A mértékletesség hiánya és az elhízás (beszélgetős fórum)
Sziasztok,sajnos engem is érint a mértékletesség hiánya.Nekem könnyebb egyátalán nem enni valamiből,mint egyet,vagy keveset enni.A súlyom normális,mert sokat sportolok és nagyon hiú vagyok,de vannak bezabálós napjaim.Ez van.Folyamatosan küzdök vele.
Én is rengeteget küzdöttem a túlsúllyal. Mindenféle diétát kipróbáltam, de nem használt. Aztán ajánlották a Mens Mentist, ahol végre kiderítették elhízásom okát, és ennek alapján kezeltek. 27 év után most végre először jól érzem magam a bőrömben, sportolok, kirándulok! Csak ajánlani tudom!
...amikor valaki ilyen szélsőségekbe megy át, én sajnálom csak. Az jut olyankor eszembe, hogy egyszer élünk. Sokan hozzáteszik: "..., akkor is minek?" Vagyis mi lesz, ha már többé nem élvezhetem ezeket a finomságokat? Iszonyú önuralom kell hozzá. Se cukor, se só? Akkor mi élvezet van az ételükben/életükben? Én hiszem, hogy szerveztünknek szüksége van mindkettőre.
VAn egy barátnőm: SOHA nem használ pl. sót. Neki nincs otthon só. Erről akkor oktatott ki, amikor magas vérnyomival küzdöttem. De nekik kutya bajuk a férjével, mégis tök puritánul élnek.
Aztán: Nem esznek SOHA fehér cukrot. Semmi sütike, édesség, csoki. Tőlem nem fogadott el egy pohár saját eltevésű szörpöt, mert fehér cukor van benne. És még sorolhatnám.
Hát, ha ez pl. a mértékletesség, akkor valahol irigylem is, de sajnálom is.
Múltkor tesómék nálunk voltak. Megkínáltam őket tojásos sztrapacskával. Tesóm ránézett a kis, kb. 1 literes lábasra: "Csak ennyi van?" Nem is kért belőle, pedig imádja...
mondjuk, nekem az is a gondom, hogy túl sokat forog az agyam a kaja körül. Én is kis adagokat főzök, 2 féléből kevesebbet, de mivel így hamar elfogy, hamar felvetődik a kérdés, mit főzzünk ma... Nagy előnye, hogy sokszor már nincs kedvem főzni megint, és inkább beosztom a keveset, csak hogy még egy napig kitartson. Pont így voltam a mai káposztás tésztával. 25 deka tésztát főztem meg tegnap, mert a férjem nem szereti. Ettem tegnap, meg ma is. Meg bírnám még enni, amit meghagytam, de majd holnap:-))
Én is próbálkoztam már sok mindennel, így akadtam rá a Francia nők nem híznak című könyvre. Ez a tipikus francia életstílsut mutatja meg, ami az egész életminőség változását jelenti. Nagyon sok érdekes dolog van benne, pl: a franciák nem esznek sokat egy-egy ételből, hanem inkább többfélét készítenek kis adagokban. Ennek az az egyszerű oka van, hogy az ötödik falat után már nem érzed az étel ízét, és milyen igazuk van!!! Szerintem nagyobb könyvtárakban biztos meg lehet találni, én is ma fogom kikölcsönözni!
Sziasztok! Érdekes a téma, engem is érint sajnos. Jó pár éve én is leszoktam a cigiről, aki igazi bagós, az tudja, hogy milyen nehéz, én is nagyon megküzdöttem, de győztem.
Ha elhatározom, hogy böjtölök, simán meg tudom tenni, akár két hétig is, hogy egy falatot sem eszek, sőt nem ügyeskedek mindenféle győmölcslevekkel.
Ezek alapján úgy gondolom van akaraterőm. Mégis, ha evésről van szó, egyszerűen mintha nem is én lennék, meg tudom tenni, hogy nem eszek csak egy picikét, de akkor éhes vagyok, mint egy vadkutya, és csak a kajára tudok gondolni. És még az is gyakran eszembe jut, hogy nem szabad éhezni, és ekkor kitámolygok a hűtőhöz, és keresek valami ehetőt. Nem mondom, hogy sokat eszek, de biztos sokkal több, mint amennyit kellene, gondolom ezért vagyok kövér. Tehát mégsem vagyok mértékletes! De egyszerűen fogalmam sincs, hogyan legyek az?!
Plusz az is lehet, hogy a cigi segítségével űzi el az étvágyát!
Én 8 éve leszoktam, azóta nem tudom a felesleget leadni.Mondjuk ha belegondolok, h. 8 év alatt mennyi szemetet szívtam volna el, inkább a 77 kg, holott ez is megterheli a szervezetet, de sztem nem hasonlítható a cigihez.
Ezzel mindenki így van. Van egy csini kolléganőm. Tízóraizott, fekete kenyeret hozott. Elővette, és közölte: "Azt mondják, a szépségért meg kell szenvedni. Na, szenvedjünk akkor!" ezután gúnyosan, jó nagyot beleharapott a fekete kenyérbe... És mikor mondtam neki, irigylem az önuralmát, mert én tutira fehér kenyeret hoztam volna, azt felelte, hogy önuralma neki mindenhez van, csak épp a cigiről nem tud leszokni...
Gratula a -20-hoz, ez tényleg szép teljesítmény, sőt sikerült megtartanod, ami még nehezebb:)
ja,én 20 kg-tól szabadultam meg,van még mit leadni,de nem sietünk,megvár a tatár:))
Ez csak egy gondolat volt,amit nagyon régen olvastam,de megjegyeztem.Én rávagyok a zöldségre és a gyümölcsre kattanva,én nem nagyon dorbézolok,nem akarom a súlyt visszaszedni,amugy ugy érzem magam mint 2o-3o éves koromban,szóval van energia,ha valamibe belefogok,nem igen lehet lelőni a családom szerint:)))Arányokat betartani?Nem tudom hogyan kell,én eldöntöm pl hogy csak reggel eszem főzeléket ,van még egy kis borsófőzi,és erről jutott eszembe:))na be is kapom:)))
Szia!
Saját tapasztalataim szerint nem pontosan igaz, amit írtál, de van benne igazság.Inkább úgy fogalmaznék, hogy megvan az akarat, de a helyes arányokat nem tudom/tudjuk megtartani, így bizonyos területeken (pl étkezés)könnyen elveszítem a fonalat.
Érdekelne egyébként, hogy van-e olyan ember, aki ezzel a természettel van "megáldva" és mégis kiegyensúlyozott életvitele van?
Gratulálok, hogy magadtól ki tudtál mászni a bulimiából!!!
Az arányaink egyébként hasonlóak:)
Nem tudom te hogy vagy vele, de én az élet egyes területein óriási erőfeszítésekre, kitartásra vagyok képes, viszont ez gyakran másnak a rovására megy.
A mértéktelenség az akaratgyengeség biztos jele.Tanuljunk meg nemet mondani.))
Sziasztok!
Én igyekszem többet futni olyankor. Régebben a bulimia volt a "megoldás", az önhánytatás. Élveztem a helyzetet, hogy bármennyit torkoskodhattam, nem látta senki a plusz kilóimat... Ma már nem tenném, mert 1 hónap alatt hozzászokott a szervezetem, és akkor is jött volna kifelé minden, ha nem is akartam. Itt sikerült megállnom, megúszva ezzel a kórházat. Túlsúlyosként élem azóta is napjaimat (165/76kg), és most már csak a futás, és az óriási önuralom ment meg a hasfalrepedéstől:-)). Néha eltévelyedek, de utána visszatérek normális mederbe...
én folyton szenvedek. néha megbotlok, aztán szenvedek tovább.
Itt elsősorban a mértékletesség hiányából adódó hátrányokról szeretnék beszélgetni veletek. Szerintem ez nem csak az elhízásban, hanem például a pénzköltési szokásokban is megnyilvánul.
Kíváncsi lennék, ki hogyan küzd meg ezzel a problémával(már ha van ilyen:)
További ajánlott fórumok: