Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » A lét vagy a tudat.... fórum

A lét vagy a tudat.... (beszélgetős fórum)


1 2
2016. dec. 14. 10:44
A tudat...A "lét" az valójában csak egy "virtuális illúzió"...Az önmagában létező tudat egyik önkifejezési formája...(A materialista tanok hirdetői szerint persze ez fordítva van,nade értelmes-intelligens ember a TÉNYEKNEK,és a JÓL ÉRZÉKELHETŐ JELEKNEK szokott hinni mindig,nem pedig a materialista szellemiségü,és sajnos jelenleg uralkodó pozícióban lévő hazug és manipulatív dogmáknak...)
43. 563b626108 (válaszként erre: 39. - Dittiritti)
2016. okt. 20. 21:39
Bingo
42. 552ff9d9b8 (válaszként erre: 31. - D7ba7bf7ff)
2015. ápr. 18. 12:34
Szerintem csak akkor, ha sarkosan a tudatba beleveszed magát az elhatározást, hogy változtatni fogsz.
41. d7ba7bf7ff (válaszként erre: 36. - Dittiritti)
2015. ápr. 6. 15:39
Fú de mélyen fogalmaztál...
2015. márc. 22. 18:20

Van a tudat, ami most éppen a tudatodban van.

Van a tudat előttes,ami nincs éppen a tudatodban,de ha azt mondják: emlékszel,amikor...-akkor elő tudod hívni.

Van a tudatalatti,ami nincs jelenleg a tudatodban, nem emlékszel rá,de bizonyos pszichoterápiás módszerekkel (pl.hipnózis) elő lehet hívni.

Mindhárom meghatározza a te saját létedet.

És van a szuperego, ami a lelkiismeret. Felülbírálja az egódat, azaz a cselekedeteidet,gondolkodásodat.

39. dittiritti (válaszként erre: 38. - 1e072b34d7)
2015. márc. 22. 07:34
Ha felébredsz valós létedre, akkor ráébredsz arra, hogy az egohoz kötődő tudatnak nevezett valami, káprázat volt. Minden egy, te vagyok én és én vagyok te...
2015. márc. 21. 21:17
A lét határozza meg a tudatot.
2015. márc. 21. 19:35

Úgy tűnik, mintha még mindig nem ébredtél volna fel, mert még mindig vársz.

Mire?

Kire?

Egy balfékre, akinek nem kellesz igazán, és akinek semmi nem jó, de nem tesz semmit semmiért.

36. dittiritti (válaszként erre: 33. - Kisj)
2015. márc. 21. 18:33
Dehogynem! Egy esély arra, hogy visszanyerd azt, ami miatt ide kellett jönnöd.Mindenki életében van boldogság, anélkül nem lehetne élni...talán az a mély tudás, ami öröktől bennünk van emlékeztet minket a kegyelem létére...Nézd meg a gyerekeket...a világ bármely részén...bárhogy éheznek, szenvednek...háború, betegség, koncentrációstábor...sokszor úgy tűnik, mégis boldogan és önfeledten játszanak...mert nem a vágyaikban élnek, hanem életükben próbálnak találni valamit, ami boldogságot okoz...a boldogtalanság csak egy viszonylagos boldogsághoz hasonlítva boldogtalanság...Mindig van boldogság, csak rá kell nyitni a szemed...ha más nem, akkor az, hogy van lehetőséged a következő percbe boldognak lenni...
35. kisj (válaszként erre: 34. - Dittiritti)
2015. márc. 21. 18:30
Ezzel igazán maradéktalanul egyetértek:)
2015. márc. 21. 18:27
Dehogy tudom felfogni, sok minden van a felfogóképességünk határán...de hiszem azt, hogy mielőtt megszülettem is voltam, s ha majd meghalok is leszek, s amíg nem tanítottak meg szüleim az idő mibenlétére, múlására, az anyagi világban betöltött fontos szerepére, nem igazán befolyásolt...abban a tudatban éltem, hogy örökké élek...:-)
33. kisj (válaszként erre: 30. - Dittiritti)
2015. márc. 21. 18:27

Nem minden embernek adatik meg a boldogság. Még az olyan "ezer-féle"boldogság sem, ami más számára láthatatlan.

Kérdezz meg néhány embert a környezetedben erről.

A puszta lét önmagában nem boldogság. Nem lehet az.

32. kisj
2015. márc. 21. 18:21

Hallottam már róla, hogy az idő relatív, de azt én, -mint buta, tudatlan kis porszem- értelemmel nem tudom felfogni.

Ha Te ezt fel tudnád fogni teljes valójában, azon csodálkoznék, mert véleményem szerint az ember erre képtelen.

31. d7ba7bf7ff (válaszként erre: 13. - 552ff9d9b8)
2015. márc. 21. 18:20
Itt a primerre értettem, de nyilván hatnak egymásra, igen.
30. dittiritti (válaszként erre: 26. - Beledöglök)
2015. márc. 21. 18:18
Biztos vagyok benne, hogy aki olyan érzékeny a boldogságra, a boldogság keresésére, mint te, az meg tudja magának teremteni a saját főszereplésével...Egyet soha ne felejts el, nem a leghangosabban kacagó ember a legboldogabb. Nem az, akinek nincs fájdalma, könnye...Ezer féle boldogság van, s ahhoz ragaszkodj, ami nem válik teherré soha...
29. beledöglök (válaszként erre: 22. - Dittiritti)
2015. márc. 21. 18:17

Sokszor fejbe kellene magunkat ütni azzal a kővel, hogy ne tegyük soha többet a zsákunkba.

