Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » A legfontosabb az életemben... fórum

A legfontosabb az életemben... (beszélgetős fórum)

Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: A legfontosabb az életemben...

14. Yade* (válaszként erre: 13. - Totyka)
2011. máj. 15. 13:48

Drága Totyka! :-)

Egy valamit nagyon megtanultam, ne féljünk kimondani, felvállalni érzéseinket,néha késve érik meg kimondott szóvá a gondolat és talán akkor már nincs akivel megoszthatjuk...

Minden jót Neked, alakulni fog a dolog! :-)

13. Totyka (válaszként erre: 12. - Yade*)
2011. máj. 11. 05:36
Kedves Yade! Soraid, szívemhez szóltak, köszönöm! Én egyáltalán nem bánom, hosszú soraid! Totyka
12. Totyka
2011. máj. 11. 05:35
A cikk megírása után, nem is tudom, de valahogy megváltozott minden, nem mutattam meg otthon a soraimat, de mégis más lett minden. Most kicsit boldogabb vagyok! :)
2011. máj. 2. 20:19

remek a cikk

én sajnos anyuval nem jöttem ki soha, még gyerekképnt sem. Apuval imádtuk egymást, de felnőttem, elköltöztem töle, és ezt soha nem akarja megbocsáltani. De őt szeretem a világon a legjobban.

2011. ápr. 30. 11:09

Kedves Totyka!

Ha nincs erőd beszélni erről az érzésekről, fogd meg írd meg szerető szüleidnek, de szerintem az is elég ha ezt a cikket meg mutatod, hidd el nyitott fülekre találsz!

Igen az én kapcsolatom is így volt az én lánykámmal, nekünk rengeteget segített, hogy olvasni kezdte a titkos naplóm! Azóta ismét majd hogy nem olyan a kapcsolatunk, mint annó volt!

Rá döbbent ő is sok mindenre amit bizony félre értelmezett! Már tudunk épp olyan felhőtlenül beszélgetni, és egymást segíteni!

2011. ápr. 29. 19:22
Talán a szeretet ami ott benn van, olyan nagy, hogy már szinte nem érti a miérteket. Ha én szeretek, akkor nagyon szeretek. Napokban,sajnos a fűzfát kivágták...
8. syria (válaszként erre: 7. - Totyka)
2011. ápr. 29. 12:13

Semmit nem rontottál el, kár hibáztatni magadat.

Az életnek az a rendje, hogy a gyerek felnő és külön költözik a szüleitől.

De attól, hogy élnek együtt a szeretet nem szűnik meg, csak esetleg nehezebb megoldani a közös programokat.

2011. ápr. 28. 22:18
Köszönöm a biztató szavakat, sorokat. Roppant nehéz minden, hisz már tényleg a szárnyaimat próbálom, és hát igen, igyekszek és próbálkozok, és amit a leginkább szeretnék. Megajándékozni őt egy unokával, hisz annyira szereti a gyerekeket. Minden nap annyira de annyira bízok, meg várja, kivárja. Hisz ez lenne tőlem a legnagyobb ajándék. Nem akarok elkésni. Ha nagymamám várt rám, hogy én megszülessek, akkor most még egyszer mért ne?
2011. ápr. 28. 15:51

én mindig is ilyen apára vágytam.. az enyém bár fizikailag ott volt, nem ivott, sokat dolgozott.. de sose éreztem azt hogy szeretne, nem is beszéltem vele soha.. köszönőviszonyban vagyunk és kész, nekem anyám próbálta helyettesíteni több kevesebb sikerrel. Igazi kincs ami neked van és ne hagyd eltűnni, hetente szánj rá egy délutánt, és az legyen a Tietek csak ketten... ahogy régen is, most is tudtok közös programot szervezni.

Néha az is elég ha csak ott vagy.

Én szurkolok...csak ügyesen.

2011. ápr. 28. 10:52

Nem rontottál el semmit. Ritka az ilyen tiszta lelkű ember, mint te vagy és amennyi szeretet van benned. Ahogy viszonyulsz az emberekhez, pl. hozzám is. Olyan szeretet árad belőled. Azt gondolom nem feltétlen magadba kell keresni a hibát. A múlton hiába is rágódunk, mint ahogy én is...

Sok erőt küldök neked és sok puszit is.

2011. ápr. 28. 10:45
Nagyon szép történet,becsüld meg őket,mert megérdemlik:)))
3. angel eyes (válaszként erre: 1. - Totyka)
2011. ápr. 28. 10:41
Drága Barátnőm most megsirattál :(
2011. ápr. 28. 10:33
Nagyon szép történetet mondtál el Totyka igen manapság egy jól müködő család nagyon ritka, mint a fehér holló ezt a csodálatos életet beárnyékolta az apa balesete és teljesen összeomlott minden biztosan mondhatom és ez vigasztalás is bár nehéz az ilyen helyzetben túllépni ezen. Nekem az a furcsa, hogy a gyermekek jobban ragsszkodtak apukájukhoz, mint az anyjukhoz. Ebben az országban kevés az a férfi, aki a helyt áll derekasan a feladatok ellátásában ilyeneket sajnos lámpással kell keresni, de tiszta szívemből kívánom elmúljanak a viharfelhők és béke és boldogság legyen továbbra is a mérvadó és a legfontosabb. Üdv.Ágnes
2011. ápr. 28. 10:08
"Szegény sok mindent megélt, gyakran szívével mesélt, ma is ő ad még reményt... Mikor jött az éjszaka, megérintett szép szava. Vigyázta az életem
szeretett, mint senki sem, Vele gyakran álmodom.
Mindig büszke volt reám..."

Ugrás a teljes írásra: A legfontosabb az életemben...

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook