A hálapénzről - szüléskor kinek, mennyit (beszélgetős fórum)

Hihi!

Miért gondolja mindenki, hogy a tanárnak olyan jó, hogy van nyári-téli, stb szünet??? Egy nyamvadt nappal sincs több szabadsága egy másik átlagemberhez képest, de ráadásul még csak nem is akkor veszi ki, amikor akarja! Azt meg megint kevesen tudják, hogy a "tanári szünet" nem egyenlő a diákokéval! Sokszor nekik akkor is menni kell még... Pl. már augusztusban ők rég dolgoznak, míg a diák szeptemberben kezd. A pihenés nekik olyannyira kijár, mint bárki másnak. Sztrájkolni meg ugyanúgy van nekik is miért. Közalkalmazottak ők is, s ebben az országban azoknak nagyon rossz, függetlenül, hogy egészségügy, oktatás, vagy bármi más.

A mai pedagógusaok nagy többsége egyetemet végez, nem tanárképzőt. De ettől még igaz az is, amit írsz, sajnos. :(

Bár ugyanilyen alapon bármilyen szakmában lehetne ezt az alkalmasságit csinálni! Ugyan, hány hivatástudattal rendelkező orvos van manapság? :) (Csak, hogy témánál maradjunk...)

Hát Hanon most olvastam el, hogy mennyire nehéz dolgod volt, igazán sajnálom.

Megmondom őszintén, hogy én nagyon félve mentem szülni, mert nem voltak jó tapasztalataim, amikor 36 hetesen bent voltam 5 napot a kórházban, de pozitívan csalódtam. Függetlenül attól, hogy a baba-mama szobában sem Wc, sem zuhanyzó nincs,, hanem egy közös kint a folyosó végén, ami közvetlenül a lift mellett található, így a látogatók is nyugodt szívvel használták, hogy rongyos volt az ágynemű, hogy hagyott némi kívánnivalót maga mögött a takarítás, az emberi hozzáállás, a kedvesség sok mindent feledtetett velem. (Még azt is, hogy nem volt lehetőség semmilyen fájdalomcsillapításra, jobban mondva egy Nospa-injekciót kaptam)

Igaz, hogy összesen 2 órát töltöttem a szülőszobán, de mind az orvosom, a szülésznő, a csecsemős igazán barátságos és segítkész volt, de különösen a szülésznő nevét kell majd imába foglalnom.

Szóval szeretném leírni, hogy én nagyon kellemesen csalódtam. Amikor felkelhettem bejött az ügyeletes nővér, és kikísért zuhanyozni, megvárt amíg végeztem, visszakísért (igaz nem is voltunk hálátlanok, tehát tényleg nem lehet egy rossz szavam sem.

Nagyon szépen köszönö nektek!

Lamoni: Váltásra mi is gondoltunk, csak már a vége felé, és akkor már senkisem vállalt volna.:(

A doki neve Sz. Attila volt, és a Rókus korház volt az a hely ahol szültem.:(

Nem minden nővér volt ilyen, volt 1 nővér, aki nagyon aranyos volt, mindig mosolygott, egy kicsit jobbá tette a környezetet, csak ritkán volt nagyon műszakban, valahonnan Németo. -ból jött haza éppen.

Volt másik 2 nővér, na az egyik volt az aki azon az éjjelen nagyon gonosz volt, a másik, pedig aki reggel beszólogatott, apának, meg nekem.

Mintha tehettem volna a vérveszteségről, az ájulásról, meg hogy nem ált el a vérzés.:(

A kislányom gyönyörű szemei tartották a leket bennem. Amikor elősször láttam a pici szemeit, egyből beleszerettem.

A világ legszebb kisbabája, [link] címen vannak fent képek róla.:)

Szerelem volt első látásra a manócskámmal.

Audrey39: A Rókusban született az én pici lányom!

Ui.: EL is felejtettem írni, azt ami miatt ezt elkezdtem.

Pici manócskám születése után másnap reggel, beállított az orvosom, (egész idő alatt nem jött, most pedig ott volt) és kérte a jussát, persze rögtön sürgős volt neki, mert aznap délután meg akarta kapni.

