Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » A magány... Amikor már egyetlen barátod sincs... fórum

A magány... Amikor már egyetlen barátod sincs... (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5
2010. dec. 6. 12:52

Szelíden el kell tudni engedni a másikat, hogy majd vissza találjon hozzád!

Van egy barátnőm, 26 éve ismerjük egymást. Voltak jobb és rosszabb időszakok. Talán 2 éve találkoztunk utóljára, mindkettőnknek házassága és gyerekei is vannak. Ez az élet rendje. De tartjuk a kapcsolatot, hol neten, hol telefonon és minden fontosabb dologról értesítjük egymást. És a legfontosabb! A telefonnak két vége van és nem kérhetjük számon a másikat, ha ő fél évig nem hívott, hisz én se tettem, de ha beszélünk, akkor mindig ugyanonnan tudjuk folytatni, ahol abba hagytuk! Nem neheztelünk egymásra, hisz a egy idő után, a családalapítás környékén a barátság csak második, vagy harmadik helyet tölthet be az ember életében.

Valószínű neked most azért nehezebb, mert ha lenne párod lekötné a figyelmed és nem azon rágódnál, hogy miért történtek meg ezek a dolgok.

21. mese
2010. dec. 6. 12:44

azt nem mondom, és nem is tenném, hogy nem kaptam tőle semmit. Ezt nem említettem. Igen, sokat kaptam tőle, az elmúlt évek során, és ezért hálás vagyok neki.

De nehéz feldolgoznom a hirtelen jött negatív változását, az álnokságát, és a hazugságát. Mai napig állítja, hogy szeret, és örök barát. Ez nem az...EZ már nem barátság...

20. mese (válaszként erre: 19. - 40163fd81d)
2010. dec. 6. 12:41

köszönöm a szavakat, de én nem éreztem őt tehernek... ő mondat mindig nekem, és éreztette azt, hogy teher vagyok számára....

az fáj ebben a leginkább, hogy emberként sem bánt velem.

az utóbbi időben, nem hogy barátként kezelt volna, a maradék emberség is kihalt belőle. És nem csak felém. Más barátnői felé is. Persze ő mindig azt mondja, hogy barát, és nagyon szeret...

19. 40163fd81d (válaszként erre: 17. - Mese)
2010. dec. 6. 12:16
Miért voltál a barátja,ha tehernek érezted,ha nem kaptál semmit ,de semmit tőle 17 év alatt?
18. 40163fd81d (válaszként erre: 14. - Mese)
2010. dec. 6. 12:14

..és még valami:)))


Minden embernek meg kell tanulnia elengedni ,embereket,érzéseket,anélkül,hogy összerondítaná a szép emlékeket a jelen keserűségével....

Természetes velejárója az életnek,hogy elsodorja egymástól a rokonokat,barátokat ,szerelmek véget érnek ..stb.

Persze tudom,hogy aki marad,annak sokkal nehezebb ,de meg kell tudnunk érteni azt,hogy mindenkit a saját szíve vezeti,és arra megy ,amit az diktál.


Használd ki az alkalmat az egyedül létre,talán pont erre van szükséged.

Ha megérted azt,hogy az élet,az emberek folyton változnak körülöttünk ,akkor a kínzó magány ,egyedüllétté szelídül ,amire mindenkinek szüksége van ,mint ahogy neked is most,hisz nem véletlenül nem akarsz sem kapcsolatot,sem új ismeretségeket,barátokat....


Használd ki.

:)))

17. mese (válaszként erre: 16. - 40163fd81d)
2010. dec. 6. 12:11

és egy igaz barát nem hagyja magára a másikat...

Én megértettem őt, és elfogadtam...De nagyon megalázott, és rengetegszer...Még akkor is tűrtem...

Mindent megtettem érte, amit csak lehetett. Mindent megadtam neki.És egyszerűen otthagy, amikor a legnagyobb bajban vagyok. Mert teher számára a jelenlétem. És közli velem, megszakítja velem minden nemű kapcsolatát.Mindig mellette álltam.Mindig ígért, hogy ráér, hogy együtt legyünk, és soha nem ért rá. A barátja ha szól, következő másodpercbe ugrik hozzá, érdekes, érte képes minden napi teendőjét lemondani. De azt, amit nekem hetek óta ígér, valahogy lefelejti. És egy "bocsika, hívott a párom dologgal", el van intézve.

Én barát voltam. Végletekig.Ennél többet nem tudok tenni. Mindent megtettem. Mikor fáradtan késő este, fájós lábbal az utcán hagyott, és azt mondta este 11 kor, sétáljak haza egyedül, mert ő a barátjával sétál haza, teszem hozzá, egy helyen lakunk...És beteg voltam....És még számos eset...

16. 40163fd81d (válaszként erre: 14. - Mese)
2010. dec. 6. 11:56
Szerintem az igaz barátság az,amikor megértjük,és barátunknak tekintjük akkor is ha "csúnyán viselkedik".
15. 81e5170311 (válaszként erre: 14. - Mese)
2010. dec. 6. 11:51

Ilyen szép fiatal lànynak nem szabad igy elkeserednie!

Az,hogy csalódtàl,nem jelenti azt,hogy ne kezdd ujra az életedet!

Mindig reménykedni kell,és uj arcokkal ismerkedni,de elõbb jól meg kell ismerni,azt akivel baràtkozunk,vagy tàrsat keresünk benne!

Tessék talpraàllni és nem zokogni!

