A megkülönböztetés

Egy lány esete

Minden úgy történt, ahogy előtte bármikor. Késő éjszaka volt, legszívesebben aludt volna, de ehelyett három pirossal dolgozott.

A munka kezdetekor még nem tudta, hogy hova kell mennie, mindig váratlanul lökték oda valahova "feleslegnek". Nehezen fogadták be, az összeszokott csapatok nem szerették az újoncokat, és főleg nem a sárga újoncokat. Ugyanis itt minden színekkel volt megkülönböztetve...

- Te csak maradj ott, és ne csinálj nagy zűrt - mondták neki.

Hiába mondta, hogy ő is tudja velük készíteni a kosarakat, nem csak a kosárfül elkészítését tanulta be, elengedték fülük mellett minden egyes szavát.

- Ha nem bíztok bennem, akkor itt maradok. - gondolta magában.

Órákkal később, mikor már rengeteg kosárfület készített, hallotta, hogy a mellette lévő területen veszekednek, mert leszakadtak a fülek, amiket az ottani lány készített.

- Mindenhol leszakadnak, kivéve egy helyen - beszélgettek a vezetők, mikor már nem tudták, hogy hogy lehetne megoldani a helyzetet.

- Akkor hozzátok ide, aki jól csinálja.

A lányhoz odalépett egy magas férfi, lenézett rá, és mondta:

- Most velem kell jönnöd!

A lány bólintott, felállt, és követte. Nagyon félt, hogy vajon miért kell elmennie, lehet, hogy megint veszekedni fognak vele, vagy elküldik összeszedni a szemetet, mert azt hiszik, hogy nem tudja megcsinálni a rá kiszabott feladatot.

-Ő az? -nézett a lányra egy nő, aki valószínűleg a főnök lehetett.

- Igen, Ő!

- De hát ő egy sárga... - fintorodott el.

- Mégis jobban csinálja, mint bárki más, nekem elhiheti.

- Nem lehet!

- Miért ne lehetne?

- Maga régóta dolgozik itt? - kérdezte már mérgesen.

- Néhány hónapja.

- És még nem jött rá, hogy ezek nem a mi szellemi színvonalunkon vannak?

A fiú ránézett a lányra. A lány szeme könnybe lábadt, de még mindig nem szólt bele a beszélgetésbe.

- Mivel magyarázza, hogy Ő tud rendesen kosárfület készíteni?

- Véletlen. Vegyék onnan ki, mert utána még ő is selejtet fog gyártani. Küldjék takarítani.

Talán ha kinyitotta volna a száját a lány elérte volna, hogy ne alázzák meg újra és újra. Csakhogy egyedül nem ment sokra azzal, hogy lázadozott. Ha mindenki összefogott volna, talán rájöttek volna, hogy nem minden sárga buta. Ő is tudta, hogy sokan közülük nem a legokosabbak, de azt is észrevette, hogy a pirosak között sem mindenki a legügyesebb.

Nem értette, hogy miért nem kaphatott sohasem egy esélyt, hogy bizonyítson.