Mi kifizettük neki a pénzt, hogy ne milegyünk a pofátlanok. És úgy gondolom nem is mi voltunk, hanem az aki ezek után elfogadta.

A lányunk gyönyörű és okos, a világon neki vannak a legszebb szemei. Ő a szeműnk fénye és ha kellene ezek után is végig csinálnám mindezt érte.

Nekem nagyon rossz tapasztalatom van sajnos.

Nagyon izgatott voltam, első kisbabámat vártam, olyan nőgyógyászt kerestem, akinél szülhetek is. Találtam, megegyeztünk hogy a végén 60 rongyot perkálok neki. A doki 8. hónapos koromig meg sem vizsgált, amit furcsáltam, de mivel jártam hozzá rendszeresen, gondoltam tudja ő mit csinál, csak nem akar rosszat. Aztán beutalt 1 héttel a szülés előtt a kórházba, amit nagyon nem akartam, éreztem, hogy a manó nem akar jönni. Szó-szó, befeküdtem, Okt 30-ra voltam kiírva. Saját felelősségemre haza jöttem, mert éreztem, hogy nem lesz semmi, már 1 hete bent feküdtem. A poén kedve képpen kaptam egy új időpontot, az Nov.7 a volt. Megint befektettek, megint nem jött a baba, csak mentek el mellőlem az anyukák sorra, mindenki előbb szült. kb.: 8 kismamát láttam boldogan hazamenni kisbabájával. Nagyon édesek voltak.^^ Aztán adtak még egy időpontot 11-13.a környékén, nem emléxem pontosan, de akkor sem jött, a doki egész bent létem alatt nem jött a közelembe, ill. 3x. 1x amikor hívtam vagy fél rát, hogy jöjjön már, hát vizsgáljon meg, itt vagyok. 2x amikor a főorvos jött vizitre, és megkérdezte mikor nézett meg előtte az orvosom, én meg mondtam, hogy 1-2 hete, ő meg mellette állt, ránézett, és aztmondta azonnal ő maga megvizsgál, a főorvos. Én járrtam a nyakukra. 3x pedig akkor jött amikor a pénzt kérte. Azt sajnálom, hogy adaadtuk, szívem szerint két nagy pofont kapott volna. Veszélyeztette a kisbabát. Már 6 időpontunk volt a végére, ebből a kismamakönyvembe a korházba csak 3-at mertek beírni. Az EKG-n látszott hogy a baba szíve egyre furcsábban ver. De aztmondták, hogy az még nem baj. Aztán kikönyörögtem, hogy mostmár csináljanak valamit. A főorvos megvizsgált, és másnap reggel mentem , megindították a szülést.

Epiduláltak, de az egyik felemen nem hatott az érzéstelenítő, de nem érdekelt, a kislányom mindenért kárpótolt. Este fél 9-kor megszületett a manócska 56cm, 3,550 grammal. Az én egyetlenem. Kicsi szerelmem.:)

Nagyon sok vért vesztettem, vérszegény is vagyok. Ahelyett, hogy adtak volna utánpótlást sósvizet kaptam, fáztam nagyon, 3 pokróc volt rajtam de úgyéreztem az a csepp vér is megfagy bennem, ami bennem maradt.

Az a kis vér is ki akart szállni belőlem, az ágyról csöpögött le a málna, és amikor szóltam a nővérnek hogy legyenszíves segíteni, akkor felvolt háborodva, hogy jó az. Márha valaki szeret vérben feküdni, úgy hogy az egész ágy olyan, akkor tényleg jó az. Nagyon szemét volt, már elnézést. Pedig kapott kenőpénzt rendesen.

Hajnalban pisilnem kellett, a párom bent tudott maradni velem hála Istenkének. Mondták, hogy hánykor lehet már felkelnem, én meg kivártam, és elindultam. Szóltam a páromnak, hogy segítsen egy kicsit, mert ki kell mennem. Kicsit megszédültem, szólt a párom a nővérnek. A nővér meg eszméletlenül flegmán kezelte a dolgokat. Bezzeg délutánonként, amikor a rokonok látogattak fülég ért a szája.

Úgy éreztem hogy van bennem annyi erő, hogy kimennyek, meg láttam, hogy mások is kibírnak.