Nem véletlen, hogy gyerekként is hamarabb megtanuljuk, hogy ne játszunk a tűzzel, ha már megégetett.

2015. márc. 21. 18:14
Az idő relatív, miért ne tudnád? A felismerés nem időhöz kötött, szerintem sokan az életük vége felé tanulják meg, mi a kő és mi a a kenyér a szellemnek...
27. kisj (válaszként erre: 24. - Dittiritti)
2015. márc. 21. 18:12
én ebben az életben már nem tudom letenni a köveimet
26. beledöglök (válaszként erre: 20. - Dittiritti)
2015. márc. 21. 18:11
Megérintenek a soraid, az előzőek is. köszönöm.
25. kisj (válaszként erre: 22. - Dittiritti)
2015. márc. 21. 18:10
ebben azért, el kell ismernem, hogy van valami :)
24. dittiritti (válaszként erre: 21. - Kisj)
2015. márc. 21. 18:09
Miért nem lenne? Az életed a fejlődésről szól, ami fájdalommal jár...amíg egy kő is van a zsákodban, addig nehéz és fájdalmas az út...az a lényeg, hogy az úton egyre több követ le tudj tenni úgy, hogy többet ne vedd fel...s jó esetben mire célba érsz és terheidet lepakoltad, felébredsz és meghalsz...onnantól kezdve ugyanis nincs miért maradni...ha nem ébredsz fel, akkor is meghalsz , de a köveid lehúznak a káprázatba, s fogoly leszel...
23. kisj (válaszként erre: 20. - Dittiritti)
2015. márc. 21. 18:08

Nahát! Erre a cikkre én is emlékszem és nagy benyomással volt rám.

(bár most gondolatban nem kapcsoltam össze a fórum kiírójával)

22. dittiritti (válaszként erre: 19. - Kisj)
2015. márc. 21. 18:05
Amíg az ember nem jön rá, hogy egy zsákjában cipelt kőtől hogyan tud végérvényesen megszabadulni, addig az teherként ismételten a csomagjába kerül. Mert nem az a cél, hogy a kő valameddig ne legyen ott, hanem az, hogy soha többé ne hozzunk olyan döntést, amivel ez a kő a hátizsákunkba kerülhet...amíg erre nem jövünk rá, az elhajított követ újra és újra felvesszük nagy megelégedéssel, a zsákunkba pakoljuk kenyér gyanánt...
21. kisj (válaszként erre: 17. - Dittiritti)
2015. márc. 21. 18:04
Ha ez igaz lenne, akkor nem lenne a földön nyomorúság és bánat.
2015. márc. 21. 18:02
Elolvastam egy cikkedet, ahol arról írsz, hogy gyerekként mások életéd irigyelted, a sajátodban nem láttad meg a jót...pedig biztos abban is volt jó, csak te arra vágytál, ami a másiké és szerinted jó...ez érthető gyerekkorban...de ott a lehetőség, hogy megvalósítsd az a kacagást, nevetést, nyugalmat majd a saját életedben...A kerék forog...és most más férjét. más boldogságát, ami igazából látszat és pillanatnyi, kukucskálod irigyen...pedig hogy az látszat és pillanatnyi, abban neked nagy részed van...valóban cserélnél vele? abban a tudatban, hogy lehetnél te az a nő, akinek a férjét irigyen kukucskálja a szeretője, s elkívánja tőle még a pillanatnyi, idillinek tűnő pillanatot...Látod a kerék forog...s újra kukucskálni fogsz irigyen megbújva, ahelyett, hogy felébrednél és a saját filmed főszereplője lennél, más filmjébe jársz castingra...Állj fel, az ablak üvegére nyomott orrodnál fogva menj ki az emberek közé...hátha van neked is életed, és nem más szerepét kell játszanod...
19. kisj (válaszként erre: 14. - Dittiritti)
2015. márc. 21. 17:56

ez nagyon szépen hangzik


csak tudnám, hogy honnan vannak azok az érzések amikor leszivesebben a ventilátorba, vagy a palacsintába tojnék?

2015. márc. 21. 17:24
ha leülsz és végigondolod, minden erről szól..mindennek erről kellene szólnia...Addig kell keresned magadban, amíg nem találod meg azt a választ, ami ahhoz kell, hogy az utadon maradj...azon az úton, ami ahhoz segít hozzá, hogy ha zseb nélküli halotti ruhádban a sírodba helyeznek, akkor is veled lehessen...tanultál valamit...s ezt neked kell megfogalmazni a fentiek tükrében, hogy mit...de nem kell megrémülni, ha egy esetből nem tudod megtalálni a körbe-körbe visszatérő élethelyzetre a választ, majd úgyis szembentalálod magad újra vele, egészen addig, még meg nem születik a sárból az arany, az értéktelenből az értékes, a kérdésre az igaz válasz...
2015. márc. 21. 17:19
A gondolat nem teremt, hanem irányít...Teremteni a szellem tud csak...A gondolat az anyagot tudja irányítani, sajnos teremteni nem...
16. globus
2015. márc. 21. 17:19
Emlékeim szerint évek óta táplálsz egyoldalú szerelmet. Nem tudom pontosan, talán nős a férfi, vagy nem akarja elkötelezni magát? Lépned kellett volna, mai írásodból úgy tűnik, hogy még csak a helyzet elfogadásán gondolkodsz.
2015. márc. 21. 17:15

Az egyik az idealista, a másik a materialista megközelítés. Anno ezt így tanították.

Manapság a pozitív gondolkodás szerint a gondolatnak teremtő ereje is lehet/van.

A történet nem ezekről szól.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook