A jó anyukának zsíros a haja (beszélgetős fórum)

Tetszett nagyon a cikk, bár minden hozzászólást nem tudtam elolvasni csak néhányat, mert éppen sütit sütök. Ennek ellenére gyorsan besoroltam magam 39 éves létemre, az 1. kategóriába. Igen, sajnos én a legfőbb bűnös, kenem-fenem magam. Illetve képes vagyok 15 hónapos lányom mellett minden reggel kifesteni a szempillám, tussal kihúzni a szemhéjam (sőt,már a kórházban is megtettem, és ez hozzátartozik a napi rutinhoz, mint apánál a borotválkozás). Festem a hajam, járok egy hónapban egyszer műkörmöshöz, lakkozom a lábamon is a körmöm, szolizok egy héten egyszer, magassarkúban nyomom a babakocsi mellett, és még a combközépig érő szoknyát is felveszem. A gyereket szívesen ráhagyom napközben a keresztszülőkre, és férjemmel adott esetben eljárunk kettesben ide-oda. Ezek mellett legalább heti öt napon főzök, (nagyon megy a műkörömmel!), süteményeket sütök, még a kenyeret is én készítem. Takarítok, (barátaink szerint gyerek mellett hogy lehet ilyen tisztaság), mosok és vasalok, naponta 50 percet szobabiciklizem, alkalomszerűen még egy-egy pohár bort is megiszok. Lehordom a gyereket a játszótérre, ülök mellette a homokban, csúszdázunk. Van időm mindenre, mert akarom. Persze a logisztika keményen működik :) De NŐ maradtam, nemcsak anya és feleség. A gyerekem boldog és kiegyensúlyozott gyerek, imádja a társaságot, nem szenvedi meg a mindennapokat és a fránya anyját. De elnézést azért amit most írok, igenis attól hogy gyereket szül valaki, ne létezzen megszünni minden más körülötte. Sajnos nagyon sok 2,3,4,5 kategóriás anyukával találkozom nap mint nap, (a "sosincsidőmsemmire" tipussal, ők azok akik végigmérnek, húznak egyet a szájukon, akik véleményeznek a hátam mögött. Pedig csak annyit kellene tenniük, hogy legalább normálisan felöltöznek alkatukhoz méltóan, és megfésülködnek, mielőtt utcára mennek . Igen, nekem pedig borzalom rajtuk végignézni. Nekem igénytelenek, és PONT. Az pedig hogy így is tetszem a férjemnek, akkor is engem szeret így ahogy vagyok meg hasonló duma... Ugyanmár! Ezek a férfiak sem látnak mást, mint egy elhanyagolt, lepukkant nőt maguk mellett. Alkalomadtán pedig ők azok akik elkezdenek bogarászni... És ne legyünk már annyira álszentek bevallani, hogy igenis egy nőnek jólesik ha megdicsérik. Egy gyerekkel az oldalán pedig mégjobban :) De most, hogy így végiggondolom az egészet: Talán én vagyok a "bezzeganya"...

ui: Utolsó soraimat nem a nagy általánosságra értem, hanem azokra, akik most olyan jól felháborodnak azon amit írtam. Nos szerintem nekik kellene változtatni...

Ámen :)

Abszolút így van :)

Az én férjem is hízott kb: 15 kilót, mióta együtt vagyunk, most 175 cm-es magasságához 79-80 kiló. Mikor megismerkedtünk, hiába volt 65 kiló körül, csupa izom volt :)

Most is csupa izom, bár egy icipici tokája és egy icipici pocakja van :) Engem nem zavar :)

Nem mondom, ha még mondjuk 25 kilót felszedne, akkor az már előnytelen lenne neki, de így szerintem abszolút férfias :))

Most olvastam egy naplóban - nagyon ide vág... :)

"A nő

3 évesen: Amikor tükörbe néz, egy királynőt lát.

8 évesen: Amikor tükörbe néz, Hamupipőkét látja.

15 évesen: Amikor tükörbe néz, egy rémséget lát. (Anya, ilyen fejjel nem mehetek iskolába!)

20 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" – de mégis úgy dönt, azért még kimegy az utcára.

30 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de úgy érzi nincs már ideje változtatni rajta, ezért így megy ki az utcára.

40 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör"- ám azt mondja, "de legalább tiszta vagyok" és kimegy az utcára.

50 évesen: Amikor tükörbe néz 'saját magát' látja, és oda megy, ahova akar.

60 évesen: Tükörbe néz, és azokra az emberekre emlékezik, akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja a világot.

70 évesen: Amikor tükörbe néz bölcsességet, tudást és vidámságot lát, és élvezi az életet.

80 évesen: Nem nyűglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját és megy, hogy nevessen a világgal együtt. "

Remélem találkozol majd egy hasonszőrűvel a jövőben.

