A jó anyukának zsíros a haja (beszélgetős fórum)

Úgy fogalmaznék inkább, hogy nem érintette meg különösebben az aktuális divatirányzat :)))

...és milyen meglepő, de még ígyis volt miért felnézni rá!

Ha írtál volna egy cikket arról, hogy honnan indultál, hová jutottál és ez téged mennyire boldoggá, elégedetté tesz, ami nagyon jó hatással van a családon belüli hangulatra is, akkor gratuláltam volna.

Helyette azt látom, hogy leszólsz-beszólsz a cikkedben és a végén megvillantod magad, mint egy önjelölt sztár (nem biztos, hogy ez volt a célod).

Nem is értem, hogy mi volt a célod a cikkel? Hangulatkeltés, önmagasztalás? Mert gondolatébresztőnek ilyen formában nem jó, sajnos. Pedig akár az is lehetett volna ...

Valószínűleg alapvetően ugyanez a baja azoknak, akiknek nem tetszik a hangnem, a stílus, a mondandó.

Az meg, hogy az anyukád is ott lakik, tehát van még egy hadrendbe fogható felnőtt a családban, hidd el, hogy nagy segítség, még akkor is, ha dolgozik!

Jó cikk ,gratulálok :)

Én nem sorolom magam egyik típusodba sem...vagyis inkább mindháromba egy kicsit. Ez sok mindentől függ és ezt azt hiszem,sokan alátámasztjátok :D

Az a része nem is Neked szólt, hanem "globál".:)

Egyetértek, a belső harmónia a legfontosabb.

Az utolsó két bekezdés valóban, de előtte is van néhány sor.

Nah... mindegy... nekem nem jött be, és nem zsíros a hajam, sőt semmim sem! :)

azt hiszem, épp a lényeget nem látod:

a jó anyát a cikk írója nem azonosította a műkörömmel és szoláriummal...

Gratulálok a cikkhez! :)

Aki megsértődik, annak meg zsíros a haja.....

A jó anyaságot a külsővel azonosítani... vagy ilyesmi... és valóban éreztem lenézést, leszólást a cikkben azok felé az anyák felé, akik nem ilyenformán élnek, akik nem elég igényesek... nem elég igényesek? Mivel az én gyermekeim már nagyok, talán több és többféle édesanyát láttam... igen láttam olyant is, aki nem volt toppon külsőleg, de vért izzadt, hogy a tini gyerekéből normális felnőtt legyen... láttam csinos, műkörmös anyukát és elhízott anyukát is sírni egy-egy délután, amikor behívatták a suliba a gyermek miatt... láttam aggódni ilyent is, olyant is, ...egyformák voltak, ANYÁK!

... mielőtt az derülne ki, hogy tán én... nekem megadatott egy remek mama (sőt több is) és már gyes alatt rendszeresen jártam aerobikra... és stb. , toppon lehettem... és toppon lehetek ma is (adottság, ajándék), már felnőtt gyerekekkel. De az anyaságban nincs jelentősége a műkörmösnek és a jó frizurának... köze nincs hozzá! ... így láttam! ... tehát részemről fals a cikk... ennyi. :)

:)

Én is imádlak! :)

De régebben már megbeszéltük, hogy én nem értek egyet a nagyszülőre hagyni a gyereket témában veled :)

Sziasztok!

debju hozzászólásaival nagyon egyetértek...:)

a cikk szerintem jó témát boncolgat, és értem is a véleményét, jó is, de tényleg a megfogalmazás néhol sokak számára félreértehtő lehet...

egyedülálló anyuka vagyok, 2,5 éves a gyerekem.. szerintem a 2-es csoportba tartozom, és nem nagyon érzem, hogy bárkinek előítélete lenne velem szemben... bár a cikkben is írja, hogy a 2-es típussal szemben van a legkevesebb :)

vagy ha van is, valahogy nem veszem észre a tekintetekben, meg sehol sem :D

én azelőtt is kb 2-es típus voltam, mint nő... nem is vagyok egy szépség, meg a stílusom sem volt soha olyan, hogy divatos, szolizott, műkörmös lettem volna.. inkább sportos, és persze ápolt, egészen pici, természetesebbnek ható smink... :)

rajtam 10 kiló maradt a szülés óta, ami elég sok, és engem azért zavar is, amikor tehetem, akkor elmegyek futni, de nem megy le sajnos... de érdekes módon a környezetemben senki nem akarja elhinni, hogy 10 van rajtam, azt mondják, max 4-5-öt látnak.... aki meg azelőtt nem ismert, az most azt mondja, hogy akkor biztosan nagyon gebe lehettem.. pedig nem...

nálam mindig az első a gyerek (minthogy párom nincsen, így az "első a család" az nálam nem játszik, bár nagyon egyetértek, és tetszik a gondolat!)... baromi ki szoktam purcanni napok végére, néha vannak olyan napjaim, amikor elviselhetetlen vagyok, mert felhalmozódott a fáradtság... akkor próbálok mindent megcsinálni magammal kapcsolatban, meg a háztartással is, amikor alszik, vagy nincs itthon... pl bölcsiben van még, és én korábban hazarohanok a melóból, megcsinálok valamit, és csak úgy megyek érte.. persze ehhez kell, hogy rugalmas a munkaidőm...

amúgy szerintem nagyon külön kell választani a "gyed-időszakot", meg amikor már dolgozni jár anyuka is teljes munkaidőben... amíg itthon voltam, mindig azt hajtogattam, hogy semmire nincs időm a gyerek mellett, de most már tudom, hogy baromira lett volna, csak nagyon nem csináltam jól... most hogy egész nap dolgozom, és rohanok délután a gyerekért a bölcsibe, sokkal nehezebb, így tipptopp nem is tudok lenni, meg a háztartás sem... de szerintem még így is egész jól nézek ki, és a lakás sem fut el, sőt, nagyon a rend és tisztaság, mint a gyerek előtt, mert most már jobban érdekel ez is...

szerintem én pl, ha lenne férjem, akkor elég jó nő lennék mellette.. így hogy nincs, viszont nem vagyok elég jó, hogy "elkeljek" :DDDD

***

amúgy valóban az előítéleteknek sosincs semmi értelme, nemcsak anyasággal kapcsolatban, hanem más témában sem... mégis mindig vannak...

és tény, hogy egy nagyon 1-es típusú anyát látva nekem is az az első gondolatom, hogy vajon hova teszi a gyereket, amíg elkészíti magát minden nap?... a 3-as típusút inkább sajnálom, bár ennek általában -ha nem egészségügyi- olyan pszichés oka van, ami gyerek előtt is megvolt, és ahogy debju írta korábban, a gyerek csak ürügy, hogy ne kelljen már foglalkoznia magával, és semmivel... (és ezt úgy mondom, hogy bár sosem híztam el annyira, mert ez alkati is, de amúgy én is ebbe a csoportba tartoztam szerintem egy ideig)

bocsi, hogy ilyen hosszú lettem :)

Én nem azt olvastam ki belőle, hogy le kell fikázni...egyébként ez lehet ugyanilyen alapon a fikázó baja is, nem?

:)

Nem kell vele foglalkozni.

Tudod jól, hogy imádlak! :)

De, szerintem fontos, hogy friss és fitt legyen egy anyu. Magamból jövök rá, hogy ha anyuval van Bence, akkor kikapcsolódom, alszom, kutyázom stb. És utána sokkal nyugodtabb, türelmesebb, kiegyensúlyozottabb vagyok vele.

Értem, amit mondasz és azt is értem, hogy tapasztalatból írod.

Az én tapasztalatom: A kisfiam elvan a nagymamájával és a dédijével és mert napi minimum 1 órát eltöltünk velük...A nagymamával általában jóval többet. Jól érzi magát a gyerekem velük. És ha esetleg ott kellene hagynom valamiért rájuk, nyugodt szívvel megtenném.

De nem keresek alkalmat, amikor le tudom passzolni. Nem teremtek alkalmat. Olyan nagyon hamar elszáll az idő. Most nem én vagyok a legfontosabb, nem az, hogy mindig fitt és friss legyek.

Sokan elfelejtik, milyen gyorsan rohan az idő.s éppen arról maradnak le, ami a leglényegesebb:a gyerekük legfontosabb pillanatairól, a mérföldkövekről.

ja, és rengeteg impulzus éri babát, mert nagy a család, szinte egy kupacban vagyunk (2 szintes ikerházban lakunk, mind a 4 lakásban családtagok laknak+200méterre él a dédi), mégsem hagyom rá senkire.

Hehe, jó cikk, tetszett:)

Rajtam nem látszik, hogy 3 hónapja szültem, ugyanúgy nézek ki, mint előtte. Ha valaki nem látott egy éve, és nem tudná, nem venné észre, hogy szültem. Előtte is volt túlsúlyom, most is megvan ugyanaz, majd egyszer elhatározom magam és lefogyok.

Ahogy azelőtt se, most se megyek ki az utcára smink nélkül, vasalatlan ruhában, vagy béna hajjal. (Ez mégse megy a pici rovására, sőt, még őt is szépen elkészítem, pedig első gyerek, de hamar belerázódtam, hogyan tudom ezeket a dolgokat hatékonyan és gyorsan megcsinálni.)

És nem más miatt, hanem magam miatt nem hagyom el magam. Arra pedig, hogy mit gondolnak mások rólam az utcán, magasról teszek, és nem is ítélek el másokat, ha ezt máshogy csinálják:) Mert az én lelkemnek jó, ha kerek egész minden, ezáltal a babám is kiegyensúlyozott, jó kedélyű tündérke:))

igen, értelem szerűen - ha nincs rá igénye akkor igénytelen (nyelvtanilag is így helyes, nem?)

Nem akarom magamat ismételni, már leírtam, hogy én nem szeretek másokat leszólni és attól még valaki lehet kivételes ember ha nem nett és fitt. Ebben nem én leszek vitapartner :-)

kemény kérdés

röviden: odafigyelő, tájékozott, gondoskodó

persze erről regényeket lehetne írni