Ne keresd azt,hogy megértsenek,ha te megérted magadat,az màr segit a nehézségeken àtugrani!Ezt tapasztalatból mondom!Ne akard,hogy megértsenek,nincs arra szükséged,mert te egyedül is meg tudod érteni magdat!Fel a fejjel és vidàm lenni!

14. mese
2010. dec. 6. 11:45

azért indítottam el ezt a témát, mert sajnos nincs senki mellettem.. a barátnőm, 17 éven keresztül olyan volt, mintha a testvérem lenne... de végleg elváltak útjaink. Mióta párja van, nem törődik senkivel, és velem is nagyon csúnyán bánik.

Mindent, de mindent megtettem érte, ő ezzel visszaélt. És úgy döntött, egy haldokló kapcsolat fontosabb neki, mint 17 évnyi elválaszthatatlan barátság.

Vannak rajta kívül persze barátaim, de egyikük sem ismer úgy, mint barátnőm. És ezek a barátok is elmennek. Más országban kezdenek új életet. És én egyedül vagyok. Nagyon. Párkapcsolatom nincs, és nem is akarok. Csúnyán ráfáztam a kapcsolataimban. Új barátságokat meg nem igazán van kedvem kialakítani.. Félek...

Esténként a párnámba zokogok, és néma sikolyok hagyják el a torkom...

Nincs senki, aki megkérdezné, hogy vagyok. Jelentéktelennek érzem magam....

Senki nem ért meg.És ez nagy fájdalommal jár...

13. d'moni
2010. dec. 6. 11:12

van ilyen, hogy valakinek elpárolognak a barátai önhibáján kívül.

Ehhez mit szóltok: exbarátnőm miután fősulira ment, kijelentette, hogy én már nem vagyok a legjobb barátnője, van neki elég barátja. Ezért lett vége, feleslegesnek éreztem magam, pedig legjobb barátnők voltunk évekig. Az Ő döntése volt...

12. mamcili (válaszként erre: 7. - Mamcili)
2010. dec. 5. 22:17

Nekem vannak barátaim, de mégis magányosnak érzem magam...

Mivel a mindennapok terhei mellett nincs időm és keretem (anyagi)arra, hogy eljárjak szórakozni, bulizni...színházba...moziba...

11. falcngate (válaszként erre: 10. - Balayla)
2010. dec. 5. 20:13
:)))
10. Balayla (válaszként erre: 9. - Falcngate)
2010. dec. 5. 18:30
Igen, sorstársakkal mindig jó beszélgetni...:)
2010. dec. 5. 18:14

Szerintem simán lehet, hogy úgy jön ki, hogy egy barátja sincs az embernek. Ez olyan, mint a párkapcsolat...Az emberek változnak folyamatosan, sokszor az ellenkező irányba, így elmúlhatnak barátságok, ha nem voltak olyan mélyek. Ahhoz meg szerencse kell, hogy az ember egy olyan másik embert találjon, akivel nagyon-nagyon jól megértik egymást. A haverság persze más...

NEkem is volt ilyen időszakom. Senki nem volt a környezetemben, akivel igazán jól megértettük volna magunkat.

Szerintem ilyenkor kell pl. Hoxázni, mert a topikok a közös érdeklődésű embereket összehozzák.:)

2010. dec. 5. 18:05

Te kerültél ilyen helyzetbe?


Ha igen...

Hogyan lehet ezt egyáltalán elérni, hogy nincs egyetlen barátod sem? Iskola? Munkahely?


Én is azt gondolom, hogy Neked kell nyitnod a külvilág felé, hajrá!!!


Nekem valahogy úgy tűnik, hogy valamiért rossz passzba kerültél és csak emiatt látod ilyen sötéten a dolgokat... a valóság általában mindig jóval kedvezőbb ennél :)

2010. dec. 5. 17:13

És mi van akkor ha te adnál magadból, de valahogy úgy érzed ez mégsem az igazi barátság (haverság), hogy a háttérben ott van, hogy kihasználják a jószívűségedet?

A szeretetet, amit adsz és amit te is szeretnél kapni?

2010. dec. 5. 15:03
Akkor lehetsz csak igazán önmagad!:)
5. 9b10f3d7ff (válaszként erre: 1. - Mese)
2010. dec. 5. 14:58

Amikor valakinek nincsenek barátai, az nem is akarja szerintem. Igaz a nagybetűs igazi barátból 1-2 van, a többi az akivel elbeszélgethet az ember, de a teljes lelkét nem tárja fel előtte.

Ha barátot akarsz miszáj Neked is kitárni a lelked, hogy betudjanak "lépni".

2010. dec. 5. 14:52
nincs partnered?
2010. dec. 5. 14:51
Meg kell találni a módját annak, hogy a világ felé nyissunk és új embereket, barátokat gyűjtsünk magunk köré, hisz az ember nem azért magányos, mert nem szeretik, hanem mert nem szerethet.
2. martin3 (válaszként erre: 1. - Mese)
2010. dec. 5. 14:51
akkor találj új embereket! sokan vannak...vagy nem magadról írod?
1. mese
2010. dec. 5. 14:49
Szörnyű a magány.. mikor az embert mindenki elhagyja.. a nagy barátságok is ködbe vesznek.. és végleg egyedül van az ember.. Mikor már senki nincs, akihez beszélhet.. mikor magára marad..gyilkos dolog...
1 2 3 4 5

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook