így van. A legélesebb, legtisztább tükör bizony vissza is néz ránk. A gyermek szeme...

33 évet vártam arra a férfira, akinek örök hűséget tudtam fog

37. e39364c662 (válaszként erre: 36. - 74f8c12b8e)
2012. aug. 6. 21:56
:))) Ez nálam is mindig így volt, s az évek alatt nem változott semmit. A hűség nagyon fontos, és mindig így cselekedtem.
36. 74f8c12b8e (válaszként erre: 35. - Mirtuszvirág)
2012. aug. 6. 21:04
Te vagy a szerencsésebb,mert mindig a tükörbe tudsz majd nézni.Akiben az ösztön erősebb,mint a józan ész,azok meg magyarázkodásra kényszerülnek.
35. mirtuszvirág (válaszként erre: 25. - 74f8c12b8e)
2012. aug. 6. 18:35
Igen jó gondolatok. Uram bocsá, nagyon rosszul érzem magam azoktól az emberektől, akik elmondják a párjukról, hogy mennyire jó ember, mennyire kedves és tisztességes, de a testi vágyak erősebbek a tisztességnél és annál a szeretetnél amit a párjuk iránt éreznek. Nekem ezek nem összeegyeztethető dolgok.
34. mirtuszvirág (válaszként erre: 30. - Fbbecf4874)
2012. aug. 6. 18:25
Tulajdonképpen azt mondod, amit itt többen. A hűség kérdése, nem egy biológiai folyamat része, hanem egy döntés következménye. Lehet így vagy úgy dönteni. A példát azért hoztam fel, mert bizony vannak emlősök (és igen az ember is az) ahol ez egy biológiai folyamat része. Az ember a fejében vagy lelkében, esetleg mindkettővel dönti el, hogy értékes-e számára a monogámia. Mivel nem egy biológiai folyamat része, ezért tenni is kell érte, nem fog csak úgy magától működni ( mint például a szerelem, ami elborít, ha teszik, ha nem). Mert mint tudjuk, döntést is nehéz néha hozni, de olykor, még nehezebb kitartani mellette.
33. e39364c662 (válaszként erre: 32. - 74f8c12b8e)
2012. aug. 6. 18:19
:))) Köszönöm a helyesbítést:) Igen, valószínűleg így nézett volna ki...
32. 74f8c12b8e (válaszként erre: 28. - E39364c662)
2012. aug. 6. 17:46

Az 'elvárás'szónak legtöbbször van egy pejoratív felhangja,te is ezt érezted,pedig nem akartam beletenni.

Az ember várja-reméli,hogyha ő talál valami jobbnak látszó,vagy egészségesebb életformát, akkor a másik is szívesen változtat abba az irányba,de könnyen lehet,hogy nem.

(Sztem ezek a változások az élet természetes velejárói,nem is értem,ha ezen kiakadnak,hogy vki megváltozik 10-15 év alatt.)

Minden roszindulat nélkül: lehet,hogy együtt tudtatok volna megöregedni,ha te nem változtatsz,maradt volna minden oylan,mint az elején,amikor az ígéret elhangzott az esküvőn.de neked más volt az utad,amire rátértél.

31. 9f86e86d50 (válaszként erre: 30. - Fbbecf4874)
2012. aug. 6. 16:38

Tehát van olyan férfi akinek van lelke és van olyan akinek nincs? Esetleg inkább nem úgy van, hogy mindenkinek mások az igényei?


"ha van lelked, érzéseid, szived (nem a fizikálisra gondoltam)...stbstb, akkor hiába bármiféle ösztön, meg "genetkia" meg "hormon", igenis HŰ tudsz maradni! feltéve"


Mindenkinek vannak lelke és érzései, mégsem vallunk egyforma értékrendeket. Szóval ez a kijelentésed szerintem nem helytálló emlőstársam. :)

30. fbbecf4874 (válaszként erre: 29. - 9f86e86d50)
2012. aug. 6. 16:35
jajj. ne keverjük a szezont, a fazonnal. nyilván biológiailag besorolhatjuk magunkat az emlősök kategóriájába. na de a lelki tényezőket már nem lehet ilyen szempontok alapján besorolni! na már most...ha van lelked, érzéseid, szived (nem a fizikálisra gondoltam)...stbstb, akkor hiába bármiféle ösztön, meg "genetkia" meg "hormon", igenis HŰ tudsz maradni! feltéve, HA akarsz. persze ha nem....akkor már más a helyzet...akkor ráfoghatod a hormonokra, meg mindenféle agyatlan kifogást gyárthatsz a hűtlenségre...
29. 9f86e86d50 (válaszként erre: 27. - Fbbecf4874)
2012. aug. 6. 16:03

El kell keserítselek. bár nem vagy élsportoló és nem dobálsz labdákat, és kosárfonó szakkörre sem jársz, bizonyára tudod hányas a kosarad. Abban miket hordasz, felfújt tejeszacskókat?

Nem, emlőket! Akkor viszont Te egy lelketlen emlős lennél? A biológia szerint emlős vagy, és lelkes fajunkban is vannak lelketlenül fűvel-fával palántázni szeretők. Hogy is van ez?


szerintem gondolkodásmód, intelligencia függvénye. Aztán persze jön ehhez, hogy vajon mi is az abszolút igazság? De mivel olyan nincs egyetemesen, csupán az hogy születünk és meghalunk, és minden amiben ezen belül képesek vagyunk az természetes, mert kivitelezhető dolog.


Gondolkodásmódunk fejlettségének bizonyítására alkotunk szabályokat, vélt javak (erkölcsi és tárgyi) megtartására. Viszont mivel az ember mindent csak kölcsönbe kap, talán a testét is, ez egy nehéz kérdés.


Sokan alkalmatlan arra hogy együtt sétáljanak, és különféle hasonló értékrendbeli örömöket fedezzenek fel az életben. Hogy megértsék a másik örömét olyanban amit ők elsőre nem értenek, és fogékonyak legyenek annak a tiszteletére. Stb.

Egy dolgot tud mindenki nagyon, és az ösztönből fakad minden gondolkodó emlősnél.

28. e39364c662 (válaszként erre: 26. - 74f8c12b8e)
2012. aug. 6. 14:15
Itt nem az elvárásról volt szó. CSak úgy indultunk, hogy együtt öregszünk meg. Ettől én nem haragszom a volt férjemre. Biztos, hogy neki úgy volt jó, ahogy maradt. Nem értem miért ezt sikerült kivenned a hozzászólásomból...Mindenesetre, amikor nem tudtok őszintén megbeszélni mindent....veszett fejsze
2012. aug. 6. 08:44
az a helyzet, hogy lassan már mindent meg akarnak magyarázni a tudomány által... azt is, amit nem lehet! könyörgöm, ne hasonlítsuk már magunkat emlősökhöz! az emlősöknek NINCS lelkük!!! ösztönből teszik azt amit tesznek...ösztönből élnek...és ennyi. Mindenki képes a monogámiára, aki AKAR!! Nagy különbség...
26. 74f8c12b8e (válaszként erre: 8. - E39364c662)
2012. aug. 6. 07:52
Ez az pl,amit az elején nagyon nem lehet tudni.És még csak nem is várhatod el,hogy a másik veled tartson a változásban,ha neki úgy jó,ahogy van.
25. 74f8c12b8e (válaszként erre: 1. - Mirtuszvirág)
2012. aug. 6. 07:50

Jó kérdések,érdemes gondolkodni rajtuk.

Az örök hűség-fogadást tulképp a társadalmi elvárás kényszerítette először az emberre,az utódlás tisztázása,és a vagyon öröklése miatt.

Afelől erős kétségeim vannak,hogy hányan gondolják komolyan,de inkább a kisebb rész.

Akik örök hűséget fogadnak,és komolyan is gondolják,azok nagyon vágynak egy nyugodt,kiszámítható életre,amiben minden hagyományos érték helyet kap.

Aztán amitől ez gyakran nem működik:menet közben rájönnek,hogy ezek a hagyományos értékek nem feltétlenül boldogítanak,sót esetleg teherré is válnak.Hogy a boldogság nem attól van,ha volt esküvő,keresztelő,meg közös családi ebédek.Sokan sokat beáldoznak azért,hogy meglegyenek a formaságok,és közben nem marad ideje-ereje arról gondolkodni,hogy őt mi tenné boldoggá valójában.És erre csak pár év múlva,már házas emberként jön rá,hogy nem így akar élni.

A hűség szerintem is döntés.A testi hűségnek nálam az az oka,hogy tudom,hogy nekem az életemben a mostani párommala legjobb,és nemigen hiszem,hogy ezt akárki túlszárnyalhatná,mostanában.Másrészt ha mégis megkívánnék mást,nem lépnék félre csak azért,mert esetleg 1 alkalommal jobb lenne vele:azért,mert nem én akarok lenni az,aki a kapcsolatomba belepiszkít-nem akarom azt érezni,ha esetleg eza kapcsoalt tönkremegy,hogy én tehetek róla nagyobbrészt.

A lelki hűség pedig hosszú idő alatt alakul ki,nálam akkor,ha valakin látom,hogy számomra becsülendő emberi értékei vannak,és felém mindig jó szándékal fordult.Ez az,ami simán eltarthat holtunkiglan.

24. e39364c662 (válaszként erre: 23. - 9f86e86d50)
2012. aug. 6. 00:58

Pandora a kedvedért teszem.:)))


Köszönöm az összefoglalást Kobudera. :) Életünk végéig tanulunk, mert ugye Jó pap is holtig tanul...

23. 9f86e86d50 (válaszként erre: 8. - E39364c662)
2012. aug. 5. 23:41

Igen a fejlődéshez sem árt felnőni. Érdekes ugye, hogy sokan alig várják, hogy véget érjen az iskola, mert utána már nem kell tanulni, csak a megszerzett javakra koncentrálni. Egyesek talán így tekintenek a házasságra is. Pedig, ez nem így működik, ha az valóban működik ugye.


a hűség egy boldog döntés, ha az ember tisztában van önmagával, és nem is kellene, hogy kérdés legyen. Kérdés, hogy kinek nem kellene, hát azoknak akiknek a kapcsolatban evidens fogalom a hűség.

Akik nem így gondolkodnak egy kapcsolatról azoknak nem kell.


Ráadásul a másik, hogy a fejlődőkepésség nélkül szintén zsákutcába torkollik sok házasság. Mivel a változás folyamatos, ezért az igények is változnak. Ha nincs meg az éberség, és az egyik elalszik a szürkeségben, míg a másik egyre színesebb lesz, növekszik a szakadék.


szóval az éberség és a rugalmasság fontos, egymás iránti fogékonyság, spontaneitás, stb. Sok dolog együttes megléte. A szerelemért/szeretetért meg kell "dolgozni" de ez két ember esetén kellemes "munka" önmagunkkal és egymással. Nem egyszerű de gyümölcsöző lehet. :)

2012. aug. 5. 18:20

Most mennem kell, este felé visszanézek.

Szép napot.

21. mirtuszvirág (válaszként erre: 15. - A14deb9047)
2012. aug. 5. 18:16
:)
20. e39364c662 (válaszként erre: 15. - A14deb9047)
2012. aug. 5. 17:55

Igen, amikor azt érzed, hogy tartozol valakihez...:)

Akkor semmi és senki..:)

19. e39364c662 (válaszként erre: 12. - Mirtuszvirág)
2012. aug. 5. 17:54
:) Mert akkor még 20 éves voltam, s ebből tanultam nagyon sokat. Ezért írtam, hogy szívvel és ésszel közösen kell a döntést meghozni.:) Ez akkor csak a szívvel ment, és utólag jól látom, hogy voltak jelek arra nézvést, hogy nem kellene hozzámennem. Először azért kell kicsit "hideg" fejjel figyelni, hogy lásd megfelelő lesz-e, s utána belemenni érzésekkel, végül szerelemmel. Tény, hogy előfordult olyan, hogy belementem , beleszerettem az illetőbe, de elég hamar lehullt a ködfátyol. Ennyi idősen, és tapasztalattal már egészen másként élem meg a dolgokat. S ez jó. :) Most már élvezem.:)
18. Eszterkee (válaszként erre: 16. - Mirtuszvirág)
2012. aug. 5. 17:53
:))
17. Eszterkee (válaszként erre: 15. - A14deb9047)
2012. aug. 5. 17:53
"Nincs az az alkalom, ami ebből az állapotból kimozdítana." ezt nagyon jól megfogalmaztad. így gondolom én is.
16. mirtuszvirág (válaszként erre: 14. - Eszterkee)
2012. aug. 5. 17:50

Nem a módszer vált be, hanem a humor :)


Én is hűségpárti vagyok.

Már csak azért is mert nagyon hiszek a család és a nemzet erejének összefüggéseiben. De ez egy másik történet és ez csak egy ok a sok közül.

2012. aug. 5. 17:48

Tartozom valakihez: szeret és szeretek, tisztelek és tisztelnek.

Nincs az az alkalom, ami ebből az állapotból kimozdítana.

14. Eszterkee (válaszként erre: 13. - Mirtuszvirág)
2012. aug. 5. 17:47
:) Nálad hogyan vált be? Azárt van benne némi igazság, én pl eleve kerülök minden olyan helyzetet, amiből esetleg a későbbiekben "alkalom" lehetne.
13. mirtuszvirág (válaszként erre: 11. - Eszterkee)
2012. aug. 5. 17:44
Igen, ez a humoros megközelítés. Köszönjük, nálam bevált :)
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook