Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » A kistestvér érkezése lelki törést okoz? fórum

A kistestvér érkezése lelki törést okoz? (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: A kistestvér érkezése lelki törést okoz?

1 2
2014. szept. 28. 14:42
Bár nem egy mai cikk, nekem most aktuális a dolog. Kislányom két éves lesz októberben, és a szülinapjához képest 1 nappal előbbre vagyok kiírva a fiammal. Természetesen még kicsi hozzá a lányom, hogy pontosan értse a dolgokat, de azért nagyon sok mindent felfog. Pár hete már újra visszaszokott az ágyunkba éjszakára. Amivel nincs is gondom, de egyre gyakrabban fent van éjjel, csak bújik, hiába kérdezgetem (szomjas vagy? fáj valami? stb.) csak mondogatja: aja, aja. A szívem megszakad érte. Sokat puszilgatja a hasamat meg odahoz játékokat odateszi a pocakomhoz. De valami van benne az biztos. Nem akarom hogy a félelmeimet tudja. Egyenesen már rettegek mi lesz. Még szerencse, hogy szülés után apa elég sokáig itt lesz velünk, így kicsit könnyebb lesz. :(
56. ative
2012. nov. 15. 11:55

Sziasztok...


Olvasva a hozzászólásokat, nem tudom nálunk mi lesz... A kislányom 4 éves, a nyáron nyaggatott, miután nyaraláson látta hogy minden gyereknek van tesója, hogy neki is kell egy kistesó!!! Szerencsére szeptemberben állapotos lettem, és vidáman újságoltuk neki a hírt hogy lesz kistesója... egy darabig örült, azonban egy ideje azt mondja, hogy meggondolta magát, inkább még sem legyen, meg hogy ő utálni fogja! Próbáltam neki mesélni arról amikor ő volt pici és a pocakomban lakott! Egy darabig akkor megint elfogadta, utána mégsem! Borzasztóan érzem magam, mert már azt mondja hogy utálni fogja, (mikor szerintem még azt sem tudja mit jelent maga a szó?!). A férjem azt mondja hagyjam rá egyelőre, majd ha nő a hasam meglátjuk mi lesz... mi lesz ha így marad? Bele sem merek gondolni... :(

2012. okt. 30. 12:24

Üdv Mindenkinek!

Sajnos minden gyermeknél egyfajta leki törés keletkezik az új jövevény miatt. Velünk is így volt, 5 éves volt a nagyfiam, mikor a kistestvérét vártuk. Örült neki nagyon, de kezdett mindenért hisztizni, addig nyugodt csendes fiú volt. Bölcsibe is járt, oviba is szépen ment, egy probléma volt, gyakran megverték. Nagyon vágyott egy kistestvérre, akit megvéd, megtanít focizni, ilyenek. Végül is jött a kistesó. Sajnos veszélyeztetett terhes lettem, 6 hónaptól nem bírtam oviba hordani, nem biciklizhettem, az ovi gyalog messze van, párom hordta autóval (én nem tudok vezetni) itt kezdődtek a bajok. Jött a hiszti, nem akart menni ilyenek. lassan eljött az idő, anyának bent kellett maradnia, letelt az időm, nem értette. Késett a kicsi, "ha nem születik a kistesó, miért nem jösz haza?" amíg korházban voltam többször bepisílt (apa mellé :P ) aztán megjött a tesó, de mire jöhettünk volna, besárgult a drága, így összesen 22 napot töltöttem bent, bár behozták látogatni, csak olaj volt a tűzre! mikor végre hazajöttünk, kicsit megnyugodott, fogta a tesót, szerette nagyon, csak hát kicsi... Jött a hiszti, ha etettem a kicsit, ő is akkor kért, vagy éppen szomjas volt, vagy mert vele foglalkozzam... 3 hónap múlva jöttek a gondok, verekedik az oviban. Nagyon jó, gondoltam végre megvédi magát, de nem önvédelemről volt szó, kiprovokálta a vitát. Utolsó év volt, lassan túl lettünk rajta, megszokta a kicsit és ahogy nőtt egyre jobban ragaszkodott hozzá, szerette, azt sem bánta már ha fogzáskor megharapta, mikor már ült, bement hozzá a kiságyba, olvasott neki, magától behordta az összes játékot neki, ezt is neked adom, azt is... Kezdődött a sulira való felkészülés és minden körülötte forgott. Imádta. Az iskola kezdetével javult a magatartása, szorgalmas és itthon felelős nagytesó lett :) Most a kincsem 20 hónapos, a nagy fiam 7 éves lesz. Imádják egymást, elválaszthatatlanok. Én a magam részéröl bevállaltam volna még egy babát, de ha megkérdezem a nagyfiam, szeretnél-e még egy testvért, azt mondja: anya, ne már, én csak a kistesót szeretem, nem kell több!!! Hát ha nem hát nem :)