A lényeg, hogy elájultam, nyitva maradt a szemem, szörnyűvolt, én nem éreztem semmit, kiesett a pillanat, csak a nőt láttam hirtelen. Sok vért vesztettem tényleg, erre sósvizes infúziót adott ismét.

Legszivesebben sírtam volna csak az ellátás, és a kezelés miatt, ahogy bántak velem akkor.

De a gyönyörű kislányom, az a gyönyörű szemek, az a pici kéz mindent kárpótolt, olyankor elfelejtettem, hogy hol is vagyok.

Másnap jött a nővér, és azzal fogadott, hogy hallotta az éjjel sok gond volt velem, hogy nyavajogtam. Ez összetört végképp lelkileg, a szívem szakadt meg. Mit hogy? Mi volt velem? Jajj, hogy elöntött a vér, és a padlóra csöpögött, áhh..ugyan, nem kell azt kicserélni, vagy hogy összestem, mert nem láttak el jól, ahham, tényleg nyavajogtam. És erre hallom, hogy mondják a páromnak, hogy mennyen haza, mert úgy nem hagyom majd el annyira magam.

Te jóó ég, mit gondolnak ezek? Elképzeltem, hogy mit csináltak volna velem, ha nincs ott a párom, hogy bántak volna velem. Csak azért tett meg az a nővér is ennyit, mert ott volt a párom, különben szart volna rám, már elnézést a kifejezésért.

Ha nem lett volna a párom ott, nem bírtam volna lelkileg, az egészet! Ő volt a fény nekem, aki tartotta bennem a lelket.

A 3. nap reggel viziten megkérdeztem mikor veszik ki belőlem a gerincemtől azt a csövet, amivel epiduláltak. A doki meghökkent, és megkérdezte milyen csövet. Megmutattam, és láttam az arcán kicsi ijedtséget. Bennem hagyták a csövet. Ki kellett volna venniük belőlem szülés után. 5 percen belül ott volt 1-2 nővér, hogy kivegye.

A poén még ebben az, hogy ha nemszólok le se tojnak ebben a helyzetben sem.

Hála Istennek, a 4. nap reggelén elhagytuk a korházat. A boldogságom útjában már nem állt semmi. Mérhetetlenül boldog voltam, hogy végre azokkal lehet akik miatt élek, akiket imádok! Az én pici életem, és az én nagy szerelmem.

Neharagudjatok, hogy ezt rátok zúdítottam, úgy éreztem, el kel mondanom végre másoknak is.

Hana

Én az orvosomnak is és a szülésznőmnek is ugyanannyit adtam (igaz császárral szültem, muszály volt) szerintem mind a ketten megérdemelték!

Ezt amúgy mindenki saját magában döntse el szerintem hogy ki mennyit "érdemel", hogy bántak vele stb...

Én meg voltam elégedve az orvosom jó döntésével és a szülésznőm figyelmével, segítségével...de ez mindenkinél máshogy alakul! Szerintem amúgy megérdemlik (a jó, odafigyelő, és készséges orvosok) ezt a pénzt nagyon sok nyomás nehezedik rájuk, állandóan készenlétben kell lenniük mind szellemileg mind fizikailag! Igaz én csak a saját orvosomból tudok kiindulni aki szuper! Mindig odafigyelt rám, emlékezett a legkissebb apróságra is, pontosan tudta az összes adatot, eredményt, stb... és bármikor fordulhattam hozzá! A szülés után amig bent voltunk a kórházba napi 2x meglátogatott, pedig nem volt semmi probléma, vagy komplikáció! Na szóval ő tutira megérdemelte a hálapénzt!

bigiboy

ha visszaolvasol kicsit korábban már leírtam, nem az államilag finanszírozott munkáért várják el az orvosok a pénzt, hanem azokért az extrákért amiket a betegek elvárnak, viszont a tb nem finanszírozza.

