A magány... Amikor már egyetlen barátod sincs... (beszélgetős fórum)

Duma!!

Megkockáztatom sóher!

Az ilyen nem barát!!

Ebben a helyzetben már én is voltam...

Azóta kiderült, hogy csak munkakapcsolat a mienk

és nélkülem is jól elvan...

Minek erőltessek olyat, ami egyoldalú...

Szeretem a mai napig, de tudom, hogy munkán kívül soha sem fogunk leülni egy nagyot dumcsizni.

Hozzáteszem: SAJNOS!

Látod kedves első hozzászóló/ MESE/

A leírtakból kiderül, hogy te egy értékes ember vagy és aki volt barátod, az csúnyán visszaélt a jóságoddal és türelmeddel, legfőképpen a bizalmaddal és megértelek, ha egyedül vagy ezeket a problémákat nincs kivel megosztani, velem elbeszélgethetsz ahogy látom sok mindenhez értesz és nagyon ügyes talpraesett szorgalmas vagy, ha pedig egymagad vagy csak a négy fal vár rád otthon és az üresség, de legyen számodra vigasz elég sok mindennel elfoglalod magad. Fogalma sincs annak a másiknak mit is veszített el.

Szívélyes üdv. Ágnes

Akkor te nagyon ügyes rajzos lehetsz...

Tanítasz nekem is egykét trükköt?, hasznát venném a munkámban...

Időnként elég kreatívnak kell lenni.

plakátokat, weboldalakat, arculatokat tervez, nagyon dióhéjban.. minden, ami alapvetően körülvesz minket. Nagyon jó rajzkésség kell hozzá, ez egyművészeti ág, csakúgy, mint például a festészet, és tudni kell bánni a számítógéppel.

a Dvd, cd, könyv borítókat is a számítógépes grafikusok készítik.

Szóval a sima grafikának, egy tovább fejlesztett, ötvözött műfaja. Művészeti képzettséget igényel.

Akinek éppen nem megy túl jól,szegény,vagy beteg a gyereke....azokat messze elkerülik a barátok,bármennyire igyekszik.

Mások akik még határán vannak ezeknek a dolgoknak titkolják és mindíg jobbnak akarnak látszani.Ez egy ilyen világ lett,ha elfordulunk és nem látjuk a dolgokat "nem is léteznek".

miért?

Én örülnék új barátoknak.

Köszönöm szépen!:)

az én mindennapjaim is elég elfogaltak.. és ezért érzem, hogy szükségem van valakire, akivel megoszthatom a gondolataimat érzéseiemt.

Tanulok, dolgozom, és egyéb elfoglatságaim is vanak ezen kívül...:(Hát igen. Az idő...

Nekem fiús szakmám van, egy barátom sincs. Soha nem is volt, mert hasonlók miatt csalódtam. De rájöttem később, hogy az ilyen fajta csalódás gyerekes dolog: Elvárások nélkül kell kapcsolatokat alakítani, és így nem bukik nagyot az ember.

Fiúk között dolgozom. Akikkel összehaverkodok, általában a munkatársi kapcsolatig tart. Ha munkahelyet váltok, akkor szinte társaságot is.

Jahh. És még valami. Amikor kollégiumban voltam, akkor összebarátkoztam az egyik csajjal, aki a szobatársam volt. Egy évig mindent együtt csináltunk. Aztán megismertem egy fiút, szerelmes lettem... és hát igen. Hanyagoltam őt. Sajnáltam, de akkor így kellett lennie.

Azért nagy luxus, hogy ha valakinek több emberi kapcsolatra is ideje van. Egy-egy kávé max beleférhet, de munka/suli/gyerek/férj/barát stb. mellett azért ritkaságba számít.

Az ember egyedül születik meg, és egyedül hal meg. Ha önmagadat nem tudod boldoggá tenni, más hogy lenne rá képes... Aki szereti önmagát, az tud igazán boldog lenni, mert tudja, hogy mire van szüksége!

Sok sikert, és kívánom, hogy jóra forduljon minden.

nem jó a magány.. olyan mintha egy részemet kiszakították volna belőlem...

ugyanakkor tudom, hogy nincs véletlenül így. minden vég, egy új kezdte. de a kettő közti állapot tud nagyon kínzó lenni, főleg ha az ember nem lábal ki belőle hamar...

akkor csak jajjgató, fájdalmas, örökké be nem gyógyuló sebet érez magában az ember, ami minden egyes sírással vérezni kezd, és nem gyógyul...

Van, hogy sokszor esek bele ebbe. És fáj. Mintha egy üres térben lebegnék, életem végéig.

De nem szabad ebben sokáig benne maradni.

hm... Köszönöm,az őszinte, és bátorító szavakat. Van egy dolog, ami miatt nem tudom őt megérteni. Mikor nekem volt párom, én őt ugyanúgy kezeltem, mint előtte, sőt, közös programokat is csináltunk, és nem hoztam őt sose olyan kellemetlen helyzetbe, hogy mutogassam előtte a párom. Nem kérkedtem vele.

Én az a típusú ember vagyok, aki szereti megosztani a barátaival azt, ami igazán boldoggá teszi, és belecsenni őket is ebbe a boldogságba.

Tudom, hogy változnak az idők, és az érzések, és ez természetes folyamat. De sokkal könnyebben viselném, ha ő is természetesen kezelné ezt.

És az a gond, hogy egyfajta féltékenységi harcot vív velem. Engem mindez nem zavarna, de akkor ne vágjon fel vele, és a poén az egészben, hogy igazából azzal a sráccal a kapcsolata akivel együtt van, egy hazugság. Nem szeretik egymást, csak félnek az elválástól, mivel mindkettejüknek ez az életük első kapcsolata. És fáj, hogy a barátait ezért teljesen elutáltatja magától.

Kedves mese! :) Akkor hadd kérdezzem én meg: hogy vagy? Hogy érzed magad?

Én is magányos vagyok, barátok nélkül, akik vannak, azokat nem nevezném igazi barátnak, akikkel megoszthatnám minden gondolatomat. Legtöbbjükkel inkább csak virtuálisan tartom a kapcsolatot. Elég fiatalon csalódtam az akkori barátnőmben, aki szó nélkül "átpártolt" egy másik lányhoz és velem nem nagyon foglalkozott egy jó ideig. Aztán újra keresni kezdte a társaságomat, de akkor már nem tudtam bízni benne, s hamar el is távolodtunk egymástól végleg.

"Ne sírj hogy vége lett!

Mosogolyj, mert megtörtént!"

Hidd el! Mindig tovább kell lépni!

ÉS amibe nam halunk bele, az erősebbé tesz!

Tudom, közhely, de van benne valami.

Ez, ami most van Veled, múló állapot.

Néhány hét múlva máshogy fogod látni a dolgokat.

Fel a fejjel!

A felhők felett mindig kék az ég! :)