A mai világban miért nem olyan segítőkészek az emberek? És miért olyan agresszívek? (tudásbázis kérdés)

Hát ez durva! Mi a fenének kell gyerek az ilyennek????

Na ez igazságtalanság a világabn, hogy akik akarnak és szépen nevelik a gyereket azoknak csak sok küzdés után lesz ha lesz. Azok akik meg nem is akarnak azoknak sorra jön a baba és nem is foglalkoznak a gyerekkel, vagy ha mégis akkor abban nincs köszönet.

Igen, pont ezt kérdezem én is, de sajnos egyre több az ilyen, pedig néhánynak otthon van az anyja (3 gyerekes) és mégsem törődik vele, merre jár a gyerek.

Volt olyan is, hogy egyszerűen leküldték a gyereket, mert ők aludni akarnak (délelőtt 11-kor!) és hagyja őket békén. Sajnos, ez a mi lépcsőházunkban fordult elő, a kisgyerek mesélte személyesen.

Ez nagyon nagyon szép és megható történet!

Mennyivel szebb és jobb lenne a világ ha sok sok ilyen ember élne.

:-D

Igazad van. A mai "modern" világnak. Amikor mindenki rohan, mint a mérgezett egér, amikor a szülő túlóra után hazaesik és már nincs ereje arra, hogy a gyerekkel foglalkozzon.

Sajnos, nyáron nagyon sok "kivert" gyereket látok a saját környezetemben is. Reggel kizavarják, este megy csak haza. Nem törődik az a szülő azzal, hogy mit csinál a gyerek egész nap, vagy nincs is rá módja, hogy figyeljen rá, hiszen egész nap dolgozik.

Ez egy nagyon szép történet, izgalommal olvastam végig.

Sajnos kevés olyan ember van mint az édesanyád.

Én nem azért indítottam ezt, mert én magam agresszív vagy goromba lennék. Ezt nem szeretném ha így értelmeznéd.

Persze hiszem hogy nagyon sok múlik a nevelésen, rengeteg. De úgy érzem kevés igazán jó szűlő van aki mindig kedvesen és türelmesen tudná jóra nevelni a gyermekét.

Persze ez a rohanó modern világnak is "köszönhető"

Ez igaz! De akkor én kakukktojás vagyok. Engem nagyon sok rossz ért és mégse tudta negatív emberré változtatni. Ez még senkinek sem sikerült. De érdekes módon a munkámmal kapcsolatban is csak engem tartanak a partnerek segítőkésznek.

:-DDD

Nem tudom ez a kérdés tapasztalatból született ?

Én nagyon sok segítőkész és intelligens emberrel találkozom mostanában, akár a hoxán, akár máshol.

Bár valamennyire igazad van, ha azt nézzük, hogy a " való" életben milyenek. PL. amikor terhes voltam, hatalmas pocakkal ( 8 hó ) beszálltam egy tömött metróba (akkor még Pesten laktunk).

Egy 40 - es pasi széke mellett álltam meg. Eltelt pár perc, majd a mellettem álló ugyancsak 40 - es hölgy felháborodva kérdezte:

- Nem látja, hogy maga mellett áll egy terhes kismama? Nem kéne átadnia a helyét?

A pasi felnézett az újságjából, rám nézett, majd mintha semmi sem történt volna, visszatért az olvasnivalójához.

Másik történet:

Az egyik piacról mentem haza. Láttam egy kedves hölgyet, háta görnyedt a sok szatyortól. Gondoltam megszólítom és felajánlom a segítségem, mivel úgyis egy irányba mentünk.

Szegény néni ugy meg volt rémülve, alig kapott levegőt. Várt egy kicsit majd mikor rámosolyogtam, átadott pár zacskót.

elmondta, ma már nagyon kevés ember segít, de fél, mert sokan nem jó szándékkal teszik.

Régebben teljesen másként viselkedtek az emberek.

Aki kíváncsi rá hogy hogyan, annak elmesélek egy történetet, ami megtörtént velünk.

A vasárnapi vendég

Egyszer mikor még Pesten laktunk, valaki becsöngetett hozzánk.

Vasárnap volt, anyukám pont akkor lett készen az ebéddel.

Kiment a folyosó végén lévő rácshoz és egy nénit talált ott.Haja hófehér, arcán vastag szemüveg, ruhája sötétkék, tiszta, vasalt. Ott állt csendben.

Anyukám megkérdezte mit szeretne, mire a néni azt felelte lesütött szemmel, nagyon éhes. Nem is tudom melyikük érezte magát kellemetlenebbül.

Édesanyám beengedte a nénit, majd a bejárati ajtóig sétáltak. A vendég megtorpant. Anyukám látva ezt, azt mondta öt percet kér. A néni összekulcsolt kézzel álldogált a folyosón és várt.

Eltelt öt perc és anyu egy szatyorral a kezében jelent meg. Három befőttes üveg volt benne. Az egyikben húsleves, a másikban pörkölt és rizs. Mellette kis zacskóban negyed kiló puha kenyér. Rámosolygott édesanyámra és halkan egy szót dúdolt

-Köszönöm.

Anyukám a kezébe nyomott valamennyi kis pénzt, pedig emlékszem akkor nekünk sem volt sok. Mindíg is a " több nap, mint kolbász " elvet vallotta :)))

A néni apró fekete szeméből hála sugárzott. Édesanyám megsímogatta a kezét és kikísérte őt. Következő vasárnap ismét eljött, és anya megint csomagolt neki egy kis ételt, majd a következő vasárnap anyu már eggyel több személyre főzött.

A vendég minden vasárnap eljött, legalább fél éven át.

Sajnos a számlák kifizetése után, már alig maradt egy kispénze az életben maradásra. Megtudtuk, hogy se kutyája, se macskája. Egyetlen gyermeke kiment külföldre, de az már nagyon régen volt, azóta nem is kereste fel.

Nagyon megszerettük őt és anyuval minden vasárnap az ablak mögül kukucskáltunk és lestük a liftet, hogy mikor jön már. Egyik hétvégén nem jött el. Gondoltuk, majd a következő vasárnap. Tőbb héten át vártuk őt, de nem jött. Anyuval egymásra néztünk. Mindketten sejtettük, hogy ez mit jelenthet.

Láttam, ahogyan két könnycsepp gördül le az arcán. Megsiratta a vasárnapi vendéget, akit igazából nem is ismert.

Azután sok vasárnap maradt még az ebéd végén a tál alján.

Pontosan egy adag...

Sztem nevelés kérdése az egész. Nézd meg, annak idején hogyan nevelték a gyerekeket és ma hogyan nevelik őket.

Sosem felejtem el, amikor egyszer utaztam a buszon. Egy anyuka és a nem túl kicsi kisfia ültek egymás mellett. Felszállt egy idős néni. Az anyuka megszólalt: maradj csak kisfiam, én majd felállok. Ezek után hogyan várjuk el attól a gyerektől, hogy legközelebb átadja a helyét.

Elsőként azért mert mindenki saját magával van elfoglalva.

A mai világ központja az Én. Így mindenki magát akarja a legjobbnak, és mindent magának akar.

Sajnos kevés ezért a jóindulat.

Szerintem mert már nagyon sokszor csalodtak és

inkább idegesíti oket a sok probléma.