Az igaz, hogy szabadon választottunk, kedves nővérem is mindig ezt mondta, mikor otthon durmolt az ágyban, nekem meg csögött az óra és menni kellett (mikor még othon laktam).18 évesen én még csak arra gondoltam, mit szeretnék csinálni, de arra hogy abból majd hogy élek meg, arra nem. Nem volt ez szempont a diploma után se, amikor arról kellett dönteni, hogy melyik szakirányt válasszam. Csak most szempont már, hogy van egy gyerekem és szeretnék még egyet.Persze tudom, nem voltam előrelátó, de mindenki arra biztatott, hogy azt csináljam amit szeretnék.A saját gyrerekemnek már nem fogok ilyen tanácsot adni,az biztos. Azt egyébként aláírom, hogy a szülészeknek a legrosszabb abból a szempontból, hogy sokan évekig szabadságra se tudnak menni, mert mi van ha pl elutaznak és akkor indul be a szülés vkinél? Sose lehet tudni, mert akár egy vagy két hónappal előtte is szülhetünk. Egyébként is, ha gond adódik akkor nagyon sok múlik rajtuk (meg persze a gyerekgyógyászokon is, de hagyjuk). Saját tapasztalatom pedig azt mutatja, hogy egyáltalán nem mindegy hol szülünk, milyen szinten áll ott a beteg újszülöttek ellátása, és éppen ki veszi kezelésbe a babát, ha gond van. Persze ha minden rendben történik, akkor mindegy, de akkor a szülész is majdnem mindegy (jó, bunkó ne legyen, ne szóljon be, de hogy mit tud az mellékes). Viszont ha ragaszkodunk vkihez,akár hétvégén, akár éjszaka elvárjuk hogy rohanjon, azt azért ingyen ne gondoljuk.Körülményektől függően (hogy a z alapvető kérdésre is írjak vmit), magáért a szülésért 50-80 ezret szoktak adni(persze van aki 200ezret ad, de az kirívó eset).

Amúgy nekem az sem lenne mindegy hogy ki veszi ki a vakbelemet. Sajnos az igaz hogy elég nagy különbségek vannak orvos és orvos közt.

Jol elkanyarodtunk az eredeti tematol. :) Szerintem minden szakma kepviseloi tudnanak sanyaru sorsukrol beszamolot irni, mert ugy veszem eszre, hogy sajons kis orszagunkban ez van. Senkinek sem konnyu. En mondjuk nem vagyok sem tanar-, sem orvosellenes. Sajnalni sem sajnalok senkit, mert barmilyen bunkon is hangzik, szabadon valasztottunk. :) (Nem megsertodni am, mert nem rossz szandekkal mondtam/irtam! :))) )

A halapenzrol meg mar irtam korabban, de most roviden annyit, hogy ha "kotelezo", az felhaborodast kelt, mert senki sem szereti, ami kotelezo. Viszont a kedvessegert, plussz munkaert, jo szobabeosztasert szivesen is ad az ember. Ki-ki penztarcajahoz merten. Hamarosan szulni fogok, de eszembe sem jutott, hogy ezert az orvosomat hibaztassam. :))

A tanároknak is kijön a napi 8 óra munka, sőt. Pl. ma férjem elindult, hogy reggel 7.30-ra beérjen, de még a napközit is hozzávágták természetesen tök ingyen, így majd csak este 6 körül ér haza. És ez nagyon is átlagos dolog! Aztán meg, ha műsort kell csinálni, vagy hétvégére ezt-azt, meg szervezni isten tudja mit....

Nem is ez a lényeg. Nem hinném, hogy versenyeztetni kéne a két szakmát, meg verni a mellünk akármelyik oldalon is, hogy hú, de sokat melózunk hú, de rossz.... Bár tény. Node mindenki előre tudta nagyjából, mi vár rá, azért is tanult, elvileg ott van a hivatástudata. Inkább tényleg a rendszereket lehet szidni, mert mindkét oldalon teljesen katasztrofális. :((

A szülészethez csak annyit: ez az egyedüli terület szerintem, ami visszás, mivel itt nem betegekről van szó!!! Nagyon is megértem a nőket, mert bizony nem mindegy, ki turkálja, hányan teszik ezt a 9 hónap alatt, s végül kivel születik az a baba. Ez itt messzemenőkig bizalmi kérdés, egy nő legintimebb szférájában, s ahhoz, hogy jól működjön egy szülés, nagyon nem mindegy, hogy van-e bizalmi viszony a nő és az orvosa között, vagy sorozatgyártásban mennek a dolgok.... Míg egy "szimpla" vakbélműtétnél elvileg tök mindegy kellene, hogy legyen, ki csinálja. Elvileg, mert valljuk be, orvos és orvos között is égbekiáltó különbségek vannak!

