A modern kori házasságnak tulajdonképp mi a funkciója? (beszélgetős fórum)

Jó reggelt kívánok! Ébresztő!

Néhány hozzászólásból nekem az jön le (és megkockáztatom, hogy ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül), hogy akik házassági vagyonjogi szerződést írnak, azok bizony kapzsik, anyagiasak, nem bíznak a másikban, bizalmatlanok és mégis milyen dolog már ez. Bezzeg akik boldogságban élnek, na, nekik aztán ilyen eszükbe sem jut.

Komolyan mondom, nem értem. Nehogy már az legyen, hogy azok, akik „lepapírozzák” a vagyoni helyzetüket, ők valami boldogtalan emberek!

Az egész kérdéskör a fórum 1. hozzászólásából adódik. Miért is kéne megházasodni, mikor vannak, akik a házasságukból legatyásodva lépnek ki?

Már a legelején azt írtam, hogy házasodni nem kötelező, csak egy lehetőség. És rögtön megemlítettem a házassági szerződés lehetőségét. Aki él vele, jól teszi. Aki nem, az ő dolga. De hogy a boldogság és a vagyon között nincs szoros összefüggés, legalábbis abban az értelemben, ahogy itt néhány hozzászólótól olvasom, az biztos.

Vannak boldog vagyonosok, és vannak boldogtalan vagyontalanok. Fordítva is igaz.

Ha valaki attól boldog, hogy nincs vagyona, de hatalmas szerelemben/szeretetben él, és neki ez elég az igazi boldogsághoz, akkor jó. Neki nem is kell semmiféle „haszontalan” szerződés.

De mondom, nekem az jön le több hozzászólásból, hogy a szerződés-pártiak nem boldogok. Mert az igazi boldogság nem bírja el a papírt. Pedig de.

Ha ez nem lenne igaz, akkor nem lenne annyi sírás-rívás váláskor.

Nézd, az olyan pasik, akik nagy felindulásban a műanyagcicákra íratnak ezt-azt, ezt akár házasság nélkül is megteszik.

Ez egy történemi műfaj, évszázadokkal korábban is voltak "kitartott nők" és nem kevés pnzt költöttek rájuk. Ezt egy réteg engedhette meg magának, és tudta, hogy ez egy "másképp megtérülő befektetés". :-)

És nem, a férjemtől nem követelném vissza az ajándék órákat, pulcsikat, ingeket, pedig a 23 év alatt, hidd el, többet költöttem rá, mint 100 ezer forint.... bár ha meggondolom, ő egy jó befektetés vot, először csak vitte a pénzt, de most már tök jól keres. :D :D

Nem hiszem. :)

Én is inkább maradok vagyontalan és boldog. :)

Meglepődnél, hogy de. Közeli ismerősöm sportot űz a házasságból, minden asszony pár év után minimum 2 milliárddal távozik, hol önként, hol nem. Itthon beszéltük a férjemmel, hogy be kellene neveznem a következő "körre". 😉

De van más milliárdos ismerős is, ő az ötödik feleségnél és szerintem ha hirtelen megkérdezed maga sem tudja hányadik gyereknél tart, azoknak az exnőknek is fáklyás menet a további életük.

A legnagyobb érvágás az első nagy vagyonos válás, ahhoz képest a többi már aprópénz, de önmagában még az is tetemes vagyon, a havi összesen akár több milliós gyerektartásokról pedig ne is beszéljünk.

Őket 1-2 ilyen numera nem veri földhöz. De a már meglévő gyerekeik örökségét "herdálják", így persze folyamatos a viszály az exasszonyok, jövendőbeli exasszonyok, külön alomnyi gyerekek között.

Nekem egyébként fura, mikor valaki azt mondja hogy neki nincs szüksége vagyonjogi szerződésre mert ő nem olyan gazdag, kösse az akinek nagy vagyona van. Csak abba nem gondolnak bele, hogy egy milliárdos életét nem biztos hogy annyira megrengeti a sok milliárdból egy pár milliárd bukó, mint amennyire egy átlag embert akár egy fél lakás is.

De, van hogy a nő dobbant. Ismerek ilyet, neki a volt férje elmondása szerint egy 3 milliárdos "projekt" volt, ahogy elérte a célszámot dobbantott tovább.

Az meg hogy nem koldulni megy utána a pórult jár fél ezért ez így rendben van egy igen érdekes hozzáállás.