54. martin3 (válaszként erre: 1. - 0d7f0d9de8)
2012. okt. 15. 13:15

szerintem már az elején túllihegted az egészet, és az összes olyan szülő, aki csak jót akar, és áradozik a tesóról(aki éppenhogy csak megfogant) 9hónapig "stresszben" tartja a gyerekét. Ugyanis a gyerekeknek még nincs időfogalmuk, ha azt mondod neki, hogy "majd" x idő múlva lesz tesó, akkor elkezd izgulni, hogy mikor és mikor, és értetleül áll a napok előtt, hogy mikor következik már be a "nagy" esemény, amitől annyira tart(persze feleslegesen).


Én 4 gyereket szültem és csak akkor kezdtünk el erről beszélni, mikor már ők is észrevették, kb a 6-7hónaptól, de akkor is csak annyit, hogy igen tesó lesz és pont. Nem lihegtem túl, hogy majd segíteni kell, vagy bevonom ebbbe és abba...És érdekes egyik gyerekem sem csinált belőle különösebb problémát, sőt! Olvastam pár mesét nekik arról, hogy milyen amikor kistesó születik, és inkább arról beszéltünk, milyenek voltak ők babaként, milyen érzés volt, amikor a pocakomban voltak...És amikor elérkezett a nagy nap, apa volt velük, én a kórházban, na akkor sírtak, de azért, hogy én miért nem vagyok otthon. És amikor hazamentem, az első pillanattól kezdve természetes dologként kezeltük, hogy érkezett egy új családtag és senkinek sincs nagyobb vagy több joga bármihez...Érdekes módon mind a 4 gyerekem (illetve csak 3-nak kellett megszoknia az új jövevényt) minden különösebb gond nélkül átvészelte a tesó érkezését.

Hisztik és féltékenykedések vannak, sőt, ha egyik megölel és a másik meglátja, ő is rohan, sőt van, hogy mind a 4, de akkor meg kerekedik egy jó nagy birkózás az egészből, mindegyiket "megdögönyözöm" és máris le van tudva a féltékenység, egyszerűen nem kell túllihegni, nem kell róla tudomást venni.


Szóval szerintem sokan ott rontják el, hogy túl korán beavatják a gyereket a kistesó ügybe, a gyerek meg teljesen bestresszeli magát ezen, mivel egy ismeretlen helyzetre mindenki úgy reagál, hogy tart tőle(mi felnőttek is).

2012. okt. 15. 12:09

Szerintem a "lelki törés" minden helyzetben túlzás.

Lelki törést esetleg a szülő tud okozni, nem egy kisbaba.


Az én gyerekeim már nagyok, de nem tudok betelni a kicsikkel, mindég szívesen nézem őket, ha már csak ez maradt nekem.


A You-Tobe-n találtam két "haláli" videót a facebook-on is megosztottam ezeket annyira jó kis pillanatok :


[link]


[link]

52. martin3 (válaszként erre: 51. - 0d7f0d9de8)
2010. nov. 19. 11:01

nem tudom, szerintem minden gyerek más és más, emiatt totál máshogy reagálhat egy kistesóra. az tény, hogy ahol kicsi a korkülönbség, ott kb 2 nap alatt túl vannak az új jövevény újdonságán, és a harmadik napon olyan, mintha a kistesó is mindig a család része lett volna, teljesen természetesnek fogadják el, hogy ő is ott van közöttünk.

amikor megszületik jó esetben egy baba alszik, eszik, telnek a napok, a nagyobbank van lehetősége hozzászokni a gondolathoz, hogy új baba van a családban! pl mikor elalszik, akkor mond a kislányodnak, hogy na gyere, most elaludt, játszunk valamit(olyat csinálsz vele,amit előtte szoktatok együtt, rajzolás bármi) így ő tudja, hogy ok ott a kicsi, de vannak olyan időpontok,amikor te ugyanúgy csak az övé vagy, mint eddig. jól emlékszem kb 5éves elmúlt a kislányod? nekem 5,5éves a kislányom és 4hónapos múlt a pici lányom(közte a 2 fiú), a pici 2 hónapos korától, amikor már nézelődött, simán azt mondom a nagynak, ha sír a pici, hogy legyen szíves kicsit tologatni, vagy bohóckodjon neki, amikor én pl mosogatok, teregetek stb. De ma már nem is kell mondanom, ő magától, mint egy kis tyúkanyó, ha egyet nyekken a pici máris ugrik és "szórakoztatja", ugyanis nagyon élvezi, hogy a pici már reagál (mosolyog) az ő műsorára. az elején unalmas olt számára, hiszen egy újszülött nem tud még ezekre reagálni, de 2-3hónapos kora körül már igen és onnantól fogva a nagyobb tesók is jobban élvezik a dologot. addig meg kitartás! amúgy az egyik barátnőmnek a kislánya 4éves volt, amikor megszületett a kistesója, és egy nagyon anyás, féltékeny kislány volt. ő is annyra félt,hogy mi lesz így a kistesó kérdéssel. aztán a kislány nagyon jól reagált a dolgokra, teljesen meglepődtünk, imádja a kistesóját és nagyon büszke rá. (most 1 éves a baba), szóval lehet nem is kell ezen annyira görcsölni, ha megszületik a baba,lehet a te kislányod is megkönnyebül, hogy nem is olyan "nagy " dolog ez. DE lehet abban is valami, amit írtál múltkor, hogy attól fél, hogy veled mi lesz..az én kislányom folyamatosan ezen görcsölt, hogyan jön ki belőlem és akkor ez most nekem fájni fog? és ezen sírdogált! aztán mikor látta, hogy semmi bajom nem lett, megnyugodott.:)

51. 0d7f0d9de8 (válaszként erre: 50. - Martin3)
2010. nov. 18. 21:56

először is elismerésem a 4 gyerkőc miatt:)

Jó meglátás ez a " fogom tudni ugyan úgy szeretni a picit mint az elsőt"? gondolom ez mindenkinél előjön:) persze tudom, hogy igen...vagyis nem, még nem tudom!de már várom!


szeretném, ha jó testvérek lennének.Vajon ez a kezdeti féltékenység kihat a későbbi kapcsolatukra?


És a kisebb(ek) nem neheztel(nek), ha a nagyobbal több időt tölt el az ember?

50. martin3 (válaszként erre: 42. - 0d7f0d9de8)
2010. nov. 18. 21:16

végigolvastam én is a hozzászólásokat, szerencsére mi is abba a kategóriába estünk bele, hogy nem is nagyon érezzük, mi az a testvérféltékenység...ugyanis a gyerekek között kicsi a korkülönbség(1,5év-2év között) és 4 gyerkőc van(a legidősebb 5,5) így szinte minden évben érkezett egy új kistesó a családba:) imádják egymást, nagyon jó tesók, na persze a játékokon szuperül össze tudnak veszni:) de, ha az egyiket baj éri, mindjárt rohannak és védik, védelmezik egymást!

a te kislányod sokáig volt egyedül, mármint megszokta hogy csak te vagy, nem kell osztoznia a szereteten...férjemnek volt szerintem egy totál megnyugtató mondata: mikor terhes lettem az első baba után a kistesóval, akkor kétségbeesve néztem rá: hogyan fogom én a kistesót is szeretni, mert az elsőt imádom...erre ő: ne aggódj ez kialakul, a szeretetet nem kg-ban mérik, azt nem lehet "felezni", ugyanúgy fogod szeretni mindegyiket! és mennyire igaza volt! esetleg ezt te is elmoondhatod(bár ezen már túl vagytok) a kislányodnak, hogy mindkettőtöket nagyon szeretni fogod, vagy mondj neki példát, hogy ő is szeret téged, a mamit, a papát a kutyát(ha van stb)vagy barátnőt..attól, hogy még valakit megszeretünk, nem fogjuk kevésbé szeretni azt, akit eddig szerettünk!:)

amúgy nem csináltam belőle nagy ügyet a gyerekek előtt, hogy jön a kistesó és nem mondtam el nekik túl korán, mert nekik a 9 hónap iszonyat hosszú...minden nap megkérdezték, hogy mikor fog már kibújni..

