A hiperaktív gyermek - Lelkiállapotok (beszélgetős fórum)

Van ebben az életben mindenféle. Szülőben is, gyerekben is.

És a kislány nem sérelmezi az anyuka általi díszkísérgetést? (Már bocsánat, de ahogy elképzelem, nekem ez egy kicsit vicces.)

A problemaik sajnos maradtak: mas oran ugyanugy viselkednek, igy akarnak kitunni, jelezni, hogy baj van.

Sajnos van a rokonsagban is begyogyszerezett kamasz, pusztan azert mert a szokasos kamaszkori csinteveseket a szulok ezzel juzalmaztak. :( A most mar 19 srac anyuci pici fia lett, mai napig csak az anyja tarsasagaban jar el. Van baratnoje, harmasban setalgatnak. Bizton allitom, hogy anyucinak kellett volna kezeles.

Darázsfészek ez a téma, úgy látszik...

Tudod, kedves, én (így az "élet alkonyán") azt látom, hogy az orvostudomány ezzel a diagnózissal, hogy "hiperaktív gyermek", mintha lovat akarna adni egy rosszul működő társadalom gondjaira rossz megoldásokat kínáló "alkalmazott tudományterület" - a gyógyszeripar - alá. (Mint ahogy teszi ezt sok más esetben is.)

Van ket 16 eves diakom, en is azt hittem roluk , hogy hiperaktivak, aztan kiderult, hogy egyiknel otthon nincsenek, soha nem is voltak szabalyok, a masikat meg tobbnyire az utca nevelte, mert a szulok kulfoldon dolgoznak evek ota, a mamara meg nem hallgat.

Amiota tobbet beszelgetek veluk nekem nincs gondom a viselkedesukkel es fel sem vetodik a hiperaktivitas kerdese.

Persze van ahol nem eleg csak ennyi, de a legtobb esetben igen.

Elhiszem, és semmi kifogásom, hogy mesélj róla.

A nagyiknak (esetenként fájó derékkal-lábakkal) néha a legnyugodtabb lurkó is "hiperaktív"... :-)

Szerintem is ez a helyzet.

Az unokámmal kapcsolatban még csak viccesen vetődött fel, mert tényleg rendkívül mozgékony. Viszont nagyon nem szeretném, ha rajta maradna a bélyeg...

Nyilván tömegével találkoztál már "hiperaktív" gyerekekkel, hogy ilyen határozottan beszélsz. :-)

Erre, amiket írtál, nekem az a válaszom: a régiek ÖRÜLTEK annak, ha a gyerek életrevaló...

Igen, ez a szebbik oldala a történetnek :)

A díjazással,odafigyeléssel már "gyógyítod" is, de kell tanítani neki alternatívákat olyan esetekre is,amikor nyugtalan, amikor szétszórt a figyelme, amikor zavarja a többi gyereket maga körül,amikor várnia kell,stb. Mert ezekre őt bizony meg kell tanítani.

Kényelmetlen a pedagógusnak, szülőnek? Igen, és fárasztó is.

Köszönöm! :-D

Némi "lövésem" azért vóna... (Ha rám céloztál "vóna"..."

Lehet véleményed,ellenvéleményed is,és markánsan ki is állhatsz mellette, erre Te képes vagy,de azt azért jó,ha tudod,hogy egy dologra nem vagy képes,mégpedig arra,hogy az unokád (vagy bármelyik hiperaktív gyerek) érzékein keresztül észleld, érzékeld a világot.

Károsnak nem mondanám az orvosokkal való konzultációt, inkább legyen téves az a riasztás,mint egy elhalasztott lehetőség.

A baj csak az, hogy szerintem atestunk a lo tuloldalara: mindenkit be akarunk gyogyszerezni, ahelyett, hogy megtanitanank az erzelmeik kezelesere, iranyitasara. Ez hosszutavon tobbet art, mint hasznal.

Termeszetesen nem a kirivo esetekrol beszelek, mert van olyan is.

A legtobb esetben tenyleg csak "neveletlen" a gyermek. Ha a csaladban nincsenek kiverkezetesen betartott szabalyok, a gyermek egszeruen nem tanulja meg az egyutteles szabalyait, bekerul egy kozossegbe es nem tud alkalmazkodni, erre a diagnozis: hiperaktiv! Tevedes ne essek van hiperaktiv gyermek is, de joval kevesebb, mint amennyi neveletlen vagy "liberalisan" nevelt.

Egyeveskor elotti hiperaktivitas????

Köszönöm a válaszod, köszönöm a tanácsot!

Az unokám egészségével foglalkozni, törődni - a szülei gondja.

A magam részéről ellenvéleményemnek fogok hangot adni, amennyiben a "hiperaktivitásával" kapcsolatban tennének lépéseket.

Igazad van, régen valóban más szót használtak arra, amit ma hiperaktivitásnak mondanak.

Abban viszont nem értünk egyet, hogy ez a cikk jó. Megengedem: szakmailag megalapozott, csak éppen a kiindulópontja téves. (Szerény véleményem szerint.) Egészen röviden: azért tartom tévedésnek a "hiperaktivitás" "gyógyítását", mert ez nem betegség.

(Gondolom én.)

Eljátszhatunk a gondolattal, hogy van egy olyan közösség, amelyben kivétel nélkül mindenkinek csak egy keze van. Ha egy gyerek egy ilyen közösségben két kézzel születik, azt nyilván deformáltnak tartaná mindenki, holott...

Én úgy gondolom, hogy káros csak azért szaladgálni orvosokhoz, mert egy gyerek "kilóg a sorból"! (Lehet, hogy a sor a hibás.)

Ha felmerült a gyanú,akkor azt érdemes nem figyelmen kívül hagyni.Ki kell használni minden lehetoseget,hogy a kisunokad a lehető legjobb fejlesztést kapja,nem kell félni a "megbelyegzedtol"Te magad is írtad "benne van a vérében" neveletlen A tudomány fejlődik,olyan kérdésekre is megtalálják a választ, amire korábban nem.Regen egy hiperaktív gyerekre más jelzőt hasznaltak.Nem kaptak meg a megfelelő segítséget.Jo volt ez nekik? Nem hiszem.

Ez a cikk nagyon jó,p pontosan arra világít rá,hogy ez a "semmire nem jó" diagnózis milyen komoly és összetett problémát takar.

Persze. Unokáim is.

(A téma azért érint, mert a legkisebbel kapcsolatban felvetődött a gyanú, hogy "hiperaktív". Egyébként nincs még egy éves.)

Hiperaktív???

Szerintem ez egy olyan "diagnózis", amely nem jó semmire.

Stigma, megbélyegzés - ok nélkül.

(Érdemes lenne utánanézni, hogy ki írta le legeslegelször ezt a szót, és megvizsgálni, miért.

Megérne egy "projektet", hogy az egyfolytában izgő-mozgó, nyughatatlan gyerek miért olyan, amilyen.

Lehet, hogy a vérében van, azért.

Lehet, hogy azért, mert többet szeretne. (Tanulni, mozogni, tapasztalni stb.)

Az is lehet, hogy simán neveletlen...