Gondolom ha téged lerántanának akár csak 100ezer forinttal az csak fájna a lelkednek, pedig talán nem juttatna koldusbotra.

Hát, sztem hülye lenne elmenni a jóból.

De bármelyik eset is áll fenn, azért nyugtass meg, mindegy szálig csak nem forgatta ki szegény milliárdost a vagyonából és most nem koldul a templom előtt.

"Nem mindenkinek veszi ezt be a gyomra."

Azt nem az érzelmek hajtják. Tudod jóban rosszban, holtomiglan holtodiglan, na de a korrektség az már nem fér bele.

Írom mindezt úgy, hogy az én házasságomban én vagyok a csóró.

Egyrészt milliárdos vagyonnak van egy olyan tulajdonsága, hogy hajlamos szaporodni, ha ügyes az ember szemmel jól láthatóan.

Másrészt hajlamosak szegény elesett nevére vásárolni, különvagyonból és az akkor most hogy minősül? Mivel a különvagyonodból vett bármi tulajdonosa a házastársad, így lemondtál különvagyoni jellegéről, hisz csak a másik nevére került, de ott közös vagy különvagyonának szántad? Ha közösnek miért nem került közös névre? Bíztál az ingatlannyilvántartáson kívüli tulajdonos intézményében?

Vagy ha a milliárdosnak van hova költözni, a volt házastársnak - aki ha nő és pici a gyerek szinte tuti kapja a gyereket - meg nincs, akkor a saját addig közösen használt ingatlan különvagyonából kizárják, persze lakáshasználati díj mellett, amit tuti nem lehet behajtani a nincstelenen, ellenben gyerektartást fizethetsz.

A házastársi tartásról meg ne is beszéljünk, hisz önhibáján kívül elesik az a szegény nő a te kisgyereked nevelése miatt attól, hogy magának az általad korábban biztosított, megszokott életszínvonalat biztosítsa.

De utóbbi 2 bekezdés megtörténhet vagyonjogi szerződés mellett is.

Ez nem kitaláció, ez mind hangyafacnyi rövid praxisom esetei. Képzeld a sok-sok évtizede ügyvédkedők hány ilyen esetet tudnak.

:D

igaz :-)

Így igaz. Minden házasság vége katasztrofális.

Vagy válással vagy halállal/özvegységgel végződik.

Tud rossz szájízt okozni. Egy kollégámnak van szerződése a feleségével, és nem boldog tőle, de legalább észen van, mert amikor a papron X százalékos tulajdoni hánya szerint közös házukat megvették, a feleség kérése ellenére sem tolta bele a lakását a felújításba, inkább megtartotta azzal a címszóval, hogy ha kiadják, bevételt hoz (de nekem elmondta, hogy jó az, ha van hová költöznie, ha menni kell.)

Egy másik kollganőmék esetében a lány szülei erőltették a szerződést az esküvő előtt. Hétországra sóló lakodalom pár héttel az időpont előtt le is lett fújva, végül a srác visszaléőett. (Nem azért, mert a pénzét akarta...)

Nem mindenkinek veszi ezt be a gyomra.

Nálunk van a családban ilyen. Fiú nem mer az azóta már felesége orra alá tolni egy nyamvadt szerződést, mert a lány kifakadt, hogy a fiú mennyire anyagias már, ez a házasság nem arról szól hogy ő meztelen fenékkel érkezett a készbe stbstb csak puszta érzelmek. Bennem ilyenkor felmerül a kérdés, hogy az nem anyagiasság a lány részéről, hogy egy ilyen szerződést nem hajlandó aláírni?

A hab a tortán, hogy mindkettő jogász, persze államon kívül 1 percet sem dolgoztak, a fiúnak még sosem kellett kiállni, megvédeni magát vagy azt amit a szülők alátettek. A fiú azzal nyugtatja magát, hogy majd megvédi őt a jogszabály. Biztos ami tuti a fiú apukája, aki megdolgozott azért amije a fiúnak van és látott már karón varjút elzárta a pénzcsapot.

dehogy passzíroztam...

elém mindig a kész ételt teszik az asztalra...-))

Jaj, ne már! Neked van recepted a sikeres házasságra?

Igen, vannak jó, „sikeres házasságok”. Mindegyik annak reményében indul, hogy jó és sikeres lesz. De az élet a legnagyobb rendező.

Szóval, én pl. senki sikeres és jó házasságáról nem szeretnék példát venni.