és abszolút jó ötlet, hogy vannak olyan programok(akár egy séta, vagy bevásárlás), amiket csak kettesben csinál majd ezután is veled! mi is így csináljuk, igaz 4 gyerekkel kicsit nehezebb a dolog, de mindig van rá mód, hogy egyszer az egyikkel egyszer a másikkal vagyunk csak kettesben!

49. mestimi (válaszként erre: 15. - Kinni)
2010. nov. 17. 14:26
Mit tud ilyen esetben segíteni egy kineziológus?
2010. nov. 16. 18:18

Szerintem a testvérféltékenység magját elsősorban a szülők ültetik el a gyerek fejében.

Mivel gyerekek sokkal több mindenre figyelnek, mint azt a felnőttek gondolnák, elég csak előttük erről beszélgetni erről valakivel, máris bemászott a kis fejükbe a gondolat, hogy okuk van a féltékenységre. Nem is biztos, hogy a szülő tudatában van ennek, de akár ő is bemagyarázhatja a gyereknek, hogy féltékenynek kell lennie.

Vagy ha nem a szülő, akkor mástól hallja, a társaitól az oviban, nagyszülőktől, stb...

Persze mi még az elsőt várjuk, tehát nem tudhatom biztosan, de szerintem ha a szülő sokat problémázik ezen, akkor a gyereknél biztosan megjelenik, mintegy kivetül rá a szülő szorongása.

Ez nagyjából olyan, mint a lelki beállítottság, aki pozitívan gondolkodik, azzal jó dolgok történnek, vagy a rosszban is meglátja a jót, aki meg negatívan...

Szerintem a szülőknek kell a hozzáálláson változtatni, a kistestvér születése természetes dolog, ebben a szellemben kell a nagyobbal viselkedni, nem azon agyalni, hogy mikor jön elő belőle a féltékenység, mert akkor tuti hogy előjön.

Tulajdonképpen az a jó, ha meg sem fordul ez a szülők fejében. Ha meg mégis kialakul, ráérnek vele akkor foglalkozni.

47. Tücke (válaszként erre: 44. - HajduM)
2010. nov. 15. 08:59
sztem nem általánosított, és ha belegondol az ember sajnos nem 1-2 ilyen eset van 1es gyerekek nem tudják feldolgozni hogy tersó van és elkezdenek a kicsivel gonoszkodni és persze a legjobban úgy tudja a pozícióját erősíteni ha azt mondja a kicsinek hogy örökbe lett fogadva a kicsi ezért bezárkózik és nem is fog úg menni a szülőkhöz pont azért mert ő nem úgy tartozik a családhoz mint a nagytesó... aki ráadásul nem is az édes testvére az ő tudomása szerint.... ezt nevezik ált lelki terrornak...
46. Tücke (válaszként erre: 45. - 65b49ebbf3)
2010. nov. 15. 08:56
a kis édes :)
45. 65b49ebbf3 (válaszként erre: 42. - 0d7f0d9de8)
2010. nov. 15. 08:28
Nekünk ez a kettesben, tesó nélkül menjünk el dolog nem jött be. A kicsi elaludt, apuka otthon volt, gondoltam milyen jó, akkor elmegyünk kettesben a nagylánnyal a játszótérre, biztos örülni fog neki. Nagy sírás lett a vége, végül csak elárulta a nagylány, hogy azért sír mert az öcsit nem visszük magunkkal:-)
44. HajduM (válaszként erre: 37. - 108f0209e1)
2010. nov. 15. 07:53

Én sosem mondtam ilyet az öcsémnek például.

Nem gondolnám, hogy egy-két eset lapján lehetne ennyire általánosítani.

43. Tücke (válaszként erre: 39. - Talian35)
2010. nov. 15. 07:28
nálunk se volt öcsémmel soha féltékenység:) de mivel ugye korral jár gyilkoltuk egymást elég szépen viszont ha büntetésre keült a sdor fedeztük a másikat és mindig együtt büntettek minket :) és hozzáteszem a lehető lgjobb a kapcsolatuk a mai napig:)
42. 0d7f0d9de8 (válaszként erre: 38. - Gavrilo1)
2010. nov. 12. 20:24

A gyerekpszichológus szerint a testvérféltékenységet egy skálán kell elképzelni, melynek kiinduló pontja a semlegesség, vagyis egyáltalán nincsen jelen a féltékenység! Ti ebben a szerencsés helyzetben vagytok, irigyellek érte. Közép tájon található meg amikor a már elért fejlődési szintben visszaesés következik be( újra bepisil, cumit kér, kisbaba akar ő is lenni) és a skála végén a megfogalmazott csalódás áll: " vigyétek el innen! " nem szeretem" és agresszív viselkedés is társul hozzá.


Szóval, nagyon sok fajta tünet fellelhető...és még egy rossz hír. Sajnos bármikor, bármelyik életkorban újra és újra megjelenhet.


Nagyon jó ötlet:- hogy szervezzünk csak hármas ( apa, anya és a nagyobb)programokat néha,

- ha valahova nem tudunk elmenni vele, vagy nem tudunk segíteni neki, soha ne a kisebb testvér legyen az ok!

- hallgassuk meg őt akkor is, ha éppen bántólag szól a tesóról, hiszen azok az ő sérelmei, érzelmei, vegyük komolyan és kérdezzük meg mit javasol, miben tudunk neki segíteni. Hihetetlen kreatívak,vannak jó ötleteik:)


ja és hangsúlyozni, hogy szükségünk van a segítségére a kicsi körül, hiszen ő már nagy és ügyes!!!!de ha nincsen kedve, ne erőltessük!


egyenlőre ennyi? ja!!!!apákat bevonni minél több dologba!!!!!hiszen nem minden csak az anya feladata...igaz???

2010. nov. 12. 15:06

sziasztok!


nálunk másfél éves volt a "nagy", mikor megszületett a kicsi, aki most 3 hónapos. azóta hisztisebb a nagy, a kicsinek is néha megszorítja a kezét, belesíkit a fülébe, mikor szendereg. és azt játsza hogy ő is kicsi baba, az ölembe mászik, hogy böfögtessem meg, stb.


ami nálunk most úgy tűnik hogy bevált, hogy 1-1 délután lefejt tejjel apjára hagyom a kicsit, és csinálunk vmi programot a naggyal.

40. Gavrilo1 (válaszként erre: 39. - Talian35)
2010. nov. 12. 15:02
Tesóm se volt félékeny rám soha. nem nyomott el semmit sem, és most is szuper a kapcsolatunk. Miért kellene minden gyereknek féltékenynek lennie a nagyobbra- én ezt is elég belemagyarázós dolognak érzem.
39. Talian35 (válaszként erre: 38. - Gavrilo1)
2010. nov. 12. 10:55
Azért ezzel, hogy ismeretlen, óvatosan bánnék, lehet, hogy szimplán nem mutatnak ki semmit, ezért nem veszed észre. Ismerek ilyet is, aki annyira elnyomta magában gyerekkorában, hogy a szülők is azt hitték jaj de jó megúszták, aztán felnőttkorban derült ki, hogy csak elnyomta magában, nincsenek is jóban :-(
2010. nov. 11. 21:56
Nálunk teljesen ismeretlen a testvérféltékenység. Pedig nincsennek nagy korkülönbségek az első 4 között. Őszintén szolva én egy másodpercet sem foglalkoztam a témával, nem is gondoltam arra, hogy egyáltalán ilyesmi előfordulhat. Testvér születésekor ajándék sem volt. Mivel még a nagyobb is kicsi volt (másfél év van az első kettő között) Mindenhová vittem magammal az újszülöttet is- mentünk játszótérre az 5-6 napos babával (szerencsére nyár volt). A nagyobbat mindenbe bevontam, már amennyire egy másfél éveset lehetett.
2010. nov. 11. 21:13
Szörnyű mennyi gyerek gondol rosszat a kistesóról. Amúgy az én bátyám is hazudta, hogy örökbe fogadtak, úgy látszik ez ilyen nagytesó szokás (:
36. bomee (válaszként erre: 28. - Studio64)
2010. nov. 11. 13:55

szia, csak 1 észrevételem lenne: jó ötlet az ajándék a baba születése alkalmából, azonban az ne a kisbabától jövő ajándék legyen, hanem természetesen tőletek. egyrészt mert ez az igazság, és gyereknek nem kellene hazudni, másrészt tényleg sokkal hihetőbb, és elképzelhetőbb számára is. (hiszen hogyan is tudna kibújni anya hasából a kistesó egy játékkal a kezében..) nem kell szerintem még jobban összezavarni, bőven elég neki elképzelni a kibújást is :-)

minden jót különben. nálunk 17 hónap van a gyerekeim között, vannak nehéz időszakok de azért túl lehet élni, mert azér a testvérszületés egy természetes dolog. :-)