:)

Én melyik anya vagyok? 3 éve 53kg val kezdtem a terhességem 61 kilóval szültem 4 kilós gyereket, szoptattam, nagyjából elláttam a házimunkát segítség nélkül, a férjemnek nem volt szüksége a nőre, kerestem mást (amit szégyenlek, de szégyen nem szégyen megtörtént) Kicsit még tizen évesnek éreztem magam és adtam magamra,de a fiammal is törődtem. Elváltam, új kapcsolatot kezdtem kb. 50 kilósan újra terhes lettem, 62 kilósan szültem 3,5 kilós gyereket, még szoptatom, lassan 9 hónapos próbálok magammal is foglalkozni. Mosok, főzök, takarígatok, gyerekeket nevelek, egyedül. Nem igazán járok sehova. Gyerekek nélkül csak orvoshoz. Gyerekekkel is inkább csak anyámékhoz, de ott sem pihenek. Nem járok kozmetikushoz, fodrászhoz, nem is festem a körmöm. Néha kivasalom a hajam, megrajzolom a szemöldököm és kész.

Ez melyik kategória?

Egyébként nagyon jó a cikk, szerintem legbelül mindenki megszól másokat még én is és biztos engem is. Nem igazán merek miniszoknyát felvenni ezért, de már kezdek tenni a lenézésekre.

Az én férjem is hízott, amióta együtt vagyunk. Megpocakosodott kicsit, de a 100-at még nem érte el. 185 cm magas és 95 kg.

Nem néz ki rosszul pocakkal sem:)

Köztünk általában 30 kg különbség van. Én szeretem, ha ilyen "nagy" mellettem:)

Én csak hetente mosom a hajam, mert azt gondolom, hogy a sűrű hajmosás tönkreteszi a faggyú mirigyeket és akkor a haj hajlamosabb a zsírososdásra.

Nekem sosem zsíros a hajam, ha bírnám, akkor hetekig nem kellene mosnom.

Ez is egy adottság.

én azt mondtam hogy tök jó nálunk is az arányok miatt ha megmarad 80kiló körülinek akkor kövérnek érezném magam mellette:)

A férjem nem sportol,de nagyon kemény fizikai munkát végez így kőkemény izom,hiába mázsán felül van ő is bár nem sokkal de nem tudom most pontosan hány kg,nem tudnám megbökni az ujjammal mert lepattan róla....

még jó hogy a férjem mellettem nőtt meg ekkorára:DDDDD

nem kövér bár pocakja lett,de miután leszokott a cigiről felment neki vagy 25kiló:)így mázsán felüli lett és elég ragaszkodó a többlet valahogy hozzá nőtt:)

Én hozzámentem a 190cm/140kg-os sráchoz 7 évvel ezelőtt :) és azóta is boldogan élünk, igaz a 140 már "csak" 130 :)

Tőlem is többen megkérdezték, hogy nem zavar-e hogy kövér (egyébként nemcsak kövér, hanem nagyon izmos is, sportol a mai napig - jiu jitsu). Nemhogy nem zavar, el sem tudnám képzelni magam egy sovány pasi mellett. Azt szoktam mondani, hogy így legalább jók az arányok ;) És igen, én enni is szeretek leülni vele, mert egyszerűen jó.

ja, ekkor meg azért mutogatnak, mert biztos a pénze vagy vmi hasonló miatt vagy vele...

:)

Értem, miről beszélsz. De attól, hogy rá van írva valami az arcomra, még nem fogom nyomatékosítani, szavakkal cifrázni, ha épp nem kíváncsi arra, mit gondolok arról, ahogy kinéz.

Pl. a férjem nagyon cuki. Ha kegyes hazugságot akar mondani, mindig úgy erőlködik. Egy szavából, egy pillantásából levágom, ha valami nem tetszik neki. Múltkor vettem egy ruhát, mondta, hogy tetszik neki. Na, már ott láttam, hogy nem tetszik, hiába erőlködött. Aztán kértem, hogy ne hazudjon csak szépen...ekkor már mindketten röhögtünk. Pancser a hazudókája, rögtön rájövök, ha valamit nem szívből mond, de csak jókat nevetek rajta, végül ő is, hogy a fenébe bukott már megint le.:)

Egyébként ez tényleg igaz. Az ember óhatatlanul tesz olyan mozdulatot vagy vág olyan pofát, amelyből le lehet szűrni a véleményét. Én sokszor örülök neki, hogy nem látta az illető, és csak onnan tudom, hogy valamit tettem, hogy esetleg a kollégáim látták és jól szórakoznak rajtam:)

Azt is megfigyeltem, hogy ilyen viszont nálam csak akkor fordul elő, ha az illető nem épp a kedvencem.

Van egy volt kolléganőm, aki 58 éves, mindig széles volt a csípője, vastag a lába (44 es),deréktól felfelé viszont karcsú (38-as). Annyira kedvelem őt, hogy soha eszembe nem jut, hogy formátlannak lássam. Ha találkozunk, mert szoktunk attól függetlenül, hogy 13 éve nem vagyunk kollégák, mindig úgy látom, hogy nagyon szép és nagyon csinos:) Gondolom ez a jellemének szól, de így közel 60 évesen is azt gondolom, hogy gyönyörű. Na rá, biztos nem vágok pofákat vagy nem teszek olyat, amiből más jönne le.