Én is hozzászólnék kicsit a tanár-orvos témához. Mint írtam én is orvos vagyok, a szüleim, a tesóm meg anyósom-apósom tanárok, szóval mindkettőt látom rendesen, és bocs, tényleg nem hasonlítható össze egy orvos és egy tanár munkája. Tanárként hányszor csörgött a telefonod hajnal kettőkor, hogy nem érti a diák a leckét? Volt, hogy éjfélkor még tanítottál az iskolában? Előfordult, hogy 36 órát bent töltöttél a munkahelyeden munkával? Nem nagyon tudom elképzelni. Márpedig egy orvos ezt csinálja. Természetesen az iskolán kívül is van munka, de egy tanárnak nincs napi 8 órája heti 5 napon, van, hogy egy nap 6 órát tanít, van, hogy csak 2-t vagy 4-et, a többi otthon töltött munka számít a felkészülési időbe, dolgozatjavításba, így jön ki a napi 8 óra munka. Nekünk a napi 8 óra felett van az ügyelet, havi 6-8, szabadságolások alatt 13-15 is. Az ügyeleti díjunk nettó nem éri el az 500 forintot. Angoltanárhoz járok, nettó fizetek neki 2200 Ft-ot óránként, ja és ez 45 perces óra... (számla nélkül,. hogy utaljak a korábbi hozzászólásokra is) No comment. Persze ez nem hálapénz, hanem fizetség...

Normális orvos nem a napi munkájáért várja el a paraszolvenciát, hanem amit azon fölül kérnek. És valljuk be, ugyan a szülészek keresnek a legtöbbet de őket is ugráltatják legjobban a betegeik munkaidőn túl. Az meg, hogy egy más osztályon miért kapja a hálapénzt az orvos? Nos azért , mert a betegek nagy része a normál tb finanszírozott ellátáshoz képest többet akar. Ugyan sokszor azt hiszik, hogy amit kapnak, az jár, de ez nem igaz. Ha nem akar 2-3 hónapot várni egy műtétre akkor megoldható előjegyzési listán kívül is, de ez az orvoson múlik, ő meg csak úgy nem variál, neki mindegy lenne mikor kerül sorra az a sérv. Megoldható, hogy egy beteg ne kerüljön mondjuk nem idén barnultakkal egy kórterembe (bár ezt ugye nem szabad, de minden megoldható... ) szóval az orvosnak ez is mindegy lenne, de van akinek nem. Megoldható, hogy még néhány napot tartsuk bent a mamát, hiába mehetne már haza, de a család még nem akarja, de ez se a mi gondunk lenne. Megoldható a mentőszállítás megsürgetve, időre kérve is, de megtehetném, hogy leadom ahogy a hivatalos útja van , aztán viszik amikor viszik. Hivatalosan 72 (!) órán belül kell hazaszállítaniuk a beteget, nem aznap! Ja, és járóképes betegnek csak azért mert messze van otthon, nem jár mentő! Az más kérdés, hogy mit írunk a papírra, és akkor már megoldható... Tény, csalunk egyfolytában azért a kis pénzért, de miért várná el ezeket a dolgokat bárki ha nem ad cserébe semmit? Bezzeg ha megmondjuk, hogy sajnos ezt vagy azt nem lehet, akkor meg kiakad mindenki... és akkor lehet szidni az orvosokat, ahelyett, hogy a rendszert szidnák. Pedig ez csak egyre rosszabb lesz :(

És Tereza hozzászólásához még annyit:

ha egy terhes nő bemegy vizsgálatra, vagy szülni, akkor elfogy x mennységű műszer, vegyszer, textília, dolgozik akárhány nővér, orvos, ápoló, beteghordó - mindezt fizeti a tb. A hálapénz rendszere annyiban módosítja a dolgot, hogy x orvos helyett y fogja elvégezni a munkát. Magyarul x orvos munkájáért "jár" a pénz, nem a felszerelésért, nem ingyen kórházat, felszerelést kapnak az orvosok. Fogd fel úgy, mint munkadíjat. Egyébként egyre több vállalkozó orvos van, főleg a szülészet-nőgyógyászatokon, de sebészeten és más műtétes szakmákban is, akik fizetnek a műszerért, a gyógyszerekért, fizetik a saját aszisztenciájukat (a férjem is jár plasztikához asszisztálni másodállásban, őt nem a beteg hanem a sebész fizeti, számlára, vállalkozóként), de sokszor a betegnek fogalma sincs, hogy az adott orvos az adott kórházban milyen statuszban dolgozik. (Pl. a férjeméknél is többen vannak akik csak bérlik a műtőt, de a beteg nem csak a magánrendelésről érkezhet) Van aki félállásban közalkalmazott, fél állásban vállalkozó, de vannak vállalkozók, akik szerződést kötnek a tb-vel, így a beteg számára úgymond ingyenes az ellátás, csak ők a tb felé számláznak. Szóval bonyolult a rendszer, egy kívülálló ezt nem látja.

De még egyszer hangsúlyozom, mi, orvosok örülnénk legjobban, ha nem lenne hálapénz, helyette lenne normális fizetés :(

Ditke

De, sajna van fogalmam róla. orvos családban nőttem fel. :)) Úgyhogy képben vagyok ügyelettel együtt. :)) Pl. apum neje is orvos, a kórházban ketten vannak az osztályán. Havi 8 a minimum, amit ügyelnie kell, ráadásul nyugdíj előtt, nem oly frissen, mint 30 évesen. Ez azt jelenti, hogy átlag két naponta nem alszik otthon.

Ennek ellenére nem érzem úgy, hogy egy orvos átlagon felül többet dolgozna egy hasonlóan közszférán belül dolgozónál. Csak másképp jön ki. Aki közalkalmazott, az szenved...

Amit a tanítási morálról írtál, abban is van sajna igazság, bár én nagyon utálom ezt a magántanárosdit. Kétségtelen viszont, hogy rá van kényszerülve az ember, ha meg akar élni. Kb. úgy, mint ahogy a hálapénzre. Annyi viszont emitt nincs. Hiába, nagyon nincsenek megfizetve se a tanárok, se az orvosok, se más közalkalmazottak....

Egyébként van még lelkiismeretes tanár is, aki rengeteg egyéb dolgot is csinál tök ingyen a diákjaiért. Azok igenis dolgoznak annyit, mint bármelyik orvos! Persze, nekik se köszönik meg, hacsak nem a diák sikereit vesszük. Ez olyan, mikor belenézel beteg szemből a meggyógyultba.

Pénz beszél, kutya ugat, akármilyen förtelmes is, de így működik. Itt is, ott is... A pedagógus-napos dolog is létezik, nem tagadom, engem fel is háborít, csakúgy, amikor közli egy doki, hogy pl. nála mennyibe kerül egy szülés. Mindkét oldalon van ilyen is, olyan is.... Sajna azt hiszem, alapból "romlottak" a dolgok, s a tisztességes megoldások a ritkábbak.

Nagyon jól tudom, hogy mennyit kell a tanároknak dolgozni, egyik elég közeli barátnőm is az, de hidd el, hogy fogalmad sincs arról, hogy nekünk mennyivel többet kell. Egy évre ugye 21 nap az össz-szabadság. Hétvégi ügyeletnél 50-70%-os órabért kapok, még annyit se mint egy normál hétköznapért, és minden hónapban legalább két 24 és négy 16 órás ügyelet jut egy emberre (legalábbis nálunk).Ami azt jelenti. hogy havonta több mint 110 órát vagyok köteles dolgozni a napi 8 órán kívül. Szombaton pl.400 Ft a nettó órabér.

A továbbképzésről és az otthoni munkáról meg nem is beszélve, amit nekünk is a megmaradt kis szabadidőnkből és saját pénzünkből (kb.20000Ft körül van egy konferencia ára) kell finanszírozni.