35. Tücke (válaszként erre: 34. - Sylvia81)
2010. nov. 11. 13:28
és ha tudnád az ilyeneken hogy felidegesítem magam mindig .... nem szeretem az ostoba embereket....
34. Sylvia81 (válaszként erre: 33. - Tücke)
2010. nov. 11. 13:18
Húúú, de nagyon igazad van!!!
33. Tücke (válaszként erre: 32. - 0d7f0d9de8)
2010. nov. 11. 11:40

Már bocsi hogy ezt mondom de nem normálisak az ismerőseid... nincs szégyelni való ezen a legtöbb nő el se meri mondani hogy szülés utáni depresszióban van... nem kap segítséget szépen megsavanyodik és aztán romokban a házasság ő meg 1 -2 esetleg 3 gyerekkel egyedül marad.... Nem szégen az ha valakitől segítséget kér az ember főleg ha orvosi segítség....az ismerőseid szerint akkor ha 40 fokos lázam van ne kérjek segítséget az orvstól mer szégen a segítség kérés???? ha elszeretnék menni valahova 2esben a férjemmel és a mamát megkérjük vigyázzon a gyerekre az szégyelni való mert segítséget kérek???????


Én csak örülök hogy nem úgy gondolkoztok mint néhány ismitek és igen is segítséget kértettek mástól mert ti rájöttetek hogy 2en kevesek vagytok hozzá.... sok sikertt kívánok a javuláshoz

2010. nov. 11. 10:40

Köszönöm, mindenkinek a hozzászólást!

1) járunk pszichológushoz, hiába néztek furcsán az ismerősök( úgy gondolják szégyelni való,ha baj van)és sokat segít.Egyértelműen megingott a pozíciója és szorong.Nem tudhatja mitől fél, hiszen ismeretlen számára a helyzet,de íme a legtipikusabb okok( még szülés előtt!!!)


- ha megszületik, fogsz e eléggé szeretni engem is


- a kistesó mindenhova mehet veled,( persze, mert a pocakba van)én meg ott ülök oviba


-amint megszületik, kettesben lesztek( kórház) és velem mi lesz?


- fájni fog neked és én sajnállak! nem akarom, hogy fájjon!!!mert szeretlek!!!


-persze, ő majd ott lehet a szobátokba...én meg aludhatok egyedül


csak néhány példa, ami a kis fejükbe megfordul.


A pszichológus úgy fogalmazott, hogy ők még Én központúan gondolkodnak( nem is tudnak máshogy)tehát mindent magukhoz viszonyítanak. Ha ebből a középpontból elmozdítják őket,összezavarodnak De!!!!idővel megtanulják kezelni és ismét megtalálják a helyüket!

Szóval, kitartás:)

2010. nov. 11. 10:07

szia

sajnos nincs időm végigolvasni a hozzászólásokat, lehet hogy van amit már írtak neked.

Nálunk szeptemberben született a kistesó. Először is nagy segítség volt, hogy az első hetekben volt segítségem a háztartásban, így szinte csak a gyerekekkel tudtam foglalkozni.

A nagy sok törődést igényel, ha a kicsi alszik , és a nagy nincs oviban, akkor sokat játszunk. Ha tudom elviszem a nagyot is magammal, pl. oltásra, babamasszázsra. A kicsi születése előtt jártunk játszóházba, ez a program nem maradt el a kicsi érkezése "miatt", most hétvégén is megyünk.

30. manó2000 (válaszként erre: 29. - Manó2000)
2010. nov. 11. 09:53
Bocs, nagyfiam 16hónapos.
2010. nov. 11. 09:51

Sziasztok!

Engem is érdekel a téma!

Fiam hónapos és a kisöccse most hónapos. Szóval nekünk már megvan a kistesó. Sajnos a hisztirohamok is erősödik.

2010. nov. 11. 09:33

Hűűha, kicsit tel.i lett a gatyóm...

Januárra várjuk a hugit, akkor a fiam 2,5 éves lesz. Mi csak 1-2 hete kezdtük neki mondogtani, hogy tesó lesz, azt olvastam korébban hogyha az elején beavatjuk akkor már nem győzi kivárni olyan hosszú az a 9 hónap.

Mi is tervezzük, hogy majd ajándékot hoz a hugi, és nagyon remélem nem lesz olyan hasfájós mint a bátyja volt, mert akkor nagyon megleszünk lőve. Kováncsian és félre állok az új év előtt :OD

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook