A korkülönbség dilemmája... (beszélgetős fórum)
Majd kiderül.
Eddig csodás.
Ha te szereted o meg szeret akkor meg??:) mit szamit ki mit mond es ki mit gondol?? az emberek olyan hulyek azt hiszik hogy joguk van masok felett itelkezni...mindenkinek meg van a szabadakarata hogy azt gondoljon amit akar de nem azt jelenti hogy kel is foglalkozni a velemenyekkel..:)
es tudod ott van meg az az "irigyseg" nevu dolog is....
Szoval csak batran...amig neked jo..:)
Hát persze hogy nem szeret senki negatívumokkal szembesülni:)
De ez egy picit önálltatás.
Tudom nem lehetsz túlságosan kíváncsi az én véleményemre, de leírom, hiszen ez egy nyílt fórum:
Szerintem a Te 18 évedhez igenis sok ez a 35 éves pasi. Pár év múlva ekkora korkülönbség már elmenne, de most még nem.
egyszerűen csak meg kell tanulni átlépni az emberek megjegyzései felett...minden csoda három napig tart. 4 hónap után már mi sem vagyunk olyan nagy szenzáció a városban, mint eleinte.
van egy általam kreált mottóm: ha azok az emberek, akik számomra fontosak, tudják a valóságot, és melletem állnak, akkor a többiek le vannak sajnálva!
nálunk 17 év a különbség, és néha kiakadok én is, amikor rosszindulatú megjegyzések jutnak a fülembe... párom azzal vigasztal ilyenkor, hogy csak az irigység beszél belőlük, amiért látják, hogy nagyon szeretjük egymást. én benne találtam meg a Férfit, aki pont úgy szeret, ahogyan azt én szeretem. és ha fiatalabb lenne akármennyivel, akkor már nem az az ember lenne, hisza az évek során átélt tapasztalat és megszerzett bölcsesség teszik azzá, aki most.
mi lesz tíz meg húsz év múlva? kit érdekel? ha a szeretet megmarad az évek során, egy életet lehet rá alapozni, akárhány éves is az ember.
Sziasztok!
Így van,senkinek semmi köze hozzá hogy ki miért van a másikkal,lényeg hogy Ők jól érezzék magukat és nem kell meghallani mit mondanka.Tudjátok mit nem értek még? Hogy mikor van egy fiatal lány és egy idősebb Férfi akkor soknak az jön csak le hogy "a lány biztos csak a pénzét akarja vagy apakomplexusa van,vagy a Férfinek biztos csak "arra kell",olyan rosszindulatúak az Emberek...
Köszönöm. :)
Szerintem a szüleimmel lenne a legkisebb baj. Apunak bár korabeli barátnője van, de ő tudom, hogy nem támadna le emiatt. Anyu meg az új férje között meg szintén nagy a korkülönbség... szóval, ő sem problémázna, ezt tudom.
Syssy
én mindenképpen azt mondom neked,hogy ne érdekeljen,hogy ő mennyi idős,vagy hogy mekkora a korkülönbség.Én is egy olyan párkapcsolatban élek,ahol több mint 3 tizes a korkülönbség.Most vagyok 20éves,ő pedig...Bár nem járunk az utcán kézenfogva,meg csókolózva,viszont elég régen tart a kapcsolatunk és nagyon-nagyon szeretjük egymást.Mások engem sem értettek meg,mikor kérdezték a páromat,aztán meg,hogy mennyi idős.A hátamon feláll a szőr,amikor a környezetem legnagyobb baja az,hogy hány éves a párom.Közük sincsen hozzá.Ha ti tényleg olyan nagyon szeretitek egymást,akkor itt a lehetőség,ne hagyd elmenni.Akinek nem tetszik,az úgy járt.Esetleg a szüleid találhatnak némi kivetnivalót,de mivel nem vagy az a kicsapongó,férfifaló lány,így majd ők is megértik,hogy te így vagy boldog.Úgyhogy csak azt tudom mondani,hogy nagyon hosszú és boldog éveket kívánok nektek.
minek is szólítanák anyunak?
az van nekik igazi.
Szia
Nálunk majdnem 10 év a korkülönbség.
Figyelj!
Én azt mondom nem lehet gond, lényeg hogy szeressétek egymást, jól kijöjjetek... a környezettel nekem is gond volt, de az idő bizonyított, már 6.5 éve vagyunk együtt, így 1-2 év után már mindenkinek természetesek lettünk.
DE! Neked kell egy fontos dolgot át gondolnod ill. megbeszélnetek: a családalapítás, továbblépés. Erre te fel vagy már készülve?? Kész vagy arra, hogy háziasszony légy?
Lehet most kezdődik csak ez a kapcsolat, de ha komolyan gonoljátok akkor úgy 2 év múlva a párod lehet összeköltözne...
Szerencsére a párom engem megbírt várni, de ha én idősebb vagyok már a 2. év után szerintem jött volna a baba, de mivel még sulim volt így kb 4 évet várt rám, voltak is nehézségek, mert volt hogy fel akartuk adni a könnyebb utat választani.
Szóval ezt gondold át, mert hogy hitegesd, vagy olyat vállalj fel amire még nem vagy kész, az nem jó.
Ezt még most meg kell beszélni. Mi is az elején tudtuk, hogy én tovább fogok tanulni, és az nagy próba lesz, de túl éltük, meg lett a diploma, együtt élünk és most babát tervezünk!! :)
Tudod, én azt hiszem, kétszer voltam szerelmes eddigi életem folyamán; most 24 vagyok.
Az elsőnél 16 voltam, ő 32, és rajongva szerettük egymást. Persze nem nézték jó szemmel, mi meg meghátráltunk. Az eredménye az lett, hogy fejest ugrott egy olyan kapcsolatba, amiből igen gyorsan gyerek lett és évekig néztem hogy szenved /szerencsére már egy ideje nem találkozunk/.
Ezzel szemben én nem tudtam 7 évig kinyitni a szívem senkinek, tán csodára vártam, vagy nem is tudom... egymást követték az elfuserált kapcsolataim és még múlt télen is feltettem a kérdést: ennek már sose lesz vége?
Szóval, ha tényleg biztos vagy benne, hogy szerelem, ne hagyd elmenni a lehetőséget. A kor egyáltalán nem számít. Én csak annyit tudok, hogy egyszer hagytam, és a gyógyulás fájdalmasan lassú volt!