Nem akartam én senkit megbántani, de az biztos hogy sokkal többet dolgozunk, sokkal nagyobb dolgok múlhatnak rajtunk. A legtöbb gyerek meg úgyis különórákat vesz, mert az iskolában nincs idő megtanítani annyi anyagot, ami pl. egy felvételihez szükséges. A tanár leadja az anyagot aztán aki felfogta,az felfogta, aki meg nem az vagy keressen magántanárt, vagy kezdjen magával amit akar. Ki fogja beperelni azért ha nem jól végzi a munkáját? Senki. Emlékszem a saját tanáraimra, összesen 2 olyat tudnék említeni, aki többet ért, mintha otthon magam csak elolvastam volna az anyagot. Mi meg ledolgozzuk a 8 órát (van hogy még ebédelni sincs idő), utána nem megyünk ám haza, mert jön az ügyelet, van hogy csak 1-2 órát tudunk aludni egy éjszaka, de ha rosszul lévő gyerek van (na most elárultam milyen területen dolgozom) akkor biztos hogy semmit, majd másnap reggel mint aki otthon aludt, kezdődik újra a 8 órás munkanap. Szóval nehogy azt mondd, hogy egyetlenegy tanár is van aki ennyit dolgozik, mert te is tudod hogy ez egyszerűen nem igaz.

Ennek ellenére én senkitől nem várom el, hogy bármit is adjon nekem, csak annyit, hogy legalább köszönje meg.

A munkatársaimtól meg teljes ledöbbenéssel hallom, hogy a tanárok tavaly is leadták a listát a gyerekeknek, hogy ki mit kér pedagógusnapra s fejenként 5000 Ft-ot kellett beadni...

Másik barátnőm aki szintén orvos, pedig mesélte, hogy fizetnie kell zsebbe a gondozónéninek a bölcsiben ha nem akarja, hogy a téli hidegben egy szál ruhában rohangáltassák a gyerekét az udvaron...

Bármennyire megértem az egészségügyben dolgozók helyzetét (mindkét oldalon állókét ismerem! azt is, aki tisztességes, s tényleg alulfizetett, de sajna azt is, aki előre tartja a markát), ennek ellenére azért helyesbítenélek téged, lévén tanár vagyok, s nem esett túl jól, amit rólunk írtál.

Igen, van téli-nyári, stb. szünet, de hidd el, egyetlen nappal se több, mint a te szabadságod, csak épp nálunk meg van szabva a szünet, te meg akkor veheted ki, amikor akarod! Egy tanár pl. nem mehet szeptemberben nyaralni, míg egy orvos megteheti, ha ki tudja akkor venni a szabiját.

A napi max. 8 óra munka úgy, ahogy van, nem igaz! Ráadásul illene számításba venni az otthoni plusz készülődést az órákra, ha nem akarjuk persze, hogy sablonos, dög unalmas, pocsék órákban legyen része gyermekeinknek...

Aztán meg még nem beszéltem arról a rengeteg továbbképzés-szerűségről, helyettesítésről, szakkörről, stb..., amit elvárnak az ember szabadidejéből, s nagyon sokszor teljesen ingyen. Sőt. Minél "keletibb" egy iskola, minél nemzetiségibb, minél szegényebb-spórolósabb a település önkormányzata, nos, annál inkább örülhet az ember, hogy van még állása, fülét-farkát befogja, mindent lenyel, s jóformán ingyen dolgozik! Hálapénz nincs, nem is volt soha, s örülök neki, ha itt ki se alakul majd, de tévedés azt hinni, hogy milyen könnyű egy tanárnak! Senki se vitatja egy orvos felelősségét, de azért a tanárokéhoz képest nem nagyobb annyival, mint pl. egy WC-pucolóé. Mert, bár közvetve egy tanár nem felel emberéletért, de közvetetten igen! Hiszen nem csak oktat, hanem nevel is, s az utóbbiban ugyancsak nem vitatható a magas felelősségtudat meglétének szükségessége! Pláne korunkban, ahol elég csak mondjuk a drogokra gondolni..... No meg ugye egy tanár is életutakról dönt nemegyszer....

Hát ennyit. Jó lenne, ha nem kellene példálózni, s védeni magunkat.... Mindenkire egyformán szükség van, aki dolgozik, még a WC-pucolóra is!!! Őt se szabad lenézni, különben ülhetünk még jobban a szarba. :))